Csütörtök van, Mácsai ezúttal egy házaspárral bajlódik. A férfi (Nagy Zsolt, alias Tamás) már megjelent a rendelőben, a feleséget (Szamosi Zsófia, alias Petra) még várjuk. Nagyon. Férj ideges. Nagyon, nagyon. Kb. két perc alatt engem is felidegesít ahogy fel-alá járkál, összevissza telefonál, próbálja előkeríteni az asszonyt.

Miközben várunk és idegeskedünk, az alábbi körülmények derülnek ki:

• A házaspárnak van egy gyermeke, akire jelenleg a férfi anyósa vigyáz.
• Tamás nem csípi az anyósát. Mert az idegbeteg. Bagoly mondja verébnek…..
• Petra hajlamos elkésni, ettől Tamás hajlamos agyfaszt kapni.
• Petra nagymenő bizniszvumen (Leírom, hogy az is tudja mit csinál, aki nem látta az epizódot: osztályvezető főmenedzser koordinációs kommunikációs referens. Na, most már világos?). Ezzel szemben Tamás a nép egyszerű gyermeke, most épp favágó ingben feszít... Emberünk ezen felállás miatt pici kisebbségi érzésben szenved.
• Mielőtt a nő karriert kezdett volna építeni, gyereket akartak ezerrel (még egyet, a meglévő mellé), csak nem jött össze a lombik….

Még mielőtt átlépnénk mi is néhány szintet a szorongás-skálán (feszült-ideges-kurvaideges-pukk), abbahagyom a felsorolást, mert szerencsére Petra is megérkezik. A hangulat azonban nem lesz jobb, sőt. A nő talán még a pasinál is idegesítőbb: a ”hol voltál?” kezdetű kérdésre például rögtön a „miért, aggódtál?” választ találja adni, de olyan hangsúllyal, hogy az ember zsebében kinyílik a bicska. Azt hiszem a csütörtöki napok rejtélye az lesz, hogy megfejtsük: ki őrjített meg kit.

Többszöri kérdés után Petra mégis belefog egy hosszú hazugságáradatba (dolgoztam, dugóban ültem, kávéztam, vásároltam stb.) arról, mivel töltötte a délutánt. Látszik, hogy ez a felállás (anyuka valamerre csavarog, baszik felvenni a telefont, apuka rágja otthon a körmét) már előfordult egyszer-kétszer a történelmükben. Petra fején mélaundor, Tamás szépen halad előre a szorongás-skálán.

Aztán lassan csak kiderül mitől olyan ideges a férj: attól tart, hogy amíg ő körtelefont intézett a rokonsági és baráti körben a nő hollétéről, a csaj stikában elintéztetett magán egy abortuszt.

Mi van? Lombik? Abortusz? Ekkor elindítottam újra a lejátszást.

Na még egyszer. Szóval adott egy házaspár, egy gyerekkel. Akarnak még egyet. Nem jön össze. Lombik. Nem jön össze. Anyuka: irány a karrier. Erre huss, teherbeesik. De már nem is akar annyira gyereket. Irány a nőgyógyászat, abortuszra fel.

Kérdés: Hány éves a kapitány? Hol romlott el a dolog? Alapvetően két eset lehetséges:

1. Petrának bejött a biznisz-élet, nem akar újabb gyerekkel vesződni, elölről kezdeni a pelenkázást, szoptatás, aranyeret, +20 kiló leadását.

2. Valami az évek alatt annyira megromlott a férj és a feleség kapcsolatában, hogy az már nem kívánja a gyermekáldást.

Miközben Tamás faggatózik Petra csak kiböki, hogy nőgyógyásznál volt. Nem, az abortusz az (még) nem történt, de ….

A rendelő ekkor már tényleg egy óvodai homokozó szintjére kerül, ahol Pistike és Jucika a kék és a piros lapáton veszekednek, Mácsai óvóbácsi meg próbál közöttük igazságot tenni. Nem sok sikerrel. Egyrészt Tamást próbálja meggyőzni, hogy az amit Petra tesz, vagy tenni akar, az még nem eldöntött tény, csupán csak bizonytalanság. Az lenne a nő igénye, hogy beszélhessen az érzéseiről, de ha a pasi eszelős, ez nem fog menni.

Ugyanakkor Petra sem viselkedhet úgy, mintha ez az egész csak az ő ügye lenne, be kell avatnia a párját is a kételyeibe. Amikor Tamás tovább cseszegeti Petrát a „miért nem kell neked ez a gyerek?” fronton, az vázol egy konkrét listát (lsd. 1. pont). De a következő mondatával ezt rögtön cáfolja is: „ha kell megideologizálom neked az abortusz melletti döntésemet” – sugallja, de rögtön érezzük, hogy ez így hamis, de legalább is kevés…. A 2. pont feltételezése és az a mögötti okok sokkal valószínűbbek.

Amikor Mácsai ez utóbbit próbálja meg feltárni a házaspár előtt, a férfi végképp bekattan. Átveszi az uralmat a terápia felett – és ezúttal ő használja a felidegesítés eszközét. Tombolva és kiabálva követeli a terapeután, hogy az mondja ki az ítéletet: legyen-e abortusz vagy ne legyen. A feszültség hevében Mácsai megteszi, amit a paciens kikövetel és a döbbent férfi fejéhez vágja, hogy igen, vetessék el azt a gyereket.

„Minek egy ilyen párnak még egy gyerek?” „Mondok valamit és aztán legalább békén hagy!” - Hogy a két indok közül mi motiválta a terapeutánkat, csak találgatni lehet, de a döbbenet, amit a válaszának ténye és tartalma kiváltott, az kijózanító. Később próbálja ugyan visszaszívni a kimondottakat, de már késő, túl késő. Szinte kétségbeesve hangoztatja: ez a házaspár ügye, kettejüknek kell dönteni, közösen.

Ezután a kinyilatkoztatás után már nem nagyon van miről beszélni. A pár távozik, Mácsai magára marad. Ő is érzi, hogy gáz van. Bizony most ő lett a préda, őt sikerült kihozni a sodrából. A telefon után nyúl és felhív valakit. Egy másik pszichológust, akitől találkozót kér.

Holnap megtudjuk milyen az, amikor a hóhért akasztják.