A beharangozó alapján ütős kis epizód elé nézünk, lesz itt barkács klub, újabb nagy igazságok, meg Tickle is baszódik egy jó nagyot. De ne igyunk előre a Moonshine whiskyből, az illegális szeszfőző vérére. Ez mostantól egy mondás, és kurvára levédetem.
Tickle ugye elmegy a furgonért, de van annyira jófej, vagy részeg, hogy ne szóljon vissza vókitókin Timnek, hogy minden kurvára fasza. Ahogy jön a furgonos ember, úgy is hasít el, áruval megpakolva, ki a dzsindzsásból, bele a naplementébe. A két szeszfőző szeszkazán végre fellélegezhet egy jó két decis, fogmosónak sem elég mini korty erejéig, csak hogy érezzék a munkájuk gyümölcsét, aztán mehet tovább a meló, mert van még ott szesz, ahonnan ez gyütt. Még 60 liter volt a lepárlóban, azt gyorsan lepalackozták és gondosan letakarták. Hatvan liter az annyi, mint … osztok, szorzok, kivonok, négyzetre emelek és … $1000 kereken. De ez a 60 littyó is olyan, hogy tyű. Az instagramos szűrővel felszerelt kamerába bele is mondja az igazságot Popcorn Sutton, hogy a whisky nem csak bebaszásra jó, bár arra leginkább, de minden nyavalyától megóvja az embert, vagy ha úgy van, akkor gyógyítja is aztat. Köhögésre whisky+méz+citrom+bors oszt szevasz. Fejfájás ellen whisky+kámfor egyveleggel kell kenegetni a halántékot. Nem hiába mondják, hogy kis mértékben gyógyszer, nagymértékben orvosság.
Eközben Jesse, a legnagyobb Seriff a vidéken még mindig a múlt héten bezsákolt 37 feljelentéssel veri véresre mellkasát. De most valami nagyobb halra pályázik, amit én meg pont el is hiszek. A semmittevés, meg az ígérgetés az megy. Kapunk egy kis gyorstalpaló töri órát a narrátor jóvoltából, amiből megtudjuk, hogy a Nascar igazából – kiktől mástól, mint – a szeszfőző szeszcsempészektől eredeztethető, ahogy azok anno fogócskáztak a zsernyákokkal.
Tim megvillantja enyhén felpimpelt izomautóját, mert most ezzel kell leszállítania azt a 60 littyó whiskyt. Ez nem buli bazmeg, hogy nappal kell fuvarozni az illegális terméket. De hát, ilyen ez a popszakma. Megpakolják a verdát, padlógáz, ablaktörlő, adj neki Zsilett! Mennek, mint az álom. Még a Nap is pont lemenőben pislákol, hogy minden idilli legyen, de azért csak bekúszik a szőrös kula is a képbe, egy gyanús rendőr terepjáró képében. A vágóképekből, még a gyök kettes felfogású, kisegítő sulis, leukoplasztos szemüveges hülyegyerek is levágja, hogy műbalhé az egész, mert a stáb másik fele követi őket, de tök mindegy. A jól megszokott módszert alkalmazva, most is a susnyásba vágják az árut, hogy majd onnan bármikor felmarkolhassa az ember.
Íme Dave, egy újabb legenda, aki tökösen szállítja a whiskyt, és ennyi. Jesse tovább vakít minket, hogy mekkora akció lesz majd itt, csak győzzük kapkodni a fejünket. Tim rossz híreket kap a helyi híradó időjósától. Szar idő lesz. Irány a lepárló, leponyvázni, letakarni mindent. Ez is megvan, gond egy szál se. Nyomás haza hintaszékben ringatózva kantrit gitározni.
Jesse megint az oroszlánbarlangba küldi emberét, hogy az vigye vásárra a bőrét, nehogymá csinálnia is kelljen valamit. Bemész, veszel szeszt, kijövöl, és kapsz puszit a fejedre. A hibátlan tervbe azért csak becsúszott egy baszom sziklányi homokszem. A szeszfőzők köddé váltak annak rendje és módja szerint, merthogy gyanúsan finánc szag keringett a gólya fos mellett a levegőben. Ez akkor újfent bukó. Dave a legenda leszállítja az árut a motoros komáknak, büszkül is egy sort, hogy 5 perc alatt eladott 15 litert, amihez ugye, innen is szívből gratulálunk.
Tim és Csillagvizsgáló Tickle az éjszaka leple alatt sütögetnek a lepárló tövében, amolyan vidéki Fald fel Amerikát! feelingben. Csinálnak is fasza, házi KFC vödrös csirke szárnyat. A dolog szépséghibája csak annyi, hogy nyúlcomb az, amit majszolnak, de hát istenem. Szegény ember dízel gőz, ahogy a mondás is tartja. Tim azon vakarja a fejét erőteljesen, hogy legálisan kéne tolnia az ipart, mert annyira azért nem frankó, hogy napi 24-ben a zsekáktól kell cidriznie. Tickle már jól érzi magát, nem is szomjas, ahogy elnézem, így érdemben sem tud hozzászólni a témához. Talán jobb is. Tim kiöltözik, mint szaros Pista Jézus neve napján, a kantáros gátyó alá, csodás habtestét elrejtve, szürke pulóvert húz, és így megy Chuck Miller-hez látogatóba, aki már törvényesen tolja az ipart. Összevagdalt, rommá szerkesztett hét percben Chuck megmutatja Timnek az igazságot, hogy mi a különbség legális és illegális között. A szűrőre szűrőt kell rakni; egy cefrét csak egyszer lehet felhasználni – Tim csak 6-7-szer használja fel ugyanazt a főzetet, de hót mindegy - ; acél tartály; államkötvény és még sorolhatnám. Tim is belátja, hogy nem élet az ilyen. Jó lesz az illegális módszer. Vagy mégsem?
Jesse a helyi közértben csak-csak belebotlik Tim bátyjába Troyba, aki betyárbecsületét hűen tartva nem mószerol be senki. Troy már volt sitten szeszfőzés miatt, ezért vágta úgy hátba Jesse, mint régi komát a kocsmapultnál.
Tickle megint színjózan. Ja nem. Összeeszkábálnak néhány lécet, merthogy most nem hagyják abba a vacsora főzést az ősz, a lombhullás beköszöntével, ezért kell valami kalyiba, amivel álcázzák a lepárlót. Tickle nem dolgozik túl jól, mondja a narrátor és kapunk egy hirtelen közelit egy összegyűrt sörös dobozról. Innentől kezdve az aláfestő zenét a lágyan pisszenő dobozok ritmusa adja. Mintha elkészülni látszana a csodás tákolmány. Tickle a tetőn vigéckedik, de nem kell félni, nem fog ő leesni, vagy ha igen, akkor tuti eltörik valamije, volt már ilyen. Egy kamion is elmaszálta már, a feje is betörött már egyszer. Van ez így, ha az ember szereti a piát – hatásszünet – , meg ilyenek. Ő mondja, nem én. A munka befejeztével Tickle leszállna a magas lóról tetőről, de a landolás kevésbé volt sikeres, ha azt nézem, hogy mellkassal, meg állal sikerült megérkezni valami keményen koppanós felületre. Az olimpiai láz utolsó parazsát megmelegítve mondom, hogy az elcsobbanás nem sikerült valami szépre.
Facebook kommentek