Hahó, született/leendő/leendő elvált feleségek!Háááát nemsok semmi kedvem van a mai naphoz. Esik és én már megszoktam, hogy nem esik. Értem én, hogy hajrá mezőgazdaság meg fúj aszály, de akkor miért esik a városban, az aszfaltra? Oda csak nem nő ki a búza. Na ennyit az én bajomról, most nézzük mivel küzdenek Susanék. Igen. Valószínűleg még mindig azzal a kurva hullával pedig én már úgy UNOM.

Ursula (by Candyperfumegirl) felhomályosít, hogyvolt. Ja, tényleg. Susan lefestette a sírásást. Hááát ez nem túl jó aszcendens a mai horoszkópjához. Vajon hány rész alatt fogja fel valaki, hogy ez egy kész beismerő-vallomás?

De cssssss! Bree alszik. Illetve aludna. Zajt hall, rendőrt hív. Hogy-hogy nem pont Chuck érkezik (vagy már a zaj is ő volt?). Nem kell ide betörő, elég, ha az exszeretőnk zaklat. Chuckunk elég jól csinálja, a hideg futkos a hátamon tőle. Jó karakter, jó színész. Teccik. Idő kérdése Bree mikor kezd el újra inni….. Nem is csodálom. A nyomozó megint faggatózik az eltűnt személyről (lsd. hullánk), a tudommittettél-levélről. Vagy ilyen ügybuzgó – vagy pontosan tudja, jó helyen kopogtat, amikor Bree-n keresi a mostohaapukát – vagy csak élvezi a rettegő nő látványát.

Mr. Solis már most is iszik. Keményen. Gaby 20+20 dollárért váltja ki a taxisnál. Gaby lazításra biztatja a zurát, de Carlos fontosembör, menni kell dógozni, nélküle összeborulna a biznisz. Gaby igazi feleség: ha kell aláír a férje helyett. Bármit. Most épp a céghez készül bemenni helyette, bérpapírokat aláírni.

Susan a festőteremben. Mr. André Zeller bemutat a tanítványoknak egy nálánál is gecibb kritikust, hogy majd az megmondja a tutit, ki a béna és ki a leonardo. Kicsi terrorista csokornyakkendős emberke érkezik (Mr. Zeller mecénása), reszeli a körmét, keresi a tehetséget a sivárságban. Mindenkit sorra lealáz, Susan fel van készülve a legrosszabbra. Már nagyon megy neki a szarkazmus Mr. Zeller mellett. De nem lesz rá szüksége. Csokornyakis el van ájulva Susan művétől. Na nem az aktuálistól, hanem a sarokban megtalált sírásóstól. Hurrá. Briliáns. Eredeti. Susan boldog. Egész addig, míg mecénásunk ki nem akarja állítani a képet a galériájában. Ennyire azért Susan sem hülye. Igaz, a 8 festőtársának megmutatja a beismerő vallomását, de azért egy galériában kiállítani 6546 látogató előtt, azt azért mégsem kéne. Bár a Csokornyakis húzza a száját, ebben maradnak.

Lynette és Renée is üzletelnek. Egy Cindy nevű kedves hölgyemény házát készülnek lakberendezni. Az egész bájcsevej csak arra jó, hogy megtudjuk: Lynette-nek meg Tomnak ma van / ma lenne a házassági évfordulója. Lynette szomorú, nosztalgiázik. A 22 év mégiscsak 22 év. Cindy életvezetési tanáccsal búcsúzik: még nem késő, harcoljon a házasságáért, változtasson, küzdjön. Lynette eltöpreng. Vajon túl hamar adta fel a házasságát?

Gaby, aki még mindig Carlos maradványait próbálja meg összekaparni, vonakodva engedi be Bree-t a Solis házba (nehogy barátnője is kedvet kapjon egy jó konyakra…). De Bree benyomul. Frusztrált és nincs kivel szüttyöni, mert ugye a múlt rész végén Susannal és Lynette-tel is összemorogtak.Bree nyavalygását Carlos érkezése szakítja félbe. A nő leveszi a sztorit, rájön, nemcsak ő szenved a bűntudattól a lebukástól való félelemtől. Gaby nyugtatja: No body, no crime. (Ez lehetne a 8. évad mottója is. )

Gaby belibeg Carlos munkahelyére, ment aláírni. De papírok helyett egy kurvaideges titkárnőt talál, aki épp mindent tűvé tesz Carlos után. Nagyonfontos Ügyfél tart az iroda felé, kellene vele beszélni valami illetékes elvtársnak. Gaby lebeszéli a titkárnőt Carlosról, magát ajánlja. Ő meg a feneke, egy karácsonyi bulin egyszer már elbűvölték a Nagyonfontos Embert, Gaby úgy dönt, megint beveti bájait. Persze, mert azzal mindent meg lehet oldani.

Gaby riszálja magát, enyeleg, még egy kis dzsigölbelszt is énekel, de szánalmasabb, mint VV Eszter. Oké, hogy emberünk pasiból van, de ez most kevés lesz. A szitut egy buzgómócsing, rózsaszíninges kollega oldja meg, aki épp akkor esik be, amikor az ügyfél már menekülőre fogja. Kollega úr jön a bizniszdumájával, az ügyfél megnyugodva távozik. Gaby is boldog, ezt megúszta. A Nagyonfontos Ügyfél marad a cégnél és neki még csak le sem kellett vetkeznie bugyogóra...

Olyannyira hálás a Rózsaszíningesnek, hogy bizalmába fogadja. Beszámol Carlos aprócska alkoholproblémájáról, kér számára egy kis szabit. Rózsaszíninges barátunk ígéri, tartja a frontot.

Lynette mosvasaltakarít. Érkezik egy futár egy kazal hapcival. Szép rózsák. Tom küldte az évfordulóra. Lynette nőből van, nem kicsit. Rögtön kombinálni kezd. Küld ilyen szép virágokat egy épp válni készülő férj? Ugye, hogy nem. Akkor lehet, hogy van még itt mit keresni. Talán megmenthető a házasság. Lynette bebodorítja a haját, nagylányos ruhát ölt és indul férjetvisszahódítani. Be akar hatolni Tom lakásába és otthagyni egy üveg wisky-t. Merthogy ez az ő hagyományuk. Tom iszit kap, Lynette hapcit. Roppant kreatív. De mindegy is. A lényeg: Lynette nyitni akar a férje felé, menteni a házasságot. Tervét megosztja Renée-vel. A nagyasszony szkeptikus, de drukkol.

Carlos otthon döglik a kanapén. Jön haza Gaby, a cégmegmentés teljes örömével. Elmeséli az irodai sztorit, light-os verzióban. Igen, beszélgetett sok emberrel. Nem, nem mondta, hogy részeg disznyó Carlos, csak azt, hogy taknyos. Igen, beszélgetett egy Geoffrey-val (lelkes Rózsszíninges). Carlos új információja a lelkes kollegáról: Geoffrey egy kígyó. Már felmondását tölti, és épp azon van, hogy elcsaklizza Carlos ügyfeleit a saját maga számára. Háááát azt hiszem, ma sikerült neki szereznie egy újat. Hála Gaby hathatós közreműködésének.

Susan nyit ajtót. Lassan már hagyományosan, Mr. Zeller áll az ajtó előtt. Nem, még mindig nem tetszik neki a Lila Akác-köz. Azért jött, hogy közölje Susannal, mekkora idióta, hogy nem hagyja a mesterművét kiállíttatni. Huzavona. No eredmény. Susan a képet magának festette. A műértő közönség így járt, nem kap művet, nem mutipeti. Abban megegyeznek, hogy Susan fél. Mr. Zeller szerint a műkritikustól. Szerintem (és Susan szerint) a zsaruktól és a lebukástól. A festő kocsijában ott ül a Csokornyakis, ezúttal zöldkockásban. Zeller és a kritikus megegyeznek, majd ők együtt nagy és sikeres művésszé teszik Susant, ha az beledöglik, akkor is.

Bree indul, a háza előtt már megint Chuck-ba botlik. Ez már felér egy zaklatással. Főleg az, hogy a rendőr követi a nőt még a fagyiárushoz is. És még mindig a halott pasi képét mutogatja neki.

Újra felteszem a kérdést: Chuck barátunk

a) ilyen lelkes nyomozó?

b) örül, hogy valamivel baszogathatja Bree-t?

c) tud valamit?

d) mindent tud?

Ez (még) nem derül ki. Az viszont igen, hogy az eltűnt pasinak pont egy olyan autója volt, mint amivel Gaby és Bree kínlódtak pár résszel korábban (emlékeztek: amiben nem volt ótómata sebváltó és amit a két csaj próbált biztonságos helyre eljuttatni …). Chuck egyre biztosabb abban, hogy Bree bűnös. Ha nem is gyilkos, de gyilkossegéd.

Bree kijön a sodrából: Ha tudsz valamit, kapd elő a bilincset oszt vigyél be a rendőrségre, ha nem, akkor csitu van, húzz innen. A nyomozó – egyenlőre- szó nélkül lelép. Bree kis híján elájul a félelemtől.

Gaby „Te szemétláda!” felkiáltással tör be a Rózsaszíninges irodájába. Épp ott ül a Nagyonfontos Ügyfél, pont annak az elcsábítása folyik. Rózsaszíninges – most ződben- kíméletlenül elmondja, Carlos azért nem van itt és hanyagolja a melót, mert alkesz. Nagyonfontos Ügyfél – a várakozásokkal ellentétben - nem rohan el, beszélni akar Mr. Solissal, MOST.

Carlos nincs épp tárgyalós hangulatban. Megint a kanapén fekszik, csíkos pizsiben, csúnya zokniban. A Nagyonfontos Ügyfél látványától azonban úgy tűnik, rögtön kijózanodik. Szánalmas magyarázkodásba kezd: fáradt, zűrös napjai voltak, de már jól van, jól lesz. Ügyfelünk mindentudó mosollyal az arcán előkap egy 14-es ruhatári bilétát és elmesél nála hogyvót ez. Neki is voltak ilyen napjai, de csak az elvonó segített, meg az, hogy belátta alkesz és kész. Ennek már 14 éve. Nagyonfontos Ügyfél egy nagyonrendes embör: ígéri, ha Carlos belátja, segítség kell, ő segít elvonót találni neki.

Lynette még mindig 16 éves nagylánynak öltözve, ondolált hajjal kopogtat Tom apartmanjának ajtaján. Nincs válasz. Csendben beoson Penny kulcsával. Épp az éjjeliszekrényre teszi a wiskyt, amikor hallja a megérkező Tom és Jane évődő hangját. Mrs. Scavo egy laza mozdulattal –wiskystől - beugrik az ágy alá.

Tomék épp egy vacsiról érkeznek haza – és egyáltalán nem tűnik úgy, hogy Tom Lynette után epekedne. Sőt. Épp készül rámászni Jane-re. Lynette nem bírja tovább, ÁLLJ-t parancsol a szerelmeseknek.

Általános döbbenet. Tom csak azt reméli, Lynette először csinálja ezt a mutatványt. Mrs. Scavo előadja mondandóját: megkapta a virágot, ezáltal feljogosítva érzi magát, hogy ő meg tiszteletét tegye itt és hozza a maga részét, a wiskyt. Tom megint „értelmes” arcot vág. JA! A VIRÁG!..... Háááát az úgy volt, hogy ő egyszer elfelejtkezett az évfordulóról és akkor eldöntötte: automatára állítja a virágküldő szolgálatot és az így tuti minden évben szállítja a hapcit a boldog feleségnek. Ez olyan jól sikerült, hogy most, hogy már nincsenek együtt Scavoék, most is vitték a feleségnek a virágot, holott ugye már okafogyott a forever szerelem. Bár Tomnak tetszenek Lynette bongyor fürtjei, holnap lemondja az állandó virágküldési megbízást, valószínűleg nem lesz több közös évforduló.

Susan megérkezik csokornyakis, magasságában korlátozott emberke galériájába, egy kiállítás megnyitójára. Wellcome drinkként majdnem benyakal egy pohár műpezsgőt. Később szüksége is lenne rá, mármint annak igazi verziójára. Kiderül ugyanis, a fő kiállítási tárgy Susan beismerő vallomása, a sírásós festmény. Mr. Zeller – Susan utólagos engedelmével - ellopta azt, és kilógatták a galériában, mint mesterművet. Nem is csak egy mázolmány van, hanem egy teljes sorozat: rajtuk koporsók, halálfejek, csontvázak. Háááát Susan kurvaboldog. Most mit csináljon?

Amolyan Susanos tettre szánja el magát és feltűnés-mentesen készül leakasztani a képeket, mintegy 20 ember gyűrűjében. De nem sikerül neki. Valami mást kell kitalálnia. Közben ott terem a Csokornyakis, neki tetszik Susan őrültművész-alakítása. 3.000 dollár a kép ára, aki kifizeti, viheti. Mrs. Delfino elismert és megfizetett festőművész lesz, ha beledöglik, akkor is.

Susan fejéből újabb terv ugrik elő. Hívja Bree-t és Gabyt, meg azok csekkfüzeteit. Ez képes és megveszi a saját képét. Hááát végül is a rendőrséget nem hívhatja azzal, hogy” Kérem szépen, megöltünk egy embört, én lefestettem, ez a gonosz gnóm ellopta a képet, kérem vissza!”

Bree és Gaby nem tudja min legyen jobban megdöbbenve: hogy az a hülye Susan lefestette a tettüket vagy hogy ilyen jól fest…. Mindegy is, Bree-nél van lóvé, viszi a teljes sorozatot, csak gyorsan, még van a városban 3 ember, aki nem látta a képeket, az maradjon is így.

Majdnem összejön a vásár, csak egy baj van: Lelkes Chuck rendőrünk még mindig Bree sarkában lohol és ide is követte a nőt. Nincs túl nehéz dolga a képpel, beazonosítja a tetteseket, de ki a hulla? Ezt most tényleg komolyan kérdezi? Elhagyta a folyton lobogtatott fényképet az eltűnt pasiról?

Bukta. Bukta?