Torontóban, az aktuálisan zajló világkereskedelmi konferencia egyik iráni delegáltja futni készül, ami csak azért gyanús, mert egy nagy sárga borítékot is elrejt a pulcsija alá. A szobatársát lerázza, a hotel halljában a biztonsági őrnek előadja a 'futni-készülök-közben-hallgatom-az-mp3-t' magánszámot, majd az utcán leint egy taxit a zuhogó esőben, bemutat némi kápét és azt kérdezi a sofőrtől, ennyiből milyen közel tudja őt vinni a Nagy Ámerikához. Nagyon, a Niagara vízesés nincs is olyan messze.
Nagyő Ben felbukkanásának és újabb eltűnésének kiheverését enyhítendő Annie a munkába menekül, későig bent marad az irodában és felesleges dolgokat csinál, amit már Joan sem hagy szó nélkül. Hiába esküdözik a lány, hogy kiheverte, Joan szabadságra küldi. Nem kell (Annie, ne légy béna!), jól vagyok. Jó, akkor mesélj a levélről, amit a fél stábbal elemeztettél. Annie előkapja a fiókból a pár szavas búcsúlevelet, melyről már mindent tud, még azt is, hogy hol nőtt az a fa, amelyikből a papírt készítették, a grafológiai elemzésből Ben egyes tulajdonságait is megismerte, csak azt nem tudja, mit jelent az üzenet. Nalátod, Annie, feleslegesen rágódsz, menj egy kicsit pihenni. Végül meg is teszi, kezdésnek otthon épp a kádban lazít, amikoris nővére ront be mérgesen, mert a férje már nem munkanélküli, új munkát kapott, amivel csak az a baj, hogy emiatt nem tud elmenni a 10 éves házassági évfordulójuk ünneplésére szánt második nászútra. No de sebaj, mivel Annie a hibás, hogy koszorúslányként nem beszélte le a frigyről, most törleszthet: együtt utaznak. Annie nem tud kibúvót, hisz' kimenőt kapott, irány a Niagara. Micsoda véletlen!
Auggie folytatja a Liza-féle -nem mellesleg elég közeli- megfigyelést, ám az újságírónő nem hazudtolja meg magát, próbál infókat kiszedni a srácból valami Londonban alapított Albion csoportról. A srác viszont a megegyezésükre hivatkozva (nem kérdezel információkról, én pedig nem kérdezem, honnan vannak), hárít. Oké, akkor nincs mit tenni, még egy menetet le kell zavarni indulás előtt.
Campbellék házassági tanácsadása még mindig tart, bár nem egyszerű a dolog, mert most például szakmai kérdésekben nem értenek egyet, Annie a téma, de a tanácsadónak nincs megfelelő szintű hozzáférése a témához, ezért kiülhet a saját foglalkozásáról a váróba, miközben Arthur és Joan szájkaratéznak.Joanból kibújt az együttérző nő, szerinte Annie kimerült, Arthur szerint viszont teher alatt nő a pálma, ez pedig jó. Meg különben is, ha már itt tartunk, kapóra jön az a pihenés, mert egy iráni delegált megszökött, információkat akar átadni, cserébe letelepedne egy takaros kis házban a faluszélén, ámdecsakhogy mielőtt belemennének, ellenőrizni kell a dolgot, és mivel ő a főnök, Joan szólhat Annie-nek az új küldetésről. Rendben, Arthur, ma éjjel a kanapén alszol.
Annie már nem is bánja, hogy belement az utazásba, az erkélyről nézi a vízesést és elájul a látványtól, már csak azért is, mert közben a sri lankai vízesésbe csobbanó Benre gondol, én meg azon agyalok, hogy nekem miért nincs egy nővérem, akit kénytelen lennék elkísérni a Niagarához. Danielle fel van dobva, megy is zuhanyozni és milyen jól teszi, mert Auggie épp hívja Annie-t a küldetés részleteivel (lenti kávézó 10 perc múlva), így nyugodtan beszélhetnek, mire tesó végez, ő már útra kész, az a fedősztorija, hogy lazításképp futna egy kicsit. Így? Nyáriruciban? Ja, tényleg, megyek átöltözni. És megy. Később a megbeszélt helyen szalvétára írt üzenetet hagy, majd felszedi az iráni jóembert, elcsevegnek pársziul, majd a férfi átvált angolra, kiderül, hogy Yahya Rahimi a becsületes neve, imádja Amerikát, az iPodot, a kémfilmeket, összességében nagyon lelkes, erre még a sok kávé is rátesz, amit megivott. Annie kevésbé lelkes, mert nem tudja ellenőrizni a személyazonosságot, az irániak ugyanis elővigyázatosak és az útleveleket a küldöttség vezetőjénél kell hagyni. Van viszont egy DVD kölcsönzőjegy, az segít? Egy fotó is előkerül a zsebéből, amelyiken két kisgyerek ácsorog, Annie kérdezgeti is, ők a gyerekei?, otthon maradtak?, őket is át akarja hozni?, de a férfi nem akar a családjáról beszélni. A lány próbálja megértetni, hogy ő nem ígérhet semmit, addig főleg nem, amíg nem ellenőrzik, hasznos-e az infó.
Annie megkapja a borítékot, máris telefonvégre kapja az otthoniakat: Yahya szerint bizonyítéka van arról, hogy Irán katonai technológiákat vásárol, megsértve ezzel az ENSZ megegyezéseket, de a DPD csak a szemének hisz, arra kérik a lányt, faxolja, szkennelje, akármizze át az anyagot, a lényeg, hogy valahogy juttassa el hozzájuk. Közben persze már utána néztek a fickónak, semmi különös, egy mérnök, aki többször próbált már jelentkezni hozzájuk a bármilyen egyetemre, de nem vették fel, mert nem kell nekik. Eddig jutnak az eszmecserében, amikoris Annie ismerős kiabálásra lesz figyelmes: Danielle ütögeti fenyegetően a parkolóban hagyott kocsiját, mert egy idegen pasi ül benne. Walker rohan, kimagyarázza a helyzetet: a férfi segít a Smithsoniannek visszaszerezni néhány, az iráni követségről ellopott képet, köszönjük, zuhanyozás közben keresték meg, de mivel nem akart bekavarni, inkább futásnak álcázta az akciót. Danielle elnézést kér a férfitől, amiért majdnem rászabadította a helyi erőket, majd engesztelésképp meghívja egy kis kirándulásra.
Annie kihasználja az alkalmat, vásárol egy masinát, beül a nappaliba és faxol. Eközben megint Benre gondol, hogy amikor egyszer vásároltak, ő egy szemüveges és egy sapkás fószerral beszélt, majd két napszemüveggel visszatérve előrukkolt a 'menjünk a partra' ötlettel, kerülve a választ, hogy vajon miért veszett össze az árusokkal.
Eközben Danielle rázúdítja házassági gondjait újdonsült barátjára, aki nagyon megértőnek bizonyul, faggatja is arról, hogy talán házas, azért gondolkodik úgy, ahogy. A férfi viszonozza a nyíltságot, elmeséli, hogy nem házas, de volt régen, 14 éves korában egy megállapodás, miszerint Roudabeh Baktiar lesz a jövendőbelije -és mutat egy fotót magukról, azt a képet, amiről Annie-nek nem akart beszélni-, csak éppen a politika közbeszólt, a lány elment Amerikába a családjával, ő meg nem is akart mást elvenni, mert nem szeretett senki mást azóta sem. Danielle elolvad ott helyben a cuki sárga esőköpenyben és kérdezget tovább, Yahya meg elmeséli, hogy azóta nem beszéltek szerelmével, de tudja, hogy férjhez ment, viszont a múlt hónapban látta a Facebookon (!), hogy már elvált a nő, így ha minden jól megy, megkeresi és meglesz a hepiend.
Jai viszi Joannak a megkapott anyagok elemzését, melyből kiderül, hogy Irán tényleg csempészett, de nem fegyvereket, vagyis összességében nem ér semmit a füles, de még hasznos lehet a fickó. Annie meg is kapja az utasítást, nem jöhet át Mr. Rahimi, sőt, megy vissza Iránba, ahol több hasznát vehetik. Walker fel van háborodva, nem erről szólt ez az egész, meg különben is, a fickó beleélte magát, amúgy meg karóba húzzák, ha így megy vissza, mire Joan lehűti, hogy nem ígérhetett volna semmit –de nem is tettem, viszont erre következtethetett-, de nem lesz karóba húzás, mert jó kis fedősztorit gyártanak neki, mert rendesek. Yahya viszont másképp látja, mert tudja, hogy otthon, náluk másképp mennek a dolgok, ezért kiszáll a kocsiból és elrohan, mondván, majd másképp jut el Amerikába. Annie jelent Joannak, hogy sehol sem találja a fickót, mire Joan közli, hogy már szólt az irániaknak, ezt kellett volna az elején is, szóval, ha megérkeznek, Walkernek kell eligazítania őket.
Arthur hivatja Auggie-t, ez nem mindennapos, itt valami készül. És tényleg, fotók készültek a srácról, amint ölelkezik Lizával, Nagyfőnök ezt meg is mutatja, vagy inkább elmeséli beosztottjának és miután tisztázzák, hogy Mr. Anderson nem szivárogtat, hanem nyomozást végez és mindezt persze a saját szakállára, mert Campbell a főnök, neki minden akcióról van tudomása, erről pedig nincs, nos, kezdjen beszélni, mit tud. Csak annyit, hogy bárki is a tégla, tudja, hogyan tüntesse el a nyomait, se telefon, se email, de ma konkrétan rákérdezett a nő az Albion csoportra, amiről fogalma sincs, de ha lenne sem mondana semmit. Arthur ennek örül, mert a név hallatán felcsillant a szeme, most pedig közli, hogy akkor ezen elindulhatnak: Auggie elmesél majd egy sztorit, amiről csak és kizárólag 17 ember tudja, hogy nem igaz, vagyis, ha a nő követi a nyomot, csak sokára jön rá, hogy zsákutca, ha viszont hamar kiderül az igazság – nos, igen, leszűkül a kör a tégla személyét illetően, Auggie veszi a lapot. Akár azonnal megszervezi a találkát a nővel, aminek Arthur örül és egyben megkéri a srácot, hogy Joannak ne szóljon erről, mert ha ez robban, akkor mindenkit érint, aki tudott róla, és mivel Joan Auggie főnöke és az ő felesége… Az más kérdés, hogy éppen akkor keresi Joan Auggie-t, mikor az nincs bent. Persze hogy nincs ott, mert épp a kerti padon ül és Lizának adja át a hamis infókat. Joan ezt persze nem tudja, de gyanús neki a dolog.
Tesók napfürdőznek, Danielle örömmel újságolja, hogy Yahya készül a nagy randijára. Mivan? Igen-igen, mesélt az első szerelméről, Nagytesó meg ráguglizott és egyből megtalálta, megszervezte, összehozta, egy óra múlva itt lesz a kilátóban, hurrá. Annie már rohan is a szobájába átöltözni, közben már Jai-jel van vonalban, hogy találják meg a nőt, nem lehet nehéz, ha a nővérének 3 másodperc alatt sikerült. A férfi közben kérdezget arról, hogy vajon nem verték-e át a lányt ezzel az akcióval, de Walker szerint ez a fickó nem lehet kém, mert különben mindenki alábecsülte Irán humorérzékét, és már rohan is, főleg, hogy Joan átvette az irányítást, Jai-től intézkedést kér, hogy ötpercenként jelentsenek neki a torontói küldöttség tevékenységéről. Walker már a kilátónál sétál, miközben várakozik, ismét csak Ben jut eszébe, mégpedig az utolsó estéje, amikor zuhogott az eső, dörgött és villámlott, de mit számított mindez, mert Ben végülis megkérte, hogy ne utazzon el másnap, maradjon, hogy együtt menjenek mondjuk Rapa Nuira, micsoda boldogság, de aztán a parton megint csak azzal a sapkás fickóval veszekedett, de biztos nem a parton hagyott papucsáról (ezzel az indokkal hagyta ott Annie-t a bungalóban).
Itt és most viszont nem esik, csak a vízesés morajlik, meg a telefon csörög, Jai kérdezi, hogy mi van már, megtalálta Yahyát? Annie lecsap egy látcsőre, meglátja a férfit, amint éppen egy nővel ölelkezik, ezek szerint megérkezett a régi szerelme. Vagy mégsem, Jai ugyanis épp közli, hogy beszéltek a nővel, aki a Daniellel történt beszélgetés után rájött, hogy nem tud elmenni a találkozóra. Oké, de akkor ki ölelgeti éppen? Hát az, aki nem szereti, ha az emberek csak úgy megszökdösnek, úgyhogy hozott magával egy másik fickót is, akinek még fegyvere is van. Joan mondja Annie-nek, hogy már szóltak a kanadaiaknak, a lány maradjon ki ebből. Oké, mondja Annie és a trió után ered. A sok turista elől egy lezárt terület felé veszik az utat, Annie követi őket. Az egyik kanyarnál a nő elkapja, jól összeverekednek, eközben a másik fickó Yahyara szegezett fegyverrel megy feléjük, majd lelőné a lányt, de Yahya ráugrik, a lövés nem talál, viszont mindketten beleesnek a vízbe. A nő eközben kést ránt, Annie védekezik, majd alkalmasint leüti támadóját. Ekkor hallja meg Yahya kiabálását, neki sikerült megkapaszkodnia, így nem esett le, de mindjárt fog, ha nem segítenek rajta. Walker kerít valami láncot, azzal húzza fel emberét és megkönnyebbülve lihegnek egyet együtt a korlátnál.
Megérkezett a mentő, meg sötét széldzsekis pasik is, akik az áttelepítő bizottságtól jöttek, innentől átveszik az ügyet, Yahya szája fülig ér. Aztán le is konyul, merthogy egy álmot kergetett, aztán végül a szerelme ráküldte a rosszfiúkat, de Annie megnyugtatja, hogy nem Roudabeh volt, lehallgatták a telefonját, ezért tudtak az eseményekről, szóval nincs veszve az ügy, üdv Amerikában, hoztam neked még egy iPodot is. Yahya most már tényleg boldog, megöleli a lányt és kéri, hogy köszönjön el a nevében a nővérétől. Rendben. Úristen, a nővérem, hol is hagytam?! Rohan vissza a hotelbe, elég nagy a rendetlenség, Danielle éppen a fürdőszobából lép ki és amellett, hogy meglepődik, eléggé zavarban van, végül kiderül, hogy Michael mégis eljött és egyből szent lett a béke, így Annie felkapja a bőröndjét és már indul is haza.
Otthon a bárban megy a lazítás, Jai sapkában dartsozik, Auggie nyakkendőben ücsörög, Liza meg villámokkal a szemében ül oda hozzá, mondván, hogy majdnem bevette, amit a padon mesélt a bizalomról, meg a barátságról, ugyanis az infó, amit adott zsákutca, akihez elküldte volna a világ másik végére, nem is létezik. Hoppá, lelepleződés! Annie épp ekkor érkezik az asztalhoz, jóbarát módjára megkérdezi, akar-e róla beszélni a srác, de mivel "nem" a válasz, csak leül és körbenéz. Jai épp felé mosolyog, miközben a sapkáját igazgatja… Annie-nek újra felvillannak az emlékképek, a sapkás fickó a parton ugyanezzel a mozdulattal, a sapkás fickó a piacon, a sapkás fickó… Jai volt. Hoppá, lelepleződés! A sapkás Jai pedig itt és most éppen odaér az asztalhoz, kortyol a sörből és örömmel újságolja, hogy nyerésre áll, majd mosolyogva kérdezi a lánytól, hogy mi történt, mert úgy néz, mint, aki szellemet látott.
Facebook kommentek