Érkezik már a mai első áldozat, a mikrofont kapásból nem tudja használni, biztosan senki nem mondta még neki, hogy a szélesebb, gömb alakú végébe kell beszélni, ideális esetben száj elé tartva azt, mert már ezen a szinten is komoly problémák vannak. Helyzet súlyosbodik, kínai piacos mp3 lejátszó meg fülhallgató kerül elő, és Queen feldolgozással fenyeget, nem sok esélyt adott magának. Előadás nem a viccesen rossz kategória, sokkal inkább fizikai fájdalom, ezért nem részletezném. Feró még szívatja egy kicsit a biztonság kedvéért, mielőtt megválnánk tőle, pedig versenyzőnk szerint a telefonba (?) olyan jól elnyomta otthon. Senki nem hisz neki.

DevilNóri egy család körül legyeskedik, ahol nagyon érdekesnek találja, hogy az anyucin van a sorszám, biztos nem tetszett eltéveszteni, és rossz családtagra ragasztani? Nem nem, anyuka nagyon elhivatott, mert sokat autózik, és amikor több száz (!!!) kilométerrel száguld, előszeretettel üvölt mindenféle slágereket, és úgy gondolta, nem fosztja meg a mentorokat sem ettől a páratlan zenei élménytől. Mentorok várható kétkedéssel fogadják, pedig ők azt még nem is hallották, hogy a kissé terebélyes, háziasszonyos külsejű hölgy vagánynak ÉS dögösnek nyilvánította magát az interjú során. Bepróbálkozik egy Bon Jovi nótával, mert Jon Bon Jovi hangszíne pont olyan, mint az övé. Szerinte. Szerintem meg hasonlóság max a hangerőben van, azt ad bele anyuci, ami kifér, közönséget bulizásra vezénylik, mentorokra meg ráparancsolnak, hogy hallgassák végig. Mentorok álörömködnek, Feró szerint ilyen ember kell Magyarországnak, Ildi meg jól bulizott annak ellenére is, hogy maminak semmi hangja. Végeredmény három igen, Miki csak tartja magát ahhoz, hogy egy énekversenyen való továbbjutáshoz hang is kellene.

Hirtelen Adele felvételeket mutogatnak, először azt hittem, csak kontrasztnak, de nem, Nórika most egy egész epizódon át ívelő szálat vezet be, és elmondja, hogy idén kb. minden második versenyző Adele-t énekelt. Most látunk ebből egy kisebb összeállítást, sok Rolling In The Deep meg Someone Like You, de hogy a Set Fire To The Raint miért választják annyian, fel nem foghatom, baromi nehéz énekelni, és nem is a legjobb Adele dal. Egyik előadás rosszabb, mint a másik persze, mentorok látványos agóniában, egy-egy jobban sikerült pofavágást többször is bevágnak nekünk a biztonság kedvéért. Közönség meg minősíthetetlenül viselkedik, értem én, hogy parancsszóra, de gusztustalan akkor is a kocsmai fújjogás meg ordenáré bekiabálás, és nem lesz tőle érdekesebb a műsor. Mentorok a végén látszatkiborulnak, és szünetet kell tartaniuk, hogy regenerálódjanak, majd Adele-t hallgatnak az öltözőben. A koreográfia egyébként totál ugyanaz, mint két éve a Halleluyah-val, elég fantáziátlan, és gyanítom, a vége is hasonló lesz.

Most egyelőre annyiban hagyjuk ezt a tematikát, mert színészfiú jön, aki NEM Adele-t fog énekelni, hanem Billie Jeant, de a David Cook féle feldolgozásban. Ilyeneket lehetne magunktól is csinálni, saját verziókat, csak mondom, külföldön megy nekik érdekes módon. Srác amúgy jól szól, egy az egyben lekoppintja azt a feldolgozást, de legalább bevallottan, és hallgatható, elsőként a mai adásban. Mentorarcok kezdenek kisimulni, Feró meg megkérdezi versenyzőnket, hogy jól esett az állótaps? Nagyon sokat gyakoroltatták ám a statisztákkal, most már egész jól megy nekik, dicsérjük meg őket legalább. Keresztanyu már mentorálná a srácot, egy kis énekóra, egy kis edzőterem, egy kis táblagépezés, forognak a fogaskerekek, de álljon meg a menet, még nem is szavaztunk! Naná, hogy továbbjutás van, Geszti egyenesen azt mondja, hogy „félisten lehetsz!".

A Rippel fivérek készülődnek, de várjunk nem is, ezek terebélyesebbek, és egyformábbak. Idén is lesz ikerpárunk, és azt mondják, ők a klasszikus olasz, spanyol dalok, az opera és a musical műfajában utaznak, csupa X-faktoros műfaj, nagyszerű lesz ez. 30 éve azt jósolták nekik, hogy idősebb korukban fognak üstökösként feltörni, és ennek most jött el az ideje, ezért jöttek, és O Sole Miót hoztak. A produkció egy ponton átmegy Ildinek adott szerenádba, térdenállás, kézcsók, párhuzamos gesztusok, hosszú szemezés, még jó, hogy nem túl teátrális. Dalnak vége, és már indulnának is, egy odadobott „eredményt mikor tudunk?" kérdéssel, úgy kell őket visszahívni, el ne rohanjanak már mielőtt a mentorok elárasztanák őket imádatukkal. Miki kapásból a Parnasszusra emelkedik, amikor azt mondja, hogy bennük bőven van annyi, ami továbbjuttatja őket a következő fordulóba, mert ekkor egy „Isten vagy Miki!" felkiáltással rárontanak, és talán a vállukon is körbecipelték volna, ha nem kér a többi három mentor is szót. Alig akarják megvárni a többi 3 igent, cirkuszolnak egy kicsit, szórakozatóak végül is, és erre is elment egy pár perces blokk a műsorból.

Most egy olyan fiúduó jön, akikről sok érdekeset nem fogok tudni elmondani, csak annyit, hogy elvenném az általános iskolai magyartanárjuk diplomáját, aki nem tanította meg őket artikulálni, mert konkrétan egy szót nem lehet érteni a felvezető interjújukból. Valami olyasmit vettem ki, hogy barna és fehér, ilyen még nem volt, Plazma egy szar, mi királyok vagyunk, de az is lehet, hogy egész másról volt szó, és az államadósság problémájának lehetséges megoldásairól értekeztek, szájról még nehezen olvasok. Produkciótól megkímél minket a szerkesztőség, mert kisípolják az egészet, Feró meg is kérdezi, hogy ez mi a szar volt, azt hiszem, az értékelés ezek után fölösleges. Kamerák persze követik a csalódott művészeket, és rögzítik a mentorokról alkotott választékosan megfogalmazott véleményüket, ami sajnos artikulálás hiányában értelmezhetetlen, csak az - egyébként hangzatos - „csöves Feró" kifejezést tudtam elkapni belőle.

Most egy vörös hajú, túlsminkelt lány jön Koppány vezér szerepében, érdekes vállalás, nem is ez vele a gond, hanem hogy bűnhamis, és még nagyobb baj, hogy mentorok nem lövik le két hang után. Feró ma extra paraszt formáját hozza, mert az ő karaktere ezt kívánja, „te most szívatsz minket ugye? ennyire nem lehetsz rossz!". Hát de, és ezzel vége is ennek a rövid, de annál feledhetőbb epizódnak. Most két szanaszét szolizott felpumpált csöcs jön, de akkora, amekkorákat már cirkuszban szokás mutogatni. Versenyző is tartozik a kiemelkedő domborzati formákhoz, félreértés ne essék, bár ő megbújik egy arcba húzott kalap takarásában, talán jobb is így mindenkinek. Azt mondja, már a Hungáriával is fellépett, bár azt nem tudja, ki az a Fenyő Miklós, ez priceless. Most azért van itt, mert felnevelt két gyereket, és elege van már a háziasszonyságból, irány a színpad. Hát nem itt fog kitörni, és legfőképp nem ebben a műfajban, hiába drukkol neki valami neogót kísérleti bandára hajazó családja a bakstage-ben. MalekMiki tökéletesen összefoglalja a lényeget: voltak kiemelkedő dolgok a produkciódban, de az nem az éneklés volt.

Most egy olyan kiscsaj jön, akit valahol sajnálok, mert szétszívatják, persze tökéletes alapanyag, azzal nyit, hogy Adél vagyok és Adele-t fogok énekelni. Mentorok az elképzelhető legeltúlzottabb kínokban vergődnek, ezt ne, inkább a cián, felmondok, levágatom a füleimet, és így tovább, épp hogy csak nem csapkodják magukat a földhöz. Nem énekel jól a csajszi, de hallottunk már rosszabbat is, azzal súlyosbítja még a helyzetét, hogy térden állva szerenádozik Ferónak (vicces, ahogy azt hiszi minden jelentkező, hogy a mentorok ugyanazokat a csapatokat kapják idén is, mint tavaly), és a Rocklegenda innentől nem kegyelmez. Annyira nem vicces a dolog, mint amilyennek be van állítva, lényeg, hogy a kiparodizálás részeként Feró is beszáll a produkcióba (nem javít rajta). Miki kis híján Ferót is továbbjuttatja, majd a versenyző csak akkor jön rá, hogy bumm!szívtál műsor főszereplője volt itt az utóbbi pár percben, amikor a másik három mentor kivágja. Ezek után A Nemzet Csótánya óbégat még kicsit a Someone Like You helyett, erre ennyi leütést is kár volt pazarolni.

Miután ezeken a rendkívül kínos perceken túl vagyunk, ismét Devilt látjuk, amit beveszi magát egy népes roma család közé az előtérben. Versenyzőnk már két gyerekes apuka, Salgótarjánról jött, és kicsit győzikésen beszél, amúgy meg sok mindennel foglalkozik, többek között gereblyézéssel is. Mire a mentorok elé ér, azok már nagyon zordak, vagy 50 adele-kópiát hallgattak végig, ráadásul Feró is köztük volt, egy fals hang fiam, és megtanulsz szárnyak nélkül repülni – ezt ígérik a szigorú tekintetek. Zene indul, Part Time Lover lesz, szeptikus mentorarcokra közelít a kamera, az énekhang viszont persze hogy nagyon jó, érezni lehetett ezt már ennek a blokknak a szerkesztésén. A srác laza és kellemes a hangja, ráadásul az angol kiejtése sem fülsértő, nagy imádás lesz itt. Keresztanyu alig bír magával, EZ a gyerek gereblyézik? Miért? Hajítsa el, de rögtön, és cserélje mikrofonra, ez parancs! Annyira elszabadulnak az indulatok, hogy már Feró is üvölt, Geszti megint elsüti az „X-faktor legnagyobb meglepetése" szókapcsolatot, ami már tavaly is nagyon jól hangzott, és persze megvan a négy igen is.

Következő blokkban Spar ásványvizes flakonokat és továbbjutókat mutogatnak, nagyjából fele-fele arányban. Fejenként fél percet kapnak ezek az énekesek, pedig ők mind 4 igenes továbbjutók ám. Van köztük egy félig nigériai jazz- és operaénekes is, aki még érdekes is lehet, majd jön egy belőtt hajú magabiztos fiúka. Számára a négy igen a minimum ezen a válogatáson, a következő lépés meg mondjuk megnyerni az X-faktort, hogy csak a rövid távú céljait említsük. Bubléval jön, és elég pofátlanul kezdi, „nem zavar a taps", és beinti a közönséget. Na álljon meg a menet kisfiam, vannak itt arra a célra külön rendszeresített és képzett emberek, akik ezért kapják a fizetésüket, te maradj az éneklésnél. Hallgatható egyébként, de valahogy elmarad a katarzis, meg van az egész előadásnak egy enyhe „leszarom" –jellege, ami egy bizonyos szinten akár a produkció előnyére is válhat, de ez itt még nem az a szint. Mentorok is ezt nehezményezik, neked nagyon jó hangod van, ehhez képest ezt elhülyéskedted, ülj le, egyes, de azért továbbjutsz. Oké, köszi, még pont elérem a feles buszt, távozik a srác egy vállrándítással, és ha van esze, ez akár egy jó taktika első lépése is lehetett, majd legközelebb énekli le a hajukat a fejükről. Majd meglátjuk, hogy tudja-e.

Az Adele blokknak még nincs ám vége, ne reménykedjünk, most még megajándékoznak minket pár nagyon fájdalmas perccel. Egy újabb próbálkozó utáltatja meg a Rolling In The Deepet a közönséggel – ami azért valljuk be, teljesítmény- miközben a váróban készülődik valami érdekes. Gubik Petra tűnik fel, a nagy mosolyú és nagy hangú lány tavalyról, akit Feró a mentorházból tett ki, pedig érdekesebb volt, mint a másik három döntős csaj együttvéve, igen, szubjektív vélemény, de vállalom. Petra most összeszedett két havercsajt, akiknek szintén fülbarát hangjuk van, hátha így majd sikerül a csapat kategóriában érvényesülni, ahol mindig gyengébb a felhozatal, ügyes. Először a szőke lányt küldik be, aki már szintén volt X-faktorban, mentorok emlékeznek rá, jól is szól, majd jön a második, Someone Like You-t a Set Fire To The Rain váltja, már itt jó a buli, és ekkor lép be Petra a Rolling In The Deeppel, baromi hatásos. Ráadásul náluk érvényesül az egyedül, hogy az Adele daloknak nagyon fontos eleme a vokál, ezt így hárman könnyedén hozzák, zajos siker. Így most meg lett mentve Adele munkásságának a becsülete a magyar X-faktorban, hála a csajoknak, mentorok arcán üdvözült mosoly terül szét. Természetesen továbbjutnak, megzabálták őket, és ezzel meg is vagyunk, teljes a Tábor 150-es mezőnye. Előzetes az eddigi LEGDRÁMAIBB Táborral fenyeget, ez jön jövő héten. A tavalyihoz hasonlóan megkísérlem egy hogyvoltban letudni, előre bekészítek két napi hideg élelmet.