Nosztalgiában forgó szemünket ezúttal a BBC talán legismertebb sorozatára vetjük. Negyven éven felüliek tudják, hogy ez volt az a sorozat, ami a magyar televíziózás hőskorában bemutatott külföldi sikerszériák (Tell Vilmos, A Forsyth Saga, Az Angyal, Hosszú, forró nyár, Minden lében két kanál, stb.) után ismét egy emberként ültette le az ország népességét kedd esténként a tévékészülékek elé a ’70-es - ’80-as évek fordulóján. Ha jól rémlik, az MTV anno csak az első négy évadot sugározta, a hogyvoltíró viszont az eredeti BBC premier (1971. okt.15.) után 41 évvel fejszéjét most belevágja abba a fába, amin 8 évad 91 része várja a nyesegetést. „Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott / s hosszan hányódott...”, kérünk mi is segítséget az égiektől a munkához, csak aztán úgy ne járjunk, mint Boncz Gézánál a poétalelkű szénhordó munkás, akit a múzsa helyett a mázsa csókolt homlokon.
Helyszínünk Liverpool, 1860, száz évvel járunk a Beatles színrelépése és 30 évvel a Liverpool FC megalakulása előtt. A trónon Viktória királynő, Anglia tengeri és gyarmattartó hatalma csúcsán, az Amerikai Egyesült Államok készülődik a polgárháborúra, Itáliában Garibaldi küzd ez egységes olasz állam megalakulásáért, Magyarországon véget ér a Bach-korszak (és javában tart a Liszt-korszak...). A liverpooli kikötőbe tartó vitorlás kapitányát ez utóbbi fejlemények természetesen hidegen hagyják, sokkal jobban dühíti, hogy a kedvezőtlen szél miatt alig haladnak. Mindjárt a nyitó képsorokban megismerkedünk két abszolút főszereplőnkkel: a fedélzeten James Onedin, a sorozattörténelem legeszementebb barkójának viselője, mellette Mr. Baines (ekkor még csak első tiszt), a sorozattörténelem legszimpatikusabb tengeri medvéje.
Váltunk a kikötőbe, ahol az Onedin család többi tagját is megismerjük: az apjuktól örökölt kikötői szatócsboltban Robert éppen zárni készül, merthogy ebédidő van. Húga, Elizabeth és felesége, Sarah már tálalja is a levest, közben azon folyik a szó, mennyivel biztosabb megélhetést ad a bolt, mint a bizonytalan jövedelmezőségű tengeri kereskedelem. Magyarán a bátyó savazza Jamest és tömjénezi magát, a nők lelkesen helyeselnek, máris látjuk a családi viszonyok és viszályok irányát. Amúgy lehet a dologban valami, ugyanis James időközben kikötött és indul a hajó tulajdonosához, Mr. Callonhoz beszámolóra. Üdvözletet hoz Senhor Braganzától, a portugál üzleti partnertől, de Callon ettől nem igazán hatódik meg. Sokkal jobban foglalkoztatja, hogy a hajó 24 nap helyett 27 alatt tette meg a Lisszabon – Liverpool távolságot, és ezért neki plusz három napot kellene kifizetnie a legénységnek. Olyan érvek, mint ellenszél, kedvezőtlen időjárási viszonyok nem érdeklik, hiszen a MÁV is mindig ilyesmire panaszkodik a gyakori késések okaként.
James hazamegy ebédelni, és kiosztja az ajándékokat a családtagoknak. Most értesül csak apjuk előző héten bekövetkezett haláláról, és arról, hogy a boltot Robert viszi tovább. A gyászra természetesen a vérbeli üzletember Jamesnek nincs ideje, máris elkezdi fűteni bátyját, hogy nagyobb és szélesebb áruválasztékot kínálva közvetlenül a hajótulajdonosoknak adja el a portékát. Legyen a maga ura, ne függjön másoktól. Robert bizonytalan, nem mer belevágni, álláspontja: jobb ma egy veréb, mint holnap egy túzok – és ezzel nem túlzok.
James délután indul a hajózási irodába, hogy elszámolja az úti bevételt Mr. Callonnal. A tulaj egyre dühösebben hallgatja a beszámolót: a rakomány egy része tönkrement, mert útközben léket kapott a hajó. A múltkori út után is jeleztem, hogy a vitorlás javításra szorul, de maga nem adott rá pénzt, emlékezteti James a főnököt. De akkor most miért hajtotta annyira a hajót?, kérdezi Callon. Mert maga utasított rá, hogy siessünk, vág vissza a kapitány, de ezzel csak maga alatt vágja a fát. Callon a késés és a sérült rakomány miatt csak a ténylegesen járó bért hajlandó kifizetni, semmi plusz jutalom, James dühösen veszi fel a pénztárban a 22 font 12 shilling és 6 pennyt. Kifelé menet megakad a szeme egy plakáton, ami a Charlotte Rhodes nevű hajó közeles árveréséről értesít. James lekapja a falról a plakátot és rohan vissza Roberthez.
Van 175 font megtakarított pénzem, adj kölcsön 325-öt és 500-ért megveszem ezt a szkúnert, győzködi bátyját. De az továbbra is csak húzódozik, James hiába veti be minden ékesszólását: Nincs pénzem, de nem is adnék, mert úgysem tudnád felvenni a versenyt az olyanokkal, mint Mr. Callon, zárja le a vitát Robert. Akkor elmegyek a hajó tulajdonosához, Joshua Websterhez, nem hagyok ki egy ilyen lehetőséget, nekem kell egy saját hajó, közli James. De hát az egy két lábon járó boroshordó, a lánya is maholnap vénlány lesz, már elmúlt harminc, akadékoskodik a báty. James csak legyint és rohan Websterékhez. A kopogásra Anne, Webster lánya nyit ajtót, aki tényleg nem egy matyóhímzés, de a lelke biztos szép... Apám gyengélkedik, közli Onedinnel (ez már milyen igazi „understatement” a delirium tremensre), de nyugodtan mondja el nekem, miért jött. James azonban ragaszkodik a kapitánnyal való személyes megbeszéléshez, így végül Anne kénytelen-kelletlen beengedi.
A mérges Webster nem akar látogatót fogadni, főleg, hogy még nem kapta meg a délutáni adagját. Szidja az Onedinek fajtáját (az öreg Onedin anno nem adott neki pénzt, Robert fösvény, James tacskó), de végül mégis hajlandó felöltözni és fogadni a látogatót. A megbeszélés rövid, de heves: Webster hiába dicséri a hajót, ami szerinte legalább 600 fontot ér, James átlát az öreg alkoholistán, és nyíltan kijelenti:
A készülő esküvőről szóló bejelentésnek az Onedinek először örülnek, de amikor James hozzáteszi, hogy pusztán érdekházasságról van szó, mert neki kell egy hajó (vagy ahogy a következő évszázadban Minarik Ede megfogalmazta: kell egy csapat), a mosolyok lehervadnak. És hol a szerelem?, kérdezi Elizabeth. Robert is aggodalmaskodik: Inkább mégis adok kölcsön pénzt. A két báty félrevonul tanácskozni, James vázolja az elképzeléseit: Én leszek a kapitány, te meg itthon intézed az ügyeket, és a hasznot elfelezzük. Megerősítésül kiborítja az összes megtakarított pénzét az asztalra, ez végleg meggyőzi Robertet és aláírja a szerződést.
James legénységet toboroz és megkezdi a Charlotte Rhodes felkészítését az útra, a partról Mr. Callon gyanakodva figyeli az előkészületeket. Anne is segít a hajó takarításában, és közben kezébe akad a Roberttel kötött szerződés. Bedühödik, és kérdőre vonja Jamest: Maga azt ígérte, hogy mi ketten osztozunk a hasznon, ez mi, mégis ki akar semmizni?! Végül Jamesnek sikerül lenyugtatnia és felvilágosítja: Ez a szerződés csak az úton szerzett haszonból biztosít részesedést Robertnek, én viszont úgy hozom ki az egészet, hogy nem lesz rajta haszon. Az a cég viszont, amelyiknek majd szállítok, szép nyereséget fog bezsebelni, és mi ketten azon fogunk osztozni, de Robertet abból nem illeti semmi. Íme az első lecke James Onedin gazdasági tankönyvéből: az első és legfontosabb a saját haszon, a testvéri kötelék le van sajnálva.
Az úti előkészületek során a többi Onedin is ellátogat a hajóra, az előrehaladott terhes Saraht Robert terelgeti óvatosan a hajópallón. (Ugye milyen udvarias férj, bár nem sokkal korábban Jamesnek még azt fejtegette, hogy az ötödik hónapos Sarah már most olyan nagy darab, mint egy anyahajó.) Csinos napernyője alatt Elizabeth is ott tipeg a fedélzeten, és miközben Anne-nel beszélget, észreveszi a parton közeledő Albert Frazert. Cilinder, sétapálca, zsabó, igazi ficsúr. Kétes hírneve van, könnyen elcsavarja a lányok fejét, figyelmezteti Anne, de ez szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarja Elizabethet.
Frazer egyébként James-hez jött, és jó érzékkel megszimatolva a feltörekvő friss hajótulajdonos ambícióit, figyelmébe ajánlja saját hajógyárát és meglebegteti egy későbbi együttműködés lehetőségét. Amúgy gratulál a készülő esküvőhöz, és pár szóval Miss Elizabeth bájait is megdicséri. Ne strapálja magát, a húgom Daniel Fogarty jegyese, közli James, ha visszatér a tengerről, ők is összeházasodnak. Frazert ez a hír szemmel láthatóan egyáltalán nem zavarja. Ugyan, Mr. Onedin, maga egy hajóért nősül, nekem meg hajógyáram van, esetleg mégis szólhatna pár szót az érdekemben a húgánál, búcsúzik mosolyogva. James elgondolkodva néz a távolodó cilinder után.
Eközben a gyanakvó Mr. Callon egyik lótifutija révén megtudja, hogy Onedin rakomány nélkül készül Lisszabonba, és már másnap, az esküvő után indulni akar. Tíz nap múlva lejár a szerződésem Senhor Braganzával, biztos vele akar új üzletet kötni az a gazember, meg kell előznöm!, dühösködik Callon, és utasítást ad, hogy készítsék elő Maud nevű hajóját. Másnap reggel szólnak az esküvői harangok, az ünneplők a kikötőig kísérik a nem túlságosan ifjú párt. Anne kijelenti, hogy ő is James-szel tart, hiszen épp most fogadta meg, hogy jóban-rosszban mellette lesz. James tiltakozna, de mivel a szél kedvező, nem kezd hosszas vitába, inkább úgy dönt, kihajóznak. Este, a nászéjszaka előtt Anne szomorúan közli James-szel, hogy Elizabeth milyen csinos, és mennyivel szebb nála. A nem romantikus alkat, de udvarias Onedin erre átkarolja, mondván: Ha a férfiak csak a szépségért nősülnének, nagyon sok magányos nő lenne a világon.
Másnap reggel az epizód eredeti címéhez híven a szél szabadon fúj, a Charlotte Rhodes hasítja a vizet, árbocán az Anne varrta új zászló (fehér mezőben kék O betű), amikor felbukkan a Maud. Sokkal több vitorlája van, így hamarosan le is hagyja Onedinéket, Callon elégedetten dörzsöli a kezét. James arcán azonban nyoma sincs aggodalomnak, mert ő már három nappal korábban levelet küldött Braganzának, hogy mindenképpen várja meg az ő ajánlatát, addig ne egyezzen meg Callonnal. A lisszaboni irodában Callon egyre kedvezőbb szállítási kondíciókat ajánl Braganzának, de az amorózó külsejű portugál csak hümmög. Végül befut Onedin, és az ő ajánlata mindent visz: egyetlen fillér szállítási költséget sem számol fel Braganzának, cserébe azt kéri, hogy az Egyesült Királyságban ő lehessen a kizárólagos borszállítója. Callon ezzel természetesen nem tud versenyezni, dühösen távozik, de még kijelenti: Tönkre fogom tenni magát, Onedin! James nem aggódik, sőt még azt is vállalja, hogy Angliában összegyűjti Braganza kiürült boroshordóit és visszaszállítja Lisszabonba. Magának raktára is van?, kérdezi meglepetten a senhor. Nincs, de majd lesz!, válaszolja magabiztosan James.
Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés egy családi vállalkozásnak.
Facebook kommentek