Aki DVD-n vagy a neten nézi az opuszt, az tudja, hogy a második rész elején rövid összefoglaló hangzik el az eddig történtekről a tündéri Csákányi László narrációjában. Aki viszont csak itt a blogon olvassa, az rosszabbul jár, mert írásbeli összefoglaló nem készül, arra ott az előző poszt, máris nyomulunk tovább a második részre. Jelzem, ez is hosszú lesz.

Szövetségesek szerzésében a szigetlakók is sikeresek, a bevásárlás után a komp felé haladva Cseppcsányi be is mutat két kiskorút, akiket ő szervezett be. A főparancsnok nem túl lelkes, szerinte még túl kicsik, de Cseppcsányi bízik bennük, elvégre tudnak olvasni és számolni. Egy másik beszélgetésben a kompos véletlenül elszólja magát Ábris bácsi előtt, de aztán megnyugodva tisztázzák, hogy mindkettőjük védence szigetlakó, így tehát ők ketten azonos oldalon állnak.

Bádogos verbuválása is sikeres, ő Kenderice Ákost csábította csónakostól a szigetlakók oldalára. Azonban hiába a plusz három fő, Palánk úgy érzi, ezekkel a szövetségesekkel nem biztos, hogy sikerül megvédeni a szigetet. Hát ha még azt is tudná, hogy Gazsi bácsi már javában szövi saját haditervét nyaralója kertjében. Most majd bosszút állunk Doberdóért!, jelenti ki magabiztosan a dadogós boltosnak. (Most már legalább azt is tudjuk, hol szerezhette azt a maradandó agykárosodást, amitől kínrímekben beszél...) Szerinte a valódi kulcsember Pólika Pál, mert a gátőr háza igazi stratégiai magaslaton áll, ezért a boltos kíséretében máris akcióba lendül.

A kompos éppen azt magyarázza a sztoikusan pipázgató Ábrisnak, hogy kisülne a szeme a szégyentől, ha elveszítenék a háborút, amikor két kéményseprő érkezik a mólóhoz. Át?, kérdezi a kompos. Át hát! Vigyázz, ne kapj náthát! Indítsd meg a bárkát, vezényeljél vágtát!, válaszolja az idősebb kéményseprő, amiből teljes bizonyossággal megállapíthatjuk, hogy ez nem lehet más, mint a doberdói hős. A rímektől szédelgő kompos zavartan pislogva tereli fel az utasokat a fedélzetre. Nem sokkal később ismét Ábris bácsival kezd beszélgetni a háborúról, az öreg pipás katonakorában szanitéc volt, part menti bódéja mellé már oda is készítette a mentőládát és a hordágyat, komolyabb sérültekre várva. A kompos váratlanul a homlokára csap, amerre a kéményseprők távoztak, arra egyetlen ház sincs, csak Pólika kémény nélküli faháza, gyanús ez, nagyon gyanús!

Feltűnés nélkül a kéményseprők után lopakodnak, és pipázó lapuleveleknek álcázva magukat elhelyezkednek az ablak alatt, hogy kihallgassák az ellenséges szövetségesek megbeszélését. Gazsi bácsi éppen ott tart, hogy ő harcolt az első és a második világháborúban is: El is vesztettük mind a kettőt, veti közbe a boltos. Éppen ezért ezt a háborút nem akarom elveszíteni, jelenti ki Doberdó réme, és hosszas magyarázatba kezd Pólika kulcsszerepéről és arról a tervéről, hogy két oldalról kell megostromolni a szigetet. A gátőrnek átad egy jelzőrakéta-kilövőt, amivel akkor kell jeleznie, ha majd a partlakók támadásra indulnak, de a továbbiakat már nem hallják Ábrisék, mert az erős füst miatt Gazsi bácsi csukott ablak mögött folytatja az eligazítást.

A csapatok eddigre már komoly előkészületeket tettek a hadiösvényen: elkészült a két főhadiszállás, a partlakóké deszkából ácsolt vár, a szigetlakóké Palánk csehszlovák túrasátra. Megvannak a zászlók is, sőt a szigeten még kötéllel rángatható, alumíniumvillákból és fém ételes dobozból álló mobil kommunikációs eszköz is működik, a Samsung, a Nokia, és a Sony Ericsson bóvlicégek fejlesztései ehhez képest sehol sincsenek. Palánk felvázolja a haditervet, ennek során Kenderice zseniális felajánlást tesz: saját csónakjába lyukat fúr, és ha véletlenül (persze csak egészen véletlenül) elfognák, akkor csak kihúzza dugót és így a csónak nem kerül az ellen kezére. A megbeszélés miatt az ebéd késedelmet szenved, ezt Bádogos erősen sérelmezi, a hegedűgyakorlás viszont nem maradhat el, ezt viszont Cseppcsányi sérelmezi, de hát a parancs az parancs.

Az ellenséges csapatok felvonulnak a Duna két partján és messziről bemutatják saját zászlójukat, aminek a megszerzése jelenti a győzelmet. A szigeteseké meglepő módon a szigetet ábrázolja, a partlakóké halálfejes kalózlobogó. Váratlanul hatalmas durranás kíséretében színes rakéta robban az égre, Pólika nyilván kissé elhamarkodottan jelzett. Gazsi bácsiék ezt látva akcióba lendülnek, az álcázás mestere (aki mellett Fantomas és Monsieur LeClerce egyaránt elbújhat) ezúttal ’30-as évekbeli tűzoltónak álcázva magát robog lovaskocsin a komp felé. Ábrisékat azonban nem tudja átverni, mert azok gyorsan eloldják a komp köteleit és kihajóznak a nyílt vízre, onnan vigyorognak diadalmasan. De most hogy jutunk át?, aggodalmaskodik a boltos, de Gazsi bácsi optimizmusa töretlen: Álcát fogunk cserélni, jelenti ki, és a lovak közé csap.

Megkezdődnek a tényleges csapatmozgások is, Kenderice mint mobil egység cirkálni kezd a vízen, hogy szemmel tartsa a partlakókat, Cseppcsányi a megfigyelőfára mászva kémleli a Dunát. A partlakók csónakba szállnak, Péter búvárszemüvegben a csónak falába kapaszkodva úszik, a vár őrzésére Kece és Pál marad hátra. Ők távcsővel sasolnak körbe és hamarosan kiszúrják a víz fölé hajló lombok alatt megbújó Kendericét. A támadás eközben teljes erővel zajlik, a partlakók a csónakból ordibálva igyekeznek magukra vonni a szigetlakók figyelmét, ezt kihasználva Péter észrevétlenül a partra úszik. Felteszi homlokára a számot, mondjuk fejjel lefelé, így totálisan olvashatatlan, de mindegy, majd laposkúszásban végigcserkészi a szigetet.  A felderítőt a sziget alsó végén felveszik, és miközben Péter pár szóval beszámol a látottakról, a támadók a csónakkal gyorsan látótávolságon kívülre hajóznak.

A szövetségesek frontján is újabb csapás készül: Ábris kacéran pipázó kikapós menyecskének álcázva magát kihallgatja az éppen mélytengeri búvárruhába öltöző Gazsi bácsi és segédje közti beszélgetést, a fűzfapoéta éppen valami csodafegyverről beszél, nitroglicerin és hashajtó keverékéről, de a boltos szerint azt az ellenség simán kikakálná. És ha gyutacsot is tennénk bele?, mereng hangosan Gazsi bácsi, majd megállapodnak abban, hogy ő átviszi a szigetre a nagyméretű halászhálót, amit ott kifeszít és a szigetlakók majd jól belegabalyodnak. A kivitelezésre azonban nincs idő, mert Ábris és a mozgó újságárusbódénak öltözött kompos támadásba lendül, a dadogó boltost becsomózzák a hálóba, majd a parton nehezen mozgó Gazsi bácsit is lekapcsolják az oxigénpalackról, és a két póruljárt ellenséges ügynököt feldobják az érkező sörös Zuk platójára, amivel aztán ismeretlen helyre távoznak.

A partlakók eközben véglegesítik a támadás tervét, majd Tuka parancsára ismét csónakba szállnak, a vár őrzésére hátrahagyva Kecét. A támadás első hullámában Szinyák és Sankó huszáros rohammal leolvassák  Kenderice számát és foglyul ejtik a kalauzt, aki még utolsó erejével hősiesen kihúzza a csónakba fúrt dugót, és a jármű lassan süllyedni kezd. A második hullám a sziget felé közelít, Cseppcsányi a fán ülve őrült módon rángatni kezdi a mobil kommunikációs eszközt a kötéllel. Péter és Pál berohan a szigetre, Tuka még visszapillant a partra és észreveszi a süllyedő csónak mellől izgatottan integető Szinyákékat. Visszavonulást rendel el, de Pált időközben a szigetlakók leolvassák, így fogságba esik. Tuka és Péter átevez a túlpartra, ahol Szinyák magából kikelve jelenti, hogy Kenderice elsüllyesztette a csónakot. A kalauz elégedetten veszi tudomásul, hogy a támadás nem sikerült, majd általános megdöbbenést keltve kijelenti: A szenvedéseket bátor szívvel elviselem! Nem lesz semmiféle szenvedés, válaszolja Tuka, mire Kenderice: Azt is elviselem.

Gazsi bácsi és a boltos magához tér a csigavonal közepén, a jószívű ellenség tehát a saját kertjébe szállította vissza. Új tervet kell kitalálnom, bosszankodik minden kínrímek atyja, na ebből megint mi lesz? Tuka az embereivel elvonul, hogy kihalásszák a zsákmányolt csónakot, addig a foglyot Kece őrizetére bízza. Az a fő, hogy nem foglaltátok el a szigetet!, vigyorog diadalmasan Kenderice, majd beszélgetést kezdeményez fogvatartójával. Kece eleinte gyanakvó, de aztán beleegyezik, hogy részt vegyen Kenderice tudományos kísérletében, aminek célja bebizonyítani, hogy az ember a kutyától származik. A nyugállományú kalauz könnyed sétára biztatja Kecét, aminek során megfigyelhető, hogy a jobb kéz egyszerre mozog a bal lábbal és a bal kéz a jobb lábbal, pont mint a kutyáknál. Íme a cáfolhatatlan bizonyíték, jelenti ki diadalmasan Kenderice. A visszaérkező partlakók döbbenten nézik a masírozó Kecét, aztán Szinyák magából kikelve ordibálni kezd: Ne tessék mindenféle hülyeséggel tömni a barátom fejét! Kenderice rémülten húzódik a vár sarkába.

A horgászok gyöngyétől lefoglalják a szákban talált halakat, mint hadizsákmányt, ebből készül a hadivacsora. Nyárson sült keszeg, még a szálkáját is el lehet ropogtatni, fut össze szánkban a nyál a falatozó partlakók láttán. És ők vajon mint esznek?, mereng félhangosan Kenderice a sziget felé pislogva. Leszáll az est, a szigetlakók csendben és békésen szundikálnak, de a parton hatalmas és folyamatos horkolás zavarja a szép álmokat. Kenderice úgy horkol, mint egy falka vaddisznó, ez ám az igazi ötödik hadoszlophoz méltó taktika az ellenség kifárasztására! Tukáék reggel tök kialvatlanul tápászkodnak elő, Szinyák összetett kézzel könyörög a fővezérnek, hogy mielőbb cseréljék ki a foglyokat. Ez nem sokkal később meg is történik, így mindkét csapat újból teljes létszámmal folytathatja a küzdelmet.

Az éjszaka természetesen új ötletet ültetett el Gazsi bácsi fejében, aki továbbra sem képes szabadulni a Pólika Pál kulcshelyzetéről kifejtett korábbi elméletétől. A dadogó boltossal ismételt bevetésre indulnak, ezúttal gumimatracon eveznek át a túlpartra, közben tengeralattjáró-periszkópon figyelve az esetleges csapatmozgásokat. A látvány leírhatatlan. Tuka új terve egyetlen rohammal bevenni a szigetet, a vár őrzésére Kece és Pál marad hátra. A támadók arcuk elé vesszőből font pajzsokat tesznek majd, így védekezve a leolvasás ellen. Jó terv, de a szigetlakók is nagyon készülődnek, Palánk éppen most osztja el az embereit. A zászlót az egyik kisméretű szövetséges őrzi a Bádogos ásta titkos veremben elbújva, Bádogos Kendericével cirkál, maga a fővezér a maradék két emberrel a nagy fatörzsre száll és ismeretlen helyre evez.

Tukáék partra szállnak a szigeten, de hiába rohangálnak össze-vissza a pajzs fedezéke mögött, nincs ki ellen harcolni. Egy darabig ugyan hallják, amint Bádogos mindenféléket kiabál nekik a bokrok fedezékéből, de aztán ő is nyomtalanul eltűnik. Megtalálják a főhadiszállást, Szinyák már örülne, hogy győztek, de Tuka leinti: amíg nincs meg a zászló, nincs győzelem. (Csak mi tudjuk, hogy azt viszont a kistermetű szövetséges őrzi a titkos veremben.) Vessünk egy gyors pillantást a nagytermetű szövetségesekre is: a kompos és Ábris váratlanul meglepik Pólikát a kunyhójában, fáslival alaposan összekötözik, majd diadalmasan vigyorogva ünnepeltetik magukat, hogy milyen jól kiiktatták a küzdelemből a kulcsembert.

Palánk, Cseppcsányi és a másik kistermetű eközben csendben becserkészi a partlakók várát, Kecéék annyira elmerülnek a sziget figyelésében, hogy se nem látnak, se nem hallanak. Egy szellemes húzással sikerül leolvasniuk a védők számát, Pál még utolsó erejével figyelmeztető jelet ad le a trombitáján. Tuka rosszat sejtve visszavonulást rendel el, de már késő: a halálfejes zászló a szigetlakók kezébe került! Csónakon megérkezik Kenderice és Bádogos is, Tuka sportszerűen gratulál Palánknak a győzelemhez, Szinyák mosolya viszont nem igazán őszinte. Békepipa elszívása helyett a két vezér közös ebédben állapodik meg, bográcsban főtt paprikáskrumpli lesz a menü, ennek persze Bádogos örül a legjobban.

A békekötésről mit sem sejtő Gazsi bácsi és a boltos eközben megérkezik Pólika házához, megpróbálnak behatolni, de bentről Ábris és a kompos erősen tartja az ajtót. Az ajtó a hosszas ostrom közben egyszer csak megadja magát és leszakad, de a két ellenérdekelt csapat még így sem adja fel: az ajtót két oldalról szorongatva egészen a Dunába hátrálnak, majd a hirtelen mélyülő vízben elmerülnek. Úszni persze egyik sem tud, ezért a fiúkra vár a feladat, hogy partra húzzák az elázott szövetségeseket. Péter és Pál megdöbbenve ismeri fel az egyik vizihullában Gazsi bácsit, a magához térő nagybácsi az iszapot paskolva zavartan heherészik: Csak pancsikáltunk.

Pár perccel később eszébe jut a szorult helyzetben lévő Pólika, és együtt indulnak a kiszabadítására. A köteleitől megszabadult rövidlátó gátőr izgatottan mutogat a közelben bodorodó füst irányába: Tűz van! Az őrült kompánia lerohan a Dunához, és kalapban, pohárban, kézben hordva a vizet eloltják a bogrács alatt égő tüzet, utolsó mozdulattal a kompos a bogrács tartalmát is rálöttyinti a parázsra. Anyám, borogass!

Az éhes harcosok döbbenten nézik a dúlást, Bádogos kis híján sírógörcsöt kap, oda az ebéd! Gazsi bácsi azonban felülemelkedik a helyzeten és két nap után végre értelmes kijelentést tesz: az egész társaságot meghívja magához pótebédre. Nem sokkal később nótaszóval vonulnak végig az üdülőtelep utcáin, megkopasztott szárnyas jószágokat lóbálva, amik már felvették a néhai előnevet. A kertben aztán megkezdődik a sütögetés, Bádogos és Gazsi bácsi nagy hévvel tekeri a grillező karját, Pólika fújtatóval szítja a parazsat. A boltos segít a terítésben, Palánk a hordozható kempingszékben napozik, a többiek pedig táncos léptekkel eltávolítják a kertből a Fűre lízni tilos! táblát, hogy ezzel a slusszpoénnal Boncz Géza emlékének is adózzunk.