Bár minden kín ilyen kellemesen feloldódna: Emma és a serif az őszi divat-trendek közt válogat. Emma nem akar nyakkendőt és férfinek öltözni sem. Helyes. Serif bácsi ragaszkodik hozzá, hogy legalább a csillagot viselje, ezáltal felvállalja a közösséghez tartozást. Emma úgy illeszti az övéhez a jelvényt, mint ahogy a lépésszámlálót szokás, és bumm, megremeg a föld Storybrooke-ban, sőt az iroda összes telefonja megcsörren!
Úgy tűnik egy régi bánya helyszínén keletkezett fennforgás, Storybrooke valamennyi lakója ott tolong persze, de mielőtt a helyi rendfenntartó erők szóhoz jutnának, a polgármester asszony kiosztja az ukászt, és megszokásból hazaküldi Emmát. Csakhogy Emma már nem kiiktatható az intézkedési folyamatokból, bibi. A seriffre nézésből saccolva legközelebb Regina nem fogja elárulni hová gurult a zokni, hehe. Mindenesetre a kis nyilvános négyszemközti szóváltás után lelkesítő beszédet hallgathatnak Storybrooke kíváncsi polgárai, de csak addig, míg Henri meg nem érkezik és be nem kavar, hogy tán egy kitudjami is lehet odalenn a tárnákban. Nem segít a lenyugtatásában, hogy egy csillogó üvegdarabot is felszed Miasszonyunk sunyiban. Meglepődve figyelem, hogy Henri a Pszichotücsköt is bevonja a Kobra hadműveletbe, mivel „ő mindent tud". Emma sem nagyon hiszi, hogy az ő érkezése ekkora hatással lehetne egy elhagyatott bányára, de nem sok idő marad latolgatásra, jön a Mami és helyrezavarja a társaságot. Ezúttal nem Emmán csattan az ostor, hanem a dokin: új terápiás terv kell, anyu nincs megelégedve a fejleményekkel, és emlékezteti a dokit, hogy vele kötött terápiás szerződést, illetve pardon, hogy ő A Munkáltató, és megsemmisítheti bármikor-mindenestül-mindörökké-ámen. Fúh ez csúnya volt. Mivel Storybrookban nem tenyésznek kemény csávók, Pszichotücsök csak annyit kérdez vissza erre, hogy „mit parancsolsz édes gazdám". Regina ismét hozzávágja (az esernyőjével együtt), hogy ezt a mese-fantazmagóriát nem kívánja a fiú fejében tapasztalni a továbbiakban. Kicsit sajnálom a dokit.

Jaj, már megint meseország. Az pozitívum, hogy a gonosz szülő házaspár poénra veszi a figurát és nem süppedünk bazári melodrámába, bár a közgazdaságtani alapoktatás kihagyható lett volna. Jövendőbeli dokink hunyorog és nyöszög, mint mindig. Mert ő jó akar lenni. Csak hát a szülők, a lelkiismeretfurdalás, meg a bűntudat, szóval minden, amiben egy jóravaló szakember dagonyázhat. Esik az eső és jön egy bábszínház-rajongó kisfiú és esernyőt ad Mesedokinak.
Pszichotücsökre váltunk. Gepetto mester enni hívná, de most jön Henri. Bizonyára 5 óra van tehát, és az olaszos romantikus vacsora ugrott. Pszichotücsök agresszíven próbálja rávezetni Henrit, hogy a téveszmékből pszichózisok lesznek, abból meg diliház. Természetesen Henri berág és elszalad, ezt már Emma is elcseszte egyszer. Én is elszaladnék az unalomtól mostanra.
Óh, végre egy új szál: James herceg és Mary Margaret akasztófásat játszik. Bizonyára memóriafejlesztő kártyák helyett. És Mary Margaret nem tudja kitalálni a saját nevét. James lovagiasan kijelenti, hogy inkább rajzolt volna még a figurának kalapot meg miegymást, sőt akár egy lovat is. Ööö egy akasztott ember lóháton? vagy akasztott lóval? vagy a ló nyakára akasztva? Micsoda szürrealista grafikus! Bejön nekem, ahogy flörtölnek, kivételesen Hófehérke is vonzónak néz ki. Pont mikor újra játszanának, hogy gyarapítsák a friss emlékek számát, megjelenik a feleség. Mindenki szép és bájos és kedves, csöpög a szeretet, tanító néni elsomfordál, asszonypajtás pedig megmutatja a régi közös élet emlék-fotói közül a kutyát, Ajaxot. Valószínűleg ha inkább Akhileusznak nevezték volna, kevésbé ugrana be egy tisztítószer-márka, de úgy tűnik James visszaemlékszik, Mary Margaret pedig szomorú.

Biztosan szomorú, mert két nagy átsült marshmellow végzi a kekszek között, mikor a konyhában ecseteli a történéseket. Nehéz a helyzet a feleséggel a képletben, aki annyira szép és kedves. Emma felhívja a figyelmét, hogy nem éri meg biztosra menni a fájdalom felé, ha házas ipséről van szó, ő csak tudja. Ez igaz, és érdekelnének a részletek, de ekkor bekopog egy könnyektől ázott Henri, anyuci pedig bekopog az italban ázó Pszichotücsökhöz, hogy leverje rajta azt, amit maga is megtett már véletlenül. Azonnal vágja, hogy Regina lehet a háttérben, és a lelkiismeretre hivatkozik, doki viszont szakmai döntésnek álcázná a dolgot. Ha már emlegetik, megcsörren a telefon, de ezúttal a főnökség nem a doki miatt aggódik, hanem Henri tűnt el ismét. Pszichotücsök rögtön tudja hol lehet. Valóban, gyermekünk nem számítógépes játékozik vagy drogozik, mint más jóravaló amerikai srác, hanem a nagyon beteg pszichotikusok arcával néz a tárna felé. És be is megy.

Váltunk: Rumpi aranyat fon, szalmából. A könyvtárszobában. Éjszaka. Az egyetlen elem, ami illhet ehhez a helyzethez az odalátogató Mesedoki. Meg nem nevezett árut szállít le és kap érte egy aranymadzagot. De Rumpika egyből látja, hogy akar még valamit, Mesedoki pedig egyből elsírja, hogy nem tud szabadulni helyzetéből, a szülei miatt. Rumpi azonnal legyárt neki aranyszálból egy tinktúrát, és cserébe meg akarja kapni azt, ami lett a házaspárból.
Irány a beomlott bánya. Henri a lámpájával keresgél az alagutakban, és talál egy üvegdarabot, ami pont kinéz úgy, mintha az üvegkoporsóból lenne egy darab. Sajnos ettől a mozdulattól megrendül a föld, és Pszichotücsök is bent ragad, Henri pedig elszalad előle a mélység felé.
Megint a Mesedoki és családja. Újabb régi trükköt alkalmaznak egy kellően naiv kinézetű kis párocskánál. Ide látom, hogy az üvegcsék össze fognak keveredni. Na, essünk túl rajta. A vendégek hevesen kamuznak a fenyegető járványról, ami ellen csak az ő bájitaluk véd, mellékhatásokról ne kérdezze gyógyszerészét, satöbbi. Mesedokinak a szekér melletti szóváltás elegendő erőt ad, hogy előszedje Rumpi kis varázslöttyét, majd átéléssel rálocsolja a szüleire. Sajnos bejött a sejtésem, a gonosz szülők a gyermekükkel is gonoszak, és esővízzel nem lehet őket semlegesíteni. Mesedoki rémülten konstatálja a párocska helyén az ocsmány bábokat, amiktől múlt héten betojtam. Váratlan fejleményként viszont betoppan az esernyős kiscsávó, mivel a most-már-bábok valaha az ő édes szülei voltak... és rögtön rátámad Mesedokira.

Ekkora konfrontáció helyszínváltást kíván, máris ott vagyunk a bányában megint, Pszichotücsök esernyővel a kézben hamar megtalálja Henrit, akinek lámpája van, és próbálja ráébreszteni a fiút a bányában rekedés konkrét életveszélyeire. El se hiszem, hogy Henri agyacskájáig végre eljutnak mondatok. Odakinn közben Piroskurva a dalmátkutyát ráncigálja a csizmasarka körül valamilyen dramaturgiailag nehezen felfejthető okból, valamint konkrét öt dolgozó szedeget köveket manuálisan egyesével. Most már én is aggódom Henriért. Ekkor újabb rengés, Regina kiakad és persze az öt sanyit vádolja azzal, hogy csak rontanak a helyzeten. Az új rendőrlány visszatromfol, hogy a Henri a méltóságos asszonynak akart bizonyítani, ezért van az egész. Lana Parilla-nak bitang jó haja van ma.

Odalenn mintha kutyaugatásra figyelnének fel az elveszettek, a felszínen pedig a két anyuka a veszély árnyékában fegyverszünetet köt, legalább is Emma felajánlja a szolgálatait ahhoz, hogy egy hatalmas valamit szerezzenek, ami átüti a földréteget. Elmebeteg tervnek hangzik, és még meg is fejeli Gepetto mester azzal az ötlettel, hogy használjanak dinamitot. Dokiék alant találnak egy régi liftet (rohadt sok fény van amúgy mindenütt), és beüzemelik karizom-módszerrel. Természetesen a robbantós játék percek alatt megvan, a szokásos füstfelhő és Emma tér vissza belőle kétségbeesett arccal.

A nagy feszültségre váltunk megint, vissza a kórházba, ahol tanci néni a fél életét tölti a jelek szerint. Jön a bájgúnár is és lazán becsalizza egy kis közös sétára a természetben. Bizonyára a többi nővér futva menekült az ágytálak irányába, csak hogy ne kelljen a kékszemű szőke herceg társaságában maradni. Valamit sejthettek a nővérkék, én mondom. Mary Margaret udvariasan kérdezgeti az esetleges emlékekről, de a férfinak minden olyan mintha egy teljesen új világban járna. Még azt is bevallja, hogy hazudott a feleségének a kutyáról, elvégre ilyen hülye nevet sose találna ki egy állatnak. Aztán a kis hazudós kijelenti, hogy az egyetlen dolog, ami nagyon is helyén van, az Hófehérke. Mármint a tanár néni. Ahhh... a szavak embere... és most azt mondja... „Cathrine". Bumm, puszi helyett feleség, áfonyás mufinnal. Fantörpikus. Mary Margaret elsomfordál, Herecegh randit egyeztet holnapra, feleség mosolyog tovább. Óh, a szerelmi háromszögek sarkos kis örömei. Ezekhez mindig három alkalmas ember kell.

Vissza a bányába. A polgármester asszonynak leesik, hogy a fiút megölhették volna ezzel a kis robbantással, Emma pedig felfedezi a dalmatát végre, aki felfedezi a légaknát a közelben.
A kis liftketrecben a Pszichotücsök mellett Henri gubbaszt és nagyon nagyon sajnálja a történteket. Pszichotücsök pszichomagyaráz, Henri mesemagyaráz, én meg a bánya mélyére kívánom ezt a roppant idegen mesét, mint motívumot. És a Tücsköt játszó színészt is, mert egyfolytában olyan gyomorbajos pszichopata arcot vág, mint aki bármelyik percben szétszedné Henrit. És zöld fényt villogtatnak a szemüvegén, brr.
Fent az aknánál rövid vita arról, hogy ki ereszkedjen le segíteni, ugye a lyuk körül álldogáló hímeket ignorálhatjuk. Emma anyasági csatát nyer kivételesen, egy percre azt hittem össze is borulnak. De lehet csak azért tűnt úgy, mert minden kameraállásnál másik szereplő alá tolták a sámlit.

Sajnos a liftketrecben a téma változatlan. Illetve így 20 perc után a ketreclakók végre érzékelni kezdik a fentről hulló kavicsokat. A fény eltűnt már, de megjelent a megmentő, Emma. Miután teljes mosollyal felkapja Henrit, a lift bezuhan a mélységbe, de hoppá, Tücsökdoki az esernyőjénél fogózkodva megmenekül, mindhármójukat felszínre hozzák. Öröm bódottág. Legyen már vége ennek az epizódnak. Nem meglepő módon Regina odébb löki Emmat a kisfiuktól, Emma csúnyán néz, Regina pedig odalibeg Pszichotücsöknek gratulálni. Doki odalent találhatott valami gerinc-fosszíliát, mert keményen megmondja, hogy csak a saját lelkiismerete szerint hajlandó Henrit kezelni, Regina pedig igen tyuxaros helyzetben találhatja magát esetleges gyermek-elhelyezési perben, úgyhogy nyasgem. Wow.

Ugyanezzel a lendülettel megint Mesedokivá válik, aki egy csillagtól kíván. Életrevalóságát bizonyítja, hogy nem hullócsillagtól. Óh, mégis ereszkedik valami kékség, nini, a Cicigombóc. De rég láttuk. Szerencsére most sem marad soká. A fiúcska szüleit nem tudja visszahozni, de mesedokit meg tudja menteni a szüleitől, ha már önmaga erre nem képes. Csiribí csiribá, menj segíteni az árvának. Tücsök képében kevésbé idegesítő, főleg mivel nem beszél. Zuhanó tantusz: a fiú neve Gepetto. ..
Vissza a bányavidékbe, Gepetto és a doki túlgesztikulálják kis háttér-párbeszédüket, Emma pedig mégiscsak Henri mellett kötött ki és próbálja találgatni a két férfi mese-karakterét. Közben megszólalnak a tücskök, ez tuti jel.

A redva ronda bábok Mr. Gold üzletében ülnek. Bár elrakná végre őket valahová.

Az önkéntesek gyöngye épp a felmondólevelét intézi. Bölcs döntés.

A nap dolgozói a tűzoltókocsi körül iszogatnak. Brutálbuli, tényleg mindenki kezében van valami, kivéve hőseinket és Reginát persze. Utóbbi megáll a légakna fölött, és hamis mosollyal bedobja a kis üvegdarabkát, mely csillogva földet ér az üvegkoporsónál a mélyben, a bányászbéka segge alatt, ahol mostanra a sorozat.