Éjszakával, kutyás (!) rendőrökkel, keresőcsapattal nyitunk: akár a CSI valamelyik része is lehetne, de nem, mert ugrunk is a vélhetően főszereplő srácra, aki rendes tizenéves lévén lefekvéshez készülődik: lacrosse-ütő toldozás, húzódzkodás az ajtófélfánál, fogmosás, vélt bűnözőkre vadászás baseballütővel, csak a szokásos. Éjjeli látogató persze nem baltásgyilkos, ez tényleg nem a CSI, csak egy haver az, aki adja a fülest: zsaruapu szolgálatban, egy test az erdőben. Nem, nem fűtőtest, csak holttest. Úgy tűnik, ez is csak ilyen unalmas sorozat lesz, főleg, hogy még lehet, gyilkosság sem történt, habár köztünk szólva, 20 éves csajok nem szoktak csak úgy elhalálozni, és különösen távol áll tőlük, hogy ezt a két részletben tegyék.

Akárhogy is, feltehetően a hölgyemény felső része tűnhetett el, mert hőseink már be is hatolnak a környezetvédelmi területre, hátha ők lelnek rá a hiányzó részekre (habár nem tudják, mik is azok, ráadásul első hősünk nyavalygását sem kellemes hallgatni). Az akció eredménye: megtalálják a rendőröket. Gratulálok, fiúk. Az siker láttán Stiles (a nem baltásgyilkos) őrült rohanásba kezd, hátrahagyva az utána kiabáló, asztmájával küszködő haverját, annak szerencséjére, mert Stiles végül saját apjának vérszomjas ebébe meg a faterba szalad, aki nem tűnik valami megértőnek. Ráadásként rögvest megszimatolja, hogy fiának bűntársa is akad, Scott (asztmás fiú) személyében, ám Stiles segítőkészen falaz.

Ami szép dolog lenne, ha Scott nem maradna így egyedül a sötét erdőben az inhalátorával, esetleg hullával és/vagy gyilkossal. Hősünk botladozik kicsit, fura hangokat hall – és máris átvágtáz rajta egy csordányi gonosz lelkületű szarvas, hogy kirúgják kezéből az asztmagyógyszerét. Scott kénytelen mobiljával utánanézni a kis szerkentyűnek, mire megleli a hulla felsőtestét! Ettől aztán annyira berezel (mintha nem pont ezt kereste volna), hogy leszánkázik egy lejtőn – hiába, a vízszintes talajú erdők filmes tulajdonsága, hogy kellő pillanatban képesek bárhová szakadékot varázsolni magukban. Aki azt hinné, Scott számára ezzel véget érnek az éjszaka izgalmai, az olvassa el a címet még egyszer, aztán térjen vissza hősünkhöz, akire békés növényevők után egy csúcsragadozó farkas veti rá magát: a srác rohan, ahogy tud, ami elég gyors tempót jelenthet, mert simán otthagyja a farkast úgy, hogy közben néhányszor el is taknyol, és az útra kiérve konstatálja, hogy megharapták. Hmm, nem is kicsit. Főcím.

Beacon Hills Középiskola – hőseink sulija, ahol a következő reggelen hatalmas ragtapasszal megjelenő Scottot láthatóan nem kedvelik. Csak Stiles, persze, akinek a tömött udvar kellős közepén fedi fel említett sebhelyét – csak azt nem értem, hogy hogyan mászkálhat itt minden gond nélkül a támadás másnapján, rejtély. Mint ahogy a támadó kiléte is – Scott szerint farkas, de Stiles tudja, hogy azok itten már 60 éve kihaltak. Nem baj, legalább a hullát megtaláltam, vigasztalódik Scott. A hulla-téma természetesen az órán is felmerül – a tanár közli a megnyugtató hírt a diákokkal, hogy a gyanúsítottat elfogták, így nyugodtan foglalkozhatnak a tananyaggal. Ekkor megcsörren egy telefon, de nem a teremben! Az új csaj, Allison mobilja az, aki az udvaron ücsörög. Scottnak tehát szuperhallása lett, egyik pillanatról a másikra. Akárha poloskával látta volna el a csajt, hallásával leköveti őt, amíg be nem lép a terembe, majd tollat ad a természetesen mögötte helyet foglaló lánynak. Ez ám a szerelem első hallásra!

Óra után máris indul a klikkesedés: Scottot utáló Menőék beveszik az új lányt, így hősünk Stilesszal és a velük tartó néger csajjal csak lesheti őt. Na de majd a lacrosse-edzésen fordul a kocka, ahol Scott végre játszhat is (bár kapusként, amire nem volt felkészülve) a csaj előtt, biztos meghódítja a szívét. És valóban: a nagy leégés, amire az edző meg a suli 99%-a számít, elmarad: Scott koordinációs érzéke meglepő fejlődésen esett át egy bizonyos négylábúval történő találkozás eredményeképpen.Ezt a képet rakja össze délután Scott is Stilesszal, aki persze rögtön előjön a likantrópia nevű különleges kórral, poénból, de halálos fertőzésre gyanakvó haverja nem értékeli a viccet, különösen, hogy az inhalátorát sem találja. A kínos helyzetből a semmiből előbukkanó idegen segíti ki, habár nem túl készségesen. Hoppá, nem is ismeretlen: ő Derek Hale, akinek komplett családja meghalt egy tűzben, érdekes.

Ugrunk egy állatklinikára, ahol Scott zárás után cserélné a kötést a seben (szóval így került fel rá a tapasz!), amiben megakadályozza a tény, hogy nincs seb, csak hibátlan bőr. Annál jobb. Az eseten gyorsan túllépve Scott macskákat etetne, de azok megérzik az ősellenséget, és szabályos vérmacskaként bevadulnak, hasonlóképpen a kutyához, amit Allison gázolt el és hoz be e kései órán az állatklinikára. A morgó ebet azonban egy gyors farkasszemezéssel sikerül meggyőzni, hogy a kétlábú-négylábú a falkavezér, és meghunyászkodva hagyja, hogy Scott ellássa, ami csak azért megy nehezen, mert átázott Allison az ajtó túloldalán öltözik. A végére ők hárman annyira összemelegednek, hogy majdnem elcsattan a csók is (nem, ebben a kutya nem lett volna érintett), de Scottnak végül be kell érnie egy bulimeghívással.

Érzi persze: már az, hogy nem utasították vissza, elég nagy siker neki, így elégedetten fekszik az ágyán, ám amikor a teliholdat látva oldalra fordul, egy kies vidéken találja magát, nappal. Ja, nem, ez az erdő. Iszkolnia kell azonban gyorsan, mert egy átváltozó farkasféleség ered a nyomába, rohan hősünk árkon-bokron-kerítésen át: ennek túloldalán egy medencébe loccsan, aminek gazdája a parton tátott szájjal locsol. Egy „Jó reggelt!" nem valószínű, hogy kihúzza a csávából, de a farkas-szupererő úgy tűnik, ilyen szituációkra is kiterjed, mert a következő snittben hősünk már az edzésre készül, amikor Menősrác elkapja, és a doppingszeréről érdeklődik, ő is kipróbálná a cuccot, de bánatára Scott hasznos infók helyett csak a szupererő-sztorit tárja elé alvajárással fűszerezve, hiába, így nem sikerül rokonszenvet ébresztenie Menősrácban.

A Nagyon Fontos Meccs előtt Stiles megosztaná Scottal, hogy az erdei hullán FARKASszőrt találtak, de hősünk siet a csapathoz, ahol az edző lelkesítő beszédet tart, ami nagyjából abból áll, hogy a győztesek bejönnek a csajoknak, a lúzerek meg a kispadnak. A következő másodpercekben a készítők nagy örömet szereznek a lacrosse- meg a pankráció rajongóinak sőt, Scott némi akrobatikus mutatványt is bevet, hogy a meccs és Allison hőse legyen. És lám, már benn is van a kezdőcsapatban, ami láthatóan aggasztja Stilest. A srác gyorsan kutatni is kezd a likantrópia után, olyan megbízható helyeken, mint az internet, de cím nélküli könyve is van a témában, felkészült a gyerek.

Érkezik is Scott, akit meg kéne győznie a dolog komolyságáról, hát a múltkori poén nem túl jó kiindulási alap, ráadásul Scott köszöni szépen, tökéletesen érzi magát, hiszen kezdő a csapatban és randizik álmai csajával, ha telihold van, ha nem. Stiles azonban halálosan komoly, és képes lenne lemondani haverja randiját is, ha annak dühkitörése nem tenné keresztbe tervét. Scott nagy bocsánatkérések közepette el, de ezzel nincs megoldva a probléma.

Nincs bizony, mivel Scott valóban elmegy a partira, anyuka jóvoltából menő kocsin fuvarozva a kiszemeltet. A bulin persze van morgós kutya meg ismerős ismeretlen alias Derek Hale is, és telihold ugyebár. Meg is történik a baj: Scott rosszul lesz, így gyorsan hazavezet (ebben az, hogy nem lát rendesen egy pillanati sem zavarja), és fürdőzéssel próbálja megoldani a dolgot, de az átváltozás a körmöktől a fogakon át a szemekig megállíthatatlanul elkezdődik. Stiles érkezik, hogy segítsen, de Farkasember Allisont akarja inkább biztonságban tudni, akit az általa gyilkosnak tartott Derek vitt el a buliról. Erre félfarkas Scott mentőakcióra indul az erdőbe, Stiles pedig Allisonékhoz, ahol meg is találja a csajt, sértetlenül. Erről Scott mit sem tud, akire az erdőben Derek lel rá. Félig átváltozott Scott rajta keresi a csajt, amikor váratlanul vadászok tűnnek fel nyílpuskával meg fegyverrel, hogy elejtsék hősünket. Remélem, legközelebb rendesen átváltozik, mert ez így egy gyenge kobold- vagy Adam Lambert-jelmeznek megy csak el, attól függően, hogy a hegyes fülekre vagy a szemfestékre koncentrálunk inkább.

Nem lepődik meg senki, hogy hősünknek sikerül szerencsésen meglépnie, így Derekkel meg tudják beszélni ügyes-bajos dolgaikat: a régi ismerős bevallja, ő harapta meg Scottot, aki erre reklamálni kezdene, elvégre semmi ilyesmit nem rendelt az e-Bayen. A másik emlékezteti arra, eddig meglehetősen élvezte a dolgot. És, mielőtt még komolyabban elkezdené utálni új fivérét, Derek megjegyzi, hogy Scott nélküle egyébként sem tudja majd uralni új képességeit. Szívás.

Ugrunk másnap reggelre, amikor is az országúton battyogó Scottot örök haverja veszi fel, akivel gyorsan meg is vitatják a történtek Scottot leginkább aggasztó aspektusát: cserbenhagyott Allison haragját. Hogy ez milyen komoly probléma is valójában, arról a következő snittben győződhetünk meg: a csaj számonkér, Scott egy titokzatos és roppant kreatív „meg volt rá az okom"-mal mosakodik, no meg azzal, hogy Allisonnak bíznia kéne benne. Ja, persze, vagy két napja ismeri, nyomós érv. De a csajnak nagyon bejöhet, mert nem problémázik sokat a második-esély dolgon, aztán siet is apucihoz, aki a kocsiban várja. És aki történetesen az egyik vérfarkasvadász. Szívás, még egyszer is.