Második X-faktor válogató, és hogy véletlen se gondoljuk azt, hogy mondjuk az első évad döntőjében vagyunk, most gyorsan vissza is játsszák nekünk a múlt heti etap emlékezetesebb pillanatait, elsősorban a szarokra koncentrálva, pedig elég volt abból egyszer is. A hangerő még mindig velünk van, mentorok okoskodnak. Feró pl. azt mondja bele a kamerába, hogy hagyni kell az embereket énekelni, mert az jó nekik, de ha nincs hangjuk, akkor csak csukott ajtók mögött, mert az meg másoknak nem jó, pl. a felesége is énekel néha, idézi fel házassága legsötétebb pillanatait a Rocklegenda. Máris kezdjük a műsor érdemi részét, Nórika levadászik egy ikerpárt a várakozó csőcselékből. Az a legjobb bennük, hogy van köztük laza fél méter magasságkülönbség, és be nem áll a szájuk, de egymás mellett totálisan elbeszélve ontják magukból pont ugyanazokat a dögunalmas közhelyeket. A tehetség önmagában kevés, jól is kell kinézni, mert az éneklés már csak ilyen komplex műfaj, és aki tehetséggel született, annak felelőssége, hogy ezt meg is ossza a világgal. Ha már ilyen magvas gondolatok hangzanak el, Nóri megkérdezi az elfogulatlan szülőket, ennyire jók a csajok? Ennyire, pedig nálam keményebb kritikusuk a világon nincs, mondja apuka álszigorral, hát lássuk azt a felelősségteljesen profi produkciót.

Mentoroknak is bemutatkoznak rögtön, pofáznak megállás nélkül, de úgy, hogy képtelenség követni, mert egyiket sem érdekli a legkevésbé sem, hogy rajta kívül egy másik ember is beszél vele egyidőben. Geszti meg vérbeli troll módjára még bátorítja is őket, és mindenféle kifejtendő kérdéseket tesz fel, ahogy elnézem, Feró most csekkolta, nem lapul-e dugi pálinkakészlet az asztal alatt. A magasságkülönbség azért van, mert kétpetéjű ikrek, most, hogy ezt megtudtuk, mehet is a nóta. Rihanna: Where Have You Been lesz, de annyit mondok, hogy csak a szokatlanul hangosra állított alap miatt felismerhető. A borzalmasan hamis gajdoláshoz minőségben tökéletesen passzoló koreográfia is társul, le is lövik hamarosan (ezek az ártatlanok még azt is megköszönik, hogy leállították őket), DevilNóri meg rezzenéstelen arccal belemondja a kamerába, hogy „szuper volt". Geszti a maga részéről gótikus horrornak és tömegoszlatásnak titulálja a jelenséget, lányok arcán látszik, hogy még nem érzik, hogy ez negatív kritika. Rövid úton megszabadulnak tőlük, Ferótól azért még csak begyűjtenek egy igent, ő a maga részéről remekül szórakozott. Kemény kritikus apuka totális sokkot él át a backstage-ben, EZ a mentoroknak nem volt jó? Mi kell akkor ezeknek? Na gyerünk haza kislányok, majd megpróbáljátok jövőre is, hátha addig lecserélik ezeket a töketlen süketeket is végre.

Most jönnek a szerencsétlenkedők, ezt onnan lehet tudni, hogy a következő ember, aki a színpadon áll, azzal nyit, hogy az életében nem énekelt még, és elővesz egy mp3 lejátszót. Nem folytatom, el lehet képzelni. Jön pár hamis, visító, dobhártyákat a legkeményebb kínzásoknak kitevő próbálkozás, többek között olyan is, akit az énektanárja beszélt volna le arról, hogy idejöjjön, de ki hallgat ma már ilyen dilettánsokra? Feró még ismerteti a verseny szabályait is az egyik értetlen versenyzőnél: két igen és két nem szavazatnál az van, hogy mész haza drágaságom, az értetlenkedéssel meg eléred, hogy bekerülj ebbe a műsorba elrettentő példának. Kicsit unalmas ez a blokk, mert középszarok is becsúsznak, pl. A Srác Aki Nem Tud Belépni, jól érzem, hogy eltelt tizenvalahány perc, és egy hallgatható produkció nem volt még? Kezdem érteni, miért cserélték le „a zene jövője" szlogent idén.

Jön egy szőke széplány, azt mondja, ő dalszövegíró, és van kisfilmje is, talán ő végre jó lesz? Mondjuk azt, hogy elfogadható, Superstart hoz, a két hangra írt popslágert, de azt a kettőt legalább eltalálja, és még meg is mozdul a színpadon. Én úgy fogalmaznék, hogy „alapanyag", Geszti is ezt a gondolatot járja körül. Darabos és kiforratlan, de van benne valami, amivel dolgozni lehet, igen, a képernyőbarát arc és alak, meg az egyszerű, rádiós slágerekre könnyen alkalmazható hang, mondja Miki, van benne valami. Használható a lány, Miki még megjegyzi, hogy britnis hangja van, majd gyorsan tisztáz, hogy ezt ő nem sértésnek szánta, ha valakinek nem lett volna egyértelmű, és Ildi kivételével igent mondnak, megvan az első továbbjutónk.

Újabb kisfilmes versenyző érkezik, egy elegánsabb fiúka, aki énektanárnak készül, ő csak nem fog kappanhangon racsítani remélhetőleg, bár láttunk már ebben a műsorban érdekes dolgokat. Srác a Go The Distance-t hozta a Herkulesből, biztatóan kezdi, de van egy rém idegesítő újítás, hogy interjúrészletekkel szakítják meg a produkciót. Ezt ne csináljuk már, arra emlékeztet a dolog, amikor még a letöltős korszak előtti kőkorban a rádióban belepofáztak a kedvenc dalunk refrénjébe pont amikor már azt hittük, hogy végre elejétől a végéig sikerült rögzíteni kazira. Srácnak nagyon szép hangja van amúgy, mer és tud is belevinni magasságokat a produkcióba, szokásos elragadtatott mentorarcok, és természetesen szem nem marad szárazon. Ildi csak azt kéri, hogy ne legyen ilyen szerény, mert egy előadóművész nem az, Geszti számára új dimenziókat nyitott meg, és általános imádás van, tehát természetesen 4 igen lesz az eredmény, de meg is érdemli.

A folytatásban egy enyhén komikus fiúduó következik, két Ákos, ezért Ákíznak hívják magukat, vagy valami hasonló rettenetnek, ha jól hallottam. Interjújukban baszogatják egymást, játsszák az agyukat, és hülyeségeket beszélnek, ők mindig a társaság középpontjában vannak, mert imádja őket a baráti körük, aha, imádnak rajtuk röhögni, ha jól sejtem. Készül még pár Facebook profilkép az öltözőben, és lehet menni színpadra. Disney percek vannak most az X-faktorban, mert ők meg a Can You Feel The Love Tonightot hozzák, magyarul és hallgathatatlanul, ráadásul teátrális ökörködéssel megspékelve, amiről képtelen vagyok elhinni, hogy egy percig is komolyan gondolhatták. A végén baromi büszkék magukra, engem meg a hideg kirázott, de nem a jó értelemben. Feró tombol és nem bír magával, ez az! Ezt kerestük! Hát az ilyenek miatt készül ez a műsor! Nagyon örülök, hogy jöttetek, de most már menjetek, mert annak meg még jobban örülnék.

Nóri egy újabb lányt választ le a tömegről, ambiciózus csajszi, Amerikából érkezett, SZTÁR akar lenni, meg az apukája egyik utolsó kívánsága is az volt, hogy induljon el egy tehetségkutatóban. Beatles-t énekel, I Want To Hold Your Handet, de egyedien. Egész hallgatható, van a hangjában némi nyávogás, de arról egy kis szerencsével és jó pedagógiával le lehet szoktatni. Geszti az ambíciókról beszélget vele, Ferót elbűvölte, az eredmény továbbjutás, amit a lány meg is köszön utána a mentoroknak, de természetesen egyetlen célja van csak ennek a jelenetnek, mondjuk ki együtt: Táblagép reklám.

15 másodperc hírnevet kapott továbbjutó jelentkezők jönnek most, Ferótól viccesen be is vágnak ide egy találó mondatot: „olyan aranyos, majd kiesik a következő körben", ennyit róluk. Ketten kapnak picivel több időt, egyikük egy fiúka, aki Beyoncé: Halót vállalt (egyszer meg kell csinálni végre tehetségkutatókról haladéktalanul kitiltandó dalok listáját, és széles körben terjeszteni). A refrén nála is „helló", de legalább valamilyen szinten kreatív, és nem csak a dalszöveg átalakításában. Geszti és Ildi szájkaratézik egyet nagyon színpadiasan, így kell énekelni, dehogy így kell, de igen, de nem, de igen, de nem, végül csak továbbjuttatják. Jön egy kacér széplány Christina Aguilera: Ain't No Other Mannel, ennek megfelelően erősen flörtöl is a zsűri férfitagjaival, amúgy még pont a hallgatható kategória. Geszti megzabálta, mert az asszonyra emlékezteti, Miki kíváncsi, mit tud még mutatni, mert most azért sokszor volt hamis, de az eredmény végül is 4 igen, majd legközelebb jobban megizzasztják.

Egy leendő apuka jön, akinek az egész X-faktoros jelenlétében ha százszor nem hangzik el, hogy pont mára várják a kislányukat, egyszer sem, de engedtessék meg, hogy ezt a lehető legnagyobb ívben leszarjam, ez egy tehetségkutató, beszéljenek már arról, hogy a zenéhez mennyi köze van. Édelegnek még egy kicsit vele a mentorok, majd belekezd végre a produkcióba, ami Charlie: Könnyű álmot hozzon az éj, sikerült ezt is tematikusan megválasztani, nagyszerű. Sajnos nem jó, elég egyszerű a hang meg a produkció is, pedig kimondottan színpadképes külseje, és szép szeme van, de az ilyeneket valahogy szereti továbbengedni a zsűri, ha nem bűnrosszak, szóval még akármi lehet. Ildi már beleszeretett, a fiúk meg elájultak a hangjától, és egészen elképesztő módon négy igennel csont nélkül továbbmegy. Nem sajnálom tőle, csak éppen nem értem, de majd visszahallgatom, hátha átmeneti halláskárosodás miatt nem tudtam csak kellőképpen értékelni.

Az 52 éves Kovács László Stone érkezik, akit ismerni kéne, mert már két éve is volt faktorozni, akkor a Táborból repítették haza, amit a mai napig élete egyik legsúlyosabb sérelmének tart, és azóta az X-faktor szó hallatán is idegrohamot képest kapni. Igazi szívós rockerfigurának tűnik amúgy, nagyon határozott, elege van már abból, hogy a kora miatt lesajnálják, és megtorlásért jött, ez nem is lehet kérdéses. Mentorok bájvigyorognak, mert emlékeznek rá, de nagy élmény lehet viszontlátni azokat, akiket egyszer már kiszelektáltak. Stone írt egy dalt a mentoroknak, és ezt fogja most előadni, ami amúgy tényleg tökös húzás. A dal jó kis odaszólogatós egyszerű rock, a szöveg meg nem tudom, hogy direkt kétértelmű-e, de olyanok vannak benne, hogy „odarakom, megmutatom!". Értékelünk, Gesztinek tetszett ez a „kapjátok be gyökerek" felütésű produkció, bírja a pofátlanságot. Feró sorstársat lát benne, mi egy kihalófélben levő faj utolsó egyedei vagyunk apám, nem törünk meg, kitartunk az autotune, az elektrodiszkó és Justin Bieber sötét világában is, rock&roll! Végeredmény 4 igen, de lesz még Tábor idén is, készülhet az újabb odamondós dal.

Most egy kopaszlány jön jóarcú bratyóval az oldalán, mindketten versenyzők, de nem egy produkciót alkotnak- még. Meg kell tölteni idén is a Csapatok kategóriát valahogy, de ne szaladjunk előre, halljuk előbb, hogy jótékony hatást gyakorolnak-e az emberi fülre. Elsőként G.I. Jane jön (köszi a becenevet Geszti, tökéletes, úgyhogy lopom), és hogy esélyeit növelje előre beajánlja a jóképű bátyját Keresztanyunak, hogy milyen minőségben, arról nem esik szó. Elég agresszív jelenség ez a csaj amúgy, simán el tudom képzelni, hogy rettegésben tartotta az osztálytársait általánosban, de erő a hangjában is van, I Kissed A Girlt hozott, és egész elfogadhatóan szól. Miki arcán látni, hogy neki nem jön át, valahogy nem az a szerethető, könnyen fogyasztható popsztár figura a csaj így elsőre, és ő inkább ilyenekből válogatna össze 12-őt, de halljuk a többieket. Kicsit filóznak, de 3 igent csak bezsebel, Ildi a beajánlott tesó miatt, Geszti meg azért, mert érdekes, továbbjutás megvan, ez a lényeg végül is.

Na jöjjön a tényleg helyes fejű bratyó, ő a nagyobb ígéret szerintem. Robbie Williams csodálatosan romantikus Sexed Up-ját hozta (legalábbis ezt szokták hinni a dalról azok, akik nem értik a szöveget), ez jó választás, és kellemes a hang is, én megvettem. Mentorok is odavannak érte, Geszti és Feró imádta a természetes lazaságát, Miki már látja benne a popsztárt, Ildivel egy kis flörtölés még tovább növeli az esélyeket, megvan a négyes igen, király. Elképesztően ellentétesek a tesójával egyébként így ránézésre, érdekes.

Most hirtelen az lesz a baja a négy gengszternek, hogy túl sok a jó, egy hete ilyenkor még azon sopánkodtak, hogy senki emlékezeteset nem találtak, ezeknek mindennel csak bajuk van. Most Ildi Csöcseinek szentelt feledhetetlen, és rendkívül magas művészi értékkel bíró percek következnek (komolyan), de ez csak felvezetés az ő kegyeibe beférkőzni vágyó fiúkák hosszú sora előtt. Na de srácok, azt nem gondolhatjátok komolyan, hogy Keresztanyu harmadszor is megkapja a fiúcsapatot? A legtöbb vetkőzéssel és szemezéssel, meg átlátszó bókolással próbálkozik, a legjobb az, amelyik úgy indít, hogy „olyan módon adom elő a produkciót, hogy továbbjussak". Ha ezalatt hamis visítást és idétlen farokmarkolászást értett, akkor szerintem eltéveszthette a műfajt, és az X-faktor helyett valami egészen más tehetségkutatóba indulhatott eredetileg, Ildi már az előadás felénél eltakarja a szemeit. Na még egy kis győzködés, „tudom, hogy neked szükséged van rám", majd egy utolsó üzenet a Csudálatos Táblagép segítségével, és egy csípőrisza a nyomaték kedvéért.

Látványos kompánia vonul be DevilNórihoz a váróba, egy tonnadonna madám külsejű szerzet két piszkafa modellcsaj kíséretében, hogy ők milyen műfaj képviselői, azt inkább nem is találgatom. A madám a jelentkező egyébként, azt mondja, hogy táncpedagógus, a szőkébb kísérője meg szerelmes MalekMikibe, jaj de aranyos. Produkció, a Tépj szétet választotta, és kecses alkatával akkora koreót rittyentett hozzá, ami felülmúl minden képzeletet. Vörös tűsarkúk repülnek, karok energikus szélmalomkörzésbe kezdenek, és nagy kilengéssel mozog a tekintélyes hátsó megállás nélkül. Nem tudom, milyen pedagógiai értéke van ennek a táncnak, de teljesen biztos vagyok benne, hogy hatásos, mert a mentorok teljesen lefagytak tőle. Geszti az első, aki visszanyeri a lélekjelenlétét, „az az elképesztő, hogy jó hangod van, és jól is mozogsz, de ez így együtt science fiction". Egy ponton már attól rettegett, hogy a madám odamegy hozzá, de azt nem merte, mert nincsenek még olyan intim kapcsolatban, és a MÉGet hangsúlyozza, én továbbjuttatnám. Feró sokkos állapotban, de Ildi poénkodik, hogy neki ez tetszett, mire műlelkesedéssel imádja, amit a barátnők őszinte pozitív kritikának értelmeznek, és ennek megfelelően visítanak, egyem a szívüket. Feró két igen szavazatnál a szívéhez kap, tovább ne juttassátok, mert akkor felmondok, de megússza, madám távozik, barátnő kiábrándul Mikiból egy életre, a csalódás határtalan.

Egy versenyző van még hátra, a végére valami nagyon hatásosat tartogatnak mindig, kíváncsi leszek. Egy 16 éves szomorú szemű romalány jön, 7 éves kora óta énekel, amire az apukája biztatta, mert azt mondta, hogy csak a zenében nincsenek különbségek az emberek között, ez jó indítás. A dalt az agysérülést szenvedett bátyjának ajánlja, Zorán: Kell ott fenn egy ország, ha jó lesz, itt szem nem fog szárazon maradni. És jó. Nagyon. Anyuka szemében könnyek, Nóri szemében könnyek, akkor már Keresztanyu sem maradhat le, és valahogy úgy érzem, hogy az ilyen produkcióknál lenne csak indokolt a kierőszakolt és idomított állótaps, nem minden másodiknál. Mentorok egységes elájulásban, ez nem csak szép volt, hanem egyedi is, a csajszi mindenképpen érdekes, mert ösztönös előadó, sokat akarják még hallani, négy igennel megy tovább persze. Itt pedig most befejezzük egy hétre, még két válogató van hátra további emlékezetes pillanatokkal.