Aki megnézte az eddigi trailereket az AHS:Asylumhoz, az világosan dekódolhatta Ryan Murphy üzenetét, ami úgy hangzik: „nagyon be fogtok szarni”. (Ryan Murphynek pedig ezúton üzenném vissza, hogy a Glee meg van bocsátva). Elmegyógyintézetben játszódó retro horror, szado-mazo pappal és apácákkal? Naná, hogy jöhet. És akkor a castingot még nem is említettem. Szóval, aki jót akar, ajtót bezár, villanyt leolt, latexruhát felvesz, és kezdődhet a parázás.

Murphy nem csak a fél szereplőgárdát hozta vissza (áldassék), hanem a megmaradt a védjegy is, a hatalmas, gyönyörű, kísértetjárta épület, csak Briarcliff még nagyobb, még szebb, és még hátborzongatóbb. A Harmon-ház sem panaszkodhatott az egy négyzetméterre eső hullák számát illetőleg, na de Briarcliffben, a hírhedt szanatóriumban, több mint 46000 ember halt meg az évek alatt, PLUSZ még egy Bloody Face nevű saját sorozatgyilkosa is van. Remek kilátások elé nézünk az évadban. Briarcliffet először jelenkori, elhagyatott és romos állapotában csodálhatjuk meg, egy kissé idegesítő és túlfűtött párocska (név szerint hülyepicsa és Adam Levine) perverz nászútjának utolsó állomásaként (nagy összegben fogadok rá, hogy nem csak a nászút ér itt véget). Igen, ez a „dugjunk Amerika 12 legijesztőbb helyén” kódnéven futó nászút talán furcsának tűnhet első hallásra, de a csaj a horrorsztorikra izgul fel, a pasi meg a csajra, szóval win-win a szitu.Fel is veszik a kezdőalakzatot az elektrosokk-kezelő széken, amikor a nő zajt hall (mi mást), és követeli, hogy azonnal keressék meg a zajforrást. Szegény Adam Levine szívesebben adna be végre egy injekciót kedves nejének, de egy backdoor és egy szopás ígérete elég meggyőző tud lenni. Annyira, hogy Adam hajlandó saját kis kezét is bedugni egy nyíláson, (nem azon! egy zárt ajtó nyílásán, nevezzük mondjuk gloryholenak) hogy telefonnal készítsen felvételt a „hangról”. Ez a felvétel sem kerül ki a youtube-ra, mert az Izé a telefonnal együtt a karját is kitépi (leharapja?), de talán vigasztalja Adamet az a tény, hogy mindez szopás közben történt. El is morzsolok pár könnycseppet, annyira megható volt ez a tisztelgés volt ez a műfaj előtt, kedves Mr. Murphy.

Hogy Adam és a szexi tetkói életben maradnak-e (remélem, nem), arra kicsit várnunk kell, mert 1964-be ugrunk vissza, nocsak, Evan Peters, az első ismerős arc, hurrá. Gyorsan elhessegetem a fejemből a halálfej-sminkes, gumiruhás pszicho Tate Langdon-képeket, ő most Kit, egy egyszerű benzinkutas srác, akit a környék vagány csávói vegzálnak, mert egy színes bőrű (korhűen: nigger, nem én mondtam) nővel él együtt, hah, még ha tudnák, hogy össze is házasodtak titokban. Előkerül egy pisztoly és egy tábla csoki is, nem tudom, ki játszotta a Billy nevű főgecit ebben a jelenetben, de remélem, szerepel még, mert ilyen gonoszul és sokat sejtetően csokit enni még senkit sem láttam. Végül Kit karcolás nélkül tér kis otthonába, kis feleségéhez, ami viszont ezután történik, arra egyelőre nem tudok magyarázatot adni, merthogy az éjszaka kellős közepén ugyanis elrabolják őt az ufók. Bizony.

Most jött el az ideje, hogy Briarcliff megmutatkozzon teljes pompájában, egy Lana nevű újságírónőt (Sarah Paulson) kísérünk el oda, akinek a belépőzenéje egyenesen a Carrie c. filmből való és még a cipője is jó. Egy barátságos külsejű, szimpatikus ápolt (lásd kép) üdvözli Lanát először egy szívből jövő mosollyal. Lanánk van olyan felvilágosult és előítéletektől mentes, hogy első ránézésre megállapítsa róla: ártalmatlan, hát nem igazán, vágja rá a kísérője, Mary Eunice nővér, megfojtotta a testvére kisbabáját és levágta a füleit. Óh. Na mindegy, hiszen Lana semmi esetre sem az ápoltak miatt van itt, hanem Briarcliff híres pékségéről akar cikket írni, na persze.

Ha van valaki, aki ezt a kamut nem veszi be, az a főnéni, Jude nővér, már csak azért sem, mert őt Jessica Lange alakítja. Egy Jessica Langet átbaszni, ugyan. Ahogy arra számítani lehetett, Jude nővér szegény kis naiva Lanát apró darabokra cincálja a beszélgetésük során, majd szerényen megjegyzi, hogy nem ő viszi a sót Briarcliffben, hanem Timothy atya. Hm, kezdek kíváncsi lenni erre a bizonyos atyára. Az interjút egy új ápolt érkezése szakítja félbe, személyesen a hírhedt Bloody Facet szállítják az intézetbe, hű, azt hallottam, emberbőrből készült maszkot viselt, találkozhatnék vele, pihegi Lana, mintha kicsit jobban felvillanyozná őt ez a téma, mint a bagettek. Ne is álmodj róla, Lana Banana (ez az „értéktelen szardarab” szinonimája Jude nővér szótárában), mert Jude nővér személyesen fogja kezelésbe venni Bloody Facet.

Bloody Face, azaz Kit (merthogy ő nőket ölő sorozatgyilkos, mily meglepő) amúgy egyáltalán nem tűnik félelmetesnek, még mindig ott tart, hogy jöttek a kis zöld lények, és fogalma sincs, mi zajlik körülötte (nem ő az egyetlen…). Sajnos kapásból azzal indít Jude nővér előtt, hogy megtagadja Isten létezését, na azt a nézést, amit Jessica Lange produkált erre, jól ebből már nem jössz ki, haver. Jude nővérnek csak egy kérdése maradt, a felesége sötét húsa könnyebben vált le a csontról, mint a többi áldozaté? Jaj. A válasz egy arconköpés, amire a viszontválasz egy virgácsolás, hát ez most már így lesz.

Na de az élet megy tovább, Kitet ismertetik a vigyorgóval, először is a társalgóval, klasszikus kép, valaki egyedül táncikál, valaki magában beszél, valaki a fejét veri ütemesen az ablakba, valaki leszedáltan, mozdulatlanul ül egy helyben, esküszöm, mintha csak a középiskolai kollégiumi társalgónkat látnám, visszajönnek az emlékek. Két ápolt tűnik ki a kis glee-clubból: az egyik egy nimfomániás csaj, Shelley (Chloe Savigny), aki rögtön ki is fejezi tetszését az új lakó és az új lakó formás feneke irányában. Vele már találkozhattunk egyszer, Jude nővér büntiből leborotvált egy kis részt a fején, mert nagggyon rossz kislány volt, de komolyan mondom, jól áll neki ez a haj, és neki legalább van mentsége erre az érdekes frizurára, nem úgy, mint Miley Cyrusnak.

A másik pedig a helyi Bear Grylls, csak lányban, majdénkitanítalakhogyéldtúl, kettejüknél a közös pont, azt hiszem, Kit lesz majd. Szükség is lesz majd Grace segítségére, mert Kit nem nagyon akarja megérteni, hogy működik a rendszer: pl. ha előbb-utóbb valaki niggerezni kezd, abból balhé lesz,akkor viszont jön Jude nővér, ki jár megint szarul? hát Kit, pedig azért ez nem olyan bonyolult. Úgyhogy nem árt, ha Kit (nehéz nem Tate-et írni) hallgat erre a Gracere, még akkor is, ha az „állítólag” feldarabolta a családját (őt meg majd igyekszem nem Lizzie Bordennek hívni), már csak azért is, mert bár hihetetlennek tűnhet, de tényleg vannak rosszabbak Jude nővérnél Briarcliffben, ott van például a háziorvos, akinél elég magas a páciensek elhalálozásának aránya. Hogy a páciens beteg legyen, az gyakorlatilag nem is feltétel. Ó, és szeret kísérletezni is a jó doktor, a hullák pedig eltűnnek, hmm. Érdekes. Jude nővérnek nem tetszik dr. Arden munkássága, mert ő a hit embere, a doki meg a tudományé, és amúgy is, egy férfinek sincs felette hatalma.

A fenéket. És ezzel el is érkeztünk Jude nővér gyenge pontjához, a titokzatos monsignorhoz, aki nemcsak ambiciózus (pápai babárokra tör a kegyelmes úr, úgyhogy talán helytálló a jelző), de a nővér vágyainak is a tárgya. Legalábbis a kedvéért bizony-bizony nem átall szexi vörös kombinét és parfümöt (fertő!) viselni apácaruha alatt, és ha még így sem lenne elég egyértelmű, hogy vonzódik hozzá, akkor jön a Murphy-féle szokásos diszkrét utalás: a nővér a vacsoraasztalnál arról fantáziál, hogy lenge öltözetben belecsüccsen az atya ölébe, ebből önostorozás lesz, ha nem tévedek. Bááár, amilyen dögös volt a jelenetben Jessica Lange, azon sem lepődnék meg, ha a monsignor fantáziáját láttuk volna. Joseph Fiennes alakítja az atyát, könyörgöm, miért nem Zach Quinto kapta ezt a szerepet, ó te jó ég, bele sem merek gondolni. (Azt nem kell mondanom, ha valaki igazán jóféle szexuálisan frusztrált papot akar látni, a Sade márkit nézze.) (Vagy a Jóban-rosszbant.) (Csak vicceltem.)

Na de hagyjuk Jude nővért és a bűnös gondolatait, mert Mary Eunice nővér a jó doktor megbízásából egy titokzatos Valamit etet éjnek évadján véres húscafatokkal az erdőben, Valamit; ami nagyon éhes, és az is jó kérdés lenne, hogy mit eszik. (Bár az eltűnt holttestek és a véres húsdarabok közti összefüggést azért nem olyan nehéz kimatekozni.) Mary Eunice nővér a Valami helyett csak az arra kószáló Lanával találja szembe magát, aki nagggyon akarja azt a cikket Bloody Faceről, annyira, hogy megzsarolja a nővért, vigye el a gyilkoshoz, különben mesél Jude nővérnek a kis éjszakai túráról. Így hát Mary Eunice nővér útba igazítja Lanát a sötét folyosón a cellák között, majd magára hagyja, ezért sajnos nem tud idegenvezetéssel szolgálni, pedig lehetne, ez szarral dobálózik, ez rejszol, ezt meg az őr dugja éppen. Becsületére legyen mondva, Lana nem kezd el visítozni, egészen addig a pontig, amíg az egyik kukucskálóablakból („A” gloryholeból, abból a bizonyosból) ki nem nyúl egy véres kéz és nem kezdi el szorongatni a torkát. Szerintem az Adam Levine keze, és teleportálódott a jövőből. Gondolkozzunk 4 dimenzióban! Persze hiába is kereste volna Kitet, mert őt elszállította a jó doktor egy kis magánkezelésre. Kényszerzubbonyt húzott rá, a galaváját hátraszíjazta, pecket tett a szemhéjára, hogy ne tudja lehunyni a glazáját, és már-már kezdetét vette volna a horrorsó, amikor a doktor a legnagyobb meglepetésére talál Kit nyakában… egy robotpókot. Miafasz, ezt tényleg elrabolták az ufók?

Végül vissza Jude nővérhez, aki a Lana-problémát úgy oldja meg, hogy felveteti az Adam Levine támadását valahogy túlélő újságírónőt a páciensek közé, Lana leszbi barátnőjétől kizsarolt beleegyező nyilatkozatnak köszönhetően (heló, a leszbiség nagy bűn!); a fenekelésért kétségbeesetten könyörgő Mary Eunice nővért pedig azzal bünteti meg az engedetlenségéért, hogy nem bünteti meg. Stílusos, nemdebár?

Elégedettségre azért semmi ok, Dr. Arden tesz róla, hogy ne így legyen, mert miért is meszeli ki a gloryhole mögötti szobát, mi történhetett ott? De kérdezhetném azt is, hogy honnan jött a robotpók? Ki valójában Bloody Face és ki az a Bloody Face, aki a jövőben a nyomipárt szadizza?

És legfőképpen: mikor jön már Zach Quinto?