A megpróbáltatások sora egy gyerek-epizóddal folytatódik ezen a héten. Henri képregénybe bújva dúsítja amúgy sem sivár fantáziáját, amikor élete első nője leszólítja. Eme első nő Éva. Sajnos pasival shoppingol. Ja nem, az a kisöccse. Érthető az első féltékenység, hiszen a nála alacsonyabb és fiatalabb fiúkkal kezd. A boltos megállítja a triót az ajtónál, Henri táskájából lopott holmi kerül elő. Henri első nőjével jön az első csalódás: csak azért szólította le, hogy a kis hátulgombolós tesó közben feltöltse a balek hátizsákját. Ennyi gyerekszínész már pont hárommal több annál, amit el bírok viselni.

Apu Jancsival és Juliskával az erdőben, favágás. Juliska megkérdezi, hogy ő mikor kapja meg a beígért baltát. Höhö! Apu inkább megkéri, hogy segítségként menjen a talicskával valamerre. Eközben Jancsika, akinek valójában nyomatnia kellett volna ezt az apu-kis-segédje szöveget, egy parittyával szöszmötöl. Apu javasolja, hogy vigye magával a kis szarost segítségül –mondja a szájával, de olyan arcot vág mintha azt gondolná, hogy „azt az öcsi-képződményt is tedd valahova, ha már meg kellett tartani." De lehet, hogy ezt csak projektálom. Mondtam már, hogy rühellem a gyerekszínészeket ebben a sorozatban? Na, pörgessük. Juliska kap egy iránytűt, amit a nyakában lógathat, hogy mindig hazataláljon. Bizonyára ez a kulcsos gyerekek középkori verziója. A gyerekek visszatérvén nem találják az apjukat, rémült menekülés a hangok elől/felé, majd a fekete lovasok elfogják őket és a Gonosz királynő elé viszik. Közben sajnos megreped az iránytű üvege.

Váltás Reginára a boltban. Henrit hazaviszi, számára egyértelmű a helyzet, hiszen a fia nem eszik édességet. Most mondanám, hogy ez gyermekkínzás, de trendi anyukák százai próbálják saját súly-problémájukat azzal kompenzálni, hogy a gyerekek nem kapnak csokit vagy cukrot, úgyhogy inkább úgy veszem, hogy Henri metroszexuálisnak lesz nevelve és kész. Jó, Emma viszont intézze el a kis tolvajokat, ha már seriff lett. Ajaj, kiderül, hogy a szüleik még a telefonszámlát sem tudják befizetni, oly szegények. Megélhetési bűnözők! Ez látható a vásárfiából is: például fogfehérítős fogkrém. Nyilván mert egész nap csak ülnek otthon és kávéznak és cigiznek, idegességükben! Vagy hogy ne feketedjenek meg a fogaik a sok lopott édességtől! Éva könnyes szemmel esedezik, hogy ne tartóztassa le őket. Ez a könnyes szemmel esedezés még Meseországból származik, ahol a Gonosz Királynőnek bizonygatta, hogy semmi rosszat nem akart. Ezt onnan tudjuk, hogy most a vágás bravúrosan vált az erdőbe.

Akkor és ott nem jött be, a Királynő el akarja fogatni az árvákat. Ekkor Juliska nagyon megríkat engem. Valszeg nem ezt tervezte, de mikor a parittyáját előkapja és kongó hangot idéz elő a fekete lovas sisakján, a sírva röhögés elővesz. Csak azért nem megyek aludni most rögtön, mert félek, hogy rosszat álmodnék Jancsikától, aki mimika-gazdagságában egy fából faragott alpesi jódlizó fiúcskára emlékeztet. A futva menekülőket Királynőnk rabságba ejti a gyökerek segítségével (nem a fekete katonák, hanem a fák engedelmes részei) Bátorságuk jutalmaként tehetnek egy szívességet a Királynőnek. Mármint akkor cserébe hazaengedi őket, majd ha sikerrel járnak. A seriff házhoz szállít. A kölykök nem szeretnék ha találkozna a szüleikkel, amitől Emma családon belüli erőszakra gyanakszik, de nem, otthon mindenki nagyon szereti egymást, csókolom, tessék már elhajtani. Ahogy a zsaru elhúz, a gyerek átszaladnak egy másik, roggyantabb házba, ahol kipakolják a szajrét. Ekkor zajt hallanak, és bizony íme, hála a felemlegetett hazugság-detektáló szuper-képességének Emma megjelenik és a szülőkről kérdezősködik. Hamar kiderül, hogy árvákról van szó, Emma pedig a város tápláló anyjához, Mary Margarethez viszi őket ellátmányozásra. Persze a gyerekekre és szüleikre senki nem emlékszik, a seriff pedig nem hajlandó jelenteni az esetet a Szerveknek, mivel a nevelőszülőknél töltött évek túl mély nyomokat hagytak a lelkében, és a testvérek elválasztása a legijesztőbb dolog, ami történhet velük. Ezért meg is ígéri, hogy nem lesznek szétválasztva.

Gyors kör az anyakönyvi hivatalban és megtudjuk, hogy az aktáikat már kivették. Na ki? Na ki? Igen, a város regnáló anyja már meg is tette a megfelelő lépéseket, a gyerekek egy fiú- illetve egy leányneveldébe kerülnek hamarosan. Tehát szétválasztva. Talán Emmának nem kéne olyan ígéreteket tennie, amiket nem tud megtartani. Láthatóan Emmát nagyon regresszióba vágja a téma, Regina pedig utasítja, hogy mint seriff, ő maga szállítsa le Bostonba az árvákat, hiszen nincs más lehetőség, az apa személye ismeretlen.
Ismét az erdőben. Gonosz Királynő elvezeti a gyerekeket a Vak Boszorkány házikójához, hogy megszerezzenek neki valamit, ami az övé, és amely dolog egy aljas ellenség elpusztításához szükséges. Juliska nem ma kezdte, megkérdezi, hogy miért nem megy saját maga megszerezni a cuccot. A házikót varázslat védi, de gyerekekre szerencsére nem hat. Éjszaka kell menni, míg a Vak boszorkány alszik, de vigyázva, nehogy belekóstoljanak bármibe... feltárul a legendás mézeskalács házikó.

Az őrsön Emma aktákat búj, Henri gazdagítja az olvasnivaló listáját a meséskönyvvel. Megint meghallgathatjuk, hogy Emma milyen különleges, és soha senki nem jön ide vagy megy el Storybrooke-ból. Az eltűnt apa problémája tökéletes alkalom egy kis anya-fia beszélgetéshez. Erre a sztorira magam is kíváncsi lennék. Emma nagyon fiatal volt, frissen kikerülve a nevelőgondozásból egy nonstop kajáldában kezdett dolgozni az országút mentén. Az apa tűzoltó volt, aki sokat járt be oda és mindig sütőtökös sütit szeretett volna (pörgetem az agyamban a mesehősöket, de sajnos nem jutottam semmire). Az élet haladt, Emma bajba került, apu sora egyre jobban ment. Meg a börtön előtt megtudta, hogy terhes és próbálta megtalálni az apát, de kiderült, hogy a férfi meghalt egy tűzvészben a mentés során. Valamiért oltári kamunak érzem én ezt az egész mesét. Főként hogy Emma semmilyen emléktárgyat nem tud felmutatni a gyerekének. De az ötlet már megvan, kezdődhet az árvák apjának felkutatása.

A gyerekek az asztalnál épp úgy tesznek, mintha szeretnék a mézeskalácsot. Emma a gyerekkori takaróját mutogatja nekik, és kijelenti, hogy minden árvagyerek tart magánál valamit, ami a szüleiké volt. Eléri hogy megkapja Évától az iránytűt, és ismét megígéri hogy nem lesznek szétválasztva egymástól a testvérek. Nem értem miért a ragaszkodás a fából faragott jódli-archoz, láthatóan csak díszlet jelleggel vesz részt az eseményekben.
De nem is, váltunk a MézesViskóba, ahol Fa Jódli jól belenyúl az ujjával egy krémsütibe. Juliska ráver a mancsára, de érdekelne, hogy a hatalmas krémdarab hova került ezek után, ha egyszer nem nyalta le az ujjacskáját. Na, ne vesztegessünk ilyenekre szót. Juliska elmagyarázza Fa Jódli gyereknek, hogy meg van tiltva a torkoskodás és kész, meg kell szerezniük a fekete zsákocskát és onnantól megszabadulnak. Fa Jódli nem úgy néz ki, mint akinek már kialakult a felettes énje, de megkockáztatom, hogy az agyi aktivitás bármilyen formája is elég kísérleti fázisban lehet még nála. Juliska leakasztja a zsákocskát, Fa Jódli pedig feltol az arcocskájába egy kék krémes muffint. A Vak Boszorkány kimereszti hályogos szemeit és beleszagol a levegőbe. Azon túl, hogy úgy liheg, mint aki mindjárt elélvez, szépen bezárja a MézesViskó ajtajait varázslattal és halálra rémíti a gyerekeket. Nice.

Emma meglátogatja Mr. Goldot információért. Jogos, az éppen lámpást sikáló Zálogos azonnal felismeri az értékes ám törött régi vacakot, és memóriahiányra hivatkozva a cetlijei közül választja ki a legutóbbi tulaj nevét. De nem adja ám oda. Emma huncut mosollyal kérdez rá, hogy ezúttal mi az ára. „Megbocsátás" – válaszol komoly arccal a Zálogos. Végül kis elfogadásban kiegyeznek, megvan a név. A papírlap természetes üres volt. 
Emma már meg is találta az apukát, Michaelt, egy autószerelő műhelyben. Teljes lehetetlenségnek tartja, hogy neki ikrei legyenek. Ikrei?? Azt én is. Még a szavam is elállt. Egyéjszakás buli volt. Akkor is! Elhagyó szülők egymás között, nincs jó eredmény, apu még a garázsáról sem tud gondoskodni, gyerekvállalás kizárva. A gyerekek eddig elbújva nevelkedtek valami elhagyott házban, hogy nehogy árvaházba kerüljenek. Hiteles elemek sorozata. Emma gondterhelten hívja saját elhagyó szülőjét, elmondja a szomorú hírt és azt is bevallja, hogy hazudott Henrinek az apjáról, mert jobb ha nem is tudja az igazságot. És szeretné elrejtegetni valahol az árvákat. Úgy érzem Regina idejében jelenik meg: a kölyköknek ma éjjel már Bostonban kell lenniük.
Vissza a Mézesviskóba. VakBoszorka benyúl a kemencébe, hogy ellenőrizze elég meleg-e... Jó. A ketrecbe zárt gyerekek menekülési tervet szőnek, ismerjük a mesét, de vajon mi lesz most a megoldás. Ugye, a Vakboszorka eleve csak a fiút érzékeli. Khm. Juliska egy pofafelfújással fiúnak álcázza magát (höhöhö) kilopja a boszorkány kulcsát a zsebéből és odahajítja Fa Jódlinak. Várható módon Fa Jódli elcseszi, a VakBosszorka pedig nekilódul elintézni. Mikor vonszolni kezdi a tepsi felé, Juliska hátulról fellöki rá a Vakboszorkányt, és meséhez hűen ketten behajítják a kemencébe. Gyors kimenekülés a kis zsákocskával, a Gonosz Királynő pedig interurbán a tükrén át behajít egy lángcsóvát. Ennyi vót.
A kis balekok leszállítják az árut a Sötét Kastélyba. A Királynő már régóta várt az értékes zsákmányra, megsimogatja és elővesz egy: Piros Almát. A gyerekek nem nagyon értik mi a csodálat tárgya, de igazából nem is érdekli őket más, csak a családegyesítés. A Királynő azonnal megállapítja, hogy lévén ők az első gyerekek akik élve jöttek ki a Diabétesz-csapdából, jobbat érdemelnének mint egy olyan apuka, aki elhagyja őket. Például ő maga is nagyon szívesen nyújtana szállást a Sötét Kastélyban, lenne saját szobájuk, inasok, miegymás. Fa Jódli láthatólag ezt a sütit is hamar benyelné, de Juliska határozott lesz, neki apa kell és nem kastély, és különben sem szeretne egy olyan borzadmányos lénnyel élni, mint Őfelsége. Rossz válasz, a Királynő hamar bepöccen, ezúttal egy kis lila vihart kavar laza csuklómozdulatokkal, a gyerekek elpörögnek.

Storybrooke, rendőrautó, vár az út. Egyébként Juliska képében határozottan vállalható a kislányszínész, de itt a valóvilágban csak Emma-hasonmásként funkcionál. A fiúról nem nyilatkozok, mert írtam egy kis scriptet, ami mindig kitakarja a fejét ha megjelenik a jelenetben. Ennyit megért az idegrendszerem épsége, ugye.
Regina és Henri is ott van a búcsúnál. Valóban mélypont az egész, ennyi elhagyott gyerek egy keretben engem is megmozgat, de sem kicsi sem felnőtt nem tud segíteni, Henri pedig figyelmeztet, hogy valami szörnyűség történik, ha elhagyják a város határát. Emma szerint a szörnyűség már adott.
A városhatár előtt a motor leáll. Ki gondolta volna. Emma telefonos segítséget kér. Kitől is?
A sötét Kastélyban a Királynő még mindig az almáját szeretgeti a tükör előtt. A tükör Hófehérke kis hapsijairól közvetít. Behoznak egy foglyot: bizony bizony, az apuka érkezik bilincsben. Nagyon markáns, ahogy a kamera az almát épp dobozoló Királynő két kilógó almája közé mered. Bátor szabású ruhákat visel ma Ms. Parilla. A fogoly a gyerekei miatt aggódik. A Gonosz Királynő csak arra szeretne választ kapni, hogy a gyerekek miért nem választották az általa kínált gazdagságot, miért ragaszkodtak a bizonytalan apa-kereséshez inkább. Apának egyszerű a válasz, mert ők egy család, és egy család tagjai mindig megtalálják egymást. A Királynőnek nem tetszik a válasz, de legalább kellően magas labda volt: természetesen szabadon engedi, és újra egy család lehetnek... mihelyst majd megtalálják egymást. Ez utóbbi elkerülendő, a gyerekek felébrednek az erdő egy elhagyott pontján és kézenfogva elindulnak a farkasüvöltésben.
Közben Emma az autót támasztva várja a segítséget. A hátsó ülésen az iránytű mutatója bepörög és hátrafelé kezd mutatni. Megérkezett Storybrook valszeg egyetlen autószerelője... Kiderül, hogy Emma mindenképpen szerette volna, ha a bácsi látja a gyerekeket, csak egyszer, mert mióta ő maga találkozott Henrivel, azóta nem tud nem a közelében lenni. Nagyon könnyes a helyzet. A gyerekek úgy néznek hátra a reflektorfénybe, mint a nyuszik a reflektorfénybe, apunak pedig most áll össze, hogy nem muszáj őket Bostonba engedni.

Emma boldogan újságolja el otthon hogy sikerült az apát meggyőzni, mindenki boldog. És elgondolkodik, hogy vajon milyen érzés lehet egy ilyen találkozás. Mary Margaret vigasztalja, Emmából pedig kibuggyan a Henri-féle elmélet: Hófehérke, te vagy az anyám. Nagyon hangulatos beszélgetés egyébként, melynek végén Mary Margaret megszagolja az Emma feliratú kis gyerektakarót, majd elhessegeti az egészet.
Emma az autóban talál privát perceket a saját aktáit lapozgatva, amikor Henri megjelenik egy adag sütőtökös sütivel. Nagyon kell vigyázni, miket hazudozik az ember a saját gyerekének. Emma szeretne tiszta vizet önteni a pohárba, de jelenleg az ölelés többet ér.

Ebben a pillanatban egy motor hajt át a zöld jelzésen és szálláskereséshez kér segítséget a két bámuló kisvárositól. Láthatólag neki nem esik le, hogy a helyi lakosság nem a moci miatt van beájulva, hanem attól, hogy megérkezett ide és még maradni is fog. Hehe. De azért vagány a Srác, Aki Nem Mondja Meg a Nevét.