Mostanáig: Szőke Kapitány New York-ra korlátozta légyottjait Courvoisier-val, Vöröske Nikója kötelességtudatból Jugoszláviába távozott talán örökre, Franciska három éves volt, amikor a nácik lerohanták Franciaországot, cserébe viszont repülőleckéket vehetett SZK-tól, akinek korai kapitányosodása miatt párszor már húzta a száját Első Tiszt.

A reptéren ET egy Chuck-nak keresztelt új, ideiglenes navigátort mutat be Címlaplánynak. Azért megy velük Csakk Venezuelába, mert Indián, a légipszichológus rokonlátogatóban van Bombay-ben. Csakk stíröli Címlapot, vicceskedik, nyomul, ET rá is szól, hogy lohadjon, mert a szőke léginő elérhetetlen. SZK közben arra jut, hogy szar az idő délnek menet, egy Ginny nevű hurrikán vár rájuk. ET lelkesen szórja a humorbonbonokat SZK-nak annak kapcsán, hogy Courvoisier-t is így hívják anyakönyvileg.

A rázkódó gépen Tepsihomlok egy Miguelnek szólított figurával flörtöl, egyetlen roham a rettenetes fejszerkezettel, és a sztyuvik kara már meg is van hívva a Tepsi szerint kőgazdag csóka jachtjára bulizni. Vöröske egy rozoga bácsikát kezelget lelkileg, aki nonstop bókol neki, amúgy most repül először, már 40 éve tervezte a caracasi utat. Hát, momentán úgy fest, hogy az első repülőút lesz az utolsó is, mert a tatter hirtelenjében szívrohamszerű tüneteket kezd produkálni. Vöröske besüvölti a pilótafülkébe, hogy kórház kell, szálljanak le kényszer valahol. A környéken ugye mindenhol jön-megy a hurrikán, szóval gebasz van.

SZK Haitinak rádiózik, amivel ET nem ért egyet a nem túl baráti amerikai-haiti kapcsolatok okán. Ráadásul a Port-au-Prince-iek szarnak a nemzetközi előírásokra, és csak franciául vartyognak vissza az éterben, tehát hívatják Franciskát, hogy tárgyalja le a vészhelyzetet. A légilány arra jut, hogy a haiti reptér zárva van, nincs ott légiirányító, aki segítene a leszállásban (én ehhez nem értek: akkor kivel cseveg Franci, a takarítóval?). SZK-ék úgy döntenek, hogy le tudnak szállni segítség nélkül is, szóval kösse be magát mindenki. A haiti vicces nép, a leszállópálya fényeit is csak az utolsó pillanatban kapcsolják fel. SZK oda is keni a gépet kissé, de végül a kánya biztonságban megáll a Port-au-Prince-i reptéren.

Mentőautó helyett egy dzsip jön két fegyveres fekával, akik az angolul feltett kérdésre temészetszerűleg franciául válaszolnak. Franci fordít: fasza, hogy itt vagytok, de se orvos nincs, sem a telefon nem működik a reptéren. Egy közeli faluban van dottore, de a megrottyant kisöreg nincs szállítható állapotban. SZK-nak és ET-nek feltűnik, hogy Franci kissé kevesebbet fordít, mint amit a fekák mondanak. A bennszülöttek a francia eredetiben mintha veszélyes útról is gagyognának, de a pilótáinknak egy angolul beszúrt „öldöklés" szó üti meg a fülét. Franciska magyarázkodás helyett elkéri SZK-ék összes pénzét, amiért cserébe megkapja a terepjáró slusszkulcsát a fekáktól. Franci és ET elautóznak orvosért.

A romantikus trópusi-vihar-utáni-terepjárózás nem megy zökkenőmentesen: Franci szerint körbe-körbe mennek, ET pedig (aki navigátor is volt, tehát kikéri magának, hogy eltévedtek volna) idegességében egyfolytában fecseg, hol Haiti amerikai megszállásáról (1915-1934), hol arról, hogy itt flamingók vannak, amik kurvára rózsaszínűek és kurvára csípnek a csőrükkel. Franciska rosszul viseli a locsogó másodpilótát, de legalább észreveszi helyette, hogy két helyi illetőségű lakos fekszik előttük keresztbe az úton. Fék. A heverészőkön lőtt sebek vannak, és a közelből fegyverropogás is hallatszik, szóval a közútra kárhoztatott légiszemélyzet inkább továbbállna, de ekkor egy nőnemű feka jön elő a bozótból. Franci tolmácsolásában kiderül, hogy nem túl jó a helyzet errefelé, de tudja, hogy hol az orvos, tehát velük jön.

A gépen Vöröske lelkizik a kisöreggel, akiről kiderül, hogy a szívét a jelenlegi roham előtt összetörő vörös nőszemély a felesége volt, akit a rák vitt el 40 évi házasság után. A tatter azért indult neki Venezuelának, merthogy az asszony odavalósi volt; együtt akartak menni, de ez már nem jött össze. Persze a bácsika rákezd a „ha hazamegyünk, jobb ember leszek, nagy dolgokat teszek" típusú körökre, ami olyan, mint háborús filmben a család fényképeinek mutogatása: az álmoskönyv szerint azt jelenti, hogy az alanyt közeli elmúlása fogja akadályoztatni a hazatérésben.

Franci és ET beérnek a faluba. Közben megtudják a velük lévő leánytól, hogy már hetek óta folyik az öldöklés a környéken abból kifolyólag, hogy a titkosrendőrség mindenkiről azt hiszi, hogy lázadó, a lázadók meg mindenkiről azt hiszik, hogy a Papa Doc-nak becézett diktátornak, Francois Duvalier-nek dolgozik. A helyi doki legalább tud angolul, de ez minden: nem igazán tud elszabadulni, mert sorban szedi ki a golyókat a bennszülött paciensekből, és pénzért sem gondolja úgy, hogy egy szívrohamos külföldi neki többet ér, mint egy rakás segítségre váró meglőtt helyi lakos.

Franciska legalább tanácsot kér, hogy mit csináljanak a szívrohamolttal, a doki meg kiböki, hogy nem csak a saját meglőttjei miatt nem segít: feltehetően a családjával együtt kinyírnák, ha kiderülne, hogy amerikaiakkal bratyizik. Franci a lelkére beszél, erre a dottore átad pár szem nitroglicerint, hogy az esetleg megmentheti a kisöreget, ezzel elhajtja őket. Újabb probléma: a haiti leány még ott ül a kocsiban, mert Franci azt mondta, hogy elrepülhet velük. ET tiltakozik, mire valahonnan tüzet nyitnak rájuk, így a potyautas leszállítása elmarad, padlógázzal távoznak.

A reptéren sem arany az élet: SZK időközben kiszámolta, hogy amit a hurrikán meghagyott a kifutópályából, az túl rövid a felszálláshoz. Miközben a közelben lévő két fegyvereshez egy harmadik érkezik dzsippel rövid konzultációra, SZK arról diskurál Csakkal, hogy ha csökkenteni tudnák a gép súlyát, akkor talán felszállhatnak, a helyettesítő navigátor szerint azonban ez nem fog menni. Az utasok is így gondolják, amikor körükben Tepsihomlok Miguel nevű randijelöltjének kezdeményezésére enyhe pánik tör ki arra, hogy a sztyuvik a súlyukat kezdik felmérni. Egy kalap alatt mindjárt nehezményezik azt is, hogy SZK milyen fiatal, biztos nem elég tapasztalt pilóta, nem fog tudni felszállni. Ráadásként megjelenik a két fegyveres bennszülött is. Címlap hidegvérrel kezeli a helyzetet: az utasokat lerendezi azzal, hogy SZK azért lehet a Pan Am legfiatalabb pilótája, mert profi, a helyi erőkkel meg tisztázza, hogy azok csak éhesek, így megeteti őket. Tepsi leoltja Migueljét, hogy amíg a törékeny légilány intézkedik a fegyveresekkel, addig a bátor venezuelai bika talán le is ülhetne a helyére.

A beteg kisöreg egyre rosszabbul fest, amit jól illusztrál, hogy a kezdeti Habsburg Ottós küllem után már egy rosszabb fajta Nagy Feró arcberendezésénél tart. Vöröske tovább rontja a tatter dramaturgiai túlélési esélyeit, amikor megígéri neki, hogy együtt fogják ünnepelni Venezuelában a házassági évfordulóját. A légilány még mesél az ő Nikójáról, és arról, hogy neki ő volt az Igazi, az öreg azonban megunja a túl szirupos előadást, ezért tüntetőleg lekókasztja a fejét, és távozik az élők sorából. Ekkor érkezik meg a disszidensjelölt haiti leányzóval ET és Franciska, utóbbi hiába szorongatja a kezében a pirulát, akkor ér a gép hátuljába, amikor már a bácsika arcára húzzák finoman a sötét takarót.

Franci a betonra megy veszekedni SZK-val, aki nem akarja vinni a haiti szökevénylányt (pedig a kisöreg elmúlásával papíron nullszaldós lenne az élő utasok létszáma), mert ez szabályzatilag tilos, meg úgyis visszatoloncolnák, meg így sem biztos, hogy fel tudnak szállni a túlsúly miatt. A kapitány azon kesereg, hogy hiába landoltak, mert csak meghalt a bácsika, Franciska viszont a szerződéses könnyei közepette rámutat, hogy azért szálltak le, hogy megmentsenek egy életet, és ez még sikerülhet, ha viszik a bennszülött lányt. Viszik, bár Tepsi Miguelje megint heves szájalásba kezd az eset kapcsán, és ebben néhány utas támogatja is. Nyolcmellűék csöcsvetve szállnak szembe a nyavalygással. A helyzetet SZK oldja meg, aki egy széksorral odábbról, a sztyuvik hangosbeszélőjén közli mindenkivel, hogy nyugi, berúgták a hajtóműveket, elégetnek némi kerozint, hogy könnyebbek legyenek a felszálláshoz, és ugyanezért az utasoknak meg is kellene válniuk a csomagjaiktól.

A pilóták viszik a poggyászokat a betonra, Venezuel Miguel meg problémázik a szokásos módján. SZK-ék egyre hevesebben küldik el a vérbe, attól tartok, a haitiaknak le kéne lőniük a fickót, hogy ne legyen a dologból komoly bejegyzés a vásárlók könyvébe a Pan Amnél. A fedélzeten az utasok zúgolódnak, hogy ha túl sok a súly, miért viszik a bennszülött lányt, mire Vöröske összerendezi a halott bácsikát, odasúgja neki, hogy na most tehet valami nagy dolgot, ahogy akarta, és közli az utasokkal, hogy mivel a haiti lány jön, ezért egy embernek maradnia kell, és a kisöreg holtteste lesz az.

Több dzsip közeledik a repülőgép felé, így a pilóták nekiszedelőzködnek a felszállásnak. Pótnavigátor Csakk ismét szájal, hogy nem fog sikerülni, a szél is rossz irányt vett, és sokkal több üzemanyagtól kellene még megszabadulni. Ez is addig racsít, amíg ET a helyre nem teszi, hogy SZK a kapitány, ne ugasson már bele. Franci a bekötözködés közben megköszöni Vöröskének, hogy kirakta a halott kisöreget a haiti lányért, akit reméli, hogy nem küld vissza az idegenrendészet, Vöröske meg mondja, hogy talán van egy ismerőse, aki segíthet. Na nee, ez már a keletnémet spinkóval sem ment simán. A dzsipekhez teherautók is érkeznek, SZK pedig kézifékről elrajtol a kányával. Hogy, hogy nem, pont sikerül felszállni, mielőtt a gép belerohanna a vihar okozta törmelékkupacba..

Miamiban (merthogy a Caracasig szükséges kerozin egy részét elégették, így ez lett az úti cél) haiti lányt vegzálják a hatóságok, miközben Vöröske telefonozik zöldkártya-ügyben NYT-vel, aki belátja, hogy a Nikó kapcsán tartozik párral a kémnőnek, szóval lesz gyors megoldás. Franci és feka lány örülnek a pozitív fejleménynek. Ezután a miami Pan Am irodában SZK-val üvegajtó mögött üvöltözik egy itteni fejes a „haiti menekültet amerikai holttestért és csomagokért" csereüzletet helytelenítve, ugyanezért pedig egy helyi érdekű Hitlerina venné elő a felelős léginőt, de miután a nyolcmellűek egymásért is kiállnak, és mindegyik egymaga akarja elvinni a balhét, a kápójuk elmosolyodik, és békén hagyja őket. A lányok távoznak shopni, kivéve Francit, aki megvárja SZK-t. Ezt azzal engedik ki az üvegajtó mögül, hogy örüljön, hogy nem büntetik meg sehogyan. Franciska egy nyolc másodperces csókkal hálálkodik neki.