Adam Richman a tehénszar szagos Texast a háta mögött hagyva, Chicago városába indul, hogy ízlelőbimbói egy percig se legyenek ingerszegény környezetben. A nagy verseny, melyre ezúttal benevez, a csikágózás hagyományát mélyen elrejtve nem is szólhat másról, mint három darab, nem éppen gyerekadagra méretezett szendvics kíméletlen elpusztításáról.
Az első megálló az Al’s Beef étterem, ami nem egy kimondottan vegán hely. Van itt minden, hot dog, lengyel kolbász, de ami igazán különleges, és ami miatt megéri eljönni erre a helyre az nem más, mint a híres olasz húsos szendvics. Tényleg nem csak két szelet kenyér közé rakott párizsi, plusz sajtból áll a híres szendvics. Itt aztán megadják a módját a színhús elkészítésének. A gyenge 4,5 kilós hátszín "darabkák" 4 órán át sülnek lassú lángon, hogy átvegyék a szaft fűszeres ízét. Aztán, hogy ne csak a sütő, a hűtő is dolgozzon, az elkészült húsokat egy éjszakára berakják a fagyasztóba. Ez azért fontos, mert e nélkül a szeletelő gép nem tudná a színhúst papír vékonyságúra szelni. Már majdnem kész, de az utolsó rész most következik. A húsok 74 fokon párolódnak tovább, a belőlük visszamaradt lében. És ez a szaft továbbra is játszik, ugyanis csak úgy finom az olasz húsos szendvics, ha szaftba mártva kéri az ember és fogyasztja vígan, jóízűen. Az elkészült még száraz szenyát fogják, és belemártják a szaftba. Nem ám csak a tetejére locsolnak egy kisebb merőkanálnyi adagot. Nincs szarozás, az egészet bele a szaftba, had tocsogjon. Eddig csak kenyérről meg húsról volt szó, de van benne zöldség is, némi édes paprika, meg valami speckó olasz szósz, ami nem áll másból, mint zellerből és egyéb más olajban ázott fűszerekből. Na.
A következő megálló a Gino’s East pizzéria, ahol meglepetésünkre pizzával kényeztetik a jónépet. Naná, hogy nem akármilyen pizzáról beszélgetnek itt az emberek, mert ide csak a Gino féle vastag pizza miatt érdemes igazán betérni. Adam azonban szarik a farmra és inkább a ház másik specialitásával kacérkodik, ami 1kg tésztából, 0,5 kg mozzarella sajtból, és 2 kg húsból áll. A 2 kg hús hallatán ne 2 kg vizes gépsonkára tessék gondolni, hanem darált húsra, kanadai bacon-re, és pepperonira, amire jön még fél kiló szósz, sok szalonna darabka és romano sajt. Ez Gino húsos legendája. Rohadjak meg, nem egy tipikus Don Pepe pizza.
Adam felmegy a Sears Tower – ma már Willis Tower – legtetejére, hogy onnan merítsen emberfeletti bátorságot ahhoz, hogy szembenézzen három óriás szendviccsel. A Lucky’s szendvics ételbárban négy éve lehet jelentkezni az öngyilkos küldetésre, de csak tíz ember állt fel és távozott büszkén és férfiként. A konyhában megmutatják nekünk, hogy is készül a Lucky’s óriás szendvics. A kiválasztott három fajta hósból 10-10-10 dkg kerül a szenyóba, de ezeket előtte megsütik/pirítják, mégpedig úgy, hogy oldalanként 1-1 percig hagyják a platnin sercegni. Eztán jöhet csak a tojás, és egy kis sajt. Az elkészült hús, sajt, tojás kombinációt rárakják a vastagon szelt francia kenyérszeletekre, majd az étel-műalkotást megkoronázva jöhet két szelet paradicsom egy maréknyi káposztával és sült krumplival megtámogatva. És végül pedig a szendvics tetejéül szolgáló, újabb szelet francia kenyér lesz az "i"-n a pont. Na, ebből kellene három darabot egy óra leforgása alatt betömni. A szabály egyszerű, nincs pihenő, nincs megállás, mindent meg kell enni, ami a földre hullik azt is Induljon a hatvan perc! Nem szaporítom a szót, mert ez a verseny annyira sem volt eseménydús, mintha egy koala mackót néztünk volna eukaliptusz majszolása közben. Adam ’pókhas’ Richman 25 perc alatt, szemrebbenés nélkül megette a szenyókat,és ezzel az idővel még szép, hogy megdöntötte a házi rekordot.
Ember kontra étel, 3:2
Facebook kommentek