Emlékezzünk: Szőke Kapitány korábban összefeküdt a Pan Am alelnökének nőjével (aka Courvoisier), az afférról Tepsihomlok beszámolt a fejesnek, hogy a saját seggét mentse, Címlaplány erősen barátkozni kezdett a fényképezőgéppel és a Life magazin fotósával, Vöröske Nikó nevű jugoszláv megbízatásából szerelem lett.

És akkor most menjen a jó francba az egész Pan Am stáb: ezen a ponton borul a forgatókönyvi bili, hogy a gyári sorrend szerinti a jelen rész néhány korábbi előtt zajlik. Legyenek átkozottak hetedíziglen, még egy pont a sorozat közelgő kaszája mellé, és akkor nézzük, hová szúrunk be még néhány történést.

Ezek szerint Címlap röviddel a Life magazinnak készült fotózás után a fényképész, bizonyos Graham kiállításán bámulja tátott szájjal annak további alkotásait, fekete-fehér pucér testrészek mindenfelé. Grehemmel arról öblögetnek, hogy ezek a csajok a képeken felszabadulásként, önkifejezésként élték át az aktfotózást, és Címlap fejében elkezd pörögni a hardver (az eredményt már tudjuk). Vöröske sem veszítette még el Nikóját: az ajtófélfának pozicionálódó kémnő romantikus lelkülettel Rómába vágyódik, az ágyban fetrengő jugoszláv fickó meg Horvátország szépségei mellett érvel. Ezalatt Szőke Kapitány éppen Courvoisier-val szakít, aki az esti utcán felettébb kiakad azon, hogy csak szórakozásnak volt tartva, ugyanis ő meg beleszeretett a légisofőrbe, és még el is hagyta korábbi lyukbérlőjét, a Pan Am alelnökét. SZK szerint nem őérte hagyta ott, és különben sem ígért semmit Courvoisier-nak, erre az megdobálja tejesüvegekkel.

A reptéren Franciska üzletet köt egy előnytelenül sovány munkatársnőjével: elvállalja valami fiú kísérgetését a római járaton, ha cserébe a kollegina külön hotelszobákat intéz a sztyuviknak Olaszországban. Emellett megnyugtatja az aggódva érkező SZK-t, hogy sem az alelnök, sem a nője nincs a gépükön, ellenben a szokásos turisták mellett mindenféle egyházi pereputtyot is visznek a Vatikánba. A felbukkanó kísérgetnivaló, egy csalánszájú tizenéves mindjárt arról érdeklődik, hogy SZK és Franciska házasok-e, mert ha nem, akkor ő vinné Francit, ha lehet. Az SZK-val való kézfogása után a kapitány azért visszakéri a karóráját a kis enyveskezűtől.

A felhők fölött, Róma felé egy korosodó apáca a közeli széksorban paráználkodó ifjú párra hívja fel Címlap figyelmét, aki a konyhára megy panaszkodni Vöröskének, hogy ő egyfolytában kifogja a nászutasokat. Végül már Franciska, Tepsihomlok és Első Tiszt is a függönynél stíröli a kis helyen is leleményes párocskát a függöny mögül, egészen amíg azok el ne szaladnak együtt a mosdó felé. Erre a leskelődő társaság feloszlik, csak Tepsi marad, aki kíváncsian csap le Címlapra, hogy hogyan érezte magát, milyen volt, és tudni akar mindent. De miről? Megvolt már a fotózás, vagy Címlap összefeküdt volna valakivel?.

A kísérgetnivaló kisgyerek olasz nyelvtudással és bűvésztrükk keretében elővarázsolt rózsaszállal környékezi Franciskát, de kiderül, hogy sokat van egyedül, mert a szülők úgy váltak el, hogy a biztonság kedvéért egy óceán is legyen közöttük. Franci ugyanakkor nagy ráérzéssel visszaszerzi a kis kópétól a szomszéd ülésen ülő utas kis kiszerelésű alkoholneműjét. Eközben az iménti erkölcsös apáca ürítési igényei érdekében Címlaplány a mosdó ajtaján kopogtat, mert a túlfűtött nászutaspár már negyedórája odabent kefél. Minthogy nem szabadítják fel a toalettet, megoldásként a légilány a pilótafülkébe siet, ahol némi turbulenciát kér. Megkapja, és amíg a zilált öltözetű menyasszony és lövőlegény a heves rázkódásban elhagyja a mellékhelyiséget, Címlap elmondja Vöröskének, hogy múlt éjjel ő is egy férfival volt, nővérke kérdi, hogy csak nem vesztette-e el a szüzességét a magazinborítók királynője. Ekkor visszatérünk a „minden gondolathoz egy flashback" technikához, amiről már oly szerencsésen leszoktunk korábban: Grehem lakásán múlt éjjel Címlaplány bélyeggyűjtemény helyett fényképészkellékeket nézeget a sötétszobában, közli, hogy aktfotózást akar, majd a fotós nyilván csak bemelegítésként nekiáll csókolgatni, és ki tudja, meddig jutnak ezzel a projekttel.

Fennforgás van a római reptéren: már csak a kiskölök van a gépen, de a sztyuvik nem adhatják oda egy olaszul karattyoló öreg nőnek, merthogy csak anyuka veheti át a rosszcsontot, a házvezetőnek hivatalból nem passzolhatják le. A szóban forgó csemete ezt rezignáltan veszi tudomásul, aszongya, biztos megint a fasírtban lévő elvált szülék basztak el valamit, hogy apa korábbi gépre tette, és nem szólt anyának, volt már ilyen. Az olaszul perfekt Címlap lerendezi a dolgot, a gyerek mehet a házinénivel. Franciska kiskutya-nézésére SZK még gyorsan meghívja a magányos kisembert vacsira, és még haza is viszik őket mostan. A szállodába érkező Franci és SZK kellemes csivitelését a drámai fekete bundában a lobbiban trónoló Courvoisier feltűnése rombolja porig.

Címlaplány, Tepsihomlok és Vöröske a városban szájtszíingelnek, utóbbi szuvenírt gyűjt be – mint mondja – „egy ismerősének", vagyis a dolgok jelen állása szerint még nem vallotta be Nikót a csajoknak. Ezek hárman betérnek egy kávézó teraszára, Vöröske megy leadni a rendelést, de az ajtóban egy rosszarcú egyén úgy fellöki, hogy a kémnő csöccsel fogja a díszburkolatot, és az imént betárazott római mütyür is tropára megy. Az agresszor lehajol, odasúgja, hogy Vöröske szakítson a Nikójával, majd el. A megszeppent kémnő azonmód telefonál is a New York-i Titkosügynöknek egy fülkéből, a legmodernebb lehallgatás-elkerülési technikát alkalmazva: guggolva. NYT szerint nem a CIA koppintott a kis fitosra, inkább a jugók lehettek, nehogy a feslett, kapitalista Nyugat túl nagy hatást gyakoroljon Tito büszke honpolgárára. Vöröske teljesen összeszart állapotban kérdi NYT-től, hogy most akkor őt lebuktatták-e, és el kell-e tűnnie, mint Bridzsitnek (aki ugye most még el van tűnve), de bont a vonal, és a kezelő szól közbe, mint a Dr. Hook Sylvia's Mother című méltán híres klasszikusában, csak itt párezer lírát kérnek a további társalgásért. A behajigált zsetonok visszaadják NYT-t, de az csak annyit mond, hogy szinte biztosan nem lepleződött le a Vöröske, akit ez azért messze nem nyugtat meg teljesen.

A szállodában SZK a feketében gyászoló Courvoisier-vel egyeztet, előtte gondolom meggyőződött arról, hogy ne legyenek tejesüvegek kézközelben. Na jó, ezt túlzás beszélgetésnek nevezni: SZK beszélne, de a delnő párás szemmel az ablakhoz tapad, és nem szól egy muka szót sem. Lelki terror, értem én. Amikor SZK ahhoz a részhez jut, hogy „bocsi, de akkor is vége köztünk mindennek", akkor a nő egyszeriben befejeli az ablakot. Hűbazmeg. Kórház, Courvoisier erősen leharcolt, részben betapaszolt arccal, de vidáman ébred, széles mosollyal örvend azon, hogy SZK ott áll az ágyától pár méterre. Csillogó szemmel közli a légisofőrrel, hogy nem is tudja mi lelte, és ez tök ciki, de a lényeg, hogy szereti. SZK határozottan ismét a befejezésről szól egy kerek tőmondatot, mire a faképnél hagyott ribi nővérért kiált, és miután megkéri SZK-t, hogy várjon odakint, a nővérkének azt mondja, hogy sürgönyölni akar. A „mindenki átkúr mindenkit" jegyében addig SZK a folyosóról Francit hívja, hogy kis betegségre hivatkozva kimentse magát a poronttyal és a francia lánnyal tervezett vacsiból.

Címlaplány nagy levegővel beleveti magát a római éjszakába, az első bárpultnál mindjárt ráágaskodik egy digó, persze olaszul öblögetnek, de nyilván valami bókolásról van szó. Rögtön érkezik egy második kurafi is, majd egy harmadik, Címlap zavarában lezuhan a székről, majd miután a három farkangyal összeszedi, úgy dönt, hogy ez neki nem megy, és öles léptekkel távozik. Cserébe megkapjuk a Grehemmel töltött este folytatását: Címlap nem hagyta magát levarrni, ellenben hazatérve Tepsihomlokkal közös otthonukba úgy kerülgette ki a hajhagymákat a feje elején igencsak nélkülöző barátnője kérdéseit, hogy Tepsi tutira azt hiheti, hogy hártyaszaggató éjszaka volt. Na mindegy: jelen, Róma, étterem, Franci és öcsi kettesben, gyertyafény. A pubertás előtt álló fiatalember (akinek egyébként olyan a szájszerkezete, mintha egy csomag drazsérágóra cserélték volna az összes fogát) veszettül bókol Franciskának, az meg azzal próbálja elvenni a pedofíliába hajló kaland élét, hogy megengedi lovagjának, hogy belekóstoljon a chiantijába, és az iskoláról kérdezi. Semmi sem működik, a kiskorú pöcörő olyannyira mocorog, hogy a kisgyerek egy bűvésztrükk leple alatt (csukdbeaszemed) lesmárolja Francit, aki viszont eltolja magától a csalódott hódolót.

Másnap Franciska a kórházban fut össze SZK-val, akiről nem tudta, hogy ott van, mert a francia légilányt Courvoisier hívta fel, hogy jöjjön be hozzá. Franci röviden beszámol a legkisebb rajongójánál eggyel felnőttebb pilótának a tegnap estéről, hozzátéve, hogy talán nem megfelelően kezelte a helyzetet. Miért, mégiscsak le kellett volna feküdni egy 12 évessel? SZK ugyanezt mondja, mármint nem azt, hogy ő is egy 12 éves kisfiút akar, hanem hogy ügyesebben kellett volna helytállnia Courvoisier-nél, de most meg aztán végképp nem tudja, mit kezdjen vele. Na de miért is hívta ide Franciskát? A szétszabdalt arcúhoz csak Franci megy be, a delnő nem sokat szarozik, az érdekli, hogy a francőz együtt van-e SZK-val. Franci azt mondja, hogy csak barátok, és ahogy kavargunk ezzel az epizóddal az időben, fogalmam sincs, hogy most éppen hazudik-e vagy sem. Mindenesetre Courvoisier-ra megint rájön a dobálózhatnék, de csak egy könyv repül, és nem is Franciskát célozza.

A folyosón is eszkalálódik a helyzet: a Pan Am alelnöke érkezik alapból feldúltam, hogy TWA-val kellett repülnie, ami azért valljuk be, tényleg olyan, mint amikor Joe Biden keresztet vet néhány ezer rabbi előtt. Node úgy tűnik, Alelnököt megnyugtatja, hogy SZK itt lebzsel a kórházban, eszerint még nem tudja a pikáns részleteket. Amíg kifújja magát, elpanaszolja SZK-nak, hogy tökre fárasztja már a nője a sok hülyeségével, és pár napja összevesztek. Na de mi is történt az ablakkal, SZK, tudsz te erről valamit? Courvoisier odabent Franciskának kacag hisztérikusan, miután felvázolta a közlegő SZK-Alelnök drámát. Franci inkább kimaradna ebből és menne, mire a ribi megtörik, hogy fél egyedül maradni. Franciska megértően közli, hogy őt is hagyták már el sokszor, szóval érti, hogy mi a stájsz, de nem lehet senki kényszeríteni, hogy viszontszeressen.

A korridoron SZK bevallja Alelnöknek, hogy összefeküdt a főnök nőjével, de szakított is vele, ezért tartózkodik most a komplett szerelmi háromszög Rómában, és tényleg nagyon megbánta. Az Alelnök vészjóslóan lép közelebb, ajjajj, pofon lesz, de nem: azt mondja, hogy kurvára nem lepődött meg, mert ezen balhéztak Courvoisier-val. Ez is egy ajtóval odébb épp azt magyarázza Francinak, hogy Alelnök tud mindent, talán egy sztyuvi lehetett, akinek pont kellett egy szívesség fentről, és jól jött a sztori. Franciska szerint a lényeg, hogy a főnök most itt van, szóval van remény. Az Alelnök folytatja kint: nem SZK az első, akivel Courvoisier megcsalja őt, de az új elem, hogy pont a cégnél valakivel. Értelemszerűen az jön, hogy Alelnök szerint SZK-t biztos nagyon szívesen felveszi majd egy másik légitársaság, de ekkor SZK rávilágít arra, hogy biztos nehéz a kedves főnöknek párhuzamosan fenntartania egy feleséget és egy szeretőt, de neki nem kell Courvoisier, szóval ha az Alelnök úgy szereti, ahogy mondta, akkor oldja meg, de őt hagyja ki a baszlatásból. Franci érkezik azzal, hogy az Alelnököt várja a ribije, SZK-nak meg vigyorogva jobbulást kíván.

Franciska este bourbonnel oldja a nehéz napot a bárpultnál, a kikosarazott kiskorú meg pont akkor érkezik egy csokor virággal bocsánatot kérni, amikor a francia légilányra egy ismeretlen férfi akaszkodik rá ismerkedésileg. A kispajtás csalódottan elrohan, így nem látja, hogy Franci azonnal le is pattintotta magáról az ismerkedni vágyót. Ellenben az éjszaka ijesztő jelenet történik: az alvó Franciska arra riad fel a szobájában, hogy a kiskrapek ott áll az ágya mellett, és féltékenységi jelenetet rendez. Franci leszereli azzal, hogy szeretne beszélgetni vele, merthogy szeret beszélgetni vele: a kölök kiborul, hogy őt senki sem szereti, és bárcsak ne lennének szülei. Na, ez betalál a háborúból kifolyólag árván maradt léginőnél, jöhetnek a könnyes szemek, meg a szívhezszóló dumák, hogy bárcsak neki legalább olyan szülei lettek volna, akikre haragudhat, és a kissrác addig örüljön, amíg gyerek lehet. Na jó, hagyjuk is ezt, lényeg, hogy kibékülnek.

Vöröske és Címlaplány még kóvályog egy utolsót Rómában, megtalálnak egy szobrot, amit a lyukba nem jutott Grehem ajánlott megtekintésre Címlapnak, egy csókolózó párt ábrázol. Hugi elmondja Vöröskének, hogy még szűz, és ez meglehetősen fárasztó, merthogy modern nő akar lenni, de csak nem sikerül neki. Vöröske szerint nem attól modern egy nő, hogy fiatalon meghúzzák, cserébe elmondja a saját kilyuggatásának történetét, ezen kuncorásznak egy sort. A gép gyorsabban hazér, mint egy Concorde, mert Franci már az utasok után pakol, amikor SZK jön, hogy ugyan nem tudja, a leányzó mit beszélt Courvoisier-val, de úgy érzi, köszönetet kell mondania. Miután a pilóta el, Franciska Tepsihomloknak gratulál mosolyogva, hogy milyen ügyesen megmentette a kis állását. Tepsi mellébeszél és témát váltana, de Franci, bár nem mondja ki a részleteket, tudatja vele, hogy mindennel tisztában van, és alapvetően szar alaknak tartja a kavarásáért, bár biztos nagyon kétségbeesett volt.

NYT arról győzködi Vöröskét egy sötét irodában, hogy a kémnő mondja el Nikónak, hogy megtámadták Rómában, és hogy ezért legalább ideiglenesen szakítani akar vele, mert így a jugó pléhboj majd könnyebben átáll az amcsik oldalára. Vöröske teljes izgalommal ezzel keresi fel Nikóját. Címlaplány ugyanakkor Grehemhez látogat, jelentősebb köntörfalazás nélkül azonnali aktfotózást kér, és ledobja a textilt. Grehem segítene a kigombolkozásban, de Címlap nem hagyja, közli, hogy most önkifejezés van, nem hancúr. Franciska egy kád habfürdőben borral és könyvvel mutatkozik a magánnyal alapvetően elégedett szinglinek. Jövő héten évad- és jó eséllyel sorozatzáró.