Az idézet a Vasjankóból származik, gondolom, a vadászkopók miatt került ide. A nyitóképből kiderül, hogy Nick folytatja az ősök hagyományát: saját tapasztalatait ő is lerajzolja-megírja a sárga lapú könyvekbe, méghozzá válogatott kifejezésekkel, olyat például nem vet papírra, hogy tapló, helyette szadistát ír, ami szerintem teljesen mást jelent, de ki vagyok én, hogy egy Grimmel vitatkozzak. Eközben Washington D. C.-ben egy rőtbundás menekül egy újfajta ronda pofa elől, aki jól láthatóan szag után keres. Vágás után a rőtbundás már St. Louis-ban üldögél egy szállodai szobában, telefonon érdeklődik valamilyen járatok után, mikor lépéseket lát az ajtó alatti hasadékon keresztül. Gyorsan vállára kapja a táskáját, az ablakhoz rohan, kinyitja, aztán már csak a berontó ronda pofát látjuk, ahogy csalódottan berongyol, kinéz az ablakon, majd menne kifelé a szobából. S meglepetés: a rőtbundás valahonnan előkerül (mégsem ugrott le), fejbe csapja ronda pofát, elveszi tőle a jó kis hangtompítós maroklőfegyverét, és szépen kétszer mellbe durrantja. Még megmutatja nekünk, hogy a ronda pofa tenyerébe egy különös, két összefonódó rombuszból álló szimbólum van égetve, vagy tetoválva, majd ezúttal már tényleg kisétál az ablakon. Másnap reggel egy új hangtompítós figura érkezik a szobába, társa hulláját átlépve csak az érdekli, mi volt az innen kezdeményezett utolsó hívás a telefonról. Vágás után végre Portland-be ér a történet, a rőtbundás buszról száll le, kicsit körülnéz, elindul, de az új hangtompítós versenyző már ott vár rá. Zord arccal el is kezd rá lövöldözni (figyelem: buszpályaudvar, özön autó meg járókelő, de ő akkor is simán céllövöldét játszik), a rőtbundás meg persze menti a bőrét, ahogy tudja. Az eredmény: néhány meglőtt autó, egy betört üveg, egy vérfolt a talajon, és a rőtbundás ottmaradt táskája a földön, amit a lövöldöző vesz magához.

Főrendőr (aki Sean, mint az közismert :D) épp hazaér kies lakásába, ahol a hangtompítós ürge rá is fegyvert fog, és németül beszél hozzá – na de a mi főrendőrünk miért éppen ezen a nyelven ne tudna? Szóval némi kölcsönös fenyegetőzés meg pisztolyok lóbálása után annyi információval leszünk gazdagabbak, hogy a hangtompítós az Árulóknak dolgozik, amire főrendőr magasról tesz. Viszont megtudjuk, hogy rondapofát Edgar Waltz-nak hívják, és Ian Harmon-ra vadászik, aki az ellenállás egyik vezére (ez nyilván a rőtbundás lesz). Arra is utalás történik, hogy főrendőr múltjában valahogy benne vannak ezek az Árulók, és nem szabadulhat olyan könnyen a múltjától, mert ha nem akar segíteni, akkor… és itt Edgar egy gyönyörű latin idézetet citál, melyet főrendőr természetesen ismét csak ért: ha békét akarsz, készülj a háborúra. Vidám reggel, Juliette-nek épp nincs kocsija, úgyhogy Hank jött el Nick-ért. A nem-menyasszony ezerrel amerikai reggelit készít, eközben kitárgyalják Adalind-ot, meg hogy Hank-nek gyakorlatilag fogalma sincs az egészről, csak pár kávézásra emlékszik, meg arra, hogy már Monroe-ék keltegetik. Teljesen indokolatlanul összeölelkezik a lánnyal, hogy aztán Nick egy álfelháborodást produkálhasson mosolyogva, majd gyorsan megbeszélik, hogy gyilkosságis nyomozókként éppen a hulla és áldozat nélküli, buszpályaudvaros lövöldözéshez fognak kimenni. Rosalee bemegy a boltjába, mikor hátulról befogja a száját, és lefogja a korábban üldözött rőtbundás. Végre főcím.

Rosalee jó lehet küzdősportban, mert kettő mozdulattal leszereli a támadóját, és már éppen rohanna elfele, mikor az a nevén szólítja. Az ismeretség kölcsönös, a lány is azonnal felismeri Ian-t, és szörnyülködik, hogy mi történt vele – nem csoda, hiszen tenyérnyi vérfolt rondítja el a jobb oldali mellkasát szegénynek. Kórházba szeretné vinni, de a pasi nem engedi, mert ha megtudják, hol van, akkor neki vége. Ő is a halott bátyót keresi, mert tőle remélt hamis személyazonosságot, de mivel nem szeretne mesélni arról, hogy ki üldözi, és minek a hamis útlevél, inkább menni szeretne. A sebétől persze nem tud, így Rosalee ott marasztalja, mondván, majd ő hív segítséget. Wu őrmester magyaráz a lövöldözés helyszínén, három lövés volt, egy a kocsiba, egy az üdvözlő táblába, egy pedig a lehetséges áldozatba fúródott, de nincs holttest, mint azt a szemfüles Nick megállapítja. Van viszont szemtanú, és kamerák is mindenhol, meg persze egy golyó is, ami sima 9 mm-es, ahogy azt Hank első ránézésre simán megállapítja. A tanú a buszsofőr, aki az otthagyott sapkája miatt figyelt fel az utasra, de amikor utána akarta vinni, csak annyit látott, hogy betörik az autó ablaka. Viszont tudja a nevét, legalábbis azt, ami a jegyen szerepel: Lester Cullum, ami elég britesen hangzik.

Eddie érkezik orvosolni Rosalee gondjait, és bár nem orvos, ahogy Ian reméli, de legalább segít a lánynak kiszedni a golyót. Közben gyorsan megvitatják, hogy Ian az ellenállók, más néven Futók egyik vezetője, akik Monroe szerint csak Európában tevékenykednek, de Rosalee tudja, hogy már az USA-ban is dolgoznak. Ian Harmon neve még Eddie előtt is ismert, szerinte újságíró, de a lány szerint ez csak egy a sok közül, a vezérség mellett. Ennyiből a farkas rögtön tudja, hogy Iant az Árulók üldözik, akik nem kispályások – úgy tűnik, kezdünk kicsit többet megtudni a féllények hatalmi játszmáiról, amik folyton homályban vannak hagyva. Mivel Rosalee apjának van komplett orvosi táskája, így a golyó kivétele simán fog menni. Közben a nyomozók a videó-felvételeket nézik vissza, meg is találják a furcsa táska alapján Ian-t, de arra is rájönnek, hogy a neve álnév kell legyen. A pisztolygolyó már érdekesebb: a német lőszergyár készítette, akik a Lügerekbe is gyártották a lövedékeket. Ebből Nick levágja, hogy a tettes nem bandatag, hanem egy bérgyilkos. És azt is, hogy ha a célpont még él, a gyilkos újra le fog csapni. Edgar éppen a söre mellett üldögél, a kocsmában dulakodás zajlik, amit a kígyószerű féllény csapos akadályoz meg némi fenyegetéssel. Edgar a verekedők eltakarodása után megkérdezi tőle, hol is kaphatna hamis okmányokat, mire kap egy névjegyet. Hálából kötözködni kezd, hogy mióta engednek felszolgálni egy fojtókígyót, és végre megtudjuk, hogy őrondasága vadászkopó, és egy hullát akar, fejbe is durrantja szegény kelgyót, ennyit a jótett helyébe jót várj szövegről.

Műtét közben Rosalee és Monroe arról csevegnek, hogy miért is bízik a lány Ian-ben, mert az, hogy ismerte a bátyját, elég vérszegény indok, hisz bátyó elég kétes alakokkal is üzletelt. A lány előjön a bombával: megbízik Ian-ben, mert másfél évig jártak. (Ha most nem rendelt képet kellene ide betennem, akkor megmutatnám, milyen arcot vág erre Eddie, aki szinte az egyetlen olyan színész a sorozatban, akinek valóban van kifejező mimikája.) Mikor a farkas megnyugszik, hogy mindez már régen történt, felveti, hogy mivel meg akarják ölni Ian-t, szólniuk kellene Nick-nek, bár a srácnak pillanatnyilag úgysincs sok mondanivalója, mindegy is. Végszóra Ian magához tér, Rosalee-ra néz, mindketten átváltoznak, és nagyon szépen néznek egymásra. Monroe-ban a pillantás láttán mintha kezdene gyanú ébredni, hogy mégsem volt olyan régen az a szerelem, pláne, hogy ők ketten egy fajba tartoznak – ezt persze nem mondja, csak látszik rajta. Nick-ék már a kocsmában helyszínelnek, ugyanaz a töltény, meg egy otthagyott útlevél – persze Ian-é, akit fel is ismernek, hogy a korábbi lövöldözésben ő volt az áldozat. Ettől függetlenül Nick meghallgatja a tanúként jelentkező vadászkopót, aki azt adja elő, hogy látta Ian-t kirohanni, és az útlevél alapján készségesen be is azonosítja. Közben – talán a fénykép láttán – elveszíti az önuralmát, így Grimmünk is detektálhatja, hogy féllénnyel van dolga.

Rosalee-nál már teázgatás folyik, miközben próbálják Ian-t meggyőzni arról, hogy ez a Grimm más, mint a többi, mert mindig igyekszik helyesen cselekedni, és ha valaki segíthet neki elmenekülni, az pont Nick lesz. Ian viszont láthatóan utálja a fajtáját, és nem félelemmel, mint a többi féllény, hanem mélyről jövő gyűlölettel érdeklődik, mennyi pénzt kért a Grimm mindezen jócselekedetekért. Az, hogy nem kellett érte fizetni, meg hogy kölcsönösen megmentették egymás életét a dúvaddal, már puhít rajta, de igazán az győzi meg, hogy Rosalee is bízik benne. A győzködés közben az is kiderül, hogy még a farkas is tart a vadászkopóktól. Hank és Nick főrendőrt avatják be a részletekbe, aki elfogadóparancsot ad ki Ian-re. Valamint az aktáját is óhajtja, hogy előkerítsék, hátha akkor az eredeti támadó is meglenne – nocsak, úgy csinál, mintha tényleg semleges akarna maradni. Nicknek kapása van, Monroe hívja, röviden vázolja a helyzetet, és kéri, hogy menjen rögtön a fűszerüzletbe. Közben főrendőr mobilja is csörög, Edgar van a vonalban, és szemére hányja, hogy ha Sean segített volna neki, amikor kérte tőle, akkor nem nyírta volna ki a csapost, és nem hagyott volna ilyen átlátszó bizonyítékokat a helyszínen. Ja, és főrendőr nem mondta azt sem, hogy van egy Grimmje, beoszthatná a kopó mellé. Főrendőr közli, hogy a Grimm nem tud őróla, ami a kutyus szerint veszedelmes játék. Teló ki, a kopó pedig Reginald fotósboltjába lép be, ez a cím volt a csapostól kapott névjegyen. Némi semmitmondó társalgás, és a tulaj falra kitett családi képeinek megtekintése után aztán gyorsan a lényegre tér: előveszi a Lügerjét (tényleg az, és 1922-ben gyártották), minek hatására Reginald valami rágcsálóvá alakul át. Edgar megfenyegeti, hogy kinyírja a családját, ha nem segít neki Ian elkapásában. Monroe már nagyon türelmetlenül várja Nick-et, gyorsan összefoglalja neki az események kezdetét, majd bevezeti a szobába, ahol Ian üldögél. Grimmünk a pillanat tört része alatt reagál: pisztolyt ránt, hogy lelője. Rosalee kettejük közé ugrik, mire Nick csak annyit reagál: emberölésért körözik. Ian erre nem kicsi szarkazmussal megjegyzi: tényleg igyekszik helyesen cselekedni.

Grimmünk bizonygat: Ian útlevelét megtalálták a halott csapos mellett. Rosalee cáfol: az exszerelme elhagyta a táskáját, tehát az útlevelet a támadója rakta oda. Végül a „mikor történt a gyilkosság” kérdés lesz a döntő érv, hiszen az alig négy órája volt, míg a rőtbundás reggel óta a boltban tartózkodott. Megnyugszunk, pisztoly eltesz, Monroe bemutatást celebrál. Nick sokat olvasgathat lakókocsija magányában, mert az Árulók említésére ő is rögtön Európával reagál, mire Ian kicsit mesél: továbbterjeszkedtek, és most fontos hatalmi pozíciókat töltenek be a politikában, az iparban, a szervezett bűnözésben. Monroe kontrázik: rosszabbak, mint a spanyol inkvizíció, és csak Ian ellenállói mernek szembeszállni velük. A rőtbundás előadja, hogy küszöbön áll egy újabb háború, a közel-keleti villongások, az európai válság és az arab tavasz mind ennek az állomásai. Az Árulók ügynökei, akik a Hét Háznak dolgoznak, beszivárognak a kormányzati szervekbe. Nick sem érti, úgyhogy gyorsan megmagyarázzák neki: a Hét Ház a hét királyi család, akik évszázadok óta a hatalmuk növelésén dolgoznak, és, mint az közismert, a rettegő ember a biztonságot választja a szabadság helyett. Hoppá, a Grimmek borították fel a hatalmi egyensúlyt Ian szerint, mikor a királyi családok mellé szegődtek. Nick itt már meghúzza a határt, ő nem akar erről tudni, csak egy gyilkost akar elkapni. Rosalee viszont győzködni kezdi: segítenie kell Iannek, hogy eltűnhessen az országból. Némi vita után a nyomozó arra jut, hogy az ő segítsége annyi lehet ebben, hogy elkapja Waltz-ot, a hamis okmányokat oldják meg, ahogy tanulták. Rosalee szerencsére ismeri Reginaldot, Nick meg azzal az ígérettel távozik, hogy szól, ha megtud valamit.

Rosalee elmegy a fotós boltjába, és útlevelet kér tőle Iannek. Szegény Reginald először tiltakozni próbál, de egyfelől a rőtbundás elég rámenős, másfelől meg ránéz a családja fotóira, és meggondolja magát, elvállalja a munkát, csak egy kis időt kér. Nick a lakókocsiban régi filmtekercset néz, amin Eduardo Grimm meséli (Madrid, 1936.), hogy az Árulók végrehajtói beszivárogtak a monarchisták közé és Franco seregeibe, a saját törvényeiket érvényesítették az országban. A lopással megvádolt ártatlan keverék-lényeket tárgyalás nélkül végezték ki, akiknek csak az volt a bűnük, hogy a fajukon kívül házasodtak. Az Árulók végrehajtói a vadászkopók voltak, egy megátalkodott, kegyetlen faj, akikről azt mesélik, hogy születéskor kirágják magukat az anyjuk méhéből (na, ők sem lehetnek egy szapora faj, szó se róla, és a testvérféltékenység sem gyakori közöttük :D). Mire ezt Nick megnézi, Edgar Waltz hívja telefonon, és valami Freidenreden-re hivatkozva találkozóra invitálja. Eddie fel-alá rohangál a boltban, ami Iant kissé idegesíti, úgyhogy vitatkoznak egy keveset barátságról és egyenlőségről, de Monroe-nak kapása van, Nick telefonos segítséget vesz igénybe. Kiderül, hogy a Freidenreden nem más, mint fegyverszünet, béketárgyalás, vagyis fegyver nélkül kell odamennie. Mivel a kopók betartják az előírásokat, Ian szerint nincs félnivalója, csak azt követően, hogy vége a fegyverszünetnek, és Edgar elsétál onnan. Akkor viszont legyen óvatos. Ezután Ian kijelenti a dúvadnak, hogy Waltz a sarkukban van, és már nincsenek biztonságban a boltban.

Nick elmegy békét tárgyalni, ahol rögtön úgy nyit, hogy közli a kopóval: amint vége a fegyverszünetnek, le fogja tartóztatni emberölés miatt. A kopó az ártatlan áldozatokat hozza fel, hiszen nála is van fegyver, és a hely tele van járókelőkkel. A tárgyra tér: a kopók és a Grimmek nem barátok, de mindig is alkalmi szövetségesek voltak, úgyhogy kerítse elő Iant, és passz. Nick nem kér a szövetségből, ám Waltz kedvesen közli: ha nem kapja meg a prédáját 24 órán belül, akkor mészárlásba kezd a városban. Ezúttal a kopónak cseng a telefonja, Reginald hívja, és értesíti Rosalee-ról. Ennek hatására Edgar lelép, Nick pedig nem követheti, mert akkor a kopó lelő egy járókelőt. Így hát a nyomozó elrohan főrendőrhöz, elmesélni neki az eddigi folyományokat, valamint hogy Edgar számát éppen most nyomozzák le. Wu érkezik a hírrel: a mobil ugyan eldobható, de három perccel ezelőtt Reginald fotósboltjában volt a bemérés szerint. Ahol éppen Rosalee megkapja az útlevelet, Reginald meg sajnálkozik – gondolom, mert alapvetően jó féllény, és nem szívesen dobta fel a lányt a kopónál. Rosalee kimegy, a kopó hátulról bejön, és ismét megígéri: nem fogja bántani Reginald családját, hiszen a fotós állta a szavát.

Edgar követi Rosalee-t, és épp elfordul a sarkon, mikor a fotósbolt elé megérkezik nagy szirénázva Nick és csapata. A kopót nem, csak a főbe lőtt Reginaldot és az eldobható mobilt találják a helyszínen. Rosalee a boltja egyik rejtett zugából nagyobb mennyiségű készpénzt vesz elő, amit betesz egy sárga borítékba. Ekkor Edgar érkezik, aki arra hivatkozik, hogy segítséget szeretne, mert neki azt mondták, itt kaphat. Rosalee egy perc türelmét kéri, és kivenné a borítékból az elkészült útlevelet, de Reginald bocsánatkérő cetlije is a kezébe kerül, amiben leírja, hogy nem tehetett mást, és hogy ő az Árulók ügynöke – ebből Rosalee rögtön kapcsol, és venné elő a telefonját, de addigra már Waltz a hangtompítóval ütögeti a vállát. Megpördül, átváltozik, de a kopó is az igazi arcát mutatva érdeklődik, hogy hol az ő prédája. Mivel nem szeretné a lányt bántani, csak azt kéri tőle, hogy hívja fel Iant, akkor legalább meglátják, kinek az élete fontosabb neki. Rosalee telefonál is, de azt közli az otthon lévő Monroe-val, hogy bújtassa el Iant. Erre Waltz elkéri a mobilt, és ultimátumot ad: ha nincs ott a boltban 15 perc múlva Ian, akkor megöli Rosalee-t. Ezt, már a kocsiból, Eddie a helyszíneléssel éppen végzett Nicknek is megtelefonálja, mire ő is elindul a boltba, mondván, mire odaér, majd kitalál valamit. A feszültség fokozása céljából a kopó szövegel egy kicsit még a lánynak, hogy bármennyire is szörnyetegnek tartják, rá igenis szükség van, meg hogy a szabadság csak ábránd, és nem léteznek forradalmak sem, de Rosalee elég látványosan veszi semmibe. Eddie-ék megérkeznek, és nekiállnak azon vitatkozni, hogy ki menjen be. Nick is befut közben, és azzal nyit, hogy van egy terve, miszerint ő bemegy, a többiek meg kinn maradnak. Mindezt azzal magyarázza, hogy Waltz őrá nem számít, hiszen nem tudhatja, hogy egy Grimm összejátszik a féllényekkel, és így sikerülhet időt nyerniük.

Nick berongyol, hogy ő bizony elfogta Iant. A kopó gyanakszik, mire belép Eddie is, hogy ő volt a telefon másik végén, és ím, elhozta Iant. A nyomozó nekiáll vitatkozni, hogy Wallace csak nem fog hinni egy rőtbundásnak, mire a kopó is helyesel: a rőtbundások mindig hazudnak. Emiatt odafordul a valamilyen gyógynövényes üvegcsével játszadozó Rosalee-hoz, hogy kit hívott fel (aki rőtbundás, tehát nem egészen értem, miért is kérdezi meg tőle), aki közli, hogy nem rőtbundást hívott fel (tehát igazat mond). Edgar erre újra Monroe-ra fogja a pisztolyt, aki megtörten bevallja: ő tényleg nem rőtbundás – és azzal a lendülettel át is változik dúvaddá. Rosalee ebben a pillanatban Waltz arcába zúdítja az üvegcsében lévő port, Eddie meg rövid dulakodás után lebirkózza. Nick és Ian fegyvert fog a földön fekvő kopóra, majd a Grimm minden tiltakozása ellenére a rőtbundás két jól irányzott lövéssel pontot tesz a vadászat végére. Indokol is utána: így legalább Nick barátai biztonságban lesznek, és néha nem nyilvánvaló a helyes megoldás.

Nick bilincsben vezeti ki a boltból Iant, miközben Rosalee és Eddie egymás után próbálják meggyőzni, hogy nem kellene letartóztatnia a rőtbundást, mert ezzel az Árulók kezére játssza. Erre ő azt mondja, nekik kettejüknek egyetlen dolguk van: elrejteni a hullát. A dúvad bólogat, Nick pedig a már ismert buszpályaudvaron szabadon engedi Iant, még az iratokat és a pénzt rejtő borítékot, meg a Waltz-tól visszaszerzett tatyóját is átadja neki. Mindezt meg is indokolja: ha Ian lebukik, a barátainak végük, csak így tudja őket megmenteni. Megkéri még szépen a rőtbundást, hogy ne jöjjön vissza többet, az meg nem győzi az állát felszedegetni a padlóról. Edgart egy bokor alatt találják holtan, főrendőr érdeklődik felette, hogy Ian lőtte-e le, mire Nick nem hazudik, inkább csak terel azzal, hogy ha őt akarná megölni valaki, ő bizony visszalőne. Még visszacseng a fülében Ian azon mondata, hogy küszöbön áll egy újabb háború, aztán vége főcím, mára ennyi volt.