Abigail néniéknél a nyitókép alapján minden úgy van, ahogy eddig: a cipő a szobában - Abigail cüccögve viszi ki a helyére - valamint Malcolm megérkezése után hűvös "Mr. Malcolm McEwan" köszönés, hát ezek se jutottak előrébb, házasság ide vagy oda. A forgatókönyvíróknak vagy nincs ötletük, vagy én nézem újra a múltkori részt, mert ismét árverés a téma, valamint hogy milyen jó kis cuccokhoz jutott hozzá Malcolm. Abigail néninek persze nagyon nem  tetszik ez a tény, megállapítja, hogy Malcolm shoppingolási lázban ég, pedig ez a nők kiváltsága. Amikor az asszony meglátja a vásárfiát - egy bölcsőt - hirtelen nagyobb gondja is akad, mint a vásárlási láz. Malcolm nem érti, mert igaz, hogy most még nincs szükségük bölcsőre, de hát… talán majd egyszer, nem is olyan sokára. Abigail néni még jobban kiakad, ugyanis ezt már megbeszélték, nem kell gyerek, hiszen már őszül a halánték - meg gondolom, sokat koszolna.

Sarah és Felicity pont jókor érkeznek a házhoz, be sem kell lépniük ahhoz, hogy hallják a témát, a teraszig szűrődik a vitatkozás. Abigail néni tántoríthatatlan, szerinte ő már öreg a gyerekszüléshez, amikor pedig Malcolm tiltakozik, akkor indul a lavina: ő nem anya és feleségtípus, különben sem látja Malcolmon a nagy örömöt, amit a házasság okoz gyerek nélkül, talán hiba is volt összeházasodni, punktum. Úgy tűnik, Abigail néni pont úgy változtatgatja a véleményét a házasságról és a férfiról, mint korábban. A konklúzió világos: Malcolm csak akkor lenne boldog, ha gyereke születne, ő pedig erre képtelen, úgyhogy. A bölcsőnek pedig jobb helye lesz a kamrában, vitának helye nincs. Sarah-ék természetesen mindezt az első sorból hallgatják végig, még jó, hogy senki nem vette észre őket eddig.  Gyorsan távoznak is észrevétlenül úgy, ahogy jöttek.

Rachel Lynd akaratán kívül alátett Hetty néninek, ugyanis befészkelte magát Mrs. Lawson boltjába, így nehéz lesz elkerülni a találkozást. Kiderül, hogy szegény Rachel magányos, mert Marilla meglátogatta Anne-t (a Zöld Oromból), ugyanis kisbabájuk született, és bizony rengeteg a tennivaló a baba körül. Közben megérkezik Hetty is, Rachel még időben észreveszi, így gyorsan el tud bújni, ezek szerint a "nem akarok találkozni vele" érzés kölcsönös. Amikor meghallja, hogy Sarah miatt kell az öregasszonynak vásárolnia, hiszen a kislánynak megjött az étvágya, egyből megjegyzést teszt Hetty nénire: zsugori vénasszony, aki Sarah hasán spórol. A baj nem jár egyedül, a boltba beállít Mr. Shimpkin ügyvéd, akit a itatónak használt tó sikertelen ügyleténél ismerhettünk meg. Hetty néni nem örül, az előzmények ismeretében szerintem nem csodálkozunk. Kiderül, hogy most hagyatéki ügyben jár ismét a városban, egy skarlátban elhunyt házaspár tartozását jött feltérképezni. Hetty néni sokkot kap, amikor értesül a hírről, hiszen a házaspárt jól ismerte Markdale-ből. A bajt tetézi, hogy utánuk egy kisbaba maradt árván, aki valószínűleg árvaházba kerül. Sarah és Felicity épp jókor lép be a boltba, mindent hallanak, ami a babával kapcsolatos. Hetty néni sopánkodása azonban elnyom mindenkiben minden építő jellegű gondolatot, hiszen a nő elhatározza, hogy nem hagyja, hogy a baba árvaházba kerüljön, inkább keres neki valakit, aki gondját viseli. Ez az a pont, amit már Rachel Lynd sem bír megállni szó nélkül, hangosan kijelenti, hogy nem engedi meg, hogy Hetty néni ebbe beleavatkozzon, hiszen az elhunytak a közvetlen rokonai, és a piciről inkább ő fog gondoskodni, illetve ő fog keresni a babának valakit. Az ügyvéd Rachel pártjára áll, hiszen ha valóban rokon, akkor övé a döntő szó. Persze a két nő egymásnak esik, ismét felbukkannak a régi sérelmek, innentől kezdve személyes sértésnek veszi mindkettő, ha nem neki lesz igaza. Változatos szóvirágoknak lehetünk fültanúi, az egyik leöregezi a másikat, a másik lebolondozza az egyiket, szép! Még jó, hogy Sarah és Felicity időben ki lettek küldve a boltból.

Sarah-ék kint jobb elfoglaltságot találnak annál, minthogy hallgassák a két öregasszony csipogását: babasírást hallanak a szekér felől, így gyorsan megnézik, hogy mi ez a hang. Meglepő módon egy kisbabát találnak az ügyvéd hagyatékkal megrakott szekerén, aki Sarah következtetése szerint csakis a kis árva lehet. A konklúzió gyorsan realizálódik: vagy Rachel, vagy az árvaház neveli fel, egyik rosszabb helyzet, mint a másik. A kotnyeles lánynak nyilvánvalóan az az első gondolata, hogy vigyék el, amit Felicity először ellenez, majd kénytelen segíteni a mindenlében kanál Sarah-nak. Közben a boltban Hetty néni és Rachel Lynd már pofozkodnak, a szimpla sértegetés itt már nem elég, így a baba eltűnését eddig még senki nem vette észre.

Sarah és Felicity a King tanya pajtájában a baba sorsáról tanakodik. Sarah időközben kitalálta a potenciális szülőket: Abigail néni és Malcolm bácsi, hiszen Abigail néni nem a babától zárkózott el, hanem a szüléstől, úgyhogy itt ez a probléma letudva. Felicity kimondja a nagy igazságot Abigail néniről: sokszor maga sem tudja, hogy mit akar - ezt csak alátámasztani tudom - így talán nem is annyira rossz ötlet minden tiltakozása ellenére egy gyereket a kezébe adni, hátha rájön, hogy végülis fekszik neki a gyerekesdi. Az idő sürget, hiszen a baba hamarosan megéhezik és a pelenka sem marad mindig tiszta. Felicity megígéri, hogy szerez pelenkát meg babaholmit, hiszen náluk a padláson van egy csomó.

Rachelt eközben a boltban ápolgatják Hetty néni pofonja miatt, de hirtelen drámaibb történés üti fel a fejét: Miss Burby, egy eddig - és ezután se - látott lány ront be a boltba, és a babát keresi égre-földre. A kavarodásban gyorsan kiderül, hogy az ügyvéd a kosár tartalmának nem nézett utána, amikor felpakolta a kocsira a többi hagyatékkal együtt. Rachelék dúvadként rontanak ki a boltból, Mr. Shimpkin ismét nincs a helyzet magaslatán: a kosárnak nyoma veszett, benne a bébivel. Rachel Lyndnek természetesen csak ennyi kell: úgy, ahogy a múltkor Hetty néni, most ő is megfenyegeti, hogy ha a kisbabának a nemlétező haja szála meggörbül, akkor a férfinek annyi, na végre egy közös pont. Azt hiszem, Rachel feje eléggé kifejező.

Eközben a kisbaba Sarah-val jól bírja a kiképzést a pajtában, mert már rájuk borult az este, és még mindig nincs nyafi se a pelus, se a kaja miatt. Sarah teljesen el van ájulva a picitől, mást sem tud mondani, csak azt, hogy  gyönyörű, nem tudom, hogy így hogy fogja továbbadni a bébit a gondos nevelőszülőknek. Közben Felicity elkezdi tejjel etetni a babát, és az üveg ürülésével egyre több kétely merül fel benne, hogy biztos, hogy jó ötlet-e odaadni a csecsemőt Abigail néniéknek. Persze Sarah tántoríthatatlan, mint mindig. Az elszántságánál csak a hülyesége nagyobb, ugyanis a nagy terv, hogy hogyan találjanak rá Malcolmék a babára, a következő: Felicity csalja a tóhoz a szerelmespárt, ő pedig majd jól megúsztatja a kosarat Malcomék felé, ihlet a'lá Mózes. Szerencsére Felicity-nek van sütnivalója, így gyorsan lebeszéli Sarah-t a nem mindennapi bibliai ötletről, így marad a hagyományos "letesszük az ajtó elé a kosarat, azt' majd lesz valami."

Malcolm vigyázállásban feszeng otthon, Abigail szeszélyes természete ki tudja, hogy mit hoz magával, így már csak lábujjhegyen mer levegőt venni. A kedves invitálása az esti sétára fennhéjazva elutasításra kerül, jellemző. Tényleg fogalmam sincs, hogy ez a két ember mit lát egymásban. A lányok kosaras terve majdnem megbukik az esti sétára vágyó Malcolm miatt, nem győznek a fenyőfa ágai alatt elrejtőzni, amikor meglátják, hogy a férfi kilép a házból.  A helyzetet az menti meg, hogy Abigail néniből előjött a kedvesebbik én, aki mégis szeretne sétálni a férjével, ez a hirtelen hangulatváltozás már kezd ijesztő lenni. Malcolm visszatér a házba, hogy megvárja az asszony készülődését, a kisbaba pedig megérzi a helyzet furcsa voltát, hiszen amint Sarah-ék lerakják a kosarával együtt az ajtó elé, azonnal sírni kezd. Így kell ezt csinálni, kedvcsináló egyből Abigail néninek! Malcolm találja meg a kis csomagot, akit egyből horogra kap a pici baba első pillantása. Abigail néni összeomik, amikor meglátja, hogy a férje egy csecsemővel nyomul be az ajtón, ennek nem lesz jó vége. Mindketten tanácstalanok, a nő fejében az is megfordul, hogy talán Malcolm keze van a dologban, de a férfi hevesen tiltakozik.  Nem sokáig tanácskozhatnak, mert a baba sírni kezd, el kell látni. A férfi az első, aki a baba után nyúl, hiába, látszik rajta, hogy szereti a gyerekeket. Abigail sápítozni kezd, amikor Malcolm a kezébe adja, majd olyan bénán fogja meg, hogy azt hittem, menten elejti a picit. A férfi talál a kosárban egy levelet, amit a stílusa alapján Sarah írt, mert ilyen szavak szerepelnek benne, hogy "árva vagyok" és "szeretet nélkül nem tudok élni" - ezt azért Felicityből nem nézném ki. Malcolm szemében megcsillan a remény, Abigail viszont kikel magából, nem addig van az, hogy árva gyerekek potyognak az égből, ezt be kell jelenteni - viszont ehhez már késő van, a férfi nagy örömére.

Hazafelé Felicity még aggodalmaskodik egy sort, de Sarah leinti: biztos, hogy a legjobbat cselekedték és mindhárman nagyon boldogok lesznek, na ekkor szokott beütni a krach. A boldogság a McEwan házat egyelőre messze elkerüli, mert amilyen jó kisfiú volt a baba Sarah ölében, annyira nyűgös és sírós Abigail néninél. Hamar kiderül, hogy mi a baja a picinek, csak ezt a szófa bánta. A nő arcán megjelenik az első "nem hiszem el, hogy ez történt" kifejezés, lesz itt öröm és boldogság, akárki meglássa. Malcolm ezalatt gyorsan visszaszervírozza  a pajtából a babakocsit, hát de jó, hogy van ilyen. Természetesen ez az egész arra jó, hogy Abigail néni szimatot fogjon, hogy lehet, hogy mégis a férfi szerezte a babát valahonnan. Én a helyében inkább azzal törődnék, hogy kicseréljem a gyerek alatt a pelust, de ez a nőnek eszébe sem jut, csak ide-oda pakolja a pelenkás bajkeverőt. Mondjuk Malcolm sem áll a helyzet magaslatán, amikor közli, hogy a gyerek nem éhes, mert nem akar zabkását enni. Sarah-ék helyében lehet, hogy én mégiscsak az árvaházra, vagy Rachelre voksolnék. A kezdeti tanácstalanságot felváltja a még nagyobb bizonytalanság, most már belevizionálnak mindenféle betegséget a síró kisbabába, csak a pelenkacsere nem jut eszébe egyikőjüknek sem. Amikor végre a férfi eljut a megoldásig, megtapsoltam.

Úgy tűnik, ez sem hoz megnyugvást, mert a baba csak tovább sír. Abigail néni kénytelen felkelni hozzá és megetetni, amit Malcolm a bajsza alatti mosollyal fogad. Etetés ide vagy oda, itt bizony nem lesz nyugalom, mert a babát sírásra programozták be, szép kilátások. Most már Malcolm is felkel az egyre nyűgösebb Abigaillel együtt, mert a nő elkezdi a sipítozást elviselhetetlen frekvencián, ez meg a babának sem jó. Malcolm szerint azért sír a kicsi ha lerakják, mert túl hamar elvették az anyukájától, ez emlékezteti őt a saját kiskutyájára, aki ugyanilyen tüneteket produkált hasonló háttértörténettel. Ez az ember csupa szív, ez látszik a megnyilvánulásain.  Abigail néni lefekszik aludni, a férfi pedig kipróbál egy új altatási módszert: úgy ringatja a picit, mintha aranyat mosna, ez a babának is nagyon jó, mert menten elalszik. Reggel Abigail keresni kezdi a férjét, akit a nappaliban talál meg ülő helyzetben szundikálva, ölében a babával, ez cuki. Ha most nem lesz szerelmes a nő igazán a férjébe, akkor ez a házasság menthetetlen.

Reggel természetesen Sarah-éknak kutya kötelességük meglátogatni a házaspárt "csak úgy", hogy megnézzék, minden rendben van-e a babával. Már az utcáról hallani a bébisírást, Sarah ezt jó jelnek veszi. Abigail néni mit sem sejtve nyit ajtót a lányoknak, akik ártatlan szemekkel érdeklődnek a nászútról, hiszen más újságot hivatalosan nem tudnak. A baba sírására műmeglepődve kapják fel a lányok a fejüket, nohát, honnan jött a hang? A nagynéni kissé frusztráltan jelenti be a nagy örömhírt, miszerint előző este erre járt a télapó vagy a húsvéti nyúl, és csomagot tett le az ajtó elé. Az összeesküvők a hangsúlyból értesülhetnek  arról, hogy Abigail nénit nem győzte meg az éjszaka a bébivel, amikor pedig előáll azzal az ötlettel, hogy talán Janet besegíthetne a csecsemőápolásba addig, amíg elviszik a csecsemőt, akkor kerekednek csak el igazán a szemek. Sarah próbálja menteni a menthetőt, szerinte az első éjszaka a legnehezebb, de Abigail néni hajthatatlan. Kifejti, hogy egész éjszaka attól rettegett, hogy a baba meghal (?) szerintem viszont inkább attól, hogy nem fogja tudni magát kialudni, de ez részletkérdés. Malcolm nem támogatja az ötletet, hogy adják át a kisdedet a felügyelőnek, Sarah pedig kiáll a "következő éjszaka próbája már biztosan jobb lesz" projekt mellett. Abigail megingathatatlan, így Malcolm is arra az álláspontra helyezkedik, hogy talán mégiscsak meg kéne próbálni beszélni a felügyelővel és kideríteni, hogy kihez tartozik a gyermek. A férfi kedveskedve - a kutyája emlékének hódolva  -"Blökinek" nevezi a kisbabát, ez azért már Abigail női szívének is sok egy kicsit, így kikéri magának a kisfiú nevében is.

Hetty néni lelkében két napja folyamatosan tart a háborgás, talán nem is Rachel, hanem az eltűnt baba miatt. Este a konyhába Olivia nénivel erről beszélgetnek, szegény Hetty néni két napja szinte egy falatot sem tud lenyelni, annyira idegessé teszi a gondolat, hogy nem tud semmit a kisfiúról. Hála az első epizódban megismert plafonba épített szellőzőrácsnak, Sarah a fenti szobában páholyból hallgatja végig a két nő beszélgetését. Ő is hamarosan ideges lesz, hiszen Hetty néni vázolja, hogy amennyiben a gyereket ellopta valaki, úgy az illetőre vár a hűvös fogadtatás a megyei börtönben.

Nem marad más hátra, csak a torokszorító gyónás és a remény, hogy talán mégsem börtön-pozitív a jószándékú cselekedet. A mentségek között szerepel a "jót akartam" kártya és a "segíteni akartam egy ifjú párnak és egy kisbabának is" de Hetty néni nem nagyon hatódik meg. Először könyörög a kislánynak,hogy mondja azt, hogy nem ő vitte el a babát - ez az infó azért még egy rutinos vénasszonynak is sok - de amikor bebizonyosodik, hogy Sarah nem tréfál, nincs más hátra, mint az áll összekaparása a padlóról. A lány még tovább is fűzi a sztorit, mert közli, hogy a cselekedetében az is közrejátszott, hogy úgy gondolta, hogy Hetty néninek már nem való egy bébi és semmi esetre sem szerette volna, hogy vagy ő, vagy Rachel Lynd legyen a pici nevelője. Az idős asszony gyorsan magához tér a kezdeti sokkból, a megjegyzés elhozta a kívánt hatást. Amikor pedig kiderül, hogy a bébi Malcolméknál van, teljes a megnyugvás és már csak Sarah miatt kell bosszankodni.

Reggel Abigailék csendesen várják a felügyelőt. Malcolm hallgat, Abigail próbálja jobb kedvre deríteni: a kisbaba nem sír, szépen eszik, átaludta az éjszakát, mégiscsak Sarah-nak volt igaza és végre előtérbe került a gyermekvállalás jó oldala is. Az idilli pillanatoknak kopácsolás vet véget: megérkezett a felügyelő és Mr. Shimpkin is. A jogi képviseletet most Rachel Lynd helyett látja el, kiderült, hogy valóban ő az egyetlen élő rokona a picinek, ezáltal a törvényes gyám is. Rachel úgy nyilatkozott, hogy magához veszi a babát, te jó ég, mi lesz itt! Abigail fájó szívvel adja át a kisbabát a két férfinek, nemcsak az elválás rossz, hanem a tudat is, hogy Rachel fogja a bébit felnevelni.

Az ajtóból Malcolmék még egy pár fontos információt kiabálnak a két férfi után, hiszen nem mellékes, hogy a kisded langyosan szereti a tejet és hogy hogyan alszik el legkönnyebben. Hetty néni éppen hozzájuk tart, de amikor látja, hogy a babát éppen viszik át Rachelhez, meggondolja magát és inkább elszalad.

A boltban Mrs. Potts és Mrs. Lawson még mindig azon vigyorog, hogy az ügyvéd hogyan tudta észrevétlenül elhozni a csecsemőt a többi hagyatékkal együtt. Általános a jókedv, mert Mr. Lawson a bolt másik felében pedig azt ecseteli, hogy a babát már Mr. Slown kútjában is keresték, ahol csak az öreg üres whiskey-s üvegeit találtak, bukta van. A fenenagy jókedvnek Rachel érkezése vet véget, aki ünnepélyesen bocsánatot kér a múltkori csetepaté miatt, amit Hetty nénivel levágott. A bocsánatkérésbe ismét belevegyül Hetty néni pocskondiázása, így szép a megbánás. A beszéd gyorsan a babára terelődik, Rachel rettenetesen sajnálja, hogy elveszett a gyerek, de hát nincs mit tenni, az Úr útjai kifürkészhetetlenek. Tökéletes gondolat, hiszen ebben a pillanatban lép be a boltba Mr. Shimpkin, kezében a babával, no lehet örülni. Rachel arcán valahogy nem látom a megkönnyebbült boldogságot.

Hetty néni ebben a pillanatban toppan be a boltba, már csak ez hiányzott. Senki nem jut szóhoz, Ms. King azonban méltóságteljesen csak annyit tud mondani, hogy végre Rachel megkapta amit akart, majd sietve távozik. Ezközben otthon Abigail és Malcolm szomorkodik, már semmi nem olyan a házban, mint korábban volt. A baba nagyon hiányzik mindkettejüknek, így Malcolm arra gondol, hogy beszél Rachellel, hátha hajlik a jobb belátásra az öregasszony. Abigail néni ennek még a gondolatától is irtózik és meglepő módon nem azért, mert a baba visszakerülhet, hanem inkább azért, mert kudarc, ha a baba Rachelnél marad, nocsak. Malmolm jót mosolyog  a megjegyzésen, és nem rest odaszúrni a feleségének, hogy milyen furi gondolat ez egy olyan nőtől, akinek nem való a gyerek, ugye?

Eközben Rachel ismerkedik a kis jövevénnyel, aki hasonlóképpen mutatkozik be a nőnek, mint ahogy azt Abigailéknél tette. Éktelen sírás, bömbölés, Rachel tanácstalan és meglehetősen lepukkant a hajcsavaróival együtt. Az "idillt" kopogás zavarja meg, nem más áll az ajtóban, mint Mrs. Potts. A döbbenettől nem tud szóhoz jutni, hiszen így még soha nem látta Rachelt. A nő gyorsan kitessékeli a pletykálkodós szomszédot - aki persze, hogy csak infót jött begyűjteni - oszoljunk kérem kifelé a házból, nincs itt semmi látnivaló.

Mrs. Potts első útja a boltba vezet, ahol teleharsogja a környéket az iszonytató látvánnyal. Az egész beszámolónak Hetty néni is tanúja lesz, aki csak legyint erre a hírre, miszerint ő megmondta, hogy Rachelnek nem való a kisbaba. Mrs. Potts véleménye azonban szíven üti, hiszen a pletykazsák elvárta volna Hetty nénitől, hogy kicsit nagyobb vehemenciával támadja az ősellenségét a baba-sztoriban. A zárómondat frenetikus: Hetty néni közli, hogy ő bizony akkor sem lépné át Rachel Lynd küszöbét, ha az élete múlna rajta. Természetesen a következő vágóképen már oson is Mrs. Lynd háza felé, ennyit az életéről és az elveiről. Rachel jó kopó módjára azonnal észreveszi a kertjébe surranó ellenséget, úgyhogy tajtékozva kirohan, hogy leteremtse Hetty nénit. Hetty néni se marad rest, Rachel arcába vágja, hogy nem is kell neki igazából a gyerek, ezt tudja jól mindenki a városban. A vita odáig fajul, hogy a bejárati ajtó becsapódik, és Rachel jól kizárja magát a házból.

A baj nem jár egyedül, nincs nyitva egyik ablak sem, így marad az egyetlen megoldás arra, hogy bejusson a házba: a tető. A baj összehozza a két öregasszonyt, mivel a tetőhöz létra kell, az pedig kétemberes meló. A vita közben megállapodnak, hogy jobb, ha Hetty néni mászik fel a létrán, talán őt még gond nélkül elbírja a szerkezet. Mondtam én már pár epizóddal korábban is, hogy Rachelre ráférne egy kis fogyókúra. A nagy szervezkedésben természetesen meg kell beszélni a régi sérelmeket is: miért kellett Rachelnek lecsapnia Hetty néni kezéről Romney Penhollow-t, hiszen ez a legfontosabb. Rachel is azon az állásponton van, hogy jó lenne már ugorni, ez a téma már nem aktuális. Jönnek a töredelmes vallomások: Mrs. Lynd nem is akart soha semmit attól a fiútól, az irigység kizárólag Hetty néni hermelin muffjának szólt és a fiú elcsábítása volt a bosszú az irigységre. Hetty néni két mászás között nem igazán érti, hogy hogyan jön képbe a muffja, főleg a hermelines, hiszen mint kiderül, nem is volt neki ilyen ruhaneműje, itt félreértés lesz. Hetty néni a tetőről vigyorogva bevallja, hogy amire Rachel gondol, az bizony nem hermelin volt, hanem pézsma, megérte évtizedeken át emiatt haragudni! Mindenesetre a pézsma muffnál jobb ürügyet is el tudtam volna képzelni egy ilyen szintű haraghoz.

Ha már ez ilyen szépen kiderült, akkor a két asszony egy kicsit Romney-ról is elbeszélget, miért is ne? Na itt jön az igazi döbbenet, mert az általuk elmondottak alapján Romney simán indulhatott volna az "Avonlea legrondább pasija" címért: kétballábas, előreálló fogú, kopaszodó, szemüveges fülesbagoly. Viszont a felismerésnek köszönhetően a két nő hangosan kacagva állapítja meg, hogy mekkora marhák voltak ennyi ideig haragudni egymásra egy ilyen kaliberű pasas miatt. A "ki kezdte a haragszom rádot" témánál ismét összekap a két öreglány, amit sikeresen félbeszakít a kisbaba sírása.

Hetty néni és Rachel felváltva próbálkozik megnyugtatni a babát, de mindhiába. Rachel kifakad, nem bírja ő ezt már tovább, hiszen kb. 48 órája nem aludt a sírás miatt. Az idegeskedést kopogás zavarja meg, valaki ismét babanézőbe érkezett. Malcolm áll az ajtóban nagy bociszemekkel, csomagot hozott a bébinek, a sírást meghallva azonnal kikapja Hetty néni kezéből a dedet és hozzáfog az aranyásós ringatós módszerhez. A sírás rögvest abbamarad ofkórz, "Blöki" megnyugszik, az öregasszonyok hüledeznek.

Malcolm csak este érkezik haza, addig elbabázgatott Rachelnél. Sarah és Felicity látogatóban és vigasztalóban vannak Abigail néninél, amikor a férfi belép az ajtón. Malcolm foghegyről közli, hogy merre járt, persze ez Abigail nénit szíven üti, de nem szól miatta. Kiderül, hogy Rachel nagyon jól van, annyira, hogy Hetty néni is besegít a nevelgetésbe, itt Sarah teszi le a haját az asztalra. Konklúzió: minden a legnagyobb rendben, a baba a legjobb kezekben van, ezt Malcolm sem tudja cáfolni. Főleg, amikor leveszi a kabátját, és kiderül, hogy a kabát alatt a kis "Blöki" lapul, édesdeden szuszókálva. Abigail szóhoz sem jut, akkora az öröm.

Malcolm elmeséli, hogy a két öregasszony belátta, hogy az ő szerepük nem az anyaszerep, hanem a nagyiszerep, és amint magukhoz térnek a csecsemő okozta fáradtságból, azonnal átveszik az ezirányú tevékenységgel járó dolgokat. Sarah örömében jól elszólja magát, így most jött el az ideje a töredelmes vallomásnak, hogy ki játszotta el valójában a gólya szerepét a sztoriban. Malcolm nem tud a lányokra haragudni, sőt, kifejezetten örömmel veszi, hogy a lányok ügyességének köszönhetően ilyen szerencse érte. Végre Abigail is megértette, amit ő már régóta tudott: a lányoknak köszönhetően igazi család született, amely egy gyermekkel lehet csak teljes.