Főzőcskébe és családfa-feltérképezésbe csöppenünk a főcím után. A King család konyhájában - Janet és Alec esküvői képét nézegetve -  Felicity egyetlen levegővétellel egy csomó, számunkra is új információval gazdagítja Sarah-t. Abigel néni Janet húga, a legfőbb ismertetőjele, hogy - Felicity szerint - tiszta, rendes háza van, érdemes megnézni. A lány édesanyját szíven üti a mondat, így morogva hozzáteszi, hát persze, mert csak maga után kell takarítania. Náluk is más lenne a helyzet, ha a sok gyereket nem kellene a létszámhoz hozzászámolni. Felicity újabb megjegyzése gerjeszti a következő hullámot: burkoltan utal rá, hogy a képek alapján édesanyja jól megöregedett, no de Abigel néni még mindig milyen fiatalos manapság is. Janet ezért is a gyerekszülést és nevelést teszi felelőssé, ezek szerint a fiatalság és a tisztaság forrása a gyermektelenség, hmmm, érdemes átgondolni.

Felicity Abigel nénihez készülődvén leplezetlen rajongással beszél a nagynénjéről, nála még befőttet és savanyúságot eltenni is főnyeremény időtöltés, hát én nem is tudom. Közben a párbeszédekből még egy pár fontos tulajdonsággal körvonalazódik Abigel Ward személyisége: kissé kukacos - by Felicity - és magára maradt vénlány - by Cecily - de igazából azért maradt egyedül, mert legalább ismeri magát - by Janet. A nap beszólása kétségkívül Alec Kinget illeti: amikor Felicity megemlíti, hogy öreg korára mindenki bogarassá válik, az apja nem rest megjegyezni, hogy kivéve persze őt, mert Felicity már most is az, jár ezért a tíz pont Alecnek. Mindenesetre ez után a mondat után megkapja a magáét Janettől: ne a humorzsák nyitogatásával foglalkozzon, hanem tegye inkább hasznossá magát a ház körül, köszike. A rögtönzött feladatok kiosztásra kerülnek: tojást vinni Ms. Lloyd-nak, a lányokat elvinni Abigel nénihez, és szerelje meg az ágyat, mert nyikorog, khm.

Felicity, miután megérkeztek Abigel néni házához, gyorsan lehúzza a nem saras cipőjét a sárkaparón, Sarah szimplán hülyének nézi őt emiatt. Felicity lehurrogja, jobb, ha ő is megcsinálja, mert Abigel néni tisztaságmániás, és nem tűri meg a lakásában még a képzeletbeli sárfoltokat sem. A nő rigolyásságáról azonnal képet kapunk, amikor az ajándékba vitt virágnak nem jó az a váza, ami az előtérben van, hanem külön keresni kell neki egy másikat, amihez nem köthetőek emlékek, te jó ég. Végre fény derül arra is, hogy Felicity miért lelkesedik annyira a nagynénjéért: Abigel néni mindig megnyeri a befőző versenyt, így a lány úgy gondolja, hogy érdemes tőle tanulnia. A következő jelenetben csak sápítozást hallani: Sarah összepiszkolta a padlót, majd nem azzal a ronggyal törli fel, amivel kellene. Azt hiszem, most már lassan világossá válik, hogy Felicity kitől örökölte a katonás életszemléletét.

Hirtelen váratlan látogató érkezik: egy férfi, aki az ajtón belépve felkapja Abigel nénit, és vele pörögve lesodor egy vázát, borul a szék: itt rituális kivégzésnek leszünk szemtanúi. Furi, de nem, mert a meglepetés ereje lenyűgöző: Abigel néni csak a titokzatos látogató nevét bírja kinyögni: Malcolm McEwan. A férfi gyorsan a lényegre tér: a köszönés után azonnal azzal indít, hogy megszedte magát a Yukon-folyónál, és most már semmi sem állhat a lánykérés útjába. Was? A nőt nem kéne erről megkérdezni például? Kiderül, Malcolm Abigel néni régen lelépett kérője, akit a szegénység űzött a Yukon-folyó partjaira aranyat ásni. Sarah és Felicity érzi a zavart az erőben, vagy csak megunták a befőzéssel járó macerát, így gyorsan kereket oldanak, hagyják a fiatalokat, hogy élménybeszámoljanak egymásnak.

Sarah és Felicity hazafelé menet egymás hasát fogja a röhögéstől, igen mókás látvány volt ugyanis a fékezhetetlen Malcolm kontra merev, visszahúzódó Abigel néni kettőse. Sarah - a jókedv és a játék kedvéért - nem rest Malcolm bőrébe bújva inzultálni Felicity-t. 

A képváltásnál megijedtem, ugyanis Malcolm erélyes hangja mást sem mond, csak "Vedd föl! Vedd föl!", ami egy szép nyakláncra vonatkozik, én azért már sajnálom Abigel nénit. A nő szabadkozik  - talán nem tetszik neki a nyaklánc - de Malcolm nem enged: ha a nő nem veszi fel magától, majd ő a nyakába akasztja, ellenállásnak helye nincs. Közben vehemens lendületével tör-zúz, itt egy váza repül, ott egy csésze, jelen esetben szó szerint értendő az "elefánt a porcelánboltban" kifejezés. Abigel néni egyik sokkból a másikba esik, biztos sikerül a férfinak megkedveltetnie magát ilyen módszerekkel. Persze, magyarázat az van: a folyóparton nem szervíroztak fel teát csészében, így az elmúlt idő alatt az ilyen jellegű dolgok ismeretlen fogalommá váltak, hát persze, vissza a kőkorszakba. Abigel néni szerint azonban Malcolm semmit sem változott és ezt próbálja is kifejezni a távolságtartását: következetesen magázza a férfit, aki azt hiszi, hogy csak nyelvbotlás a dolog, ezért kéri a módosított, közvetlenebb megszólítást.

Abigel néni sértődötten kérdezi, hogy mit vár 7 évnyi távolléttől - napra pontosan tudja a lelépési dátumot, hoppácsak - de Malcom figyelmezteti: a lelépés szükséges rossz volt, ugyanis Abigel néni édesapja a férfi lyukas gatyája miatt tessékelte ki anno a lányos házból, csórónak helye itt nincs, lehet menni pénzt keresni. A folyamat eddig tartott, van ilyen. Mr. McEwan viszont immáron a környék leggazdagabb agglegényévé lépett elő, így talán most már a család megmaradt része is kívánatosnak tartja majd a nősülési szándékait. Amikor Malcolm látja, hogy a nő hezitál, előhúzza  a kalapból a "régi szép idők" emlékét, hát persze, hogy így már látható egy halvány mosoly Abigel arcán. Ez azonban nem elég, Abigel néni édesapjának portréjától ünnepélyesen megéri a lánya kezét, ez de szép mozzanat. A kép "igent mond", így kifogás sem lehet a későbbiekben. A sarokba szorított nő - apu háta mögé most már nincs bújkálás - kényszeredetten igent mond, lehet örülni. Vagy nem.

Sarah-ék eközben lelkendeznek Janetéknek, ilyen szerelmet is ritkán látni: lányok előtt csókolózni, ölelkezni, nem zavartatni magunkat, nahát! Janet egyik ámulatból a másikba esik, ki hitte volna, hogy a konszolidált Abigel néni így kikapja a főnyereményt? Sarah színészi vénáját előbogarászva ismét leteríti Felicity-t az asztalon - mint Malcolm Abigelt - jójó, szerintem ne essünk túlzásokba, gondolom, előadás nélkül is érthető volt a dolog. Alec epés megjegyzése töri meg a nevetést: szegény Mr. Malcolmnak fogalma sincs, hogy mit vesz a nyakába egy megkeseredett vénlánnyal, akit a saját rigolyái tartanak fogva, úgy bizony. Felicity nem kételkedik az állítások igazságtartalmában, csak annyit fűz hozzá, hogy a "szegény" jelző nem igaz, ugyanis Malcolm kőgazdag. Alec hiszi is, nem is, de leszögezi, hogy ő és Janet csak egy mezítlábas fiúra emlékszik, aki nem érdemelte ki Ward após jóváhagyását a házasságra. 

Hamarosan az egész város a furcsa párosról beszél, ők sem akarják elhinni ezt a történetet. A szatócsboltban leginkább azon megy az elmélkedés, hogy Mr. Malcolm annyira gazdag, hogy mindent előre kifizetett, nagy házat akar venni, és mégis ezen a vénlány Abigel Wardon akadt meg a szeme, a jó ég se érti. Ha tehetném, kukoricagránátot dobnék a pletyiző nők közé, ugyanis itt már minden téma megfordul: Abigeléknek igyekezniük kell, ha gyereket akarnak, mert már benne vannak a korban, és hogy a Yukon-folyó mellett ugyanolyan sudri bunkó maradt a jó öreg Malcolm, mint volt, hiába a sok pénz. A fröcsögést az üzletbe lépő Malcolm és Abigel szakítja félbe, akik rögtönzött bemutatót tartanak az érzelmeikről "bolti csók" címen. Abigel néni röstellkedik, Malcolm kérkedik, sebaj, legalább alátámasztja a "hölgyek" véleményét. Persze, szemtől szembe megy a dicséret, pfejj, de utálom a kétszínű embereket. Szegény Abigel közben már a boltban is hites leendő ura után takarít, aki nem rest az üzletben elhajítani a szivarját (!!!). Most már igazán nem tudom, hogy kire haragudjak jobban. Kiderül a bolti látogatás célja: Malcolm öltönyt szeretne venni, mert a 'zasszony szereti a cicomát. Ha már erre jártak, akkor be is vásárolnak, egy fél marhával gazdagabban térnek majd haza, mert Malcolm úgy döntött, hogy partit rendeznek - illetve kis uzsit - Janeték számára, és a fél marha az ideális mennyiség. Jó, tudjuk, hogy a King család szeret enni, de lehet, hogy ez már mégiscsak túlzás.

A parti részleteibe sajnos nem nyerünk betekintést, annál inkább az esti mesébe. Malcolm McEwan éppen rémtörténetekkel boldogítja az ifjúságot és a kevésbé ifjabbakat. A gyerekek ámulnak, Alec dohog magában, Janet csodálattal hallgatja. Később a konyhában Abigel és Janet néni megvitatják az estét és Malcolmot. Abigel néni a kérője külsejével sem elégedett maradéktalanul: a bajuszát kifejezetten csúnyának tartja, most már akkor nehezebb felsorolni, hogy mi szól a férfi mellett. No és persze a férfinak meg kell küzdenie a kedves papa szellemével, aki a képről a mai napig azt sugallja, hogy Abigel néninek nem való a házasság. A párbeszédből végre kiderül, hogy mi olyan vonzó Malcolmban: szüksége van Abigelre, hát ezért vannak együtt, ragyogó. Ilyen érvet én még nem hallottam a házasság mellett, de biztosan én vagyok túl romantikus lélek. A kritikának itt még nincs vége: túl szenvedélyes, ójaj, és mennyi ajándék! Ráadásul mind csúnya ékszer, amiket soha fel nem venne Abigel néni. Janet leinti, hogy örüljön inkább, mert lehetne ez másképp is, és különben is, korábbi csalódás ide- vagy oda: hallgasson a szívére, az lesz a legjobb.

A vacsora végeztével, gondolom az elmesélt sztori nyújtotta izgalmak által okozott adrenalin-túltengés hatására Malcolm az estét egy rögtönzött, immár gyűrűvel egybekötött, vehemens lánykéréssel zárja, kellenek még az izgalmak. Abigel néni hirtelen csak a nyuszi-fogait tudja megmutatni döbbenetében, de a hatalmas gyémántot meglátva is csak egy "nem tudom" a válasz. Engem meg lehetne kérdezni ilyen gyűrűvel, hömm... A bizonytalankodás oka a korábbi keserves csalódás, mi lesz, a férfi újra lelép? Malcolm győzködi a nőt, hogy dehogy lesz itt lelépés, most már minden rendben lesz, naaaaaa légysziiiii…. Abigel kétségek között igent mond, nagy az öröm végre. Hatásos jelenet, mert a kitagadó apu képe előtt történik az első, hivatalos eljegyzési csók. 

Janet néni otthon rajongással mesél Malcolm nagyvonalúságáról és érzelmi kitöréseiről, közben azért dohog Alecnek, hogy az ő kapcsolatukban ez miért nincs már így? Miért, miért? Mert eltelt 15 év, és van már három gyerek, azért. Mondjuk ez sem mentség Alec viselkedésére, hiszen az utóbbi napokban a pokróc hozzá képest selyemvászon; vagy nem szól semmit, vagy ha igen, akkor is csak morog. Kiderül, a hőzöngés zavarja a férfit: utálja hallgani az aranybányászós meséket, kalandokat, megértem. Janet feszültségoldásra javasolja az esti lefekvést, mindenki értse úgy, ahogy akarja, de Alec hárít: gyorsan meg kell néznie - éjnek évadján - a csirkéket, mert a pajta lehet, hogy nincs zárva, és akkor jaj. Nincs menekvés, Janet nagyon be van indulva, erről a szövegről az jut eszébe, hogy régen előfordult, hogy a pajtában aludtak kettecskén és milyen romantikus volt, nosza, nosztalgiázzanak egyet! Alec feje egyre gondterheltebb, nem lesz itt semmilyen éjszakai műsor, nem, menjen csak az asszony aludni egyedül, jóccakát! Talán nem ártana a férfinek egy kis beléndek, hmmmm…..

Abigel sztárrá lépett elő a kisvárosban, mindenki neki gratulál, az ő kegyeit keresi. A gyémántgyűrű megmutatása a beugró mindenhová, az elalélt nőket úgy kell fellocsolni ezek után. Mrs. Lawson szöveteket ajánlgat, mivel az esküvőhöz kellenek az új ruhák, bizony. A szövetek színein indul a vita, a férfiak szerintem itt álltak fel a tv elől és hoztak maguknak egy sört, mert olyan színek hallatán, hogy "fáradt rózsaszín", "krémszínű", "barackrózsaszín" én is majdnem kiszaladtam a világból. A vége természetesen az, hogy Abigel néninek elege van a tukmálgatásból, azt nem választhatja, amit ő szeretne, így nincs értelme az egésznek, és különben is, Mrs. Potts "jóindulatú" megjegyzései (talán ez az utolsó alkalom, hogy levegye valaki a pártát a nő fejéről) arra késztetik Abigelt, hogy fejvesztve meneküljön ki a boltból. 

A következő sokk, amit Mr. Malcolm okoz: a templomban mindenkit túlharsogva énekel, ez körülbelül csak a papot nem zavarja. A nők elvonulnak pletykálkodni, a férfiak egyedül maradnak, de nem sokáig: megérkezik Mr. Lawson és tájékoztatja Malcolmot, hogy a hétvégén nagy esemény várható: Carmody-ban hagyatéki árverés lesz, ahol mindent megszerezhet, mi szem-szájnak ingere. Alec is fontolóra veszi a hallottakat, főleg, miután Malcolm közli, hogy ő biztosan ott lesz, mert imád vásárolni.

A hagyatéki árverésen bebizonyosodik, hogy Malcolm olyan, mint az adu ász: mindent visz, ami mozdítható, hiszen annyi a pénze, mint a pelyva. A városka lakói csak néznek, főleg akkor, amikor a férfi kijelenti, hogy a cuccok maradnak, mert a ház is az övé lesz. Alec nem licitál egyszer sem, ő a bútor szekcióra vár, ugyanis észben tartotta a felesége óhaját az ággyal kapcsolatban. Egyszerűbb venni egyet, mint a rozogát javítgatni, nem igaz? Alec az ágynál beszáll a licitbe, amit meghallva Malcolm rögtön ráígér. Természetesen Alec nem hagyja magát, a vége az, hogy a két férfi az egekbe tornázza az ágy árát, Felix rá is szól az apjára, hogy szerinte azért ennyire nem jó az az ágy. A licitnek Malcolm vet véget, amikor közel a dupláját rákínálja az amúgy is horror árra felkalapált bútornak, itt Alec kiszáll, ez már követhetetlen. Természetesen a férfi dúl-fúl, igaza is van, tudjuk nagyon jól, hogy kettejük közül Alecnek lett volna jobban szüksége az ágyra, de hát Malcolm ezt nem engedhette. Malcolm Alec és Felix után szalad, bevallja, hogy a versenyszellem ragadta el, de ugye, nincs harag?

Eközben Abigel néni Hamupipőkét játszik: súrolja a padlót és furcsa mód nem látszik boldognak. A haja sem áll már elvágólag, a megviselt bejárónő lenne rá a legjobb szó. A boldogtalanságot elkeseredés váltja fel a nő arcán, amikor meglátja, hogy a szőnyegeket vastagon borítja a sárréteg, mert Mr. Yukon-folyó aranyásója nem képes levenni a cipőjét, mielőtt bemászik a szobába. A szétdobált ruhákról, az ételmaradékokról és a mosatlan tányérokról nem is beszélve, szegény nő. Erőt talán csak a gyémátgyűrű nyújthat, amit Abigel olyan hevesen dörzsölget, mintha azt várná, hogy menten kiugrik belőle a dzsinn és összetakarít helyette.

Malcolm ezalatt hazafelé tart a zsákmánnyal, majd büszkeséggel - és sáros lábbal - robban be Abigel néni házába, amitől a nő agyvérzést kap. Malcolm gyakorlatilag pont tesz arra, hogy a nő a távollétében milyen helyreállító házimunkát végzett, hiszen neki fontos közlendője van: szerzett egy ágyat és egy házat is, juhé!!! Abigel néni most kezd el csak igazán beidegesedni, milyen új ház, milyen új ágy? Őt esetleg megkérdezte valaki? Hogy legalább a szemének higgyen, kimegy megnézni a kocsira kötözött ágyat. Amikor látja, hogy ez bizony nem tréfa, szegény, kétségbeesésében beszalad a házba, Malcolm nem érti, hogy mi ütött a nőbe, hiszen megütötte a főnyereményt, akkor most mi van? Abigel tüntetőleg elkezdi kihajigálni a virágcsokrokat, amiket a férfitől kapott, érzem, hogy indul a cseréptörés. 

Malcolm látja, hogy baj van, szeretné megbeszélni a dolgokat, szerintem Abigel is erre vágyik a leginkább. Kár, hogy ez csak az események után jut eszébe. A nő nem kíméli: a házzal csak annyi a probléma, hogy egy másik városban van, így ő elszakadna a családjától, a barátaitól, a megszokott környezetétől, jó, hogy egy ilyen jellegű döntésből kimaradt. No és az ágy! Végigkocsikázni vele a városon úgy, hogy mindenki látta? No igen, szegény Abigel nem tudja, hogy száz évvel később ezt hívják mozgó reklámnak, de kétségtelen, hogy abban az időben nagyon furcsán festett ez a mozzanat. Abigel monológját a sárfoltok szakítják félbe, amiket észlelve gyorsan össze kell takarítani. Malcolm csak legyint, ne törődjön már vele, elfér ott az a kis sárkupac. A nő kikel magából, Malcolm érzi, hogy ezt most kéne abbahagyni, úgyhogy inkább eltereli a szót: Abigel még nem is mondta, hogy melyik napon akar hozzámenni feleségül, hát nosza, gyorsan mondjon egy időpontot. Csak egy kezdő hiheti azt, hogy ilyen előzmények után ez a mondat a nőben pozitív érzéseket gerjeszt. Sebaj, most majd megtanulja, hiszen Abigel úgy gondolja, hogy most jött el az ideje a tiszta víznek a pohárban: közli, hogy nem megy hozzá feleségül, evvan.

Malcolm persze nem érti a dolgot, de Abigel elmagyarázza: gyakorlatilag a férfi azt kéri tőle, hogy adjon fel mindent kérés és megbeszélés nélkül, ráadásul észre sem veszi ezt. Malcolm tesz még egy gyenge kísérletet: megkérdezi, hogy Abigel eddig miért nem mondta el a kifogásait, például a házzal kapcsolatban? A válasz világos: talán, mert nem szólt a nőnek korábban erről? No és előkerül a kosz-kártya: Malcolmot nem zavarja a legnagyobb disznóól sem, amíg Abigelt már egy porcicától is az ájulás kerülgeti, hát kell ez? Ugye, hogy nem. Az aktus lezárásaként a nő visszaadja az eljegyzési gyűrűt, innen már nincs visszaút, a'viszonlátásra, kifelé menet jól csukd be az ajtót magad mögött. A záróképben ismét megcsodálhatjuk Ward apu festett portréját: büszke lehet a lányára.

Janet nagyon sajnálja a dolgot, otthon mereng Alecnek, hogy nem is hitte volna, hogy milyen ellentétek feszültek a háttérben. Alec csak mosolyog a bajsza alatt, hát mégiscsak van igazság az életben, Malcolm pont azt kapja, amit megérdemelt. Janetet felháborítja a közönyösséggel tűzdelt rosszindulat, nem érti az egészet, be is olvas az apjuknak. Ezt nem kellett volna, vagy nem most, mert Alecnál átszakad a gát és dől belőle a keserűség. A legfájóbb: negyvenen túl még mindig nem mondhatja el magáról, hogy úgy élt, ahogy akart, soha nem tette ki a lábát a szigetről, és semmit nem tud felmutatni. Ezt mifelénk kapuzárási pániknak hívják, de ezek szerint Alecnál ehhez kellett egy indikátor, aki jelen esetben Malcolm volt. Janet próbálja visszarángatni a földre, miszerint a férje csodálatos dolgot vitt véghez azzal, hogy igazgatta tovább az örökségül rámaradt birtokot, de Alec szerint ez kevés, ő többet szeretett volna tenni, kalandosabb életre vágyott, kb. olyanra,mint Malcolm. Janet levágja, hogy a férje féltékeny, ennek eredményeképpen szépen kifejti, hogy Alec mehet világot látni és aranyat ásni Malcolmmal, ha ez a szíve vágya. Ezek után Alec úgy dönt, hogy inkább megint a csirkékkel alszik, semmint egy házsártos tyúkkal.

A hajnali napfénnyel együtt Malcolm érkezik, kocsiján még mindig ott figyel a nászajándékba szánt ágy. Már nem sokáig parkol a kocsin, egyenesen Alec előtt landol, sűrű bocsánatkérések közepette. Úgy tűnik, szent a béke, az ágy ajándék Alecnek, és mellé a férfi még egy-két bölcs gondolatot is kap: irigylésre méltó, hogy van családja, van, aki szereti, és nem a Yukon-folyó halaival kell osztoznia a napi élményekben. Remélem, Alecet ez észhez téríti. Malcolm úgy dönt, hogy elhagyja a szigetet, visszamegy Klondike-ba, Abigel nélkül úgysincs értelme semminek, marad az aranymosás. Közben Sarah és Felicity is befut, Alecet keresik, mert már feltűnt a házban, hogy eggyel kevesebb a létszám a reggeliző asztalnál. Malcolm búcsúzik, a lányok megdöbbenek, a grizzly medvés randevú nem tűnik jó érvnek.

Persze, a King lányoknak ismét kotnyeleskedniük kell, elsöpörnek Abigel nénihez elmondani a nagy hírt. Abigel néninél a hír hallatán betörik a kirakat, dehogy akarta ő, hogy Malcolm elmenjen, jó lett volna a közelből eljátszani a sértődött menyasszonyt, mi lesz most akkor így? Gyorsan változnak az érzelmek, kiderül, hogy semmit sem ér az élete Malcolm nélkül, jó lenne tudni, hogy erre konkrétan miből jött rá. A lányoknak kész tervük van ismét: elhozzák a család fogatát és a postakocsi után hajtanak, hogy ismét összehozzák a szerelmeseket. 

Eközben Janet Alec keresésére indul, mert nemcsak a férje tűnt el, hanem a keresésre indult lányok is, tisztára, mint az Alkonyzónában. A legnagyobb megdöbbenésére a férjét a pajta előtt találja, amint a vadiúj ágyon heverészik. Alec megemlíti, hogy korábban úgy tudta, hogy Janet szeret a pajtában aludni, hát tessék, a kényelem szervírozva. Az ágy története se marad sokáig titokban, Alec bő három mondattal elintézi az egész licitálós sztorit. Úgy tűnik, hogy Malcolm őszintesége az irigylésre méltó vidéki életről helyrerántotta a férfi önbecsülését, mert ismét úgy érzi, helye van a felesége mellett, Janetnek pedig újra helye van a szívében. Malcolm pedig Abigel nénihez való, ehhez kétség sem férhet.

Kezdődik a nagy hajsza, szegény ló még soha az életben nem volt úgy meghajtva, mint ahogy a három nőszemély diktálja a tempót.  A postakocsi sajnos már elindult, a lányok lemaradtak, de sebaj, a boltos szerint még behozható a dolog. Egy fogathajtó verseny kutyafüle ahhoz képest, amilyen vágtát az a szegény ló lefut, de megéri, mert sikerül beérni a postakocsit. Malcolm nem hisz a szemének: tényleg üldözik őt a nők? Abigel néni kalapját elhagyva rohan Malcolm karjaiba omlani, szerintem a férfi azt sem tudja, hogy most mi van. Még jó, hogy a női lélek kifürkészhető, nem igaz?

Szent a béke, lesz esküvő, a miérteket ne firtassuk, nem kell az most ide. Sarah-ék is boldogok, illetve csak egy kérés maradt hátra: hazafelé, ha lehetséges, inkább Malcolm bácsi hajtsa a kocsit, nagyon köszi.