Hogy volt?

Tüskevár 1x04 - A leskunyhóban

2012. július 11. 13:00 - Gabba

A múltkori részt cliffhangerrel zártuk, meglépett a víziszörny, de Matula gyors akcióterve reményt ad a kétségbeesett Tutajosnak. Csónakba szállnak, Matula újabb különleges pákászeszközzel ismerteti meg Gyulát: a fentővel. Hosszú bot végén háromágú kampó, ezzel kell kotorászni a mederfeneket. 100 méter zsinórt nem nyel el a föld, ismételgeti többször is Matula. Az öreg csendesen evez, egy lapáttal hogy tudja ilyen egyenesen hajtani  a ladikot, kérdezi magában Tutajos. Matula időnként megáll, kotorászik a zsinór után, de semmi. Tud evezni?, kérdezi váratlanul. Tutajos ugyan már kezd rájönni, hogy itt a berekben nem érdemes köntörfalazni, de azért még mindig szégyelli, ha valami nem megy neki. Hát, megpróbálhatom, mondja bizonytalanul, mire Matula: Szóval nem tud, na mindegy, akkor a fentővel próbálkozzon. Tutajos becsülettel gereblyézi a feneket, időnként kiemeli a kampót, de avatatlan szemével végül mégsem ő veszi észre az iszapos zsinórt, hanem Matula. Kösse rá a végét az orsóra és tekerjen fel belőle, amennyit tud, utasítja Tutajost.

Leskunyhó01_.JPG

Egy idő után a zsinór megfeszül, Matula átveszi a botot és Tutajost ülteti az evezőhöz. Ha elkezd húzni a harcsa, maga csak nyomja a vizet, mindegy hogyan, az a lényeg, hogy mozgásban legyünk, adja ki az új utasítást az öreg. Egyszer csak rántás, a hal megindul, Matula próbálja megállítani, Tutajos hátul lapátol. Úgy suhannak, mintha motorcsónakban ülnének, a nádszálak száguldanak hátrafelé, az izgalom szokatlan bőbeszédűségre sarkallja Matulát is, egy perc alatt két mondatot is mond. A harcsa bedob minden trükköt, húz jobbra-balra, mint bizonytalan választópolgár a szavazófülkében, hátrafelé is próbál úszni, de Matula lassanként egyre közelebb húzza a csónakhoz. A küzdelem tetőfokán feláll, egyik kezében a bot, másikban a vágóhorog, amivel végül sikerül a csónakba emelnie a kapitális harcsát. Most már a miénk, mondja diadalmasan az ámultan pislogó Gyulának. Megvan vagy tizenöt kiló, beviszem Nancsinak, mert kettőnknek sok lenne, teszi még hozzá. Visszaeveznek a partra, majd a jól végzett munka után kiülnek a gunyhó elé pihenni. Matula pipára gyújt, Tutajost ismét megkínálja szivarral, de Gyulánk udvariasan elhárítja. Egy héten elég egyszer behányni szivartól, gondolja magában.

Leskunyhó02.JPG

Másnap reggel alapos izomlázzal ébred, a küzdelem a harcsával és a szokatlan evezés megviselte. Most kell rádolgozni, mert különben csak itt fog feküdni egész nap, biztatja Matula. Amíg a reggelit készíti, elküldi a fiút úszni egyet, mert ilyenkor szinte meleg a víz. (Ja persze, egy 13 évesnek lehet, de így negyven felett csakis a termál, teszem hozzá saját észrevételemet.) De nem hoztam fürdőnadrágot, szabadkozik Tutajos. Nem is arra gondoltam, hogy a nadrágot kellene megfüröszteni, mondja erre Matula. Ez az érvelés támadhatatlan, Tutajos így végül egy szál törölközőben elindul a vízhez. Fázósan beleereszkedik, de aztán pár csapás után vidáman úszkálni kezd, fickándozik, mint hal a vízben, hogy stílusosak legyünk, a magam részéről mindenesetre borzongva nézem. Mire visszaér a gunyhóhoz, kész a reggeli, az előző napi megkocsonyásodott hallé pirítósra kenve. Tutajos nekilát és egymás után tünteti el a méretes kenyérszeleteket: Ez nagyon jó, nagymama és Nancsi néni is elbújhat mellette, jelenti ki tele szájjal. De ez maradjon köztünk!, figyelmezteti Matula somolyogva.

Leskunyhó03.JPG

A mai napi program madármegfigyelés, gukker a hátizsákba, emberek a csónakba, Csikasz vágyakozva néz rájuk, de Matula nem engedi, hogy velük jöjjön. Ismét Tutajos előtt a lehetőség, hogy evezzen, felkapja a lapátot, meríti a vízbe férfiasan, a csónak el is indul, de nem egyenesen, hanem körbe-körbe. Mit csinál, nem ringlispíl ez!, szól rá Matula. Én két evezővel szoktam, magyarázkodik Tutajos. Kettővel? Iszen eggyel sem bír, mondja erre Matula. Aztán megmutatja a technikát, amit nyilván minden olvasó kívülről fúj: A lapjával húz, az élivel kormányoz. Majd visszaadja az evezőt, Gyula derekasan igyekszik az elméletet átültetni a gyakorlatba, ami végül úgy-ahogy sikerül. Szóba kerül Tutajos kebelbéli cimborája is, Gyulánk lelkesen meséli, hogy Bütyök a táborozás után ide fog utazni. Úgy hívják, hogy Bütyök Béla?, érdeklődik barátságosan Matula. Nem, az csak a beceneve, mindenkinek van ilyen az osztályban. És a magáé mi?, jön a következő kérdés, pont a legjobbkor. Tutajos…, mondja erre Tutajos az evezővel bénázva. Bárki más a hasát fogva kezdene erre röhögni, de Matula csak bólint és kijelenti: Hát, tutajosnak elég hitvány, de majd teszünk róla, hogy összeszedje magát.

Leskunyhó04.JPG

Miközben lassan csorognak, Matula mesél a nádas madárvilágáról, a víz szélén bogarászó kis szárcsákról, a ragadozó barnakányáról. Megtudjuk, hogy a kánya időnként halat is fog, de van úgy, hogy akkora halat is ki akar emelni, amit nem tud felemelni. A hal aztán lehúzza a víz alá és megdöglik. A hal?, kérdez erre vissza Tutajos. Ülj le fiam, egyes, mondaná erre bármelyik biológiatanár, kivéve a vajszívű Lajos bácsit és persze Matulát. Fogtak itt egyszer egy húszkilós pontyot, annak a hátába bele volt nőve két láb csüdig, teszi még hozzá az öreg, amit szokásos nagyotmondó horgászdumának tartanánk és hangosan röhögnénk rajta, ha egy mezei horgásztól hallanánk, de Matulától természetesen elfogadjuk és elismerően azannyázunk magunkban. Tutajos fantáziája meglódul: De jó lenne egy puska az ilyen kánya ellen! Van nekem, majd kihozom, mondja erre az öreg, Gyulánk meg már látja magát, amint az osztálytársak elismerő pillantásától kísérve meséli, miket lőtt puskával a nyáron.

Leskunyhó05.JPG

Újabb madarak tűnnek fel, szürkegém, dankasirály, Matula természetesen mindegyikről mindent tud. (A könyvben a gém vagy hatmétereset köp, amikor elhaladnak mellette, a filmben ilyet sajnos nem látunk, pedig ezt azért megnéztem volna.) Mielőtt kikötnének, gyönyörű tündérrózsák közt siklanak el, a városi népek ezektől teljesen el vannak ájulva, egymásnak mutogatják a Margitszigeten, pedig ha meghallgatnák az öreget, lehet, hogy csalódnának: Vízitök ez, a levele és a szára is olyan, mint a közönséges töknek.

Leskunyhó06.JPG

Kiszállnak, Matula figyelmezteti Tutajost, hogy mindig a nyomába lépve haladjon és ne álljon meg, mert elsüllyed. Gyulánk elegendő mennyiségű témába vágó romantikus kalandregényt olvasott már, ellenvetés nélkül indul Matula után. Lépteinek zaja azonban vagy tíz decibellel hangosabb, mint Winnetou-é, az öreg kénytelen rá is szólni: Ne csörtessen már! (Oké, azt azért ismerjük el, hogy mokasszinban könnyebb halkan osonni, mint 44-es gumicsizmában.) A zsombékok közt lépegetve tényleg sok érdekességet látnak: kakukkfiókát a nádirigó fészkében, békára vadászó siklót, stb, majd megérkeznek a címben jelzett leskunyhóba. Ez tulajdonképpen nem más, mint náddal benőtt megfigyelőhely, Matula csendben széthajtja a leveleket és már indul is a mozizás, mint megboldogult ifjúkorom törzshelyén, a tabáni Diadal filmszínházban.

Leskunyhó07_.JPG

Jobbról kócsag, balról búbos vöcsök, föntről lecsapó héja, nagy riadalom a madárnépség körében. Tutajos alig bír magával: Mégis jó lenne most az a puska! Persze, egy lövéssel elriasztaná innen az egész madársereget vagy két hétre, válaszolja Matula. Annak a héjának is van vagy három fia, legfeljebb éhendöglenének, szerintem jobb nem beleszólni ezekbe a dolgokba. Tutajos azonban tovább heveskedik: De az a szegény vöcsök mégis csak ártatlan! Az öreg erre csak göcög: Hát, embert nem eszik, az igaz, de ha a halak beszélni tudnának… Aztán tovább szemlélődnek, van is mit nézni, bár a szűkebb költségvetés miatt nem olyan széles a kínálat, mit a Homoki-Nagy-féle Vadvízországban. A kanalas gém a közelben eteti a fiókáit, a felöklendezett kaját a kicsik örömmel csipegetik ki anyjuk csőréből, Tutajosnak azért ez már sok: De gusztustalan!, fakad ki, de persze megint Matulánál az igazság: Nincs tányérjuk, mit csináljanak, ha meg a fiókáknak jó így, akkor jó. Már késő délutánra hajlik az idő, amikor Matula visszahajtja a nádleveleket, mára vége a mozinak.

Leskunyhó08_.JPG

Mire Tutajos másnap reggel felébred, megérkezik Matula is a faluból, vállán a puska, zsákjában levél Bütyöktől. Tutajos azt se tudja, örömében melyikhez kapjon először, végül aztán a levéllel kezdi, amiben Bütyök arról értesíti, hogy szombaton érkezik. Majd a puskát kezdi vizsgálgatni, közben szeme megakad az öreg szarkán, ami rendszeres vendégként fel-feltűnik a gunyhó környékén. Tutajos már tisztára Kittenberger Kálmánnak vagy Széchenyi Zsigmondnak érzi magát: Le kéne lőni ezt a szarkát, mondja Matulának. Az öreg helyében én már biztos leordítottam volna a gyerek fejét (hát mindenre lőni akarsz, ami mozog, erre kell a puskám, apuskám?, vagy valahogy így), Matula persze más módszert választ. Öreg szarka ez, ismeri a puskát, figyeljen csak! Bemegy a gunyhóba, majd kijön a fegyver nélkül, aztán újra bemegy és kijön, kezében a puskával. Megemeli, a madár abban a pillanatban elrepül, Tutajos hitetlenkedve néz.

Leskunyhó09.JPG

Végül Matula lehetőséget ad, hogy izgága barátunk kipróbálja a lövésztudományát: Ez ám a jó puska, egyszer nyolc libát lűttem vele egy patronnal, meséli, miközben papírlapot tűz az egyik fa oldalára. Mindenki meglepetésére Tutajos az első lövéssel eltalálja a lapot, az öreg elismerően bólint. Elsőre nem rossz, de máskor ne az orrával célozzon, vizsgálgatja Gyulánk vérző cserpákját. Tutajos bevallja, hogy még mindig cseng a füle a lövéstől. Majd megszokja, nyugtatja meg Matula.

Leskunyhó10.JPG

Címkék: tüskevár
12 komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Tóthi 2012.07.11. 14:22:33

A gém röptében és hátulról köpött, mivel rendben volt az emésztése. :-)

Egyébként nekem úgy rémlik, Tutajos a könyvben nem volt ilyen vérszomjas, különösen, miután Matula mondta, hogy ha meglövi a kányát, annak is szépen éhen vesznek pár nap alatt a fiókái. FilmGyulát időnként szívesen elegyengettem volna szívlapáttal. :-)

basel 2012.07.11. 14:22:37

"A könyvben a gém vagy hatmétereset köp, amikor elhaladnak mellette, a filmben ilyet sajnos nem látunk, pedig ezt azért megnéztem volna."

A gém nem a csőrös felével szokott köpdösni, a könyvben sem azzal teszi:)

Gabba 2012.07.11. 20:24:53

Látom, erre a gémes jelenetre mindenki nagyon jól emlékszik :)

@Tóthi: de, de, amióta szóba került a puska, Tutajos a könyvben is mindig le akar lőni valami jószágot

dr. Dottyka, a Vörös Cipellős, Katgimis Angyal 2012.07.11. 21:08:21

@Gabba: persze, le akarja lőni, de akkor mond le róla, amikor a fentebbieket mondja neki Matula:)

Tóthi 2012.07.11. 21:39:17

@dr. Dorothy, a Vörös Cipellős: Igen, aztán mikor később Bütyökkel szóba kerül a lövészet a megtámadott nyulak kapcsán, akkor már ő csillapítja a nagyfejű barátját, és meséli el neki a fecskeharapó olaszokat, meg a pacsirtazabáló franciákat.

Szóval a kezdeti izgalom csillapodtával beáll nála egy egészséges egyensúly (szvsz IRL természetes, hogy egy kamasz megzakkan egy kicsit, ha puska kerül a kezébe), és ez az a fejlődés nála, amit én a filmből nagyon hiányoltam.

Gabba 2012.07.12. 07:10:23

@Tóthi: A nagyfejű barát a jövő héten megérkezik ...

Virt02 2012.07.12. 10:01:22

Na szóval valójában a gém az hátulról... szóval tudjátok.

Azért jó ez a könyv különben, mert a mai fiatalok megtudják, hogy létezik olyan magyar szó, hogy "megdöglik" egy állat, és ez egyáltalán nem csúnya kifejezés...

Virt02 2012.07.12. 10:06:02

"Úgy hívják, hogy Bütyök Béla? ...Hát, annak elég hitvány, de majd teszünk róla, hogy összeszedje magát."

Azt hiszem a könyvben így hangzik a mondat - és én mindig úgy gondoltam, hogy Matula így érti: "Annak elég hitvány neve van, hogy Bütyök, de majd teszünk róla, hogy jobb nevet érdemeljen ki."

Nyilván a filmesek is úgy gondolták, hogy félreérthető, ezért mondatják vele, hogy "tutajosnak hitvány"...

AniBlues 2012.07.12. 13:14:33

@Virtusblog:
Neem, a filmben jól volt ez.
A könyvben:

"– Bütyök jön, Matula bácsi.
– Az a Béla? Szóval az a neve, hogy Bütyök Béla?
– Nem, Pondoray Béla, de mi csak Bütyöknek hívjuk. Mindenkinek van ilyen neve az osztályban…
– A magáé mi?
– Tutajos… – vallotta be Gyula, és már meg is bánta, mert az öreg szemében valami kaján nevetés bujkált.
– Tutajos? Hát annak elég hitvány, de – komolyodott el az öreg – majd teszünk róla, hogy összeszedje magát. Menjünk. Eredj előre, Csikasz, mindig láb alatt vagy."

Virt02 2012.07.12. 14:31:20

@AniBlues:
Hát ezt mondom én is, hogy én annak idején félreértettem a szöveget :)
Az "annak"-ot úgy értettem, hogy "annak a fiúnak"...

Most mondhatod, hogy én voltam az egyetlen az országban, mindenki más jól értette... lehet :)

Gabba 2012.07.12. 20:28:44

@Virtusblog: de igen, te voltál az egyetlen :D

egyébként én az ilyen rejtett poénokért (is) szeretem Fekete Istvánt, mint amilyen pl. a gém "köpésének" leírása.
mondjuk nekem Jókai is bejön, nála is vannak olyen finom humorok, amik anno fel sem tűntek, csak most felnőtt fejjel újraolvasva.

Virt02 2012.07.13. 09:03:08

@Gabba:
Mert nincs benne a köztudatban manapság, hogy Jókai minden műve tele van humorral.

A Kőszívű ember kapcsán is mindenkinek a film ugrik be, hogy az milyen komoly, meg szomorú a vége, stb. de az eredeti műben, azért van benne pl. Tallérosy Zebulon (aki Jókai egy vicclapfigurája - szó szerint!), hogy humor is legyen benne, meg aztán a vég(kicsengés)e is teljesen más a regénynek...
süti beállítások módosítása