Manófiú is ébren ül az ágyacskájában, el merném hinni, hogy egész éjjel a toronyórát nézte az ablakából. A polgármester asszony vadul lapozza a szakirodalmat. Nála van a meséskönyv, és nem látszik nagyon boldognak, amikor a saját magát ábrázoló kard-dobálós jelenethez ér, főleg mikor meglátja, hogy a következő lapokat kitépték… Azonnali családi számonkérés, Manófiú rutinosan tagad, pedig Regina hangsúlyozza, hogy neki fájdalmat okoz az, hogy gonosz királynőnek nevezik, hiszen ő egy anyuka. Mielőtt Freud is elmosolyodhatna, Henri kerek perec kijelenti, hogy neki más az anyukája. Regina egy kalap alatt utasítja ki az életükből a könyvet és „azt a nőcit Bostonból”. Ekkor azonban üt az órája! Mármint a városának tornyáé, úgy látszik egyedül a polgármester asszony nem értesült még az örömteli eseményről. Ki is szalad megnézni. Sőt, kopogjunk be Emmához! –gondolhatta rögtön, és előtte szedett egy kosár almát is megszokásból. Korán reggelire egy két lábon járó gyümölcskertészeti kézikönyv nem szerepel nagyon magasan az én vágyaim listáján sem, de Emma roppant udvariasan átveszi a hazaútra felkínált almát és roppant udvariasan bejelenti, hogy igenis marad egy darabig. Regina ezt a Henri összezavarásának értelmezett lépést nagyon rossz döntésnek tartja, de Emma felhívja a figyelmét, hogy mivel 12 órán belül másodszor kap fenyegető felszólítást a távozásra, egyre inkább maradhatnékja van. Henri terápiába jár, minden oké, és Emmanak nyilván mennie kell, hiszen csak egyikük tudja, hogy mi a legjobb a fiúnak. Emma: „Szerintem is” Hehehe! Sajnos jön a hármas számú befenyegetés, mert láthatólag Miss Swannak fogalma sincs mire képes a polgármester asszony. Király kis fenyegetős pillanat, hátborzongató szembenézésekkel.

És akkor... Dáh, ez a flashback nem hiányzott újra pont egy ilyen pöpec jelenet után. Sebaj, kard-dobálás, füstté válás, megérkezés Batman kastélyába, ahol a komornyik hoz egy kis innivalót. Úgy tűnik Batman asszonynak bizottsági ülése van, italt el kell fogadni, megköszönni, a tükörből egy feka pofázik vissza, és egyből megszeretem, mert szerinte is szánalmas picsogás volt a befenyegetés az esküvőn. De most mindenki betojik, mert a királynő a sötét átkot akarja használni! Ó! Azt? Ó! De hát!Na és? Álljon elő a Batmobil! Irány a Tiltott Kastély! Hahhaha! Nem, röhögés nincs benne. Mert az milyen röhejes lenne már. Ugye. A Kastélyban uralkodó Vastagszájú Boszorkányról kiderül kis beszólós kör után, hogy Csipkerózsika tette tönkre a boldogságát, valószínűleg ezért van az, hogy Lászvegászból szabadult csillámszarvú fekete kutyalovakat tenyészt, de lehet, hogy nem is, mindenesetre az állat túl sötétben van ahhoz, hogy ennél jobban megfigyeljem. Kedvenc Sötét Királynőnk a tárgyra tér, a Sötét Átkot annó becserélte az Altatós Átokra, amit egy nyamvadt puszi megtört, szóval vissza az egész, érvénytelen az alku. Vastagszájú Boszorkány felhívja a figyelmét, hogy a halott kedvest semmi sem fogja visszahozni, és javasolja a kisállattartást. Most már jobban látom, hogy nem kell PETA-t riasztani, jól elvan az a jószág a forgatáson, bár valszeg meglepődve hallott az egyszarvúak fekete változatáról. Lehet, hogy egyszarvúéknál a fekete számít albínónak? Ha lett volna pónizós korszakom, akkor tudnám ezeket a fontos tenyésztési részleteket.

Miasszonyunk szeretné, ha Hófehérke szenvedne, mert neki csak ez a jó. Vastagszájú Boszorkány a tapasztaltak szemvillanásával emlékezteti, hogy Hófehérke nászéjszakáját tölti épp, és valszeg nem szenved. Heheh. Kinek mi a jó... És persze megkérdezi, hogy honnét szerezte a Sötét Átkot, mert az annyira, de annyira gonosz átok, hogy hú. A Királynő kitérő válaszából én egy rothadó fogú ekcémás ismerősre tippelek, mert hát alkudni Meseországban csakis ő hivatott. A Királynő kis balett-mozdulattal beereszkedik a  kandalló mellett, megint tárgymozgatáshoz folyamodik, aztán ötletesen a póniszarvast veszi célba, Vastagszájú jön és megmenti, ezáltal pedig fogságba esik. Nagyon őszintén szónokol arról, hogy bizonyos határokat nem jó átlépni, és ha ezt az Átkot használni meri, akkor olyan űr fog benne támadni, amit soha nem tud betölteni. Legyen. 

Tanácskozás az erdőben. Királynő egy tucat rossz arcú alakkal társalog éppen, arról, hogy milyen nyomorú sors is gonosztevőnek lenni. Na, ez így már érdekes is lehetne. Most teljes lélegzetvisszafojtva próbálok együtt érezni szegény gonoszokkal, akiknek soha semmi nem sikerül. Ööö.. nem bírom tovább levegő nélkül. A Királynő a bizalmukat kéri és egy-egy hajtincset. Láthatóan az összes alak épp most járt a fodrászánál, ezért nem szívesen nyírna bele a trendi séróba, így a Királynő kénytelen a fák indáit segítségül hívni. Nagyon tetszik nekem, hogy a gonoszokkal szemben sokkal bátrabban beszél, mint amikor a násznépnél vőfélykedett. A szutykos csimbókok leszüretelése és megégetése után a kedvenc lovának a szívét áldozza be. Fúj. Fellobban a füst, felharsog a zene, és… nem történik semmi. A királynő csalódottan néz körbe, valami törpe kiröhögi, majd kővé változik. Hát igen, engedelmesség, tisztelet, a lelkem a vállalatot illeti meg. Reginának titkon bejöhetett a kis törpe, mert a polgármesteri rezidencián ott tátog a kertben az almafa mellett.

FekaArc a tükörből szintén elment stylisthoz, és bájosan dicsekszik azzal, hogy mekkora vezércikket kerített Emma Swan kétes személye köré a khm, házi újságban, de Regina nincs meghatva, lehet az almaszedést nem szereti, még jó, hogy egy kis munkáltatói alázással könnyedén helyreáll a homeosztázisa. Emma közben a reggel látott káfisop erdőmintás tapétája közepedte kap egy macsó tejszínhabos kakaót, látszatra a serif jóvoltából. A lelki összhangot bizonyítaná, hogy a fahéjasan kapta, de pont mikor Emma keményen elutasítja a csávót, kiderül, hogy a lelki összhang másik végén a fia mosolyog. Bájos. A srácnak nyilván jobb a technikája, mint anyunak, egyből elkísérteti magát suliba, és bevonja a KOBRA fedőnevű kis hadműveletébe. Megint elcseszünk egy kis időt azzal, hogy magyarázza az átkot, és hogy Emma, mint Hófehérke kislánya, mennyire kulcskarakter, és szerencsére megkerülnek a kitépett könyvlapok is, hogy legyen születési anyakönyvi kivonat, mintegy. A sulinál ismét találkozhatunk Storybrooke legnagyobb fülű nőjével, aki tovább részletezi a polgármester asszony gonoszságának megalapozottságát. Emma haverkodós csevegési fordulatként megkérdezi, hogy Henri olvasatában kit tisztelhet a tanító néniben, és rendesen leesik az álla, mikor meghallja, hogy Hófehérkéhez van szerencséje. Nem is meri bevallani, hogy ő kicsoda, de azonnal pszichomókushoz  fordul. Sajnos a városban csak egy Pszichotücsök praktizál, aki azonnal és ingyenesen félrediagnosztizálja PTSDvel a szimatoló Emmat. Emellett kis pszichoblabla után kérés nélkül is átadja a fiú terápiás jegyzőkönyveit, és Emma csak azért elég szőke  ahhoz, hogy elfogadja, mert a Henri-tudat kezdi beárnyékolni a realista gondolkodását. Ajtó becsuk, Pszichotücsök rápattan a telefonra, melyből megtudhatjuk, hogy Regina előző szónoklatai csak azért hangzottak el, hogy Emma rávetődjön erre a pszichológus-vonalra.

Emma cipőstül fekszik az ágyon. Mivel ilyen rossz kislány, jön a seriff, ott az ágynál megbilincseli és jól …letartóztatja. De tényleg.  Persze a Pszichotücsök jegyzetei miatt, amivel kapcsolatban most érkezett feljelentés. Emma kezd ráérezni ezekre a Regina féle csapdahelyzetekre, és arra is, hogy minden lakos puszta félelemből engedelmeskedik, és egyetlen valódi ellensége a polgármester asszony. De az is lehet, hogy bejön neki ez a bilincses figura, én megértem. Nevezett ellenség beviharzik a suliba, visszakézből lealázza a Nagyfülű Nőt, majd elmagyarázza Henrinek, hogy a gonosz bostonival mi a helyzet.  Henri ugyancsak visszakézből lenullázza a sztorit, és zsúfolt tanrendjére hivatkozva lelép.  Közben a seriff már a fotós castingnál tart Emmával, majd Henri jelenik meg, kódbeszédben elmondja, hogy vágja a szitut és megfűzte a tanerőt, hogy rakja le az óvadékot. Nem is tudom eldönteni, melyik anyjára hasonlít jobban ez a gyerek. Regina fűrészelés hangjára rohan le a kertbe, Emma épp almát szed, mint az agresszív kismalac. Csak azt akarta érzékeltetni, hogy ő is képes egy-két dologra, és nem riadozik ilyen béna csapdáktól, mint a mai volt. Megint egyszerre leszek szerelmes mindkét szemvillantó Powerpuff Girl-be.

Harmonizálva a kisvárosban előállt harci helyzettel, visszapörgetjük az eseményeket a Gonosz Királynő legutóbbi kudarcához, az Átok-kísérlethez. Batman komornyikja megint színre lép, és magam is meglepődök, hogy annak ellenére, hogy született balfék hatását kelti, mégis milyen szeretetreméltó, talán mert tényleg jó szívvel gondoskodik erről a Hisztikéről. És ebben ő az egyetlen, ezt még őfelsége is beismeri. Komornyik a kudarc hatékony orvoslására való tekintettel javasolja, hogy hagyja ki a fogyasztóvédelmet, forduljon egyenesen a gyártóhoz. Rumpinál éppen buli van, különböző színű rágcsálók futkosnak, egyet pedig le is szólít, hogy gyerünk édes, mutasd meg magad. Persze a Full Monthy egér-verziója helyett a Miasszonyunk bontakozik ki a ködből, és követeli a garanciális javítást az Átkon. Rumpi egyből elfecsegi, hogy a Hófehérke-család már járt itt ugyanebben az ügyben, és kioktatja a Gonosz Királynőt, hogy minden átkot meg lehet törni, akármilyen penge is. A vendég persze átlátja, hogy ebben a beépített elrontó chip jelenségben nagy üzleti haszna van a fogolynak, és csak az érdekli, hogyan lehetne véget vetni a Mesországban uralkodó sajnálatosan boldog helyzetnek. Rumpi szokásos alku-készségét ismét önmaga védelmében alkalmazza, és amellett, hogy valami nagyon raj szerepet kér magának a szép új világban, minden kérését teljesítve szeretné látni, ha szépen kéri azt. A királynőnek már csak fel kell áldoznia azt a szívet, amely valóban méltóan nagy áldozat a világ eme leghatalmasabb átkához. Mert, ahogy már a Vastagszájú, a Komornyik és most Ragyafej is mondta, a bosszú nehéz és sötét út, és van az a lyuk, meg minden.

Újra Storybrooke-ban. Nagyit is beszaratták a polgármesteri hivatalból, Emma ki kell költözzön. Majd rögtön Regina almáit látjuk. A dekoltázsából kevésbé, a füvön a frissen metszett fa alatt inkább. A seriff, úgy tűnik, képes és mer ellentmondani az uralkodói akaratnak, és még azt is kijelenti, hogy a két nő csatározása Henri körül csak egy embernek árt, Henrinek. Regina ebből ötletet merít, és meghívja magához Emmat, bocsánatot kérni. Mint anya, arról is gondoskodik, hogy lévén Emma csakis a fia iránti aggodalomból marad a városban, Henri jól hallja, amint Emma éppen őrültségnek nevezi a mese-teóriáját. Hideg tekintettel fogadja a „lelketlen” jelzőt. Az is rögtön kiderül, hogy miért. A kastélyába visszaviharzó Királynőt a Komornyik fogadja, és azonnal  felajánlja a segítségét. Pechére pont ő az, akit a Királynő legjobban szeret, hiszen ő … az édesapja… Erre nem számítottam. Nem könnyű végignézni, ahogy az öreg próbálja az elengedés irányába terelni a dolgokat, de a kognitív terápia most sem jön be, a boldogságot a szeretett apa feláldozásán át akarja elérni új szerelem helyett.

Emma bekopog a Mary Margaret ajtaján (itt mindenki tudja, ki hol lakik) és visszafizeti az óvadékot, valamint engedi magát anyai beszélgetésbe vonni egy fahéjas kakaóval. Az összhang tapintható, Emma a tettek mezejére lép és kiköszörüli a csorbát. Henri a Pszichotücsöknél szenved, amikor jó érzékkel kódnyelven újra bizalmat nyer a fiánál és paradox módon, hogy bizonyítsa lojalitását, tűzre veti a származását igazoló mesekönyv-lapokat. A Gonosz Királynő pedig a szív-áldozatot veti tűzre, az Átok létrejön, majd a gyászoló leány egy szál rózsát helyez el az elhunyt édesapa sírkövénél, melyen ez a név díszeleg: HENRY. Immár sokadszor vagyok paff.

Storybrooke-ban Henri Emmával sétál el mosolyogva, Mr.Gold pedig meglátogatja az almafáját ápolgató Reginát, és egyúttal le is hűti a nő lelkesedését, a sétáló párost említve. Feszített jelenet következik, amiben Henri származására és örökbefogadásra történnek célozgatások, az Átokra való utalásnak tűnő megjegyzésekkel. Izgalmas, ahogy kibontakozik, hogy mennyire hiányosak az emlékek ebben a világban még egy főgonosz fejében is. És az is világos, hogy a két ember közt itt sem tud eldőlni a hatalmi harc.