Castle szerint lehet, hogy a gyilkos véletlenszerűen választotta ki a lányt. Épp ő került bele a célkeresztbe, így járt. Beckettnek előjönnek az emlékei, emiatt sebhelyet tanulmányoz elmélyülten az otthoni tükörben. A mesterlövész másnap újra gyilkol, most épp Henry Wyatt, egy ügyvéd nyerte meg az örök élet titkát. Az időpont ugyanaz, a lövés viszont nem szív, hanem fejlövés, a változatosság kedvéért.  A helyszín is más, mert magasabbról érkezett. Beckett pörög-forog, nincs még igazán felkészülve erre a mesterlövész dologra, látják a többiek is, de hát lehet-e erre felkészülni egyáltalán? Esposito sorolja, hogy egy rendes lövésznek milyen tényezőket kell figyelembe venni, emiatt a helyszín csak gondos mérlegelés eredménye lehet. Amire nem is gondolnánk, de szerencsére Esposito igen, hogy a széljárás is fontos, amit a gyilkosunk akkurátusan meg is jelölt egy kis felragasztott zászlóval az egyik közlekedési táblán. Beckett lövést vél hallani, és lebukik egy szemetes mögé, a többiek meg nagyjából mindenhova néznek, csak rá ne kelljen. Ez így egy nehéz ügy lesz.A Vaslady gyűlést hív össze, egyelőre nem tudjuk, hogy tényleg véletlenszerűen választotta-e ki az áldozatokat, vagy tudta, hogy pont ők, pont ott lesznek, pont akkor.

Kate nem bírja tovább hallgatni a lövész szót, könnyek és pánik, elrohan a pszichológushoz, az sem tartja vissza, hogy megvan a kamera, ami pontosan a zászlóra irányul. A pszichológustól azonnali megoldást vár, hogy túl tudjon ezen jutni, hiszen emberek halnak meg, nem eshet pánikba két percenként. A gyógyszer segíthetne, de az sem hat azonnal, ezen csak az idő segít, az meg most nincs. A kamera felvételén látszik egy kapucnis alak, amint felragasztja a zászlót két nappal ezelőtt. Tudta, hogy pont oda néz a kamera, szórakozik velük, remek, egy újabb okos pszichopata. Ryan megmutatja a képet az áldozatok hozzátartozóinak, hátha valaki felismeri a pasit. A kapucnis pasit aki épp háttal áll? A saját anyámat sem ismerném fel így. Espositot hívják, megvan a hely ahonnan lelőtték Henry-t. Nem érti miért onnan, amikor épp belelóg a célba egy fa, a tetőről sokkal biztosabb lett volna. Castle talál az ablakban egy papírfigurát, de egyelőre nem tudni, hogy a gyilkos hagyta-e ott.Esposito a lövés pontos helyének meghatározásával simán megtalálja a töltényhüvelyt, Castle úgy néz rá, mintha ő lenne Superman.

A hüvelyen ujjlenyomat, amit Kate-nek is elárulnak, aki nincs túl jól, remeg a keze, izzad a tenyere, elhomályosult a látótere, de rohadtul igyekszik tartani magát. Az ujjlenyomat Marcus Fordé, aki egy volt mesterlövész, és nem rég esett át egy szörnyűséges váláson. A pasi egy lőteret üzemeltet, Esposito egyedül megy érte, mert Beckett nem bír beszállni a liftbe. Castle ajánlja fel a menekülési útvonalat, addig ők itt maradnak és tanulmányozzák az aktáját. A kihallgatáson Beckett kissé kiborul és rámászik Fordra, de hát ez egy ilyen kiborulós rész. Ford mégsem lesz a gyilkosunk, alibije van mindkét időpontra.  Az ujjlenyomata úgy kerülhetett mégis a töltényhüvelyre, hogy valaki újratöltötte őket. Ebből az következik, hogy a gyilkos az ő lőterére jár, tehát a segítségét kell kérniük, ami a kihallgatás remek hangulata miatt nem lesz túl egyszerű. Nem is akar együttműködni, ezért Esposito megy eljátszani a jó zsarut, ha már Beckett a rosszat adta. Míg ő hízeleg, addig Kate és Castle az ablakban talált papírfigurát tanulmányozza. Úgy tűnik, mintha valami drága művészeti albumból vágták volna ki, látszanak rajta az ecsetvonások.

Ford nem sokat segített a jó zsarunak sem, mert nem ismeri fel a kamerakép alapján a fickót. Ryan telefonál, megvan a szoba, ahonnan lelőtték Saraht, és itt is van az ablakban papírfigura, csak ezt egy másik festményből vágta ki. Esposito talál egy prémdarabkát, amit arra használnak a mesterlövészek, hogy az izzadtságtól ne csússzon el a puska. Ha van izzadtság, lehet, hogy van DNS is, a fiúk indulnak is a laborba. Kate pedig az ablakban állva elképzeli, hogy a gyilkos annyira közelről látta a lány arcát mielőtt meghúzta a ravaszt, mint ő most Castle-ét, hogy a lány aki egyik pillanatban még az esküvőjét tervezgeti, a következő pillanatban már halott. El fogjuk kapni, mondja Castle, de Kate nem hiszi, mert az ő mesterlövésze sem lett meg. Így inkább hazamegy és leissza magát. Valahogy nem gondoltam eddig, hogy ez az ő stílusa, de lehet, hogy úgy van vele, hogy mindent ki kell próbálni a felejtés érdekében. A pia csak még jobban rásegít a pánikrohamra, így a végén a falnál köt ki, a padlón ülve, a törött asztallappal szétvágott karral, pisztollyal a kezében. Szétcsúszás magas fokon. Alexis megnézi a papírfigurákat és rájön, hogy reneszánsz kori festményeket kell keresni, Caravaggio, vagy Petrazanó lehet a festő. Van némi haszna a művészettörténet órának is, úgy tűnik. Meg is van a festmény, Petrazanó: Királyok üldöztetése.

Beckett bekötözött, de enyhén átvérzett csuklóval tanulmányozza hatvanadjára a videón a fickót amint épp zászlót ragaszt. A prém nem ért semmit, csak annyit sikerült kideríteni, hogy a férfi világos hajú és barna szemű. Mielőtt még ezen nagyon elkeserednénk, rohanva érkezik Castle a hírrel, hogy megvan, mire jók a babák. Megadják a következő gyilkosság helyszínét, ugyanis a Királyok üldöztetéséből kivágott figura azt jelölte, hogy Henry-t a Király utcából fogja célba venni, és tényleg. A másik pedig a Kegyvesztett című festményből származik, és van is egy ilyen nevű utca, meg egy ilyen nevű templom, meg még mittudomén akármi, ha rá tudnának jönni, hogy melyik az, akkor megakadályozhatnák. De mielőtt még rájöhetnének, lövés hallatszik, Beckett most nem bújik az asztal alá, hanem kirohannak az őrsről. A Grace Point Tower egyik 15. emeleti konferenciatermének ablakán át lőtte le Emily Reese-t, aki nem halt meg mégsem. Könyörög Beckettnek, hogy ne engedje, hogy kivigyék, mert biztos, hogy ott vár rá kint a gyilkos. Kate megint szétcsúszik, kirohan a lépcsőházba, ledobja magáról a kabátot, fegyvert, jelvényt, és sír-sír, zokog, ahogy még sosem láttuk, míg le nem csúszik a földre. Castle Espositot kéri meg, hogy segítsen Kate-nek, hiszen ő a volt mesterlövész, az egyetlen, aki ténylegesen tudja, hogy min megy keresztül, segítsen neki túllépni.

Esposito hátra viszi Kate-et, és az orra alá dugja a puskát, amivel rálőttek. Megpróbálja meggyőzni, hogy ne úgy tekintsen a lövészre mint egy istenre, mert nem az, sőt, csak egy selejtes fickó egy fegyverrel, mint a mostani gyilkosunk is. Azt kéri Beckettől, hogy ha ő is selejtnek érzi magát, akkor fogadja el ezt is, hogy ez is hozzá tartozik, és ne gyengeségként fogja fel, hanem tegye az erősségévé. Kate végül kézbe veszi a puskát, és ugyan könnyes a találkozás, de úgy tűnik, segít. Emily alelnök volt egy távközlési vállalatnál, egyedülálló, nem rég vett lakást, annyit tudunk, hogy a gyilkos követte a nőt, mielőtt megölte. A felvételeken látszik, hogy megfigyelte Emilyt, de itt is kapucnit visel, arca még mindig nincs. De mit szúrt el, hogy mégsem halt meg a lány? Majd Esposito megmondja, a pasi rossz lőszert használt, mert ez a fajta nem alkalmas arra, hogy pontosan lőjön vele ablaküvegen át is. Tehát mégsem olyan vérprofi, mint eddig gondoltuk, szűkül a gyanúsítottak listája. A felvételen mindkettőjüknél ugyanolyan kávéspohár van, nézzük a kávézót, biztosan onnan követte a lányt. Kate-nek időközben már nem remeg a keze, nem könnyes a szeme, amikor a puskával a kezében próbál rájönni, hogy miért onnan lőtt a fickó ahonnan, amikor bezavart neki a fa.

El is indul fel a tetőre, állati jól is mutat egyébként tök feketében puskával a hátán, de a második lépcsőfokon kijön a lumbágója, és mikor fájdalmában körülnéz, rájön valamire, és már rohan is lefelé. A kávézó lehet a közös pont az áldozatoknál, mindhárman esélyes, hogy ott fogyasztották a napi adagjukat. A tulajdonos az áldozatokat felismeri, de a kapucnis fickót nem, gondolom oda nem kapucnival a fején jár kávét inni. Castle körbesétál, és rájön, hogyan választott a gyilkos. Mindhárman sikeresek voltak. Az egyikük most akart férjhez menni, a másik most vett lakást, a harmadik épp betársult egy céghez. A lövészünk pedig egy paranoiás, én vagyok a világ áldozata típus, aki rühelli, hogy másnak bezzeg minden sikerül. Hallotta őket a kávézóban, ahogy a sikereikről beszélnek, ezért kellett meghalniuk. Kate is befut, nagyon látványos a változás a viselkedésében, főleg, hogy rájött, hogy a fickó azért nem a tetőről lőtt, mert nem tudott felmenni a lépcsőn, mert valami baj van a lábával. Így már a kávézó tulajdonosa is emlékszik egy hajléktalanra, akinek műlába volt és gyakran járt oda az elmúlt hetekben. Sikerült leszűkíteni a lehetséges elmebajos mesterlövészek számát háromra, és meg is van, Lee Travis a mi emberünk. Egy évet szolgált a tengerészetnél, amikor elvesztette a jobb lábát egy motorbalesetben, ami után depresszióba esett.

Dolgozott aztán egy múzeumban is biztonsági őrként, ahol agyonra tanulmányozott bizonyos reneszánsz festményeket. Megkeresték Travis nővérét, aki különösebben nincs meglepődve, próbált segíteni az öccsén, de nem lehet olyan valakin segíteni, aki nem fogadja el. Kate magába száll. Travis egy hónapja elveszítette a lakását, de a nővére nem fogadta be, amit maximálisan megértek, viszont nekiadta a régi kocsiját. Megvan a harmadik helyszín is, ahonnan Emily-re lőtt, szerencsére nem túl nagy sikerrel. Megvan a papírbaba is, csak ez most nem baba, hanem babák, mert szép kis széthúzható láncot csinált. Megvan a kocsija is, ami tele van töltényekkel, de a puska sehol. Most már csak ő maga nincs meg. Castle megint rohanva érkezik, kifutkorássza magát ebben a részben. A festmény amit keresnek, az Oroszlánok a réten. Irány a Central Park, ahol Travis már nyilván elfoglalta a leshelyét. Legalábbis Beckett oda megy, Castle meg marad, hogy Ryannel kitalálják, milyen csapatot akar kinyírni Travis, de Castle máris bánja, hogy marad, mert ki vigyáz így Kate-re. Hamar rájönnek, hogy a park déli oldalát tudja legkönnyebben célba venni, és Ryan már hozza is a délelőtti programokat. Van egy középiskolás csapat, akik most nyertek meg egy atlétikai bajnokságot, és épp ott fognak ünnepelni. Vagy nem, mert a Vaslady kiadja, hogy állítsák meg a buszt ami szállítja őket.

Tipikus, magnóval a vállukon ugrándoznak a buszban, így a sofőr sem hallja meg a csörgő telefont. Beckették átkutatják a lehetséges épületek felsőbb emeleteit, talál is egy nyitott ajtót, persze épp tök egyedül van. A lövészünk már befogta a célkeresztbe az iskolabuszt, de valami gyanús lesz neki, ezért az ajtót berúgó Beckettet simán a földre küldi. Ráfogja a fegyverét, az övét pedig odébb rúgja. Hát, itt dumálni kell, míg jön valaki, aki hátba lövi a faszit. Beckett pedig mondja, hogy tudja, milyen érzés a célkeresztben lenni, a sebhelyét is megmutatja Travisnek, tudja, hogy csak arra vár, hogy valaki mutasson neki egy másik utat, és tudja, hogy azt hiszi, hogy másoknak minden jobb, de ne higgye mert másoknak is pont olyan szar. Még akkor is, ha másoknak van lábuk. Már épp úgy tűnik, hogy sikerült meggyőznie Travist, hogy legyenek ezentúl lelki társak, de aztán mégsem. Az utolsó pillanatban szerencsére megérkezik az a bizonyos hátba lövés, amire vártunk. Az elkövető pedig Esposito, a szomszéd tetőről, ez egy szép jelenet volt. Castle várja Kate-et az őrsön, aki megköszöni neki, hogy hagyott neki teret kibontakozni. A pszichológusnál zárja a napot. Rájött, hogy már nem akar az a lány lenni, akinek az édesanyja halála határozza meg az életét, bár ez tette olyanná, mint amilyen most lett. És épp emiatt, most már több akar lenni ennél, de fél, hogy cserbenhagyja az anyját. Pszichológusunk tud segíteni, ha Kate készen áll, és könnyesen bár, de készen áll. Éljen.