Az epizód rögtön egy névvel kezdődik. Joey Durban egy Afganisztánból visszatért katona, aki veteránként próbál boldogulni a hazaérkezés után. Egy luxus apartmanháznál doorman, és láthatóan kedvelik is az idős gazdag nénik. Finch masinája szerint tehát Joey a következő, akivel történik valami, valahol, valahogyan. Reese egyből rárepül, bár az előző részből kicsit szkeptikusan csak bevezető figurának érzem az ex katonát.

Kiderül, hogy Joey-nak barátnője van, aki végig várt rá, amíg szolgálatát teljesítette, és most is epekedve bízik a pillanatban, amikor szerelme kitárja előtte a szívét. Valami azonban nem stimmel. Reese-t saját magára emlékezteti, és egy visszaemlékezésből mi is közelebb kerülünk a főhősünk kilétéhez: egy reptéren találkozik a pilotból ismert Jessica-val (akivel korábban a párnák közt hancúrozott) láthatóan hosszú idő után. John éppen hazaérkezett valahonnan, már egyenruha nélkül, új munkája van, amiről természetesen nem beszélhet. Szemükből látszik, hogy a párnás jelenet még mindig élénken él mindkettőjükben.

Szóval megyünk Joey után, és egyre furább dolgok történnek: Joey pénzt kap egy taxisofőrtől, akiről kiderül, hogy szintén ex katona. Félelmetes Finch nyomozási technikája, mindig megrémülök, hogy ha jobban belegondolok, akkor reálisan működhet így ez az egész világ, és csak remélni tudom, hogy a kódok felett egy olyan csapat ül, mint a mi két főhősünk. Reese rátapad Joey-ra, mint drogkereső kutya a kokós zacsira, és egészen egy bankig követi. Itt aztán fordul a kocka és a kedves veterán srác, 3 társával kirabolja a bankot, pikk pakk. Látszik, hogy nem először csináltak ilyet.

A dolog azonban furcsa. OK, hogy Joey és a brigádja bankokat rabol, de miért dobta ki a TAJ számát a Masina?!Reese érzi valami nem stimmel, és Joey jó gyerek, így elhatározza, hogy beépül a csapatba. „Finch hamis személyazonosság, katonai múlt és a korábbi taxis csávesz kiiktatása rendel” „Nem probléma. Még valamit?!” Kell egy házi Finch. Az iratokon még meg sem száradt a festék, amikor Finch már az említett sofőr taxijának hátsó ülésén csücsül, majd miután fegyver arzenált hagy a csomagtartóban, a rendőrség lekapcsolja Joey ismerősét. Pipa.

Reese eközben felkeresi a „festői” szépségű Coney Island-et, ahol betér egy bárba. Itt találja a pult mögött Latimer ex-admirálist, aki vélhetően az akciók mögött áll. John fapofával elejt egy két nevet, és a lehető legnagyobb természetességgel ajánlja fel szolgálatait a bankrabláshoz. Nyilván katona körökben ez így szokás, mert Latimer nem sokkal később összehoz egy találkozót Joey és közte. Az eredmény egy zsák Reese fején majd egy afféle „ki vagy, mi vagy, hazudsz-e” beavatási fenyítés. Főhősünk csillagos 5-re vizsgázik, mivel úgy mondja a tényeket, mint az osztály strébere az érettségin. És mindehhez jön az a rettenetesen kifejezéstelen arc. Félelmetesen jó!

Amíg John a gang jelentkezését várja, a rendőrség sem tétlenkedik. Az első bankrablásról készült videó eljut Carter-hez, mivel felvételen feltűnik Reese óvatosságra intő mozdulata az őr felé „Öcsém, ezek katonák, nehogy elkezdj itt hősködni nekem”. A nyomozó nőcink kedvenc üldözöttje mellett kiszúrja a srácok oldalán lévő katonai rádiót, amely lenyomozható egységre pontosan. Honnan is tudje ezt egy hullámosra dauerolt hajú rendőr bige?! „A frontról. Afganisztán, Irak.” Húbanyek! Szépen lassan bontogatják ki a szereplőket. Azon se lepődnék meg, ha kiderülne, hogy Carter meg Reese együtt kaptak annak idején gyémánt kitüntetést.

Joey-t eközben lencsevégre kapja Reese miközben egy óvodánál szemlélődik egy kislány után, akinek az anyukájával korábban már láthattuk, amint egy vaskosabb borítékkal ajándékozta meg. Egyértelmű: a kis csaj az övé, és tartásdíjat fizet. Reese-nek ismét flashback-je támad. Könnyes szemmel emlékezik vissza a pillanatra, amikor a reptéren észrevette, hogy Jessica ujján egy jegygyűrű van. „Eljegyeztek, Peter-nek hívják”. Örülök b_zdmeg. És a csaj folytatja!”Csak azért mentél el, mert neked egyedül könnyebb!” Az b_zdmeg.

Az ovis szemlélődés után az egyik bárban „véletlenül” egymásba botlanak a sorstársak. Igen, New York olyan pöttöm. Pár katona dolog után oldódik a hangulat közöttük, és Joey-nak is fény derül a kedves arcára. Kellemesen el csevegnek arról, hogy milyen rossz hazatérni a nihilbe, ahol minden lét a bankárok söpörnek be az élre vasalt ingjükben. 2 wall street-i ficsúr végig is hallgatja őket, és az egyik – miután a délutáni Happy Hourban keményre itta magát – be is szól: „itt az ideje a buksitokat használni, GI Joe-k”. Így Reese zseniális fordulattal lefejeli a pojácát. Máris elmélyül srácaink között a bajtársi viszony.

A következő jelenetben már a rabló pandúrok másik tagját a töpszli Straub-ot látjuk. Köztudottan, amúgy mindig a legkisebb a legnagyobb állat, valószínűsíthetően a Napóleon komplexusuknak. Latimer-hez megy extra pénzért, ő is törleszt. Kiderül, hogy az előző melóból kevesebb mani áramlott be, mint a főnök szerette volna, de seráfütty itt a giga munka, óriás fizetéssel. Ha meg van 200 ezret feleznek Straub-bal. Közben érzelmi ráhatásként egy halott bajtárs fényképét tolja az ex admirális kikészült törpénk arcába.

Carter és társa sem rest, és a nyomozás eredményeket mutat. A rádió elvezeti őket a banda egyik tagjához, és a telefonjának GPS nyomkövetője alapján már be is mérték, hogy merre tart. Jó, hogy az arc nem checkolt be a foursquare-re! A sötétben várakozó zsaruktól pár méterre egyszer csak BANG! robban az ajtó, és az embereink máris egy illegális pókerterem asztalairól markolják fel a lélek felszabadító 20-asokat és 100-asokat. Közben azonban Carterék erősítést kérnek, amit Finch jelez Reese-nek, így ő riadót fúj. A pénz nagy része ott marad, meg persze el is ejtik a nagy rohanásban a maradékot (szegény katonát az ág is húzza). A meneküléskor még Straub-nak beugrik, hogy Reese honnan tudhatta, hogy jön az erősítést, de emberünk ügyesen kivágja magát.

Kétségkívül ezt az akciót is elcseszték a srácaink, de ismét van egy utolsó esély. Ám ezalatt Carter-éken keresztül megtudjuk, hogy nem olyan régen két friss veteránt is holtan találtak. Fejbe lőtték őket. A rádiók alapján valószínűsíthetően ők is a bankrabló brigád tagjai voltak, ám ezek szerint ott nagy a fluktuáció. A vérfrissítés folyamatos, szó szerint. Amikor valaki elhasználódik, azt kinyírják.

Reese elbeszélgetésre hívja Joey-t. Láthatóan nagyon szimpatikus neki a srác, és fiatal önmagára emlékezteti. Nekünk ez csak jó, mert egyre több mindent megtudunk főhősünkről a visszaemlékezései hatására. Korábban Reese meglátogatja Joey barátnőjét, hogy bebizonyosodjon róla, hogy a lány tényleg szereti a fickót. Majd amikor Joey-val találkozik azt javasolja, hogy lépjen le, ne vállalj az uccsó melót. Ekkor kitálal Joey: egy kislány (az a kislány) egyetemi tanulmányaira gyűjt, aki egy a fronton elhunyt haverjának gyermeke. Áhhh, szóval nem egy félrekufirc eredménye. Ám ez sem új Reese-nek, hiszen mindenttudó Finch-ünk már rég kiderítette néhány bankszámlakivonat és kórházi jelentés segítégével. Ámen.

Mialatt a bandánk készülődik: öltönyt és maszkot húz, Finch lehallgat egy telefonbeszélgetést Latimer és egy ( a szituációból érzékelhetően) magasabb rangú ürge között, amiből kiderül, hogy srácoknak egy csomagot kell ellopni a rendőrség bizonyíték raktárából. A dolog végén pedig valami kevésbé funky dolog történik majd. Tudván, hogy Carterék mit derítettek ki, ez nem túl biztató.

Finch már nem tudja értesíteni a rablós kisbuszban utazó Reese-t, mivel a telefonokat egységesen meg kell úsztatniuk egy vízzel teli vödörben. Kezdem azt hinni, hogy a sorozatban nem is John a szuperhős, hanem Finch: mire a srácaink odaérnek öltönyben, maszkban Finch már ott cseveg a belső bejárat őrével. „Földre mindenki!Irgum, burgum, k_rva anyád” közben észrevétlenül Finch megsúgja Reese-nek, hogy az egész felültetés, és azonnal tűnjenek el. John Joey és Straub után rohan, akik megszerzik a kért doboz tartalmát, és együtt rohannak kifelé. A kijáratnál Latimer várja őket, aki köszönésképpen mellkason lövi Straub-ot és a feka srácot (ki mást?!). Joey és Reese meglépnek.

Reese azt javasolja Joey-nak, hogy lépjen meg, vissza se nézzen és a csaját mindenképpen vigye magával. Úgy érzem, ezzel saját elbaltázását szeretné helyre hozni, amikor Jessica a reptéren felajlánlotta neki, hogy ha arra kéri, dobja a jegyesét , és bármeddig vár rá. Reese néma marad, és csak akkor tudja kimondani a bátor szavakat, amikor a lány már rég nincs ott. Joey-nak nem szabad ugyanezt a hibát elkövetni.Mire Carter-ék a helyszínre érnek, már hűlt helye mindenkinek, csak két hulla maradt csökkenteni a hőmérsékletet. A főszerepet kapó rádió az ő oldalukon is ott lóg. Carter – tudván, hogy Reese ott figyel a másik oldalon – keringőre hívja főhősünket, és elmondja „tudom, hogy jót akarsz, de nem tudom, hogy csinálod, és úgyis lecsuklak”. Reese mosolyogva ad eleget a kihívásnak. „Engedd meg, hogy ezt még elintézzem”.

John Latimer-hez siet, akinél John érkezése előtt egy nagykutya (tudjátok a pasas, aki mindig öltönyben van, nagyon kimért, és sosem mutatják az arcát) veszi át a megszerzett borítékot, amiből egy gyilkosság fotóját, és feltehetőleg a gyilkos kést húzza elő. Mire Reese odaér a főnök már el is némította az ex ezredest. A boríték az asztalon hever, rajta egy név, aminek még fixen lesz szerepe: Elias.

Joey és a barátnője a buszállomáson találkoznak és kéz a kézben elutaznak a világ végére. Reese majdnem sír. Szegény. Finch kicsit cinikusan azért az orra alá dörgöli, hogy csak elengedtünk egy tolvajt. Jól van na, ne legyél már ennyire szőrös szívű! Jó gyerek volt. De ki lehet Elias?!