Ez már nagyon a finis, négyen vannak, a végére hárman lesznek, és ma még a hóhérokat is akasztják, ezt mutatja, hogy Clau és Trilla az üres zsűriasztalok mögött domborítanak, hiszen ma az ítészek is színpadra állnak. Én azt hittem, máris bevonják őket a Csillagdalba, de nem, csak a négyesünk tátogja végig a számot, utána meg a zsűri már a szokott helyén feszít, ezek szerint csak simán nem tudtak a sminkesek embert varázsolni belőlük a kezdésre. Ursuláék flashbackelnek egyet a múlt hétre, és a „csóri” szó különböző jelentésrétegeit boncolgatják, de mielőtt egészen előrehaladott elemző nyelvészeti vitaműsor alakulna ki, Trilla rendezői utasításra egyszerűsít. Csór az egy község, ha nem tudnánk, onnan jött Bendzsike, aki a múlt héten esett ki, ezért hangzott el a tényleg szerencsétlenül félreértelmezhető „csóri Bendzsitől vettünk búcsút a múlt héten” –mondat Claudia szájából.
Mielőtt belecsapnánk a lecsóba, Clau még olyan belső infókkal sokkol, miszerint a szavazást jelenleg vezető énekesnek háromszor annyi szavazata van, mint a másodiknak, ez vagyon két vagy háromszáz sms-t jelent? Hagyjuk ezt most, inkább lássuk az első duettpárosunkat, aki Mester és tanítványa, vagyis Gigi. Maestro alig bírja kordában tartanai az arcizmait a nagy izgalomtól. Kisfilmben kölcsönös fényezés természetesen, majd ez kis kocsikázás a Margitszigeten, ha már olyan gyorsan megtanulták a dalt, a tévéstáb meg ki volt utalva melléjük, el kellett ütni valamivel az időt. Produkció, George Michael és Aretha Franklin duettjét, az I Knew You Were Waiting For Me-t hozzák, és hamarosan grimaszversenyt csinálnak belőle, valahogy az volt az érzésem, hogy a zsűri énekes tagjai most mindenáron meg akarták mutatni, hogy ők kisujjból kirázzák azt, amiért itt hetek óra vért izzadnak a versenyzők. Közönség őrjöng, Bocsinak állat volt, csak Maestro feje fogja kísérteni az álmait, egyébként szidni senki nem meri ma a másikat, így rohadtul unalmasak ezek a duett-értékelések. Ursula még közli, hogy csak Gigire kell nyomatni az sms-t, mert Maestrót ha akarjuk, sem szavazhatjuk ki, ő a saját bőrén tanulta meg ezt.
Mariann és Balázs jön, meg előttük még a Táblagép, ami amúgy foyton fagy és nincs rajta USB-bemenet, ráadásul könnyen törik, csak azért is összeszedtem most a negatív tapasztalatokat, amiket tulajdonosoktól hallottam, ha már ennyit nyomatják, legyen itt a másik odal is. Balázsnak amúgy nagyon társadalmi célú a kisfilmje, egy beteg rajongójával megy az állatkertbe, Mariann meg büszke mosollyal figyeli a ténykedését. Halljuk a dalt, Mack The Knife lesz, ez lehet akár jó is, lásuk mit hoznak ki belőle. Balázs valahogy túl gépiesen adja elő, és nem ez a legjobb feldolgozása ennek a dalnak, ráadásul a swing az a stílus, amiben lazának kell lenni, vagy ne csináld. Aztán beront a színpadra Maris, és könnyed profizmussal tolja, ezt el kell ismerni. A színpadkép egyébként már megint hangulattalan műanyag, emelett sem lehet elmenni, tényleg nincs ott senki, akinek ízlése is lenne, nem csak gusztustalanul túlméretezett fizetése? Zsűri amúgy imádta a dolgot (vagy csak a hallgatólagos megállapodás értelmében nem mondanak rosszat egymásra, mert csúnyán visszakaphatják), Bocsinak „Mariska a díva” volt a csúcs, benne tényleg nem nagyon lehetett kivetnivalót találni.
Trilla igazi kuriózumot ígér, naná, mert most Bocsi és Atti jön, és az apa/fia duettek mindig megdobogtatják az emberek szívét. Talán Atti kisfilmjének első felében a főszerepet egy bizonyos bankkártya kapja, majd visz egy petanque készletet a mentornak, aki azt mondja, mindig erre vágyott, és azonnal kipróbálja. Képzelem, Andi hogy fog neki örülni, amikor az ő tulipános kertjébe fogja hajigálni a nehéz fémgolyókat. Bocsi saját bevallása szerint saját fiatalabb énjét látja Attiban, na ugye, hogy nem csak én látom. Majd családi fotókat mutogat, de az egyiken Slash is felbukkan, ja, hogy most azzal büszkélkedik, kikkel találkozott már, nem azt nézi, hogy Atti melyik Bochkor-felmenőre hasonlít, értem már. Jöjjön a produkció, amibe sikerült a Kiss Tribute zenekart is bevonni, a kivetítőkön fognak majd ökörködni arcfestésben. Atti a Crazy Nights-t nyomja, erőnek erejével tágítja a két ajka közti rést, látszik rajta, hogy sokszorosan felhívták a dologra a figyelmét. Már vagy a fele lement a dalnak, amikor Bocsi még sehol, én ezt nem értem, elvileg duett lenne a feladat. Atti táncol, visít, tapsoltat, de hova tűnt Bochkor Gábor? Amikor már szinte vége a számlak, váratlanul felbukkan, a ledfalon ott volt eddig is, na de az nem duett, helló, most viszont nyom egy kis gitárszólót, majd aki ért hozzá, az eldönti, hogy milyet. Attiban mindenesetre beindítja az endorfin-termelést a dolog, mert nagy férfias összeborulása vége, halljuk az ítészeket. Mielőtt azonban kinyithatnák a szájukat, Atti szabadkozni kezd, annyira fűtötte a hév, hogy semmi levegője nem maradt az első refrénre, de ez nem érdekel senkit, Maestro éppen azon van leakadva, hogy Bocsi mennyire jó. Végre Mariann is felfedezi a hasonlóságot, és rockzenekar alapítására sarkallja a duót. Tetszett neki az is, ahogy a kisfilmben Bocsi a kanapén gitározott, és kihívóan megkérdezi, hogy „mást is jól csinálsz a kanapén?”, teljesen megfeledkezve arról, hogy Várkonyi Andi pont ideális helyen ül egy nyakonvágáshoz.
Clau még felhívja a figyelmet, hogy Nagy Adri és Bozont ott turbékol a kamerák előtt a nézőtéren, jaj, de hihető. Jöjjön inkább az utolsó duett, Szakos Andi és BeriZoli. Kölcsönös körbeudvarlás itt is megy a kisfilmben, és Zoli azt mondja, átalakítják a dalt teljesen, ez eddig nem hangzik rosszul, majd elmennek egy sóbarlangba lazulni kicsit. Jön a produkció, Andi kezd, Játssz még Katona Kláritól, ez az a dal, amin én kétszer is olyan jót aludtam Muri Enikő előadásában. Andi szerencsére érdekesebb, és ébren tart, jól szól, lassan kezd, majd beleerősít. Jön Zoli, és először is kitakarja Andit a kamera előtt, majd elviszik egy egészen érdekes, improvizatív-jellegű irányba a dolgot, ami ha nem nézem, csak hallgatom, egész jó. Én már hallottam olyat, hogy az énekes, ha igazán nehéz hangokat kell kiénekelnie, nem tudja kordában tartani a mozdulatait, ezért van a nagytorkú díváknál a jellegzetes karlengetés, de amit BeriZoli művel, az minden képzeletet felülmúl. Mariah Carey és Christina Aguilera egymás vállára omolva röhögnék betegre magukat rajta, konkrétan bakkecske módjára ugrál Andi felé, fél méteres kilengéssel. Maestro és Bocsi kajálta az előadást, csak azon röhögtek, de nagyon, ahogy BeriZoli kitakarta Andit, na jó, hát a prioritásokat lehet, hogy nem sikerült tökéletesen tisztázni. Zoli pedig kaját hoz Andinak, mert saját bevallása szerint a duett előtt napokig koplaltatta. Ezek szerint az jót tesz a hangnak, ezt nem is tudtam, de holnap majd kipróbálom, hogy kihagyom a reggelit és eléneklem az Ave Mariát.
Versenydalokból az első kör lement, ilyenkor szokott Ursula a szavazati állással riogatni, most is megteszi, Balázs és Andi az utolsó két helyen, Talán Atti annyira jó, hogy permanens top2-es helye van, ez valahol ijesztő. Tényleg, ha most nincs hetes, ki dönt a végén a kieső személyéről? Ezt most nem tudjuk meg, csak azt látjuk, hogy Balázs és Andi elkenődik a backstage-ben, de nagyon. Extra produkció jön, Király Viktor, aki a felkonf szerint teltházas koncertek sztárja három kontinensen, wow. Különben ez a szám nem is rossz, ráadásul azt mondják, hogy ő írta, és zenekarral adja elő, értékelendő. A nóta után Clau újra szavazási állást mutat, most Gigi és Balázs az utolsó kettő, Talán Atti vezet, vagy mi van?
Elmondják még, hogy két hét múlva finálé (ezen a ponton a levegőbe boxoltam), majd kapunk egy kisfilmet, ami olyan 99%-ban termékelhelyezés, 1%-ban „várom a finálét, izgatott vagyok és nyerni akarok” – önvallomás a versenyzőktől. Van még egy kör versenydal, szóló produkciók, tematika nuku, mert minek is, amikor volt, akkor sem foglalkoztak vele, így meg egyszerűbb. Atti kezd, Hold The Line, hangszereket is hoztak, ami persze nem jelenti azt, hogy használni is fogják őket, de kevésbé hat így üresnek a színpad. Ami vicces, hogy olyan hangsúlyos női vokál szól alatta, ami helyenként könnyedén túlharsogja Csukottszájat, nő persze a színpad közelében nincs, csak belelendült kicsit a hangmérnök. Atti most nem tudom,mivel fogja mentegetni, hogy el is csuklik a hangja, hamis is sokszor, ráadásul egy olyan női blézer van rajta, amiért a nyolcvanas években verekedtek volna a kreppelt hajú csajok. Clau is ezen a vonalon indul el a small talkban, Mari meg egyenesen divatgurunak nevezi a veszkócsizmás vasalthajú műmájert, vicces ma a zsűri. Maestro azt mondja, hogy ő innen már senkit ki nem ejtene, Atti meg szuggesztívnak szánt tekintettel néz a kamerába, amit most meg is mutatok, ha valaki neadjisten lemaradt volna róla.
Backstage-et is mutatják egy pillanatra, ahol energiaital-tornyot épített egy unatkozó kellékes, de akkorát, hogy már ki sem látszanak a versenyzők mögüle. Most Balázs jön, de már nincs kisfilm, táblagépet meg csak nem lehet behozni a színpadra és bevonni a produkcióba, úgyhogy az ilyen vágóképekkel kell megoldani a termékelhelyezést. Balázs bárszéken ül gitárral, ilyet már láttunk tőle, most az Ain’t No Sunshine-t hozta, ez sem régen volt egy másik tehetségkutatóban. Nem rossz amúgy, de hallottam már ezt a dalt sokkal jobb verzióban is, az operatőrnek meg egész biztos az első Twilight film, operatőre a szakmai példaképe, mert ott láttam utoljára ennyi szuper-szuperközelit arcrészletekről, Robert Pattinson pórusai azóta is kísértenek. Maestro és BeriZoli nagyon élvezik a produkciót, leginkább bólogatós kutyákra hasonlítanak, na halljuk a zsűrit. Inkább, mint Claudiát, aki szerint ez Michael Bublé és Hugh Grant dala, ekkora hülyeséget is régen mondott, szinte hiányzott. Bocsi is hallotta már ezt a számot minden létező verzióban, de ez még pont az elviselhetőségi határon mozgott, itt már mindenki elfogódott, szerették-imádták és kész. Balázs meg benyögi, hogy nála otthon Dexter laboratóriuma van (nem a véres-szeletelős, hanem a boy genious), megnyom egy gombot, és megjelenik egy egész zenei stúdió, nem lehet rossz.
Ursula megint verbálisan izgat nézőt-versenyzőt, csak 10 szavat van az első és második helyezett között, ilyen gyorsan elapadt a háromszoros előny! Jön még egy reklám-jellegű kisfilm, wellnessbe mennek, Andit tejben fürösztik, srácokat gyúrják, némi bőr is villan, talán egy picivel több, mint amennyi kellett volna. Ezek után Gigi következik, aki múlt héten ugye elvesztette a kispajtását, mondják egy Trilláék olyan hangon, hogy a „kispajtás” fogalmába gondoljunk bele azt, amit akarunk. Erre rímel a választott dala is tematikailag, I Will Survive Gloria Gaynortól, nem hiszem el, hogy ezt kell egy 2012-es tehetségkutatóban énekeltetni. Ráadásul a körítés, a styling, és a színpadkép is annyira kínosan, mindenféle öniróniától mentesen retro, hogy sokkal inkább táncdalfesztiválnak tűnik a produkció, mint bármi másnak, Gigi egyéniségéből a világon semmi nem érződik benne. Pedig szépen elénekli, Szakos Andi az asztalon táncol a backstage-ben, és a zsűrinek is tetszett, Mari például el van ájulva a Gigiből áradó természetességtől. Maestro kampányol kiskedvence mellett, csak a stylistot alázza, teljes joggal, BeriZoli meg hiányolta a dühöt az előadásból, de hát ez egy diszkósláger, nem a kiabálós Dreamgirls dal.
Szakos Andi lesz ma az utolsó, aki azt a Michael Jackson dalt énekli majd, amit mindig is elő akart adni a Megasztár színpadán, mondja Claudia – és Andi belekezd az I’ll Be There-be. Ez így erős csúsztatás, mert egyrészt ez eredetileg Jackson 5, másrészt ez a verzió elég észrevehetően a Mariah Carey-féle feldolgozás, Andi próbálja is utánozni picit. Jó lenne, ha inkább a saját útját járná, mert van hozzá hangja, de kicsit túlerőlködi most ezt az egészet. A dal után Clau helyesbít, valaki szólt neki, hogy már megint baromságot beszélt? Értékelünk, Mari szerette, mert volt benne spiritusz, és arra is vetemedik, hogy most már ő mutogat szíveket, amiért még le akarta törni Andi kezeit pár döntővel ezelőtt. Maestro már teljesen készen van a hihetetlen magas színvonalú előadásoktól, Bocsi meg mintha arra célozgatna, hogy Andi jöjjön össze BeriZolival, mert Mariah Carey is összeállt anno a mentorával, micsoda kerítőnő lett itt belőle hirtelen.
Már nem maradt más hátra, mint annyi időhúzó műsorelemet bemutatni a szavazási állás kétpercenkénti mutogatása közé, amennyit csak bírnak, zsűri is gratulál magának, milyen királyul szerepeltek most, hogy végre őket is a színpadra engedték. Én ezeket a részeket most átugrom, lapozzunk kapásból az eredményhirdetésre, nem lesz hosszú, egyedül Radics Gigi neve hangzik, a világon senki nincs, aki ezen meglepődne. Ezek tán Gigi a backstage-ben két kézzel gyúrja a három kieső-jelöltet, vicces ez így már, jövő héten mi lesz? Most jön még egy extra produkció, Sugaroaf, a világ leghosszabb műszempilláit viselő Dér Henivel, az egész stúdiót simán fel lehetne söpörni velük. Eredményhirdetünk, és most már van súlya a dolognak, mert ha Atti nem kerül bele az utolsó kettőbe, akkor komoly hiba van a rendszerben. Egyelőre minden OK, Szakos Andi megy tovább, Balázs meg 5-6 hét alatt egész jól megtanult viszonylagos pókerarcot vágni ehhez a rohadtul szar pillanathoz. Sokadjára is ott áll, meg mellette Atti, de ez talán reménykeltő helyzet, és most van az, hogy a zsűri egy percre összedugja a fejét, és közös döntést hoznak. Meg is van, Maestro fogja közölni, és úgy kezdi, hogy Balázs zeneileg jobb, DE, és ugye tudjuk, hogy semmi nem számít, ami a „de” előtt hangzik el, ráadásul Mariann lehajtja a fejét, és nem néz a srácok szemébe, I have a bad feeling about this. És meglépik azt az agyfaszt, hogy Csukottszáj Attilát juttatják be a legjobb háromba, EZT NEM HISZEM EL, először ez, aztán meg a BL-döntő, rohadt szar volt ez a hétvége, mondjuk ki. Trilla még képes rezzenéstelen arccal, sőt vigyorogva beleüvölteni a mikrofonba, hogy mivel a másik két továbbjutó lány, ezért most már Talán Attila 2012 legjobb férfi hangja, és ezzel a mondattal zárom is a hogyvoltot, érezzük át a súlyát kellőképpen.
Facebook kommentek