Mozi vs. színház, avagy Shakespeare örök – lehetne a legújabb epizód szlogenje, amelyben M. természetesen a legújabb találmányt, a mozgóképet népszerűsíti kollégái körében, míg főnöke, a kinyalt Brackenreid főfelügyelő megvető horkantással hagyva ott őket színházba indul. (Ne tessék értetlenkedni, akkor még nem az Avatart nézték 3d imax-ban, hanem egy fekete-fehér némafilmet, amin valaki 5 mp-ként tüsszentett. Hiába, ez azért valóban nem vette fel a versenyt Shakespeare-rel.) A színházban a skót tragédia (Macbeth) megy, van ott dráma és vér, sőt, váratlanul még egy hullát is kapnak a nyakukba égi áldásként. És bár az „értő" közönség remekül mulat ezen a közjátékon, a főfelügyelő esti kikapcsolódásának lőttek.
Érkezik M. és a boncolós csaj, utóbbi megállapítja a hulláról, hogy férfi és 1+ éve halott. M. közben a padláson kutakodik, ahonnan a hulla a tető beázása miatt szerencsétlen módon lepottyant. Szerencsére hagyott ott egy kabátot, benne egy újságkivágást, amin el lehet indulni. Na meg ki lehet főzni a hulla csontjait, amiből kiderül, hogy valamivel bordán szúrták, és hogy protkója volt. Utóbbit egy szadista fogorvos azonosítja, mint saját műalkotását. Brackenreid tiltakozása ellenére M. kikérdezi a színházi társulatot, kezdve a vezetőjükkel, Mrs. Smart-tal. Az újságkivágás 1892-es dátumáról a hölgynek kissé nehezen jut eszébe, hogy a volt férje (nem mellesleg a társulat akkori igazgatója) akkor hunyt el. Na de akkor kit temetett ő el?
Az újságkivágás szerint a hulla megölésének idejében felmentek az ingatlanárak, így a színházé is. Mrs. Smart elmondása szerint sok kétes alak akarta megvenni akkor az épületüket. De akkor miért oda rejtik a hullát? És miért nem az övék lett végül az épület? A Mr. Smart-ként eltemetett anonim hulla csontozata alapján feltűnőn hasonlított Mr. Smart-ra. Nosza, M. nyomozó elküldi agyagozni a boncolós csajt (=rekonstruáltatja vele az anonim hulla arcát). Közben kikérdezik a társulat 4 tagját Mr. Smart halálának napjáról. Mindannyian ugyanazt a sztorit mondják, mintha betanulták volna.
A hullához egy bizonyos Dr. Watkins ment ki (aki dr. Ogden szerint híres volt téves diagnózisairól), és szívrohamot diagnosztizált. Mivel annyira hülye ő sem lehetett, hogy egy késszúrást így benézzen, valószínűleg az anonim hullát láthatta, akit megfojtottak, a törött gégét pedig könnyebb szívrohamnak nézni. (Milyen megnyugtató lehetett akkor betegnek lenni...) Előkerítik az akkor helyszínelő rendőrt is, aki állítja, hogy belülről volt zárva az ajtó. Mivel a hulla nehezen fojthatta meg saját magát (nem, ekkor még feltehetően nem gyakorolták előszeretettel a fojtogatós maszturbálást), kell lennie a szobában valami rejtekhelynek. És lám, a titkos ajtó mögött szerelmi fészek van.
A szerelmi fészekben pedig gyilkos fegyver (letörölve), és temérdek ujjlenyomat a poharakon. M. és Brackenreid felkerekedik, és a társulat minden tagjától ujjlenyomatot vesz, természetesen stikában, épp, csak néhány kérdés erejéig feltartva őket. Közben dr. Ogden elkészül a rekonstrukcióval, M. pedig beviszi a fejet a színházba, ahol senki nem lepődik meg azon, hogy egy egykori társulati tagot (Eddie) temették Mr. Smart helyébe. Eddie-t amúgy épp néhány nappal a halála előtt rúgta ki Mr. Smart. Itt az ideje a leleplezésnek, amit M. stílusosan színházi kosztümökben játszat el a társulattal.
Ebben a kis improvizatív szerepjátékban rávilágít a stiklikre és ellentmondásokra, valamint bevonva a játékba dr. Ogden-t, Crabtree-t és Brackenreid felügyelőt majd a szívbajt hozza a társulatra. Persze a végén megszületik a vallomás is, Mrs. Smart bevallja a volt férj meggyilkolását. De magával rántja a társulatot is, mivel ők beszélték rá, hogy ne adja fel magát, valamint közreműködtek Eddie megölésében. Az indíték pedig természetesen a féltékenység volt, Mrs. Smart nehezen viselte, hogy a férje egy másik társulati hölgyikét (is) sunázott, aztán pedig már csak a társulat féltése, mivel a gyilkosság kiderülése után bezárt volna a bazár.
Zárójelenetben dr. Ogden és M. a temetőben álldigálnak Eddie sírja előtt, Julia elmélázik, hogy család híján ki fizethette ennek a szerencsétlennek a külön sírhelyet, aztán „ó, William", de cuki tőle, újabb pirospont dr. Ogdentől a piruló nyomozónak. Tőlünk is, nem a temetésért, hanem az epizódot átszövő sok Shakespeare-idézetért.
Facebook kommentek