A  nyitókép sütivel indul, érzem, hogy ez a rész rossz már nem lehet. Úgy tűnik, ennek az epizódnak a főszereplője is Mrs. Lynd lesz, ugyanis ő szenved a sütivel a tűzhely felett. Lehet, hogy Mr. Abrahamé a süti, folytatva a múltkori szerelmi történetet. Ó nem, sajnos kiderül, hogy a Hímző Egylet (ilyen is van?) részére készültek az almás piték - nevezetesen öt darab -, de szeretnék tag lenni ott, ha ilyen étekkel kedveskednek arrafelé. Mrs Lynd ecseteli, hogy azért sütött ennyit, mert a Hímző Egylet tagjait inkább ruházná, mint etetné, ugyanis a fő bélpoklosok képesek együltő helyükben benyomni egy fél tálca pitét, ki hallott már ilyet? Hogy kétségeink ne legyenek affelől, hogy kik ennyire belesek, nevesítve is vannak: Janet King és Felicity King, no lám.

Úgy érzem, el kellene mennem jósnőnek, mert Mrs. Lynd azért tartalékba félretesz két tálcával Mr. Abrahamnak, hát mondtam én! Nincs szebb a bimbózó szerelemnél, főleg, ha almás pitével van körítve. Mrs. Lynd a múltkori karanténos kalandja által férfiszakértővé lépett elő; előadja Marillának, hogy miért kell egy magányos férfit meghívni a saját lakásukba, ahelyett, hogy ő tenne látogatást, sőt, rátesz még egy lapáttal úgy, hogy Marillát egyenesen tapasztalatlannak nyilvánítja a férfiak terén. Marilla tiltakozása heveny röhögőgörcsöt vált ki Rachelben, mert szerinte az nem elég a férfilélek megismerésére, ha valaki a bátyjával él együtt ötven évig. Az más. Én vitatkoznék, de való igaz, hogy nekem nincs bátyám, így nincs összehasonlítási alapom, ötven évnyi meg pláne. Ezek után elindul az a kérdésfolyam, amely minden egyedülálló nő rémálma: miért nem ment férjhez, miért nincsenek gyerekek, stb. Marilla is keresi már a szívlapátot, amivel megfésülhetné Mrs. Lynd fogsorát a jó kis kérdései miatt, de inkább visszakérdez, hogy Mrs. Lynd mit tenne, ha Mr. Abraham esetleg nősülésre adná a fejét, és lenne akkora marha, hogy éppen Rachel lenne a kiszemelt áldozat? Rachel fölényesen odavágja, hogy visszautasítaná, még szép. Ezek után a férfiak hogy merjenek közeledni a nők felé? Köszi. 

Sarah és Olivia néni bőszen készülődik a Hímző Egylet következő összeröffenésére, lesz ö'öm és bódottá', ha kiderül, hogy almás pitét is szervíroznak, juhé! Hetty néni is szívesen hímezgetne-hámozgatna, de őt speciel elriasztja az a tény, hogy Rachel Lynd tartja az egyleti találkozót, ugyanis hetedikes koruk óta haragban vannak, itt valakik nagyon haragtartóak. A dráma oka természetesen a szívvel kapcsolatos: Hetty nénitől Rachel űzött el egy fiút, szerintem nem volt nehéz dolga. Sarahnak nem fűlik a foga a hímzéshez, próbál kibúvót találni, csakhogy ne kelljen megjelenni a híres egylet köreiben, az aggodalom oka, hogy nem tud hímezni. Sebaj, max. beáll süteményt pusztítani, vitának helyen nincs, irány a szakkör.

A hímzés szórakoztatóan telik: Rachel tölti be a bekapcsolt rádió szerepét, be nem áll a szája, folyamatosan nyomja  a bulvárhíreket a városka lakóiról. Természetesen mások is bekapcsolódnak az aktuális pletykákkal, kezdődik a "ki mond nagyobbat" játék. Rachelt is utoléri a kínos kérdések folyama, hiszen a Mr. Abrahammal szövődött "nem l'amour, hanemmi" helyzet felettébb izgat mindenkit. Mrs. Lynd hárít, persze, hogy venné ki magát a vallásos közösségben az a tény, hogy a férje helyébe bárki más is léphet? A női pletykánál veszélyesebb nincs, már Sarah is elkezd álmodozni arról, hogy mi lenne, ha Mrs. Lynd és Mr. Abraham között szorosabb lenne a kötelék. Lassan minden nő sorra kerül a volt és lehetséges udvarlóival, ez a rész rosszabb, mint egy olcsó női magazin. Kiderül többek között, hogy a legnagyobb férfifaló Janet King volt, Hetty néni és Olivia néni pedig egy-egy kérővel dicsekedhetnek csak. Marillára terelődik a szó, itt Mrs. Lynd ismét hangosan kacag, ugyanmár, ki hová gondol? Szegény Marillát elkapja a harci ideg, csípőből odavágja, hogy igenis jó nő volt fiatalon és miért ne lett volna kérője?  Többek között John Blyte, de sőt! Még van valaki a tarsolyban, akire a pitére és pletykára éhes hímző nők rettenetesen kíváncsiak. A nő nyel egyet, majd elkezdődik a coming outba csavart vetítés: nem a városban történt, mert Marilla egy fiatalkori utazása során ismerkedett meg az állítólagos férfivel. Az állak leesnek, ki gondolta volna, hogy a asszony ennyi időn át ilyen titkokat rejteget, nem is hiszik el sokan. Ms. Chutbert nem rest a nevén nevezni a gyereket, akarom mondani férfit, csak hogy hitelt adjanak a szavának: Duncan McTavish, úgyhogy mindenki megnyugodhat. Talán annyira azért mégsem, mert Ms. Chutbert a nevet az újságból nézte ki, ez a szokásos dramaturgiai fordulat. Hirtelen mindenkinek kialakult képe lesz az udvarlóról: biztosan csinos, jóképű, egyenes jellem, más nem is lehetett, ha Marilla szóbaállt vele. Sarah rögtönzött hasonlatokat költ a férfiről, illetve a férfi lehetséges gondalatairól Ms. Chutbert iránt, ez az írói véna átka. A házasság meghiúsulásának okaként pedig ismét a vallás lett beállítva: a férfi metodista volt, te szent ég! Mindenki kitér a hitéből, Marilla megnyugszik, na többet se fognak érdeklődni a fess férfi iránt. Amikor pedig Rachel megemlíti az almáspitét, már biztosak lehetünk benne, hogy két perc múlva senki nem fog emlékezni Marilla titkára.

Sajnos a pite okozta kaja-kóma elmúltával már az egész város Marillán csámcsog - a süti helyett - hiszen ekkora szenzációt még nem hallottak: ki hitte volna, hogy egy nőnek egy férfi udvarolt? Janet King nem ezen méltatlankodik, hanem inkább azon,hogy Mrs. Lynd szerint ő férfifaló démon volt, amit a férje el is hisz, jobban, mint azt, hogy Marillának majdnem bekötötték a fejét. Sarah azonban továbbfűzi a hallottakat, ő annak szurkol, hogy Mr. Duncan valóban létezzen, megjelenjen és soha többé ne eressze el Marillát. Szegény, túl sok romantikus regényt olvashatott. Felicity visszarángatja a földre, vagy inkább csak próbálja, mivel kritizálni kezdi Sarah hímzési tudását, de ez sem hat egy romantikus léleknek: Sarah kijelenti, hogy őt például ne azért vegyék majd el feleségül, mert szépen tud hímezni, az ilyen kérőket szívesen átadja Felicitynek. Egy-null Sarah javára. 

Rachel Lynd méltatlankodik Marillának, egyszerűen el sem tudja képzelni, hogy hogyan lehetséges, hogy ő erről a nagy l'amourról nem tudott. Marilla természetesen hárít, de később már nem néz olyan szívesen a tükörbe, ahogy korábban, azt hiszem, megértjük ezt. Sarah eközben kínlódik a hímzésével, sehogy sem akar sikerülni a jótékonysági vásárral felajánlott kendő, nagy égés van készülőben. Főleg úgy, hogy a rosszul hímzett szemek felbontására a kislány ollót használ, aminek következtében nemcsak a fonalat, hanem magát az anyagot is átvágja. A kétségbeesett fej azt sugallja nekünk, hogy ebből később hatalmas bonyodalom kerekedik, bár ne lenne igazam.  Sarah gyorsan kereket old Olivia néni elől, aki így egyedül indul el a vásárra. Menet közben csatlakozik Olivia nénihez Felicity és Cecily, minketten a bevételről álmodoznak, végülis a pénz jó motiváció. 

Sarah eközben lóhalálában vágtat be a városba új kezdőt vásárolni, ahol nagyobb izgalom éri, mintha megtudná, hogy felment a hímezni való kendő ára: a bolt előtt megpillantja Mr. McTavish lovaskocsiját, ezek szerint tényleg él ilyen névvel férfi a világon, ráadásul Avonlea-ban tartózkodik, szegény Marilla. A lány természetesen hallgatózni kezd, amikor meghallja, hogy Mr. McTavish alkudozik a boltossal: csodatapaszokat árul, innen már csak egy ugrás az egészségügyi termékekre épített MLM elterjedése. Sarah az ötperces beszélgetésből sok mindent megtud - szerencsére értékesíteni nem - de például, hogy Mr. Duncan agglegény, és abból a körzetből jött, ahová anno Marilla elutazott és megismerkedett ezzel (?) a jóemberrel.  

Lassan kezdődik a jótékonysági vásár, ahol Mrs. Potts még mindig Marilla rejtélyével van elfoglalva, nem volt rest körbekérdezni a távoli rokonságát, hogy hallott-e valaki Mr. McTavishről, szerintem Sherlock Holmes ipari tanuló a falubéli asszonyokhoz képest. Rachel Lynd megérkezésével újjáéled a harag Hetty néni és közte, hiába no, semmi nem fáj jobban, mint a szíven ejtett seb. Marilla szerint nevetséges ez a több évtizeden átnyúló haragszomrád, az élet rövid ahhoz, hogy egy pasi miatt örihari legyen két nő között. Sarah kifulladva végre megérkezik és újságolja a "jó" hírt Mrs. Chutbertnek: képzelje, megvan a rég elveszett vőlegény, lehet esküvőt tartani, hozzuk rendbe a régi elromlott dolgokat. Marilla kis híján szívszélhűdést kap, még jó, hogy a kezében lévő csészét nem ejti a padlóra. Úgy tűnik, a jótékonysági vásárnak lőttek, hirtelen mindenkit jobban izgat a férfi személye, mint a napokig készült zsebkendők, kelengyék. Sarah majd' kiugrik a bőréből, Marilla arca kezdi felvenni a horrorfilmek áldozataira jellemző pánikos homlokgyöngyözést, senki nem érti, hogy miért. A nőt többen biztatják, hogy ugyanmár, látogassa meg Mr. McTavish-t, ha a jóembert idáig sodorta a szél, ez nem lehet véletlen, de a Marilla csak hebeg-hablatyol, dehogy kíváncsi ő rá, hiszen biztosan nem lehet ez a férfi a régi vőlegénye. Mrs. Lyndnek gyanús ez a megmozdulás, illetve meg-nem-mozdulás, így elkezdi pedzegetni, hogy valószínűleg Marilla életében először füllentett egy nagyot, ha ennyire nem kíváncsi a régen látott szerelmére. Marilla nem enged és mielőtt elszáguld, inkább a ribizlilekvárra tereli a szót, remélve, hogy az érdekesebb, mint a szerelmi élete. Sarah nem érti az egészet és csalódott, pedig azt hitte, hogy remek dolgot vitt véghez. 

Mr. Duncan eközben "támadásba lendül", a város főterén árulja a csodaszereit. Szerintem magában nem is érti, hogy miért van ekkora tömeg, gondolom, eddig egyetlen városban sem szokott hozzá ahhoz, hogy ennyi ember vegye körül. Az álmában sem jutna eszébe, hogy igazából nem a portékái, hanem a személye ad okot ekkora népszerűségre. Mondjuk a férfit sem kell félteni: az MLM technikáit alkalmazva igyekszik kihasználni a tömeget és naív kisvárosi embereket. Az első magánéletére vonatkozó kínos kérdés azonban gondolkozóba ejti: hogy a manóba érdekli ezeket a nőket az, hogy ő honnan származik, és a csodatapasza pedig miért ragad az érdektelenség homályába? A megválaszolatlan magánjellegű kérdés természetesen lavinát indít el a pletyós asszonyok között, máris savazzák Marillát, hogy biztosan hazudott, és különben is. Mr. Duncan lassan rájön, hogy itt egyetlen egy portékát sem fog eladni a magánélete taglalása nélkül. 

Marillát otthon eszi a lelkifurdi, neki sem könnyű. Magát akarta megvédeni, aztán tessék! A kitalált férfi hirtelen megjelenik! Talán jobb lenne, ha a lottószámokra gondolna ilyen módszerrel, hátha bejön. Mrs. Lynd settenkedik az asszony közelébe és megrovásban részesíti, miszerint nagy lehet a baj, ha már a templomba se jár el, szegény Ms. Chuthbert. A két nő szóváltásba keveredik, aminek az a vége, hogy Marilla otthagyja Rachelt, gondolom, a púpja tele azzal, hogy mindenki őt üldözi, és rajta kérik számon a férfit.

Marilla Chutbert története az emberek magánéletét is felbolydítja: Sarah azon ábrándozik, hogy jó lenne segíteni, amíg Olivia néni határozottan tiltakozik ellene és gyilkos pillantásokat vet Hetty néninre. A szlogen: "Nem kell beleavatkozni mások életébe!" azt hiszem, értem, hogy mire céloz és miért néz Hetty nénire. Homályos utalások által arra a következtetésre jutunk, hogy Hetty néni üldözte el Olivia néni egyetlen udvarlóját, így érthető, hogy miért gondolja a fiatal nő azt, hogy maradjon mindenki a saját háza táján és ott sepregessen. Hetty néni nem tágít, bölcs gondolatokat támaszt a gondviselésről, és hogy néha be kell avatkozni, ha jól látom Sarah arckifejezéséből, termékeny talajra hullottak a gondolatok. Bizony hogy nem csalt a szemem, Sarah lépésre szánja el magát, de előtte megkérdezi Hetty nénit a dologról. Persze, semmi konkrétum, csak "van egy barátom, és annak egy barátja, akinek segíteni szeretnék, akkor…", így Hetty néninek fogalma sincs, hogy a lány miről beszél, de ráhagyja. Kislány, csinálj amit szeretnél, úgysem lehet téged lekötözni.

Sarah cselekszik, azonnal de máris, még pirkadatkor kióg és Mr. Duncan keresésére indul. A férfinak felcsillan a szeme a korai látogató miatt, biztosan azt hiszi, hogy a shoppingláz hajtotta a kislányt a gyógyvacakjai felé. Sarah ünnepélyes mondókába kezd, Marilla Chutbert nevének említésénél azonban a férfi nem rezzen össze, nem homályosodik a tekintet: itt baj van. Mr. Duncan kerek-perec kijelenti; fogalma sincs, hogy a kislány kiről hablatyol, de ha már erre járt, talán ezen az agybajon is lehetne segíteni valami csodatapasszal. Természetesen a kínos párbeszédnek fültanúja is van: Mrs. Potts, ő sem tudta legyűrni a beszerzési mániáját a kora hajnali órákban. Mr. McTavish egyre jobban nem érti, hogy Sarah miért emlegeti Ms. Chutbert nevét, a fiatalkori lánykérést meghallva egyenesen felháborodik. Mrs. Potts is bekapcsolódik, egyre több a tisztázásra váró kérdés: kiderül, hogy Mr. Duncan nem onnan származik, ahonnan korábban sejtették, és még mindig homályos pont számára Marilla személye. A férfi látja, hogy itt vásárlás nem lesz nemcsak a két nő tekintetében, hanem városi szinten sem, mert mindenkit jobban érdekel egy ismeretlen nőhöz fűződő viszonya, semmint a csodaportékája. Felháborodásának hangot is ad, mivel volt már korábban ilyen tapasztalata: egy másik városban összeboronálták a papnéval, és ott is jelentősen csökkent ezután az eladott áruk száma, így a szerelmi élet bevonása nem jó ómen, ha üzletelni akar.

A férfi - hogy pontot tegyen az ügy végére - elhatározza, hogy felkeresi Ms. Chutbertet. Sarah ismét kiéli a távfutói hajlamát, ugyanis megállás nélkül nyargal a több kilométer távolságra tehető Chutbert birtokra. Ő érkezik elsőnek, talán még időben. Két lihegés között bevallja, hogy sajnos próbált közbeavatkozni és lehet, hogy nem jól sült el a dolog. Marilla összeomlik, Sarah pedig attól, hogy látja, hogy mit tett az asszonnyal a hír. Amikor kiderül, hogy ennek az egésznek ráadásul Mrs. Potts is a fültanúja volt, Marilla úgy érzi, hogy nincs tovább, de sajnos van: megérkezik Duncan McTavish, és személyesen Marillával szeretne beszélni, ójaj. Mindenesetre a férfi dühös, Ms. Chutbert beletörődött, Sarah és Rachel pedig az ajtóra lapulva várja a fejleményeket. Szerencsére Marillának van esze, kerti sétát javasol, így jártatok hallgatózók. A férfi nem lenne üzletember, ha nem az elmaradt hasznát hangoztatná elsősorban, a kereskedők a század elején sem hazudtolták meg magukat. Mr. Mctavish talán ráeszmél, hogy jövedelmezőbb lenne pletykalapot árulni, semmint kétes eredetű gyógytapaszokat. Marilla csökönyösen hallgat, a férfi kezd elbizonytalanodni, hogy talán mégiscsak tévedett. Elnézést kér az asszonytól, de amikor távozni készül, Marilla megállítja: talán itt az idő bevallani és jóvá tenni mindent.

Rachel és Sarah ezt a jelenetet a zárt ablak mögül nézi végig, hang nélkül a testbeszéd alapján mi is azt hihetnénk, hogy egy frissen találkozott régi szerelmespár cívódását láthatjuk. Azt is megtudhatjuk, hogy Rachel Lynd szimpatikusnak találja Duncant, még annak ellenére is, hogy metodista, segítség, kerítsenek már ennek a nőnek egy férfit! Marilla az udvaron gyón, bevallja Mr. McTavishnek, hogy a férfi egy kitalált sztori főszereplőjeként lépett be az életébe, erre ő számított a legkevésbé, so sorry. Az okok igen egyszerűek: akit egyszer a falu a nyelvére vesz, annak nincs menekvés, hacsak be nem bizonyítja az ellenkezőjét, jelen esetben azt, hogy Marillának igenis volt komoly udvarlója, és csak a külső körülményeken múlott, hogy nem lett belőle is házsártos özvegy, de kár. Mert ugye, ebben a kisvárosban nagyobb dicsőség özvegynek lenni, mint vénkisasszonynak, pfejj az előítéleteknek! Duncant viszont meglepő módon szórakoztatja a történet, esze ágában sincs már haragudni. Végre Marilla is elmosolyodik, úgy tűnik, szent a béke, mindenki boldog. Mr. McTavish rá is dob egy lapáttal a helyzetre a remek ötletével: ha már így alakult, miért ne találkozhatnának?  Gondolom a férfi fejében az elmaradt haszon is előtérbe nyomakodott, ezt a helyzetet is kezelni kellene. Sarah-ék eközben - látva a nagy vidámságot - leesett állukat kanalazzák fel a földről, ki gondolta volna? 

Jönnek a bocsánatkérések Rachel és Sarah részéről, mea culpa, azonban Marilla közli: bocsi, az egész sztori hazugság, soha nem történt lánykérés, külön Sarahnak címezve a tanmesét, miszerint miért is nem szabad hazudni. Ha okos, a későbbiekben nem a saját kárából fog tanulni, álljon előtte példaként ez az eset. 

Mrs. Potts a vasárnapi mise után természetesen megtalálja Rachelt, hogy hallotta, hogy mi törént Mr. Duncan és Ms. Chutbert között, naugye. Rachel Lynd azonban kiáll a barátnője mellett, pletykásnak nevezi Mrs. Pottsot, lássuk be, van is benne valami. A női szópankrációt Mr. Duncan szakítja félbe: beparkol a fogatával a templom elé, hogy Marillát felsegítve elkocsikázzon vele a megdöbbent nők szeme elől. Erkölcsi felemelkedésnek lehetünk szemtanúi: a városka lakossága meggyőződéssel mosolyog, mert mindig is tudták, hogy Marilla Chutbert becsületes, igazmondó asszony, jó lett volna erre pár nappal korábban rájönni, akkor nem lett volna ekkora bonyodalom. 

Mrs. Lynd bölcs megjegyzése tökéletes: "Öreg asszony nem vén asszony!" és valóban nem, csak tudni kell a korral járó szájmenést időben kezelni. Bár igaz, ez a fiatal lányokra is vonatkozik, hiszen Felicity tovább kanyarítja a történetet titkos lánykérésről, sejtelmes jövőről, amit Sarah megadó mosollyal fogad: ez a sztori úgy szép, ahogy van, és a legjobb az egészben az, hogy minden szava igaz.