Valamivel több, mint 2 éve szakadt meg a Spartacus hogyvoltja, itt az ideje a folytatásnak. Elől járóban pár információ: mint azt bizonyára mindenki (vagy legalábbis sokan) tudja, tudják, sajnálatos dolgok sújtották a forgatás során a stábot. Alig hogy befejezték az első évadot (Vér és homok) a főszereplőt alakító Andy Whitfieldnél non-Hodgkin limfómát diagnosztizáltak. A gyógykezelések ideje alatt a Starz csatorna elkészíttetett egy 6 részből álló előzménysorozatot (Az aréna istenei) amelyhez Andynek csak a hangját kellett kölcsönöznie, azt is csak pár mondat erejéig. Kéthónapnyi kezelés után úgy tűnt minden rendben van a színész egészségi állapotával, azonban a Spartacus 2. évadját mégsem tudta vállalni, ezért az ausztrál Liam McIntyre kapta meg Spartacus szerepét. S ha ez nem lett volna már így is elég fájó a rajongók számára, a felvételek megkezdése után nem sokkal Andy állapota újra visszaesett és másodszorra már nem tudta szervezete leküzdeni a rákot. 40 éves korában hunyt el. R.I.P
Az utóbbi résznek ott lett vége, hogy Spartacus az arénában véres harc után megölte Theokolést, a Halál árnyékát, ja és nem mellesleg elhozta a rég várt esőt Capuába, ezért természetesen azonnali közönség kedvenc lett, az egykori bajnok, a haldokló Crixus meg hát nagy ívbe le van most ejtve, csupán a két szerelmes nő, Naevia és Lucretia torkába került gombóc a gall elterülő látványára. A csodás győzelem után Batiatus háza népe visszatér a ludusba és ott ünnepli Capua új bajnokát és a szárazság végét jelentő esőt. Közben vágó képet kapunk Crixusról, tényleg borzalmas látványt nyújt, legalább 5 embernyi vér borítja szét kaszabolt testét és látomások kínozzák a csatával kapcsolatban, közben a Medicus tüzes vassal próbálja összeforrasztani sebeit. Úgy tűnik, Spartacus győzelmének tényleg mindenki örül, még Doctore is mosolyog (há mi lesz még itt), csak Lucretia méregeti megvetően az újdonsült bajnokot és sietve emlékezteti férjét, hogy Spartacus nem egyedül győzött ám, Quintus megnyugtatja feleségét, hogy Crixusnak mindig helye lesz házában és viccelődve hozzá teszi, „ha életben marad". Hahahha ez tényleg marha vicces.
Spartacusnak a fényes győzelméért cserébe új páncélt és nedves asszonyokat ígér a dominus, ami egy átlagos gladiátornak pompásan hangzana, de nem a mi főhősünknek, őt csak Sura érdekli. Szerencsére Spartacus feleségének viszontlátása is kilátásba helyeződik, Batiatus ugyanis megtalálta a szír rabszolga kereskedőt, akinek eladták Surát, és ígéri, hogy két napon belül újra karjában tarthatja majd kedvesét, mert már utána is küldetett. Spartacus megjegyzi dominusának, hogy milyen becsületes ember, hahh ember nincs, aki ettől ne vágódna röhögve hanyatt. Ezután egy nagyon szívmelengető párbeszéd zajlik Spartacus és a Doctore közt, asszem, hogy This is the beggining of a beautiful friendship. Doctore akaratlanul is bele ülteti főhősünk fülébe a bogarat, amikor a szabadság gondolatát elérhető közelségbe helyezi Spartacus és asszonya számára.
Ashur nagyban igyekezik dolgára, amikor Barca megragadja lenti tájékon a szírt, követeli a fogadáson nyert pénzét, mert ugye ő Ashurral szemben Spartacusra és Crixusra fogadott Theokoles ellen, méghozzá nagy tételben. Ahur szabadkozik is, hogy ez egy valag pénz ám, nem megy olyan hamar az előteremtése, de Barca igazából ezt pont leszarja. Pietros és a maga szabadságát kívánja a pénzből megvenni, komolyan mondom, megáll az ember esze, hogy ez a két férfi milyen cuki együtt. Bocsi. Szóba kerül köztük Ovidius meggyilkolása, Barca mondja, hogy ő csak parancsra cselekedett, de Pietros nem örül ennek, ezért a gladiátor gyorsan hozzá teszi, hogy Ovidius kisfiát életben hagyta a parancs ellenére, messzire fognak már járni innen, amikor ez kiderül. De hogy az ember véletlenül se örüljön, a kutya képű Ashur kihallgatja a beszélgetést, nem kell rá fogadást kötni, hogy vissza fogja ezt pofázni a dominusnak. Asszem Barca szabadság iránt táplált reményei csírájában lesznek elfojtva.
Lucretia és Batiatus élvezik, hogy újra van víz a fürdőjükben, és az úrnő megkéri urát, hogy tegyen magáévá egy rabnőt, ő meg majd nézi, beteg egy család ez. Spartacus a ludus udvarán társalog Varro barátjával, aki hamar leveszi, hogy Capua új bajnoka szökésen töri a fejét, sőt egyenesen vizionál is róla, de a szöszi megpróbálja lebeszélni erről, Doctore lenne az első, aki szíjat hasítana a hátából, figyelmezteti, ha szökni próbálna, mert hát hiába barátkoznak, a kiképző hű dominusához.
Capua jónépe élvezi az esőt, Batiatus pedig új páncélt vásárol Spartacusnak, aki kéri, had üdvözölje majd ebben Surát, a dominus megjegyzi, hogy imponálni akar rég nem látott nejének és nevetgél, ja vagy a katonáid fejét akarja levágni benne, ez a valószínűbb. Befut közben Calavius magisztrátus is fiával, aki őszinte rajongója a trák harcosnak, ezért az meginvitálja a ludusba, hogy a fiú közelebbről is megismerkedhessen a kardforgatással, de igazából csak Numerius tőrére vágyik Spartacus, amit az övébe szúrva hord magával. Lucretia meglátogatja Crixust, de annak állapota semmit nem javult. Spartacus a győzelmi pénzéből bort és nőket venne bajtársainak, Batiatusnál erre a feladatra Ashur önként jelentkezik, hogy ebből semmi jó nem fog már kisülni, az tuti.
A ludusban Spartacus jó tanácsokkal látja el a magisztrátus fiát, aki az egekig magasztalja a trákot. Calavius megemlíti Ovidius lesújtó halálát, de Lucretia ügyesen tereli el a szót. Kisvártatva azonban egy futár jön, a magisztrátusnak hoz híreket, Ovidius fia él, megtalálták Capuától nem messze, Batiatust sikerül zavarba hozni a hírrel, Calavius elsiet fiával együtt, de persze a figyelmetlen ifjú tőrét hátra hagyja, Spartacus pedig magához veszi észrevétlenül. Batiatus őrjöng, hihetetlen, hogy ez a Barca fél munkát végzett, „elárult minket Karthágó kibaszott réme”, Ashur persze úgy meg van lepődve, mint még előtte soha és rögtön köpni kezd arról, hogy Barca a fogadáson nyert összegből szabadságot vásárolna, tudtam, hogy ez lesz belőle, valaki már igazán eltörhetné ennek a fickónak a másik lábát is. Lucretia vérszemet kap, máris megöletné Barcát, szerintem meg most kéne leállni, nehogy már a hatodik részben megöljétek szerencsétlent, amikor Csankó Zoltán annyira jó szinkron hangja neki.
A ludusban szép kis orgia folyik ám, van bor meg nő dögivel, Spartacus nevét alighanem mostantól versekbe foglalják majd. Hamar kiderül a rendezett mulatság oka, Spartacus azt akarja, hogy holnap, mikor asszonya megérkezik, mindenki hót másnapos legyen, még az őrök is, és akkor aztán, ihaj-csuhaj, meglépnek Surával. Doctore persze naná, hogy nem iszik, nehogy azért minden olyan simán menjen. Spartacus meglátogatja Crixust, aki nincs magánál, és ez a kedves jó ember, értsd, Spartacus jól belenyúl két újjal a gall mellkasán lévő sebbe, felszakítva azt, de így legalább megtudja, hogy milyen gyógyizével altatja el a Medicus Crixust, lop a szerből és egy kupa borba keveri. Az éjjel valaki jó mélyen fog aludni.
A házban Batiatus kéreti magához Pietrost, elbeszélgetne a fiúval. Csellel kiszedi belőle, hogy Barca valóban életben hagyta Ovidius gyermekét, Jupiter pöcsére, ennek most már biztos, hogy rossz vége lesz. Közben Spartacus nagy nehezen ráveszi a Doctorét, hogy igyon a borból, tehát ő fog ma éjjel jó mélyen aludni. Az orgia a tetőfokára hág, Ashur meg megy nyalni Barcának, de pénze még mindig nincs, majd holnap reggel lesz, ígéri és elvezeti a dominushoz, „tárgyalásra". Batiatus nem szarozik, rögtön a képébe vágja a karthágóinak, hogy tud az árulásáról, de az bizonygatja urát, hogy képtelenséget beszél, hiszen ő megfojtotta a fiút, érezte mikor az élet távozik a testéből. De hát a szeretődnek azt mondtad, hogy életben hagytad a gyereket, vág vissza Batiatus, igen, de csak azért, hogy megnyugtassa. A dominus nem nagyon érti már ezeket a bonyodalmakat, szerencsére az ütnivaló Ashur kibogozza a szálakat, dominus, Barca neked hazudik itt és most, mért nem öljük már meg?
Barca még magyarázkodna, de a szír a hátába szúrja tőrét, aztán ami ezután jön, az maga a borzalom. Egyszerre hat római katona támad Barcára, aki hősiesen küzd az életéért, de hát hiába, annyi sérülést szerez, amennyibe az ember már rég belehalt volna, kétszer. A dulakodás közben láthatjuk a Doctorét kiterülni a bor hatására, Pietros meg mit sem sejtve vigadozik. Tényleg felkavaróak a képsorok, amelyeken szétcincálják Barcát, de ez egy ilyen sorozat. Az i-re a pontot Batiatus teszi fel, elvágja Barca torkát, aki arccal beleborul az esővízbe, Ashur meg elégedetten harapdálja a száját, már alig várom, hogy valaki jól valagba rúgja ezt a szírt. Egyébként a záró képsoroknak Naevia is szemtanúja lesz.
Spartacus még utoljára végignéz a mulatozó népeken, aztán visszavonul szobája rejtekébe, gondolom a szökésre készülni. Barca holttestét elviszik a katonák, Naeviát meg felpofozza Lucretia, hogy tartsa majd a száját, és közben megérkezik Calavius magisztrátus a Batiatus villába. A vénember a hírnök vérét akarja, aki hamisan azt állította, hogy élve látták Ovidius fiát, pedig az olyan halott, mint most már Barca, csak utóbbiról Calavius nem tud. Batiatusnak hamar leesik, hogy Barca igazat mondott, meg ölte ő a fiút, csak hát nem hagyták szóhoz jutni, mindjárt meg kellett ölni, méltatlan halál volt ez neki. Na és persze nem fogjátok kitalálni ki áll a fals hírnök felbérlése mögött, hát persze, hogy Ashur, az az áldott jó ember. Meg is köszöni Marcellusnak, annak a rosszarcú embernek a segítséget, aki a kurvákat is hozta Spartacus bulijába. Másnap hajnalban Pietros a szíren keresi Barcát, aki azt hazudja a fiúnak, hogy kedvese megvásárolta a szabadságát és már távozott is a ludusból, nélküle, mert hát csak ennyire futotta, szegény fiúnak meg majd' megszakad a szíve. Reggel Spartacus és Varro elégedetten szemléli, hogy az éjjeli tivornya után mindenki ki van ütve, még az őrök is, Doctore sehol, kezd ideálissá válni minden a szökéshez.
Varro utolsó próbát tesz a lebeszélésre, de a kocka el van vetve, Sura szabad lesz, mondja a trák. A házban közben a lelkiismeretükkel küzdő domina és dominus egymást nyugtatják, amiért a mégis csak hűséges Barcát megölték. Spartacus felölti páncélját és magához veszi Numerius tőrét, így sietne asszonya elé, Batiatus azonban megelőzi, felkapaszkodik a szekérre a kocsis mellé, aki láthatóan megsebesült, vérzik mindene, közben pedig a szintén kába, ám ultra dühös Doctore is megjelenik, korbáccsal a kezében. Spartacus nyúlna a tőr után, de akkor lesz neki világos, hogy a Surát szállító szekeret az úton megtámadták, ezért minden eddigi tervét félredobva rohan hátra kinyitni a szekér hátulját, ahonnan valami hihetetlenül szépen komponált zenére kiborul Sura, aki még magánál van, de csupa vér, nyilván jól összeszurkálták a szerencsétlent.
Spartacus kiemeli a kocsiból kedvesét és a földre rogy vele, mindenki őszinte meglepettséggel szemléli a képsorokat, értetlenül állnak a történtek előtt. Sura utolsó erejéből még felemeli a kezét, de nem ér férje arcához, csak a levegőt simítja meg, és mintha, talán egy picit mosolyogna is szegény, majd végleg kileheli lelkét. Spartacus feleségét magához ölelve zokog, nem szökne már sehova, csak had kapja vissza őt... de nem, Sura tényleg meghal. Batiatus odalép Lucretiához, álltam a szavam, nem?, de, itt a nő, aztán bebaktat a házba. A domina elképed aztán meg vigyorog, hogy milyen okos ember az ő férje, mondtam már egyszer, hogy ez a kettő, ezek beteg emberek.
Facebook kommentek