Mivel az előző részben Crixus visszaszerezte eltiport dicsőségét, újra népszerű lett az arénában, az ő küzdelmével nyitjuk a mai hogyvoltot. Eközben Batiatus meglátogatja a küzdőtér alatti börtönben megláncolt Soloniust. A kivégzésre váró rab szokatlanul nyugodt, Batiatus pedig elégedetten dörgöli az orra alá, hogy milyen könnyedén csalta lépre, Ashur végig hűséges volt hozzám, te meg bedőltél nekünk, vicsorogja Batiatus.

Soloniust láthatólag az sem hozza ki a sodrából, hogy mindig gondosan beszárított haja csatakos és tépett, helyette elismeri Batiatusnak, hogy lebecsülte őt, nem te vagy az első ember, aki emiatt hal meg, vágja rá a lanista és önelégülten távozik.

Mire visszatér a pulvinusra, Crixus is végez ellenfelével, majd a díszpáholyra mutatva ordítja, hogy „érted!", Naevia szelíd mosollyal nyugtázza ezt, hiszen neki szól, Lucretia persze azt hiszi, hogy neki, a többiek meg azt, hogy a magisztrátus emlékének. Lent a sorára várakozó Spartacus nagyon ingerült, egy hete próbál audienciát kérni a dominustól, de fittyet hány rá mindenki. Batiatus elfelejti, hogy én vagyok a bajnok, mondja Doctorénak, akinek cseppet sem szimpatikus Spartacus kevély magatartása, te vagy az, aki elfelejti, hogy ki kicsoda, gazda-rabszolga, mondja a tráknak. Spartacus ettől egy kicsit sem lesz boldogabb, inkább otthagyja Doctorét, minthogy belemenjen a tudomhogyadominusölettemegsurát sztoriba.

Batiatus felvezeti Solonius kivégzését, nagyon mulatságos, ahogy Calavius magisztrátus miatt érzett kamu gyászát bizonygatja Capua népének. A magisztrátus gyilkosa at gladium, azaz aréna általi halállal fog lakolni tettéért, amikor bevezetik a homokra, a tömeg egy emberként kurvaanyázza Soloniust, el nem hiszem, hogy ennyire szerették azt az önelégült Calaviust.

Spartacusé a megtiszteltetés, hogy igazságot szolgáltasson Soloniuson, egykedvűen sétál be az aréna homokjára. Az összecsapás elején Solonius nagyon küzdene az életéért és nem is kell neki nagyon megerőltetnie magát, mivel Spartacus nem hajlandó támadni rá. Aztán amikor megjön a kedve a harchoz, öt másodperc alatt három vágást is elejt a lanistán.

Erre befut Ilithya is, most jövök rá, hogy nem értékeltem eléggé, amikor nem volt Capuában. Sajnos még mindig nagyon béna a szinkronhangja, viszont jó hírekkel szolgál, hiszen férje, Claudius Glaber egy nap múlva Capuába érkezik, na ő aztán majd felkavarja az állóvizet.

Spartacusnak megjön a kedve a vérfakasztáshoz, olyannyira, hogy Soloniusnak a beleit is kiforgatja. Az öreget még ez sem hozza ki a sodrából, térden állva fogja a belsőségeit, de azért arra még van ereje, hogy néhány mondatot intézzen Spartacushoz. Rossz embert ölsz meg, nem én vagyok a gonosztevő, hanem Batiatus, csatlakozni fog hozzád, vágja rá Spartacus. Solonius erre el kezd nevetni, Spartacus is csak néz, hogy ez miafaszt röhög, le kell vágnom a fejét, aztán le is vágja, egy kézzel, a közönség nagy örömére.

A statiszták tombolnak is rendesen a lelátón, elvégre ezért fizetik őket. Spartacus a kardja hegyére tűzi Solonius fejét, majd felmutatja a pulvinus felé, Numerius meg az anyja nagyon elégedett, Batiatus nemkülönben, Spartacus nézéséből ítélve a dominus lesz a következő, akiben a trák megélezi a kardját.

Este Batiatus Doctoréval tárgyal, a germán fivéreket szét kell szedni, mert csak gyengítik egymást, adja ki az utasítást a dominus. Doctore megemlíti neki, hogy Spartacus továbbra is nagyon szeretne vele beszélni valami fontos ügyben, de Quintus megint lepergeti magáról a dolgot, küld hozzá éjszakára Mirát, időtöltésnek, majd esetleg reggel beszélek vele.

Ashur megérte, hogy úr lett, az istenek felvitték a dolgát. Szolgák öltöztetik pompás ruhákba és minden ujjára gyűrűt húznak neki. Batiatus továbbra is az egekig magasztalja, hiszen neki köszönheti, hogy bosszút állhatott a magisztrátuson és végre megszabadult Soloniustól. Rögvest fel is költözteti őt a gladiátoroktól a villába, aminek valamiért nagyon nem tud örülni a szír, talán még mindig kardozni akarna. Batiatus felajánlja neki, hogy bármely rabnőt megkapja, akit csak szeretne. Erre bezzeg felcsillan Ashur szeme, de olyat kérek ám, aki még szűz, más férfi még nem rontotta el, vinnyogja a dominusnak, mindnyájan tudjuk, hogy mire megy ki a játék, szegény Naevia.

Mira megjelenik Spartacus cellájában, de mivel elmondja, hogy utasításra jött, Spartacus durcásan húzza el magát tőle. A lány nem érti, mért kell őt mindig bántani, pedig ápolta a férfi sebeit, őrt állt neki, amikor megölte Aulust, minden kívánságát lesi Spartacusnak, mégis ellöki magától. Mira megfordul és távozna, de Spartacus utána nyúl, más gondolatok kötnek le, mondja a lánynak, az meg óvatosan leül az ágyra a férfi mellé.

Spartacus azt gondolja, hogy Batiatus azért nem hajlandó fogadni őt, mert tudja, hogy ő ölte meg Aulust. Mira megnyugtatja, hogy a dominus cseppet sem foglalkozik azzal az emberrel többé, pláne, hogy 1 hete halott már. Spartacus elárulja a lánynak, hogy megtudta, Aulus ölte meg a feleségét, Surát, méghozzá Batiatus parancsára.

Néhány másodpercnyi hatásszünet után Mira észreveszi Spartacus dühvel teli tekintetét...te bosszút forralsz, gondolkodik hangosan a lány, majd felpattan az ágyról, ez őrültség, ne tedd, kérleli Spartacust. Pedig meg fogom ölni Batiatust, ha addig élek is, feleli a trák. Mira teljesen kétségbeesik, te nem ismered a római törvényeket, ha egy rabszolga kioltja a gazdája életét, minden házában lévő szolgát megölnek. Spartacus feszengve nézi a lányt, majd közli vele, hogy valószínűleg amúgy is ez lenne a sorsuk a ludusban. Mira felháborodva távozik Spartacustól.

Lent a ludus egy eldugott zugában és pár boroskancsó társaságában Naevia és Crixus szerelmeskedik, nagyon cukik együtt. A párocskát Lucretia hangja ugrasztja szét, haragosan keresi Naeviát égre-földre. Kb. 2 másodperc alatt öltözik fel a lány és löki Crixust meztelenül a cellájába.

Egy gyors puszi, kancsó a kézbe és már meg is jelenik a domina, mit csinálsz te lány, hogy nem rohansz azonnal a hívó szóra? Csak borért jöttem, vágja rá Naevia, Lucretiának meg egy cseppet sem tűnik fel, hogy a lány mennyire liheg meg zihál, biztos nem attól, hogy a bort fogja. A dominus igényli a szolgálataidat, mondja Lucretia meglehetősen feszengve, Naevia erre kérdőn húzza össze a szemöldökét, de nincs mese, menni kell.

Sötétség borul a Batiatus villára, Naeviát betosszantják Ashur szobájába, ami úgy néz ki, mint valami kéjlak, benne ül a nagyságos úr és éppen gyertyákat gyújtogat. Naevia rettentően meg van szeppenve, főleg, amikor Ashur azzal fogadja a lányt, tud arról, hogy beszélt Barca távozásáról a Doctorénak, és bár semmi lényegeset nem pofázott el, a kiképző nagyon gyanítja, valami sántít Barca dolgában. Miután ez megtörtént, Ashur azzal kábítja Naeviát, hogy már évek óta vágyakozva gondol rá, csak eddig nem mert közeledni hozzá, mivel Lucretia személyi szolgája, de majd most...

Ashur odahajol a lány arcához és észreveszi, hogy az reszket. Rögtön kellemetlenkedni kezd a szír, óhh hisz te reszketsz, még sosem csókolt téged férfi igaz, sosem érintették a testedet, sosem hatoltak beléd? De igen, csak szimplán undorodik tőled. Naevia az ajkát harapdálva hadarja, hogy a domina úgy kívánta, hogy érintetlen maradjak, akkor mindketten az adósai vagyunk, feleli Ashur és lehámozza a ruhát a lányról. Távolodó kameraállásból láthatjuk, ahogy Ashur az ágyához tessékeli Naeviát, hogy mi lesz ebből még...

Lucretia szörnyen dühös Batiatusra, amiért leghűségesebb szolgájának ártatlanságát pont annak a gusztustalan paraszt Ashurnak kellett odaadni, a dominust ez persze egy cseppet sem érdekli. Az ő gondolatai már a holnapi napon járnak, amikor végre megérkezik Capuába Gaius Claudius Glaber, akitől politikai támogatást remél.

Spartacus már kora hajnalban haraggal telve gyakorol egymagában az udvaron, Suráról vizionál, még azt is elképzeli, hogy vajon Aulus miképpen vagdoshatta szét a testét. Crixus csatlakozik hozzá, és közli vele, hogy újra ő lesz itt a bajnok. Spartacusból előtör az állat, hát nem látod te balfasz, hogy itt nincs olyan, hogy bajnok vagy dicsőség? Csak vér van, amit a római szarháziak szórakoztatására ontunk ki, ordítja Spartacus. Crixus nem nagyon érti, hogy hova ez a heveskedés, Spartacust meg hívatják a villába.

A házban minden szolgának akad munka bőven, csinosítják a villát, gondolom Glaber érkezése miatt. Batiatus hízeleg Spartacusnak, utóbbi a katonák oldalán lógó kardokat figyeli, szívesen megmártaná azokat a dominusban. A padlót sikáló Mira zavartan figyeli Spartacust, retteg tőle, hogy valami meggondolatlanságot tesz a férfi. Spartacus éppen az asztalon heverő tőr után nyúlna, amikor megjelenik Aurelia, Varro özvegye, méghozzá rabszolga ruhában, a tráknak rögtön elmegy a kedve az öldökléstől.

Mit keres itt Varro felesége, hiszen egy csomó pénz küldtem neki, mondja kérdőn Spartacus, azám, de nem fogadta el, inkább eljött hozzám rabszolgának, hogy egyenlítse az ura tartozásait, mondja neki Batiatus. Spartacus belátja, hogy így már nem lázadhat fel dominusa ellen, mert ha minden rabszolgát megölnek majd, Aurelia is fejét veszti. Inkább azt hazudja Batiatusnak, hogy azért akart vele hetek óta beszélni, hogy Varro feleségének megélhetéséről érdeklődjön, de immár nincs több kérdése, fogát csikorgatva távozik.

Mira beszélni akar Spartacusszal, Hector akadékoskodik, de a lány ügyesen kijátssza az őr sebezhető pontját, azt az átkozott elvesztett kapukulcsot. Mira nagyon ingerülten érdeklődik, hogy most akkor mégsem fogod megölni Batiatust? ja persze, Aurelia megjelenése miatt, az ő élete már bezzeg fontos neked. Itt valaki nagyon féltékeny lett hirtelen. Nem teszem kockára Aurelia életét, válaszolja neki Spartacus, akkor tetted kockára, amikor megölted a férjét, vágja a trák arcába Mira és elviharzik. Spartacus puszta kézzel ölné meg magát legszívesebben, meg persze mindenkit a villában (sorry, kivéve Aureliát, ez nyilvánvaló).

Ashur valami agyagból készített gagyi képet ajándékoz Crixusnak, búcsúajándék gyanánt, a gall meg sem nézi, földhöz vágja, mi ez a szar? Oh hát ez a Theokoles elleni csatát örökítette meg, tudod, amikor Spartacus elhozta az esőt, te meg majdnem megdöglöttél, ah micsoda szép nap volt, sóhajtja Ashur. Na mindegy, ez egy emlék lett volna tőlem neked, mivel felköltöztem a villába, a dominus jobb keze vagyok immár, sose voltál gladiátor, te nyomorék, mondja neki Crixus. Hála neked, mert eltörted a lábam, vigyorogja Ashur, majd megköszöni ezt a múltbéli „szívességet" Crixusnak, mivel így fény derülhetett elmés ötleteire, tehát mindene, ami most van, az a gallnak köszönhető. Crixus mérgesen hunyorogva néz a távozó szír után.

A házban Aureliának fogalma sincs arról, mik egy engedelmes és hatékony rabszolga ismérvei, Lucretia ezt szóvá is teszi, de Batiatus türelmes az új rabbal. Megérkezik a drága jó Ilithya, Glaber nélkül, rendesen fel is korbácsolva ezzel a ház urának kedélyeit. Jön a férjem is, ne aggódjatok, de menj ki elé a városba, most azonnal, ezt kérte, mondja vigyorogva Batiatusnak Ilithya, biztos van valami átbaszás a dologban.

Ilithya közli Lucretiával, hogy visszaköltözik Rómába a férjéhez, aki mellesleg praetornak jelöltette magát, a domina pedig egyáltalán nem örül ennek. Csak most kezdték el Ilithyát szívatni, az meg egyből lelép, hát hol itt az élvezet, gondolhatja magában. Ilithya biztosítja a dominát, hogy barátságuk nem fog gyengülni a jövőben sem, és nem fogjátok elhinni, hogy mi következik ezután, lesmárolja Lucretiát, megint, nem értem mire jó ez neki, a nézéséből ítélve, Lucretia sem nagyon.

Az udvaron gyakorlatozó Spartacust Agron zökkenti ki a kardozásból, szívességet kérne tőle. Az idősebbik germán fiú attól fél, hogy mivel szétválasztották öccsétől, utóbbi nem sokáig marad majd az élők sorában. Agron szerint Batiatus kedveli a trákot, talán ha egy jó szót szólna az érdekükben... De Spartacus elhajtja magától Agront, mondva, Batiatus nem kedvel senkit csak magát. Agron „ezt megjegyeztem" arckifejezéssel távozik onnan.

Capua városába végre megérkezik a főgonosz, Glaber legátus megjelenésekor még az ég is beborul, elhervadnak a növények stb. Batiatus Ashurral rohan elé, hogy nyájasan üdvözölje, de ez a Glaber két ujjal leinti a lanistát, hogy ne pofázzon már annyit, alig érkezett meg, máris ő lett itt a helyi Don. Szívesen elbeszélgetne Batiatusszal a városban történt gyanús halálesetekről, de előbb még ellovagol Mercatóhoz, Batiatusnak meg toll a fülébe, ott hagyja az út közepén.

Lucretia megint hívatja Crixust, akit Naevia kísér fel a villába. A férfi már a ma esti légyottjukat tervezi, de Naevia rávágja, hogy többet nem találkozhatnak „úgy". Crixus nem érti, mért nem akar vele többé együtt lenni a lány, így végül Naevia bevallja neki, hogy a dominus odaadta őt egy másik férfinak az este, meggyalázták, nem lehetnek többet egymáséi.

Crixus azonnal a férfi nevét akarja, de Naevia nem árulja el, mert úgysem változtatna a dolgokon semmit. A lány zokogva fut fel a házba, Crixus utána, de mire felérnek Lucretia már az aktusnak nekivetkőzve várja a gallt, így nem tudnak beszélni, Naevia sírva távozik a színről.

A domina egy szál pendelyben udvarol Crixusnak, és amikor megcsókolja a férfit, hirtelen rosszul lesz, olyannyira, hogy jajveszékelve dől az ágyra, papért és Naeviáért kiált íziben. Na jó, csak Naeviáért. A lány kétségbeesve rogy úrnője lábához, két napon belül ez a második rosszul léte. Este Batiatus visszaérkezve a villába megcsillogtatja a káromkodások terén lévő kreativitását, hogy a rohadás álljon ebbe a Glaberbe, mit képzel ez magáról... a dominus máris Ashurt riadóztatja, hogy találjon ki valamit, amivel meg tudja leckéztetni Ilithya férjét.

Amikor Batiatus belép a hálóba meglepve fogadja, hogy felesége ágynak van dőlve, az összes rabszolga az ágya körül gubbaszt, mi történt veled, kérdezi hebegve Batiatus. Lucretia szelíden mosolyog és bejelenti, hogy gyermeket vár. Egy pillanatig megfagy a levegő a szobában, aztán végre Batiatus magához tér, nagy is az öröm, bort az egész kurva háznak. Naevia hangtalanul könnyezik, Crixus teljesítette a feladatot, amiért Lucretiához kellett járnia.

Éjszaka zuhog az eső Capuában, Glaber szitkozódik Ilithyának, hogy kellett ebbe a kibaszott porfészekbe jönniük, ez a Mercato meg olyan hülye, mint a segg, nem tud semmit a titokzatos gyilkosságokról. Aztán számon kéri Ilithyán, hogy mit ígért Batiatusnak, mert az a senkiházi, meg a hervadt szajhája nagyon várnak tőle valamit. Ó semmit, semmi fontosat, vágja rá Ilithya, csak azt, hogy szólok az érdekükben pár szót, legyünk ezen túl aztán húzzunk vissza Rómába. Glaber kétkedő tekintettel néz nejére, de a csábításnak nem tud ellenállni, hiszen férfiból van.

Lent a pincében Aurelia eltör egy boroskancsót, Mira nagyon ideges, hogy ezt a nyomorékot neki kell pesztonkáznia, megjelenik Spartacus, elküldi Mirát a vérbe, Aureliával szeretne szót váltani. A beszélgetésből kiderül, hogy Aurelia és Varro fia a nő bátyjával van, viszont, hogy azzal a babával mi történt, akit mástól várt Aurelia számomra nem világos. De most komolyan. Megszülte, csak nem foglalkozik vele, vagy elhajttatta a magzatot és meg sem szülte, fogalmam sincs, nekem nem jött át Aurelia beszédéből, hogy mi lett a gyerekkel. Ha valaki többet tud a témában, kérem, lentebb ossza meg velünk.

Másnap Batiatus nagy lelkesedéssel vezeti körbe Glabert a villában, aki cseppet sincs elragadtatva a látottaktól. Egyáltalán mi a f... fenét akarsz te tőlem, kérdezi a lanistát, és amikor kiderül, hogy politikai dolgokban kérné a támogatását, Batiatus megint pofán röhögést kap cserébe. Aztán ugyan mért állnék én egy lanista mellé, azért, hogy egy egész arénányi ember kiabálja a neved és akarja, hogy praetor legyél, feleli Batiatus, na meg mert én vagyok a világ legjobb lanistája, nézd meg Spartacusból is mit neveltem. Akkor lássuk azt a kutyát, meg a többi vadállatot, utasítja Glaber Batiatust.

A felsorakoztatott gladiátorokat Glaber végigmustrálja, egy kicsit odapörköl Spartacusnak, majd bemutatót kér. Persze neki nem felel meg egyik gladiátor sem ellenfélnek, helyette egy saját, böszme katonáját állítja ki a trák ellen, akinél egyébként gyakorló -fa- kard van, hát ez kurva vicces lesz így.

Az is, Spartacus fakarddal is könnyen viszi le a földre Glaber emberét, majd a következő kettőt is, amire az úgy bedühödik, hogy az összes maradék emberék egyszerre küldi a trákra. Spartacus begyűjt néhány sérülést, kicsit megfetreng a villa medencéjében, de szokásához híven megtáltosodik és minden katonát jól eltángál. Batiatus elégedetten vigyorog, Glaber meg tüzet okád. Hajoljon meg előttem ez a senkiházi rabszolga, ha letérdel nekem, akkor pártfogásomba veszem a ludust, mondja Glaber. Spartacus nagyon mérges szemekkel néz a dominusra, aztán belátja, hogy nincs más választása, térdet hajt Glaber előtt.

Miközben mindenki ezzel a történelmi pillanattal foglalkozik, a háttérben Ashur Naeviához dörgölődzik, az ujjára csavarja a haját és a nyakához hajol. A lány összeszorított szájjal tűri ezt, mígnem Crixus tekintete arra vetődik és egy pillanat alatt világos lesz neki, hogy Ashur dughatta meg Naeviát. A gall üvöltve ront Ashurra, felböki és a kezén lévő lánccal jól orrba veri, Spartacus és Doctore szedi le Crixust a szírről.

Batiatus őrjöng, mi az isten van veletek? Ashur egyből köpni kezd, érezte ő tegnap, hogy Naevia már nem szűz, most már tudjuk, hogy ki az oka. Riadt tekintetek ülnek az arcokra, ebből csúnya megtorlás lesz. Tessék megkapaszkodni valami kezünk ügyébe kerülő tárgyba, munkatársba, háziállatba, megrázó képsorok következnek.

Úgy tűnik Lucretia még emlékszik pár verekedős jelenetre a Xénából, mert ahhoz képest, hogy terhes, úgy elveri azt a szerencsétlen Naeviát, hogy az épp arra járó Mira, az öklét harapdálva folytja vissza a bőgést ennek láttán. Miután a lánnyal megfejelteti az asztalt, jó párat bele is rúg a földön, érzékeny helyen, hogy a francba, nem tudom, de Naevia viszonylag csendben tűri az egészet.

Lucretia elhordja mindenféle szutykos ribancnak, majd észreveszi, hogy a földön fetrengő lány egy kulcsot szorongat, elveszi tőle, és akkor lesz számára világos, hogyan tudtak Crixusszal összejárni. A butuska Naevia a sok szidalmazás és ütlegelés hatására nem bírja tovább és megszólal, Crixus sose szeretett téged, mondja a dominának, az meg haragjában elkezdi fojtogatni a lányt. Végül utasítja Mirát, hogy hozzon neki egy kést.

A történtek után Glaber felháborodva távozna a villából, de Batiatus utána kiált, hogy ne merjen csak úgy kisétálni innen. A legátus világosan közli a dominusszal, hogy ebből a támogatás dologból már nem lesz semmit, de Batiatus még egy utolsó ajándékot át akar nyújtani Glabernek. Ashur behoz egy faládikát, Claudius kinyitja és egy rothadó, szürke női kézfej van benne. Ilithyát menten elfogja a rosszullét, Batiatus pedig elmondja a legátusnak, hogy a kedves felesége ölte meg Liciniát, Marcus Crassus unokahúgát, amit ő nagy kegyesen titokban tartott, őőő mármint eddig, ha nem kap politikai támogatást.

Ilithya persze tagad, mint az állat, majd kap egy emberes pofont a férjétől. Glaber üres tekintettel közli, hogy Batiatus támogatva lesz, itt hagy néhány katonát felügyelni, minden más kérést ezzel az utolsó Ilithyával tárgyaljatok meg, mert én magammal nem viszem, zárja le a témát Glaber, majd elviharzik. Batiatus megint elérte, amit akart.

A gyakorló téren a katonák kikötik Crixust, mögé pedig felsorakoztatják a többi gladiátort. Batiatus az erkélyről szól hozzájuk. Eddig túl engedékeny voltam, de ennek most vége, mindenkit megbüntetek, aki szembe szegül a parancsaimmal, és erre felmutatja a Hector nevű katona levágott fejét, akitől Naevia el tudta csenni a kapukulcsot.

Doctore kapja a feladatot, hogy korbácsolja meg Crixust. Kezdés előtt odasúgja neki, hogy viselje el a fájdalmat, ez az egyetlen módja, hogy túlélje. Ez olyan, You don't say? de most komolyan. Még szerencse, hogy a most következő jelenetet nem Mel Gibson rendezte, bár ettől függetlenül is elég brutális és nagyon hiteles korbácsolást láthatunk. Crixus akármennyire is próbálkozik, sajnos nem tudja csendben tűrni a fájdalmat, így nem ússza meg 20 ütéssel.

Mindenki összeszorított fogakkal nézi a képsorokat, kivéve Ashurt, ő elégedetten feszít Batiatus mellett a balkonon, minden pozitív dolgot visszavonok, amit valaha is írtam róla, szemét geci ez a szír, még mindig. Batiatus megtiltja Lucretiának, hogy még egyszer hívatni merje Crixust. Lucretia tagadna, de felesleges, a dominus végig tudott az egészről, csak nem szólt, mert a nejét boldoggá tette a rabszolga, őt meg nem zavarta, de ezentúl csak a gyerekkel törődjön.

A hajkoronájától és vele a méltóságától megfosztott Naeviát elhurcolják a ludusból, de előtte még oda tud szaladni a kikötözött Crixushoz. Együtt sírnak, az embernek megszakad a szíve tőlük. Crixus ígéri, hogy elnyeri a szabadságát és utána megy. Naevia megkéri Doctorét, hogy verje ki Crixus fejéből a szabadulás gondolatát, mert Barca is az életével fizetett emiatt. A kiképző erre nagyon csúnyán néz, remélem használni fogja még a korbácsát az évadban.

Lent a barakkban Glaber katonái nem bánnak túl kedvesen a gladiátorokkal, Duro rögtön össze is verekedik velük. Spartacus elkezdi lázítani a germán fivéreket, akiknek egyből átjön, hogy a trák szökésen töri a fejét. A szökés Batiatustól, ennyi katona mellet csak egy módon lehetséges, mondja Spartacus, ha megöljük mind.

Könnyekben és vérben nem volt ezúttal hiány, ezekhez a következő részben még társul némi gyűlölet, düh és szabadság iránti vágy. Részemről jövő héten ugyanitt, egy ultra brutál durva évadzáró epizóddal.