Röviden és tömören ez volt eddig.

Christopher alternatív energiaforrás biznisze elég komoly mélyrepülésbe ment át. A helyzet annyira gáz, hogy Elenához kellett mennie segítségért rimánkodni, merthogy ő jobban vágja a kőzettant. Johnny olaj- és családfúró tevékenysége sem jött be annyira, hogy üzlettársának, Martának ne kellett volna bedzsináznia egy vad éjszaka kedvéért. Bobby a műtét pozitív kimenetelét fegyelembe véve, és az asszony szavait sem eleresztve füle mellett, mintha hezitálna Southfork eladását illetően. És bár Jockeynak sikerült feltámadnia a halálból, most szüneteltetnie kell a tenyérdörzsölést, mert bizony fölöslegesen repült mehíkóba Del Sol papával lejattolni, hogy olajozottabban menjenek a dolgok, ugyanis ez a mehíkói Marta nem az a Marta, akivel nagyban megy a texasi biznisz. Ja meg Rebecca leginkább csak érdekből házasodott össze Christopherrel, de hogy mi a pontos célja ezzel, azt nagyobb homály fedi, mint a Lost storyline-ját.

Jockey és Johnny egy fasza kis borbélyházban hesszelnek. A felemelő érzés mellé Jockey mond egy régi történetet a faterjáról és közben szép lassan átveszi a mestertől a pengét, hogy majd ő borotválja tovább fia arcát. A tanulságos történet befejeztével, melynek mondanivalója annyi, hogy nem elég csak tisztelni apánkat, félni is kell tőle, a pengét fenyegetően Johnny torkánál hagyva felteszi a költői kérdést, hogy ugye nem akartál kihagyni a bizniszből rohadjál meg. Johnny inkább csak csendben maga alá szarik, minthogy bármit is mondjon, amit nagyon is jól tesz, mert Jockey fenyegetése apai öntudatra ébredésbe és bocsánatkérésbe csap át, mivel sosem volt jó apja, ezért most kér egy utolsó esélyt, hogy mindent megtaníthasson, amit az olaj üzletről tudni érdemes. Kézfogás és egymás nyakába borulás után megbeszélik, hogy Lobell bizony elég nagy fosztó képző ebben a képletben, de róla nincs semmi piszkos infó, hiszen tisztább, mint a frissen esett porhó Aspenben, ezért inkább a fiánál kell keresgélni.

Ann célba lőni tanítja Rebeccát, aki olyan béna, mint a szar, de a levegőt azért sorra kilyuggatja, biztos ami tuti. Na, de végül csak eltalál egy nyamvadt sörösüveget is.  Erre érkezik meg bátyja is, aki számot ad arról, hogy mi mennyi fontos dolgot csinált ma eddig a farmon. Jól van kisfiam. Ann a dicsérő szavak után lelép, nehogy lemaradjon Bobby műtétéről, így a két testvér már kettesben tudja szövögetni álnok kis tervét.  Tommy a Southfork eladási ügyletek megfúrásán mesterkedik, leginkább sehogy sem, míg Rebeccának Christopher szabadalmáról kéne bármit is kiderítenie. Nem megy az olyan könnyen tesókám. Tommy ad egy pendrive-ot, hogy a húginak ne fájduljon meg a feje a sok gondolkodástól. Fogod, rádugod Christopher laptopjára, feltelepít egy programot és onnantól kezdve hawaii dizsi napszemüveg, mehet a váltott kezes here vakarás.

Jockey végre találkozik az igazi befektetőkkel, akik nagyon jól szituált, szigorúan feketébe öltözött venezuelai üzlet- és úriemberek.  Marta meg Johnny csak néma bólogató János ként ülnek a bőr kanapén és hagyják, hogy a nagyok beszélgessenek. Jockey vázolja a tényállást. Eddigi 15% részesedés most esett 14%-ra. Eeeeeeeeeegye fene, benne vagyunk, de ha nem csordogál az olaj, akkor lesz csak nagy gebasz. Jockey érti a célzást, de azért ő is kiteríti a mindent ütő piros hetest, hogy az ő barátai a texasi parlamentben csücsülnek, míg az ellenségei meg valahol két méterrel a föld alatt heverésznek, ha tetszik érteni. Márpedig tetszik, ahogy elnézem. Egy-egy sátáni vigyorral az üzlet megköttetik. A kocsihoz menet Jockey elbeszélget egy kicsit Marta fejével, hogy még egyszer őt soha át ne merje baszni, mert különben addig a percig volt szép az élete. Na kezit csókolom. Marta nem bírja a stresszt, úgyhogy hirtelen bekap egy nagy adag gyógyszert agybaj ellen.

A műtét után a doki az irodájában mondja az igét, hogy minden a legnagyobb rendben, de persze könnyen kiújulhat a tumor, de kiváló gyógyszerekkel tud szolgálni. Bobby szinte habzó szájjal és remegő kézzel nyúl a receptért, de ácsi. Ugye nem fog kihullani a hajam? Neeem. Vakság, szívelégtelenség, meg minden más nyalánkság benne van a pakliban, de a csodálatos sörény az megmarad. Remek. Ann szája már megint kezd lefelé görbülni. Ne ríj asszony, nem adom el Sothforkot. Most már érzem az erőt, hogy fenntartsam családi hagyatéknak. Mily magasztos gondolat a reggeli kemó mámorában. Johnny meglátogatja Lobellt, hogy az asztalra boríthassa a $100.000-t. Ó hát ez kevés lesz, hol az a telefon, hogy felhívjam Jockeyt. Ő már tudja, hogy mi a csízió. Jaaaa, ez esetben a pénzt azt köszöni szépen, és ha már itt tartunk, Bobby meggondolta magát, szóval Southfork határozatlan ideig nem eladó. A büdös életbe.

A vacsorai előkészületekbe csúnyán belerondít egy telefonhívás. Jockey doktora azt javasolja a mihamarabbi felépülést tekintve, hogy Jockey költözzön be a Ewing családi házba. Ann egyből kiejt a kezéből mindent, Bobby meg határozott activity mozdulatokkal elmutogatja Ann-nek, hogy fogja már be végre. Óbazmeg, hát költözzön, ha ez kell. Ann már megy is kiharapni a pókhálókat a vendégszobából, Bobby meg csak annyit jegyezne meg szolidan, hogy dekurvajó lesz egy csörgőkígyóval együtt lakni. A vonal végén azonban nem az igazi doki volt, csak Jockey szanatóriumi szomszédja, aki nyílván az öregek színjátszó szakkörének Cavinton gyűrűs színésze, aki némi bagóért, egy bögyös szőkéért, meg egy jól átsült oldalasért elvállalta ezt a kis csínt. A kamu telefon és Jockey Southforkba költöztetése, ez a remek terv Johnny ötlete volt. Puszi a homlokodra kisfiam, megy ez, mint az ágyba huggyozás.

Elena és Christopher nem nagyon jutnak egyről a kettőre – jajj mit kellett trükköznöm, hogy ezt beleírjam (semennyit)– Az óceán mélyéről történő metán kinyerés sokkal inkább tűnik valami féle cunami gyárnak, mintsem sikeres hidrát bányászatnak, de ekkor Christopher ránéz a táblára, papírra vet valami képletet. Kapty a fejedhő! Eddig, hogy nem vettük ezt íszre? Öröm bódottá. A két zsenipalánta megöleli egymást és t+3 másodperc után maguk is rájönnek, hogy ezt azért nem kéne, mert a szerelemnek, annak ugye gatter. Jön is egy telefon Elenának. Lesz egy randija, egy közös ebéd Rebeccával. Christopher olyan boldog képet vág, mintha végbéltükrözésen lenne. Jockey is megérkezik a családi házhoz, de a fogadó bizottság az bizony kurvára elmarad. Jogos a kérdés, hogy mi folyik itt Gyöngyösön, merthogy ki beszélget Bobbyval az irodában? Na, ki? Hát a jó öreg Cliff Barnes pördül ki a bőrfotelból. Ha körbe akarnám dicsérni, akkor is csak azt tudnám mondani, hogy kurva szarul néz ki. Na, jól van, Southfork nem eladó, Jockeyval meg nincs barátság, szóval húzás szépen elfelé. Bobby „szarni rá, menjünk pecázni” alapon kitessékeli testvérét sügért fogni, hogy legyen mit enni reggelire.

Elena és Rebecca, a suna sógornők ebédje zökkenőmentesen halad. Rebecca próbál valami használható infót kiszedni Elenából, de nem megy. Miért kell ennyire nyomatni ezt a kutatás témát? Mert – kapaszkodjunk meg – Christophernek bizonyítania kell, hogy valóban kiérdemli a Ewing nevet, mert egy Ewing sosem vall kudarcot. Christopher hazaviszi a melót és egy kisebb labort összeeszkábálva kísérletezget és próbál nem totál szerencsétlennek tűnni, amikor asszonypajti végre hazaállít. Hogy haladsz? Ahhoz képest, hogy majdnem lerobbant az arcom, egész jól. Vendég érkezik, pedig rohadtul nem vártak senkit. Egy nagyon jól szituált, kopasz úriember szemez a bejárati ajtóval, majd bebocsátást nyerve közli, ő lenni Cliff Barnes küldönce és ezennel szeretettel meg vannak hívva hozzá vacsorára. Kérdés nincs, nemet mondani nem lehet, a kocsi már lent vár. Cliff egy millió dollárt ajánl fel Christophernek, hogy segítse a kutatást, és így családon belül maradjon az üzlet. Christopher nem kér a pénzből, mert ő már Ewing és egy Ewing nem vall kudarcot. Pamet is kiköpte az Ewing család és azóta sem tudjuk mi van vele. Nehogy te is így járj Christopher. Így szól Cliff jó tanácsa, de igazából ez ki a faszt érdekel. Ő is csak legyint egyet.

Ann leparkolja lovát, amikor valami neszezést hall a fészerben, puskát ragad, de csak Jockey piszmog a családi fotóalbumok között. Azt mondta a doki, ez majd segít helyre rázódni. Persze, persze. Meg majd el is hiszem, mi? Ann nem gyanakszik, hatkor tálalva van a vacsi, addigra ott legyen, a fészer ajtaját meg zárja be maga mögött, a többi nem érdekli. Jockey megtalálta Ellie néni naplóját, amit átad Johnnynak, hogy jó alaposan felkészülhessen belőle, másnap kikérdezi, mert a nagy jelenet indul, csapó egy, éééés tessék. A kaját Jockey készíti és szervírozza. Nahát tesó, te ilyet is tudsz? Végre Johnny is betrappol, levágja az asztalra Ellie néni naplóját, és azt amúgy tudtátok, hogy a nagymutter elmegyógyban volt? Hmmm? Hogy merészeled? És ’pusztúsz burúsz, olyat lebaszok, nyekkensz’ lendülettel érkezik a jobbhorog Jockey felől és betalálja Johnnyt, aki ettől ugyan nem fekszik meg, meg még a fenyegetőzést sem hagyja abba, de azért illemtudóan eltakarodik a vérbe.  Bobbynak egy napja van intézkedni, Southforkot eladni, vagy különben Ellie néni naplójával lesz kiplakátolva egész Dallas.

Christopher az éjszaka leple alatt kisunnyog az asszony mellől, hogy beugorjon a gyárba melózni. Rebecca hát egyedül ébred. Mufurc hangulatú testvére hívja, hogy mi a tosz van már, miért nem tud rácsatlakozni Christopher gépére. Nem olyan egyszerű az, mondja Rebecca, mert mindig mindenhova magával hurcolja azt az átkozott laptopot. Ennek ellenére, lassú kameramozgás és már-már mesteri szintre emelt ráközelítéssel láthatjuk a hazug disznó Rebeccától öt méterre, az asztalon magányosan heverő készüléket. Elena is ébredezik az iroda kanapéján és már megy is a büszkülés, mert sok-sok balfaszoskodás után végre sikerült megcsinálni azt a rohadt metán marhaságot. Mennek is elújságolni a jó hírt Bobbynak, de Ann dühös répaszeletelés közben közli, hogy most vési alá az eladási papírokat. Christopher egyből kivágja a hisztit, hogy miért nem bizonyíthat, hisz nagyfiú ő már. Mivel a papírok már alá vannak írva, azzal már túl sok mindent nem lehet tenni, így nincs más hátra, mint bevallani a rákot. Csőlátású Christopher ezt is úgy fogja fel, mintha egy nagy gonosz összeesküvés lenne ellene, így a házból tajtékozva kirohanva a tornácon próbálja elfojtani sírógörcsét, de szerencsére Elena is megérkezik, aki megnyugtatóan mondja, hogy minden rendben lesz, így Christopher is jogosan smárolja le hirtelen. A bokorban bujdosó Tommy meg persze hogy lő egy lesi fotót. Jó lesz ez majd az Oscar gálán az év csókja kategóriába.

Tommy már küldi is a szemcsés fotókat Rebeccának, aki magára hagyott laptop előtt ülve tépelődik, hogy akkor most csatlakoztassa azt a pendrive-ot vagy ne. Johnny a városban furikázik, amikor Jockey hívja, hogy bocs, amiért pofán vágtalak, de muszáj volt, és ami a lényeg: Bobby aláírta a papírokat, úgyhogy jogos a fist pump. Johnny egy kicsit előre ivott a medve bőrére, mert a papírok ugyan megvannak, de Lobell nem lett jobbfej és folytatja a köcsögösködést, ami azt illeti a két millió most ugrott ötre. Hoppá. Christophert mardossa a bűntudat. Elmeséli Rebeccának, hogy mi van Bobbyval, na meg azt is, hogy pont belebotlott Elena nyelvébe, de higgye el, csak őt szereti, és igazából egy döglött lovat is megcsókolt volna, de pont (az a szemét) Elena volt ott. Mekkora lord. És mint minden tündérmesében, az őszinteséget itt is jutalmazzák, mert Rebecca megbocsát és kibassza a kukába a vírusos pendrive-ot.

A szerelmi ágyban fekve Bobby és Ann megtárgyalják, hogy egy tízes skálán mennyire szopó, hogy Southfork el lett adva. Bobby nem látott más kiutat és a szíve mélyén tudta, hogy az egész csak Jockey mesteri színjátéka volt. Ann-nek azt mondja, hogy leszarja, de amikor fejét a vállán pihenteti, Bobby olyan szigorúan néz előre, mint akinek fingania kell, de az asszony orra alá nem lehet ugye.

Johnny a magánkopóval meetinggel. Lobell patyolat tiszta és a szeretett fiát sem lehet megkörnyékezni. Azért van itt más is. Megvan ki írta Elenának azt a bizonyos szakító emailt. Na, ki? Ki volt az a szerencsés? Hát Rebecca bazmeg. Neeeeeeeee. És látszik is, ahogy Johnny agya nem kap szikrát. De hisz az Christopher felesége, vagy mégsem? De.