Pinokkina és a pinaszakállas Atesz ismét a kerek erdő mélyéről köszöntik a nagyérdeműt, és próbálnak választ adni arra a nem egyszerű kérdése, hogy mi a fasz vesz rá egyébként tök normálisnak tűnő embereket arra, hogy egy tévéműsorban esküdjenek meg, ráadásul nem is magukban, hanem egy ismeretlen párral együtt, és nem is olyan körülmények közt, ahogy eltervezték. Mert ebben a műsorban erről van szó, ugye, öt kategóriában kell megegyezésre jutni a pároknak, kaja, helyszín, ruha, zene, ceremónia lebontásban. Pinokkina ruhája szokatlanul visszafogott és még jól is áll neki, lehet elfogyott a saját kollekció?

Éva és Zsolt középkori esküvőt szeretne magának, ennek megfelelően teljes harci díszben érkeznek a tisztásra, Zsolt mint egy elbaszott bádogember, aluméniumból hajtogatott péncélban és zsíros hajjal-szakállal jelzi, hogy komolyan gondolja a dolgot, Éva fején a paróka vélhetően kócból lett fonva, a ruhája barna, és biztos korhű, ezt megítélni én nem tudom és nem is akarom. A bemutatkozó kisfilmükben oszlopok közt kergetik egymást, Zsolt minden extrém hülyeségben benne van, ezt bemutatandó elmennek egy kalandparkba falat mászni meg a fák között randalírozni, ami nagyjából pont annyira illik hozzájuk, mint Gyurcsány Ferenchez az éhségsztrájk.

Az ellenfél Betti és András lesz, két átlagos külsejű, hagyományos esküvőben reménykedő ember, akik három éve tervezgetik a nagy napot, de a körülmények nem engedték. Betti reggelire akkora vajas kenyeret ken mint az alkarom, ez némiképp magyarázatot ad arra, miért nem férne be András egy klasszikus középkori páncélba. Bettina kicsit le van lassulva, amikor azt taglalja, hogy ők oszt nem engednek majd semmiben a másik párnak, kis híján megalvad a szájában a vér. András már nyitottabb, és hajlandó egy kis változatosságot is bevinni az életükbe, ezt nagyjából úgy képzelem el, hogy reggel a vaj helyett körözöttet ken a kenyérre.

És bazdmeg jön a nagy találkozás a fák között, Zsolt, mint egy inverz terminátor csattog be a tisztásra, kurvaszar lehet negyven fokban főni talpig vasban. András a bádogember láttán láthatóan sokkot kap, Betti elsőre fel sem fogja, mit lát, és csak vigyorog, pont úgy, mint aki nem szokott rendszeresen futóbolondokkal találkozni. Éva megnyugtatja őket, hogy hétköznap nem így járkálnak, csak szerdánként. Andrást ez nem hatja meg, még akkor sem, amikor Pinokkina egy vállrándítással hagyományosnak titulálja a kváziközépkori öltözéket. Ha Zsolték akarata érvényesül, az egész násznép vasban lesz, gondolom van valami haverja egy MÉH-telepen, és egy kovácsműhelyben is. Zsolt páncéljának lábszárvédőjén megfolyt a fekete festék, amitől pont úgy néz ki, mintha a bádogember olajjal hugyozta volna-e a bokáját.

Ugrunk a ruhaválasztásra, amire a párok az erdőből mennek, vagyis csak remélem, mert ugyanabban a hacukában vannak, mint a bevezető alatt. Zsolt nem kis feltűnést kelt az utcán csattogás közben, hálistennek a ruhaszalonba nem megy be a nőkkel. Az első cucc Bettié, fátylas fehér ruha, semmi különös, bár elöl fel van vágva egy kicsit, na nem pináig, csak térdig, mert mindennek van határa. Éva láthatóan nem érti, mi vesz rá bárkit is, hogy az esküvőjén fehérben legyen, igaza van, mennyivel jobb is egy zsákvászonból varrt kellékruhában bohóckodni, mint Mátyás király valamelyik udvarhölgyének a komornája. Betti kissé zárt magánhangzókkal megspékelt érvelése annyi, hogy erre vágyott gyerekkora óta, Éva szerint viszont kurvára előnytelen neki a lent megyekettes balszélsőnek is becsületére váló sonkákat, fent méretes csöcsöket villantó ruha. Van benne valami, na.

A megbeszélésre ismét az erőben kerül sor, Zsolték átöltöztek, Bettiék és a műsorvezetők nem, bár ők mondjuk nem is akarták elvitetni magukat az első arra járó ápolóval. Évának nem tetszett Betti ruhája, annak színe és fazonja, Betti szerint viszont Éva farsangra öltözködik ebben a barna cuccban. Éva még egyet odabasz, és megjegyzi, hogy Betti ruhája kissé előnytelen, de ez lepereg a kékesfehérre festett hajú ellenről. Zsolt beveti az adu ászt: a kislányotok hercegnőnek öltözhet az esküvőre, na? Pinaszakáll csírájában elfojtja a kialakuló vitát, egy perc elmélyedés jön és döntünk. Azt várom, hogy a két nő egymásnak essen, te nyomorult ribanc, nem fogok barnában végigmenni a templomon bazdmeg, de nem, a nagy konfliktus azzal zárul, hogy Betti aszongya, akkor legyen Éva középkori ruhája, azaz András is bádogembernek öltözik? Ki az az állat, aki ebbe belemegy? Betti azért elbőgi magát, miért nem esett neki a másiknak? Hol a dráma?

A helyszín jön, Andrásék csárdába akarnak menni, ami, valamilyen általam ismeretlen oknál fogva, NEM illeszkedik a középkori divathoz, ezek szerint a kereszteslovagok annak idején csak mekiben kajáltak, esetleg egy ötcsillagos étteremben. Andrásék helyszínével semmi baj nincs, el is hangzik a kulcsmondat: mi ebből nem engedünk. Zsolték egy középkorinak csúfolt étteremben szeretnének bulizni, ahol az ajtónálló a 15. században minden bizonnyal alapellátmánynak számító Converse tornacipőben fogadja őket, és bazdmeg a giccs non plus ultrájaként egy bazinagy kő van odabaszva az udvar közepébe, amiből ki kell húzni egy kardot, hihetetlen. Majd' beszarnak mindketten, de a kard nem enged. A belső pont olyan, mint a csárdában, csak itt nem pohárból szolgálják fel a pálinkát, hanem cserépkorsóban. Vita az erdőben, túl vagyunk egy nagy csatán, mondja Pinokkina, mit vágtak ki ebből az adásból? András szerint a középkori helyszín egy egérlyuk, Zsolt szerint a csárda nem illik a páncélhoz. A végén Éva enged, így csárdába mennek majd páncélban.

A kaja a következő pont, az étteremben a hagyományos menü jön újházi tyúkhúggyal, ami Éváék szerint kibaszott sós, a bőségtál meg olyan, mint szokott lenni. Betti nem nagyon zabál, Zsolt meg is jegyzi, hogy hát te meg? Nem bírok enni, mert teli vagyok, mondja a nő, na ja, jegyzi meg Zsolt, két kanál levestől baszki, hagyjuk már, hogy fogod így várni a vendégeket? Mert az a szokás ezek szerint, hogy mindenki halálára zabálja magát az esküvőn, oké, vettem. A másik menüsor kézzel evős, a levest cipóból kell enni, amitől András kiborul, faszom fogja hagyni, hogy a násznép könyékig zsíros legyen, és igaza van baszki. A bőségtál itt is olyan, amilyen szokott lenni, rizs, krumpli, sültek, csak villa nincs hozzá. Betti itt sem nagyon eszik, lehet elcsapta a gyomrát a vajas deszkával. Andrástól távol áll a zsríos ujjak szopogatása vőlegényi öltözékben. A döntés elsőre nehéznek tűnik, de persze nem az, na jó, mondja András, jöjjön a kézzel evés. Se konfliktus, se anyázás, se semmi.

A ceremónia mikéntjét nem sima "vita" dönti el, hanem egy végtelenül gagyi bajvívás, amiben a két apródnak vagy mi a faszomnak beöltözött vőlegény fakarddal esik egymásnak, ez konkrétan úgy néz ki, mint egy Monty Python-szkeccs, de feleannyira vicces, mint mondjuk egy Maksa híradó. Áll a két csávó egymás előtt és ad hoc összeérintenek egy-egy fadarabot, mindezt bajvívásnak aposztrofálják, az eszem megáll. Közben az arák oldalról üvöltenek, öld meg bazdmeg, ontsd ki a belét legott, de ilyesmiről szó sincs. A küzdelmet egy vívóedző dönti el, aki először hosszasan kínlódik a kardja hüvelybe csúsztatásával, és most nem metaforázunk, hanem tényleg, ott szerencsétlenkedik a csávó a kamera előtt, nagyon vicces. Aztán hóttkomoly arccal kijelenti, hogy a védekező Zsolt nyert, oszt ennyi, hagyományos ceremónia lesz.

Az utolsó pont a zene, Andrásék egy partizenekart hívnának, akik mindent el tudnak játszani, de ez természetesen nem felel meg Zsoltéknak, mert stílustalan, bezzeg az övék. Lantzene bazdmeg reggelig, középkori nyenyerézés, amire András csak annyit mind, hogy 2012-t írunk, húzd már ki a fejed a kibaszott időgépből. Zsolték zenekara a lantzene mellett az egyik legkínosabb zenei stílust nyomja, a reneszánsz rockzenét, amit Ritchie Blackmore-tól sem lehet ép ésszel elviselni, és csak egy fokkal jobb, mint a Dalraida féle ürgebőrbe varrt parasztmetál. Igazi esküvői, bulis muzsika, na. Zsolték mutatnak pár tánclépést Andráséknak, mintha négy medvét látnék összeborulni, csak a karika hiányzik az orrukból meg a kútlánc. A döntés pont annyi izgalmat tartogat, mint Varga István nemi élete, Andrásék beadják a derekukat és ezzel Zsolték nyertek, azaz ők választhatnak majd az ajándékok közül.

Na, jön a nagy nap, Pinaszakáll kék öltönyben, Pinokina kényszerzubbonyra hajazó hacukában konferál, de az esküvőn már nem vesznek részt, mert annyit nem tud fizetni nekik a Viasat, hogy ott égessék magukat, gondolom. A násznép talpig középkorban, a faszik hálistennek nem páncélban, csak parasztingben és szűk gatyában parádéznak, a nők meg a színházi jelmezkölcsönzőből elcsaklizott darabokban, van akin jól áll, másokon nem, pont úgy, mint a tüdőszínű nejlonzakó, ugye. A ceremónia így, jelmezben, de kiskosztümös anyakönyvvezető előtt igen vicces, arról nem is beszélve, hogy a napraforgóból összerakott menyasszonyi csokor a nagy eseményre teljesen elhervadt és úgy lóg a nők karján, mint egy halom büdös zokni. Igen? Igen.

Na, akkor irány a csárda, ahol biztos kibaszottul örültek, hogy a helységbérletet ugyan kifizették, de fogyasztás nulla, minden kaját a másik helyről hozatnak, ez minden vendéglátós rémálma. A bejáratnál mindenki izomból pálinkázni kezd, Éva úgy hat perc és nyolc feles után jön rá, hogy ha a násznép minden tagjával lehúz egy rövidet, akkor tizenhat perc alatt fejre áll, mint a büdösbogár, és lelassít. Zsolt csak röhög, szerintem már be van baszva, amin nem nagyon csodálkozom, az udvari bohócnak öltözött vőfélynél szörnyűbb dolgot hirtelen el sem tudok képzelni. Jó, ha rajtam múlna, a vőfélyeket és ceremóniamestereket arra kötelezném, hogy életük végéig kelljen saját faszságaikat hallgatni kopphangerőn, de mindegy. A leves előtt András felállva demonstrálja a násznépnek, hogyan kell kézzel levest enni, van, aki követi a példát, mások szürcsölnek. A kaja mindenkinek bejön mellesleg, András viszont zabálás helyett inkább vedel és úgy beáll, hogy simán a női budiba megy hugyozni, ahonnan ki is zavarják menten, nahát. A násznépben is akad, aki este hatra keményre issza magát, a második képen látható, tessék.

A buli része az esküvőnek kicsit zsúfolt, András Éva lábát csókolgatja, mások inkább táncolni igyekeznek több kevesebb sikerrel, a harmadik csoportba meg a masszív alkoholisták tartoznak. Én ugyan már régóta nem iszom versenyszerűen, de ezt az estét csak delíriumban tudtam volna elviselni, az kurvaisten. A reneszánsz rockzenére táncoló népség elég ijesztő, majdnem annyira, mint a két, csillagszórós-görögtüzes ízléstelen torta (egy váralakú és egy szétfolyt kalocsai mintás), amiket elvágva jöhet a menyasszonytánc, első blikkre nem ebből az összegből fog senki villát építeni Malibuban.

Mivel Zsolték nyertek, ők választhatnak dobozt az idő közben előrángatott Pinokkonától és Pinaszakálltól, az egyik dobozban egy különleges ajándék van, a másikban a menyasszonytánc összege. Zsolték beleválasztanak és nincs szerencséjük, mert mindössze 54 500 jött össze a buliból, Bettiék meg mennek Tunéziéba egy hétre ólinklúzívba ÉS kapnak egy videókamerát. Betti nagyon örül az utazásnak, legalábbis ezt mondja, mert az arcán a tömény unalom látható. Mint az enyémen, ez ritka szar rész volt.