A készítők gondoskodnak róla, hogy képben legyünk, némi hogyvolt után Rómával nyitunk, Lucrezia, Vanozza és Giulia misén ülnek, a hívek lelkesen adakoznak. Lucrezia levezet egy eszmefuttatást arról, hogy milyen ügyesen van kitalálva az egyház, ami pénzgyűjtő perselyként működik, a hívek fizetnek, hogy az tovább pompázhasson, tehát a megváltás színházaként működik tovább. Minél nagyobb a fényűzés, annál többen jönnek, és több pénz gyűlik. Na persze, a bíborosoknak is megvannak a maguk titkaik, amikről Vanozza, a hajdanvolt kurtizán ugyebár elég sokat tudna mesélni…

A nyertes csata után Rodrigo (a.k.a. Sándor pápa) és Cesare párbeszédébe folyunk bele, az apa épp ki akarja szedni fiából, hogy vajon az előző éjszakai akcióban ő is részt vett-e, nem szemrehányás ez, hiszen jót tettek, de Cesare csak annyit mond, hogy ő bíboros és nem katona, de nem túl meggyőző, apja úgyis tudja a választ. Csatlakozik hozzájuk Sforza, akinek a rokona, Caterina jelenti a legnagyobb problémát, visszavonult Forli erődjébe és francia ágyúi vannak. Sforza bíboros belátja, vagy legalábbis azt mondja, hogy ebben az esetben nem védheti tovább kuzinját. Cesare felajánlja, hogy meglátogatja Caterinát és megpróbálja rávenni, hogy jöjjön Rómába és esedezzen a pápa bocsánatáért, ellenkező esetben ugyanis csúnya megtorlás következik, addig Sándor és Sforza Firenzébe mennek. Kicsivel később Cesare már Michelettóval tart Forli felé és arról faggatja hű csatlósát csurgatás közben, hogy ismer-e ott valakit. Mit ad Isten, Micheletto Forliban született, ismer mindenkit. Cesare kíváncsi, Micheletto honnan származik, kedvenc bérgyilkosunk viszont nem annyira lelkes a várható találkozásoktól.

Firenzében járunk, befut a térre Della Rovere, a lovának kissé hosszú a fékútja, mert megtesz még néhány felesleges kört, mielőtt megáll. A templomban már nagyban megy Savonarola prédikációja, természetesen fikázza Rómát és a pápát, Sándor és Sforza álruhában ott van a hívek között. Savonarola egyre jobban feltüzeli a hallgatóságát, minden adomány a Medici bankba megy, és ott megsokszorozódik, na de a haszon kié lesz?? A statiszták nagyon bénák, viszont jól lehet rajtuk szórakozni, némelyik úgy viselkedik, mintha hipnotizálták volna, mások vidám vasárnapos benyomást keltenek. Sforza már lelépne, eleget hallott, Sándor maradna még, jobban akarja ismerni ellenségét, mint a barátait. A hátsó soroknál feltűnik Della Rovere, csuklyával a fején, vajon összefutnak-e?

Micheletto és gazdája hazaérkeznek, a mama táncra perdül örömében, ezt még tetézi azzal, hogy butácska versikéket kántál, ezer éve nem látta fiát. Az néhány perc alatt kiderül, hogy anyuka azt hiszi, Micheletto orvosnak készül és Cesare a dottoréja. Hehe, Cesare veszi a lapot, szép párhuzamot von az orvoslás és bérgyilkosság között, a szikét nem mindegy, hogyan forgatjuk, ugye. És Micheletto a legjobb tanuló. Egyszercsak megjelenik az ajtóban egy fickó, Augustino, aki Micheletto testvére lehet. A mama újságolja, hogy a fiú megházasodik, a vaksi, ámde széles csípejű Violettát veszi el. Láthatóan van valami feszültség a két testvér között, de egyelőre nem tudjuk meg, miért, mert Cesare és Micheletto lelépnek, eljött a gyógyítás ideje, vagy valami hasonló. Ahogy haladnak elfele, Micheletto elmeséli Cesarénak, hogy anyjának vannak téves elképzelései, az egyik az, hogy ő orvosnak tanul, a másik, hogy a férje kaszálás közben halt meg, pedig nem, Micheletto ölte meg. Nem is hívja apjának, viszont gazdája kérdésére, miszerint volt-e rá oka, azt válaszolja, hogy több is.

Della Rovere meglátogatja Savonarolét, aki azonosítás után az egykori bíboros orra alá dörgöli kudarcát, hiszen nem sikerült eltávolítani a pápát Szent Péter trónjáról. Della Rovere azt mondja, most már nincs mese, el kell rakni Sándort láb alól, ez oldaná meg az anyaszentegyház gondjait, Savonarola és rendjének áldását kéri a kivitelezéshez. Savonarola az Úr áldását adja, hozzáteszi még, ez legyen az apokalipszis kardja, aztán ha a látomása igaz lesz és a pápa valóban meghal, akkor ő is áment mond.

A pápa és kísérete tiszteletét teszi a Medici házban. Mielőtt kibontakozna a jelenet, elnézünk Forli várába, Cesare és Micheletto lovagolnak be, arról folyik az eszmecsere, hogy jobb lenne nekik Micheletto mama házában, természetesen Cesare szerint, asszisztense megígéri, hogy mellette biztonságban lesz. Cesare bebocsátást nyer és pár udvarias mondat után kiderül, hogy az ifjú bíboros a pápa üzenetét hozta. Bár jöhetett volna Caterina bájai miatt is. Innentől egymásnak adogatják a labdát, Cesare mondja, hogy el kéne menni a pápához és csókkal illetni a gyűrűjét, hát ahhoz le is kell térdelni, kontrázik Caterina, de ő nem térdel le akárkinek. És egyébként is, van a megadásnak olyan módja is, ami jóval kellemesebb, így született a fia, Benito is. Említett fiú nem túl éles eszű, vagy nincs még felvilágosítva, mert nem veszi a lapot. A vitát felfüggesztik az est további részében és más élvezeteknek hódolnak, egyelőre leülnek vacsorázni.

A pápa a Medici panaszokat hallgatja, gyakorlatilag a palotába bezárkózva kell élniük, mert a firenzeiek egyre jobban ellenük fordultak, túlságosan Savonarola hatása alatt vannak, az állam pénzére is szemet vetettek, maximum cserekereskedelmet akarnak. A bankokat sem szeretik, hiszen az édeni állapotban nem volt szükség pénzre. A pápa és az egyház bankbetétjét ezért ki kell menteni és elvinni Rómába. Medici kételkedik, hiszen Savonarolának mindenütt kémei vannak. (Machiavelli is a szobában tartózkodik, az őt játszó színész úgy néz ki, mint egy vámpír.) Sándor meg van győződve róla, hogy Savonarola is lefizethető valahogyan. Machiavelli itt szólal meg és kérdez egy jót, miszerint hogyan lehet azt az embert lefizetni, aki a kereskedelmet is betiltaná? A válasz egyszerű: a mennyországgal. Forliban megengedték Benitónak, hogy énekeljen, szerintem nem kellett volna, ezt még lehet súlyosbítani, mert körbe-körbe sétál közben és egyébként a haja is gáz.

Hol játszódik a következő jelenet? Egy temetőben. Éjszaka van, Micheletto az egyik sírnál pihenget, amikor megjelenik a testvére, Augustino. Nem hiszem, hogy túl sokan fel lennének készülve arra, ami most következik, szóval kísértésről beszélnek, meg hogy mindig temetőben találkoznak, és közben nekiállnak vetkőzni. Augustinónak bár balta arca van, a teste szépen kidolgozott, Micheletto fehér, és tele van heggel, na és akkor ez a két férfitest egymáshoz simul, a többit el lehet képzelni. Rengeteg kérdés merül fel bennem, talán hamarosan megkapom a választ rájuk. Ocsúdjunk fel és nézzünk át Forliba, Caterina és Cesare kóstolgatják egymást. A nő lelép, a szolga fogja elvezetni a vendéget a szobájába. Cesare résen van, vagy csak inkább be van tojva, a sötét folyosón a tőrét szorongatja, majd bemegy a szobába és nekiáll vetkőzni. Hát nem Caterina szobájába vezették? Ejnye. Mellesleg pár másodperc múlva ráfogja a tőrt a belépő Caterinára. Sikíthatna is a nő, ha akarna, hogy betörtek hozzá, de itt már bugyognak a hormonok, egymásnak is esnek.

Belenézünk egy másik aktusba is, végkifejlet van, majd összebújás. Micheletto hívná Augustinót Rómába, nem tud megbarátkozni a közelgő házassága gondolatával. Augustino mintha sejtené, mivel foglalkozik bátyja, „bünteti a világot, mert nem olyan, mint szeretné”, majd kicsivel később pityeregni kezd. Reggeli ébredés Forliban, Caterina elmeséli Cesarénak, hogy rájött, hogy gipszből voltak az ágyúik, a fiú bölcsen hallgat, közben szexelni kezdenek megint, a Borgiáknál semmi sem az, aminek látszik. Sándor Sforza bíborossal beszél arról, hogy Savonarola megvesztegetéséhez egy püspökség nem lesz elég, bíborosi süvegre lesz szükség, de igazából, ha eljönne Rómába, egyből be is zárnák, majd megvádolnák eretnekséggel. Sforza kérdi, hogy milyen sors vár unokahúgára, hát őt becsben és maguk mellett tartanák, ugyanúgy, mint a bíborost, de ezt már Sforza maga mondja, cseppet sem őszinte mosollyal az arcán. Az erdőben lovagolva Della Rovere felfedezi, hogy a pápával egy időben volt egy helyen, majd elvágtat a fogat mellett.

Rómáról sem feledkezhetünk el, a pápa lánya, illetve volt és jelenlegi szeretője bordélyt látogatnak, régi ismerőst látunk, Beatricét, aki még Paolónak segített, és rengeteg bíborost. Lucreziáék előadják, hogy ők az éjszakai pillangók életkörülményeiért felelős bizottság, így bemehetnek a madame-hoz. Nevekért cserébe felajánlják az intézet vezetőjének, hogy felújítják és egészségessé teszik a helyet. Arról is tudni akarnak, ha valaki átlépi az illendőség határát. Della Rovere alias Giuliano testvér visszaérkezik Rómába, újságolja szerzetes barátjának, hogy Savonarola azt akarja, ők legyenek az apokalipszis kardjai, tehát rájuk vár a feladat, hogy kinyírják Sándort, úgy fest, Della Roverének van is már ötlete, hogyan. A pápa gyengéit kell ellene fordítani, de a legjobb lenne, ha úgy intéznék el, ahogy Della Roverét tették el majdnem láb alól. Forliban Cesare elmondaná végre, mi jövetele valódi célja, Caterina még húzná az időt. Fenyegetésnek véli a pápa üzenetét, Cesare, a született diplomata ezt választásnak hívja. A nő persze nem ad még választ, majd reggel, addig is övé az éjszaka. Cesare bármennyire is igyekszik, nem kap normális feleletet, viszont jól felhergelik egymást, Caterina még szeretne játszani vele, Cesare nem ellenkezik túlságosan.

Della Rovere elárulja, mivel mérgezték meg őt, ez a cantarella, az adagolástól függ, mi lesz a pácienssel. A pápának viszont mindig előkóstolnak, ezért valakinek be kell jutnia, hogy ételkóstoló legyen. Erre kell egy önkéntes, természetesen nincs tolongás. Forli várában a vár úrnője és az ifjú Borgia bíboros akciózik, a nő megjegyzi, hogy Cesare jobb lenne katonának, mint bíborosnak. Micheletto és öccse öltözködnek, az egyik kérdés tulajdonképpen meg lett válaszolva, az apjuk is ugyanaz volt. Búcsúzóul majdnem megfojtja Augustinót, ahogy apjukkal is tette, de elengedi, iszonyú mérges rá, hogy megházasodik. Mielőtt a Forli szál túlságosan egyhangú lenne, megérkezik Giovanni Sforza, Caterina kuzinja, Lucrezia exférje, hogy segítsen döntést hozni. Della Rovere sikeres beszédet mondott, mert akad egy jelentkező, aki hajlandó az életét is feláldozni a szent cél érdekében, egy fiatal fiú az, pont ideális, senki sem ismeri a Vatikánban. Kitör a vihar a beszélgetés közben.

Sándor már visszatért Rómába és dolgozik. Cesare egyedül reggelizik, a szolgálólánynál érdeklődik a ház úrnője felől, a nő már régen felkelt. Kisvártatva betoppan Giovanni, Cesare szinte meg sem lepődik. Feljönnek a régi sérelmek, Giovanni megalázása, nem lesz ennek jó vége. Folytatódik a római szertartás, Sforza bíboros áldozik. Caterina csatlakozik kuzinjához és Cesaréhoz. Kész van a válasszal, az pedig NEM. Caterina ezzel távozik is a helységből. Giovanni arcoskodik, kap egy tőrt a kezébe. A vihar tovább tombol Rómában, a villám belecsap Isten házába, mindenki fejét vesztve menekül. Cesare már Giovanni Sforzát szorongatja, aki bőszen ellenkezik, nem csoda, hiszen a szívét akarja Cesare, a húgának vinné ajándékba. Giovanni húzza a rövidebbet, Cesare elszöszöl a részletekkel, de nem jut a végére, mert a szolgálólány befut, majd sikítozva kirohan, így az ifjú Borgiának menekülnie kell.

Rómában teljes a káosz, mindenki a bőrét mentené, miközben Sándor egy kisfiúnak próbál segíteni. Miután a karjaiban hal meg a gyerek, a pápa összeomlik. Micheletto és Cesare menekülnek, a véres tőrt megkapja Micheletto, Cesare hozzáteszi, hogy a húgának szánja és Giovanni Sforza vére van rajta. Sándor még mentené, ami és aki menthető, senki sem mozdul, hogy segítsen neki, mindenki kint várakozik. Később a romokon ücsörögve elmondja Sforzának, hogy úgy érzi, jelt kaptak Istentől, nemtetszését fejezte ki az Úr. Sforza szerint ez csak villámcsapás volt, de Sándor ki van bukva, köti az ebet a karóhoz, vezekelniük kell, böjtöléssel és imádkozással, mindezt addig, amíg Isten újra rájuk nem mosolyog.