Pesti képpel nyitunk, Duna-part, látkép. Minden, ami nélkül egy „magyar” film nem kezdődhet el. Remélem a sablonokat ezennel le is tudtuk. A hídon egy lány, vörösben, enyhe hányinger kerülgeti. Nem. Nem akar leugrani, talán csak rosszul van egy picit. Lelkileg és testileg is.

Az intro után ugyanez a lány (a hétfő reggel 9 órás beteg, a neve: Laura) már Mácsai doktor kanapéján sír. Akkurátus orrfújás után újabb kupac zsebkendőt kap. A doki türelmes, várja meséljen a lány könnyek után szavakkal is. Laura azonban csalódott a sírásban: azt várta megkönnyebbül tőle, de nem ez történt.

Régi páciens már ő, ma reggel például hajnal 4 óta itt vár a rendelő előtti parkban. Nem tudja, hogyan keveredett ide, mi meg nem tudjuk mivel kezelgeti őt a doktor immár 1 éve. Mácsai szerint a lány tudatalattija működött: valamiért (?) azt akarhatta, hogy a doki lássa ebben az állapotban.Azt sem tudjuk meg, hogy a pszichológus nős ember-e: bár Laura céloz rá, hogy talán a férfi felesége nem örült volna a hajnali betegnek, Mácsai nyitva hagyja a kérdést.

Laura fázik, még csak nem is másnapos, hanem a részegséggel küzd. Komoly az esély, hogy lehányja a dokit, a kanapét, a most kapott zöld takarót és a szőnyeget is. A doktor úr elnéző: látott már ez a szőnyeg zöldet és sárgát is…. A csaj szerint kizárt, hogy hányjon a jó doktor jelenlétében. Sírni, émelyegni, az oké. De egy úrinő nem hányja le a terapeutája szőnyegét. Soha, semmilyen körülmények között.

Aztán a lány csak rákezd a tegnap este kitárgyalására. Minden azzal kezdődött, hogy a Bálint nevű pasija, este, a tévé előtt ülve megkérte a kezét. Pontosabban ultimátumot adott neki: vagy feleségül megy hozzá a csaj, vagy fel is út, le is út. És még sírt is hozzá a szemét. Hát mit képzel ez…. Laura nem a lánykérés módjától, hanem az elkötelezettségtől rezel be és fut világgá ijedtében.

Az este további részének zanzásított változata: SZAR, FOS, SZAR, FOS. Mácsai kíváncsi a részletekre is, hát íme: A sokkhatás után Laura, egy barátnőjével, egy bárban köt ki. Ott – miután a barátnője fáradtságra hivatkozva lelép – összeszed egy szőke, fehérgarbós (boa) pasit és annak rendje módja szerint meg is dugatja magát vele. Azaz csak majdnem. Mert a WC-ben – szomszéd józanító pisilése hatására – magához tér. Csakhogy a pasi már áll, a gumi is felkerült már, így egy picit zokonveszi a csaj visszakozását. Végül kiegyeznek egy kis kézimunkában.

Ahhoz képest, hogy a csaj a tökrészegnek mondja magát, meglepő pontossággal tárja fel a majdnemszex részleteit. (Közben talán azt figyeli: meg tudja- e botránkoztatni a dokit, kivált-e belőle valamiféle érzelmet. Most akkor panaszkodik vagy dicsekszik?)

Ennél a pontnál Laura nem bírja tovább: talán a visszaemlékezés hatására vagy csupán az alkohol győzelme okán, de kijön belőle, aminek ki kell jönni. Szerencsére nem a rendelőben, a szőnyegre, hanem a mosdóban….

Mire összeszedi magát, egy pohár frissen főtt tea várja.

Na, mit szól a történtekhez?- kérdi a nő, mintegy provokálandó Mácsait. A doki azonban nem az elcseszett este részletein kattog, sokkal inkább az érdekli: mi vezetett el odáig. A nő újrakezdi a félresikerült lánykérés sztoriját. Igazából már a vacsinál veszekedtek, Bálint érzi, valami nem oké a kapcsolatukban. Laurát meg kifejezetten idegesíti a pasija bánatos kiskutyafeje, a folyamatos nyomulása. Ráadásul a pasi megcsalással is vádolja a nőt, azzal gyanúsítja van valakije. Maga Laura volt az, aki ekkor felhozta a témát: talán össze kellene házasodniuk, vagy hagyni egymást a fenébe… Ez volt az, ami kiváltotta Bálint hirtelen nősülési kedvét később ott, a tévé előtt. Vagyis a klasszikus „azzal kezdődött, hogy visszaütött” sztori kezd körvonalazódni…

A doki szerint Laura provokálta a vitát, hogy aztán dühösen elrohanhasson. (Ismerős, hölgyeim?) Miért pont most? Miért? Mert Bálint akkor ott, este a vacsi előtt, telibetalált. A csajnak van valakije. Megcsalja, ha nem is a dugás valódiságával. De mégis csak megcsalja. Igen, kitaláltátok: a hétfő reggel kilencórás, Laura bevallja azt, amit már a „felesége nem örült volna nekem hajnal fél 4-kor” kezdetű mondat után sejteni lehet. A csaj fülig szerelmes a doktorába, aki ezt nem akarta (?), nem tudta (?) észrevenni. Tényleg nem vette észre?- teszi fel a kérdést Laura is. Hát ha nem, akkor lehet, hogy nem is olyan jó szakembernek tetszik lenni, vonom le a következtetést én.

De valahol tényleg kezelésre szorul a csaj is: valóban úgy gondolta, hogy ezzel a bárbandugásos sztorival felkelti a pszichológus érdeklődését önmaga iránt? Állítólag már egy éve érez szerelmet a jó doki iránt (ezt mondjuk megértem, én majdnem a Valahol Európában -t néztem meg Szegeden Mácsai miatt), és még a WC-ben dugó szőke férfiban is a terapeutáját látta. De aztán ugye jött a pisilős szomszéd és kijózanodott. Mácsai szerint a nő benne csak a menekülés tárgyát szereti, mert fél az elköteleződéstől a jelenlegi kapcsolatában. Laura kínosan érzi magát a kitárulkozása miatt. Elhangzik egy klasszikus mondat is: „doki és beteg között szerelem sose”. Majd még egy: „lejárt az idő”. A csaj távozik. Talán nem örökre.

Ezzel, a felvezető képek után, letudtunk még egy klisét: a paciens beleszeret a doktorába… az viszont egyáltalán nem sablonos, hogy pont egy ilyen elcseszett történettel próbálja meg azt elcsábítani.

Mácsait imádom, a sorozat meg folytatódik.