Az utolsó kötényekért folyik a küzdelem az Amerikai mesterszakácsban, magyar étel most nem lesz, este újabb poszt igen, amiben már hullik is a férgese, Gordiék nem szarral gurítanak, ez nem a Megasztár. Még vér is fog folyni, az ám, de most Suzy kápráztatja el a zsűrit. Suzy első generációs indiai bevándorló család sarja, neurológus-kutató. Törékeny, madárcsontú csaj, nem mellesleg még szép is, lássuk, főzni tud-e. Hát elég jól. Pergamenpapírban sült tengeri sügért csinál, tandoori módra, saját készítésű garam masalával. A hal alatt kurkumás póréhagyma és mogyoróhagyma van. Kérek egy adagot, most! A pergamenpapírban sütés titka, hogy az étel a saját gőzében készül el. A kaja annyira jó, hogy még Dzsó is elragadtatja magát: nemcsak igent mond, de szerinte Suzy lehet az egyik döntős. Suzy örömében bőg, mi meg kapunk pár hülyét cserébe, helyreállítandó a világ rendjét. A nap beszólása Graham Elliot-é, aszongyahogy: amikor valaki csipesszel nyúl egy nemes halhoz, Isten valahol megöl egy kutyakölyköt. Azóta is felröhögök, ha eszembe jut, bravó! Még a végén megbocsátom neki azt a fehér keretes hemügét is.

A legfiatalabb versenyző érkezik, Max. Max tipikus karakter, tinivígjátékokban ő a mindenki legnagyobb megelégedettségére kegyetlenül pofára eső gazdag, gyökér nyikhaj, akiről kiderül, nincsenek belső értékei, így végül mégsem ő dugja meg a szalagavató bálon a suli legjobb nőjét, hanem a hülyehajú, nemkék szemű szimpatikus szegénygyerek. Amennyiben Max tinihorrorban játszik, őt nyírja ki a pszichopata láncfűrészes gyilkos először, a többiek nem kis örömére, rögtön hozzáteszem, ez tipikusan az olcsó vigasz kategória, mert a végén a többieket is szétfűrészeli, csak a barna hajú, barna szemű csaj menekül meg a végén, aki egyébként is pszichiátriai kezelésre szorulna, a gyilkolászás előtt történt tragikus események miatt. Ő majd szerepel a második részben is. Természetesen egy cseppet sem fog öregedni, akkor sem, ha a forgatásra hét év múlva kerül sor.

Szóval, Max szülei sikeres emberek (=kőgazdag ami republikánusok), Max most megy a hárvárdra (=apu is oda járt), a szülei elváltak (= anyu félrekúrt a lovásszal). Max-nek lehetősége volt a legelőkelőbb éttermekbe járni. Aztán panaszkodik egy kicsit, sok megjegyzést kapott a többi versenyzőtől, mert gazdag családból származik, de a déli parasztok neki ne ugassanak, örüljenek neki, hogy egyáltalán fogadta a köszönésüket. Max tíz éves kora óta főz, a főzés önkifejezési mód számára és út az önállóság felé. Hánemtom. Legalább lenne meleg, akkor legalább egy szimpatikus vonása lenne, ehh. Dzsótól meg is kapja a magáét, idejössz menhettenbűl, baszod, a szerencse fia, oszt virítasz bélszínnel meg osztrigával? Fasza kaja, nem mondom, de ebből hogy szűröm le a tudásodat? Graham Elliot küldené haza anyuhoz meg a hárvárdi bigékhez, Gordi viszont szeretné látni, milyen Max, mikor kevésbé villantós kajákat főz, flanc nélkül. Gordi, megmondom: vérgeci. Nekem lesz igazam, majd meglátod. Max marad, páran megpróbálnak olasz gyökereikbe kapaszkodni. Nagyon-nagyon kevés sikerrel. Hogy mi az a dzsámbottá, sosem fog kiderülni, hiába mondja el háromszor a hölgy, hogy márpedig ez az. Mire megérkezik Giuseppe, már úgy érzem, soha többé nem akarok olasz kaját enni. So-ha!

Giuseppe tizenöt éve költözött Chicagóba, alig várja, hogy találkozzon Dzsóval. Semmi faxni meg fúzió, egyszerű, tisztességes olasz kaja, kalap-kabát. Töltött kagyló álá mama. Dzsó ünneprontó, sose hallott még a tőtött kagylóról, az van. A rendező asszisztens biztos hozott lóhalálában egy cetlit, amire az volt írva, "gyerekek, ma még nem volt könny és zokogás", mert gyorsan behívatják Giuseppe egész családját (egy darab kölyök, egy darab feleség), a kötényt a Kisgiuseppe adja át apunak, örömbódottá, haladjunk. Christin tanár és olasz húsgolyót készít, édesen. A piskótától édes, ahham. Ez egy hetvenöt éves recept, úgyhogy ne forgassák a szemüket, mert lesz itt olyan váffánkúlózás, hogy ihaj! Dzsótól nagy igen, Grahamtől nem, mert ő igazi ütős kajára számított, Gordi szkeptikus, nem bízik abban, hogy az önjelölt mesterszakács képes végigmászni a szamárlétrán, nem. Christin után többen kapnak kötényt, vajon a kaliforniai tanár, Edgardo is bejut? Hát nem. Még a cuki tanítványok hajrátanárurazása ellenére sem, de megtudhatjuk Edgardótól, a tarisznyaráknak van hája. Azt is, hol. Graham ma csalánra hugyozott, Edgardo kajája nem állt neki össze (vö. Pély Barna: nem jött át), Gordinak túl egyszerű volt, egy mesterszakácstól többet várnak el annál, hogy a megfőzött rákot visszatölti a páncélba, Edgardo, mehetsz vissza kínlódni a kölykökkel, viszlát!

Adrien pincér, de szakács szeretne lenni. A lehetőség, hogy itt van, számára Isten üzenete. Mexikói stílusban főz, ami azért szopás, mert némelyik tizenhat alapanyagból áll. A fűszerkeverékeket ő maga készítette. A kaja rohadt jól néz ki, ennek ellenére nincsenek tőle elájulva. Dzsó szerint a fűszerkeverékek faszák, de nem érvényesülnek az ételben. Graham értékeli a szenvedélyt és a kreativitást, Gordi nagy nehezen kinyögi, hogy övé a kötény, de egyben figyelmezteti, ébredjen fel, kaparja össze magát és ne szalassza el a lehetőséget. Megint jön pár szerencsétlen, némelyik megkapja, hogy hát te? Allergiás vagy az ízekre? Némelyik meg azt, életveszélyes a kajája. És már itt is van Joseph a jó öreg délről. Joseph felesége balesetet szenvedett egy építkezésen, ő ápolta, a csajra nem egy kétkilós zártszelvény eshetett rá, ha harmincöt évesen harmincöt kiló volt és évekig ágyban fekvő beteg, na értitek. Joseph miatta kezdett főzni és azóta is mindennap főz neki. Igazi amatőr, de nem fél bármit kipróbálni. Most életmenő aligátort főz. Gordi szeretne az asszonnyal beszélni. Jön a csajszi, látszik szegényen, hogy alaposan megtépázta a betegség, de az is, hogy nagyon szeretik egymást. Joseph megkapja a kötényt, a feleségétől, ölelkezés, és egy szép mondat: mi kaptuk! Hüpp. És itt az utolsó jelentkező, az utolsó kóstolás.

Ben útikönyvíró, egy farmon nőtt fel, Dallasban, a Southfork Ranch közvetlen szomszédságában, néha ivott egyet Dzsokival, de azt nem hiszem, hogy Lüszi megvolt neki. A szülei arra ösztönözték a tesójával együtt, próbáljanak ki mindent, amit csak lehet, így volt már tamburmajor egy zenekarban is. Most éppen sütőtöknek öltözött. Ben egyébként teljesen százas, csak úgy viselkedik, mintha nem lenne az, ha ez jó neki, áldásom rá, nekem kicsit fárasztó ez egy idő után. Ben imádja a brazil konyhát és már csak azt kéne kiderítenem, mi a szent szart főzött. Izé, sütött. Megvan, ropogós-halas tacót. A zsűri ovációban tör ki, még akkor is, ha Ben kifelejtette a kaja fő alapanyagát, a tököt, ezen ő jót röhög, bevallom, én is. Tettem már oda én is halat hajma nélkül. Nem, egyáltalán nem tűnt fel nekem sem. Ben kötényt kap, a zsűri kivonul a tovább jutott versenyzőkhöz. Gordi dörgedelmet intéz hozzájuk, amilyen könnyen megkapták a kötényt, olyan könnyen el is veszíthetik, úgyhogy ne nagyon vigyorogjanak, nincs rá okuk! Tényleg nincs, este elmesélem, harmincnyolc döntősből hogy maradnak huszonnégyen, izgi lesz!