Felvirradt a hétfő, a tárgyalás napja, írónk kellőképpen ideges. Hiába a szép öltöny és a belőtt séró, az elegáns külső zaklatott belsőt takar, a gyomra is le-föl jár veszettül, akár elénekelhetné a Boomtown Rats-cel együtt, hogy I Don't Like Mondays. Azért azt megígéred, hogy itt leszel, ha vége lesz ennek az egésznek?, kérdezi reménykedve Karentől, szíve hölgye azonban nem ígér semmit, csak annyit mond: Indulnunk kell. Hank azonban még előtte elrohan a klotyóra hányni egy jót az idegességtől, tisztára mint én anno angol nyelvészet szigorlat előtt. Végezetül családi ölelkezés következik hármasban Beccával erőgyűjtési célzattal, majd írónk Karen kíséretében elindul randevúzni Justiciával.

A bíróság előtt már gyűlnek a népek, a „mentsék fel” kórus hangosabb, mint a „feszítsék meg”, de ebből azért messzemenő következtetéseket ne vonjunk le, mert ugye majd’ 2000 éve is volt egy eset Jeruzsálemben, ahol a tömeg szimpatizált ugyan a delikvenssel, de aztán a végkifejlet egészen más lett… Na, de nézzük inkább mostani esetünket, Karen a hátsó bejáratnál teszi ki Hanket, merthogy hősünk nem érzi úgy magát, mint aki most beszédet tudna tartani nyilvánosság előtt. És mi lenne, ha lelepnénk együtt egy olyan országba, amelyikkel nincs kiadatási egyezmény?, próbálkozik még egy utolsót Hank, de Karen csak a fejét rázza: Csak úgy teheted jóvá ezt az egészet, ha bemész és vállalod, amit tettél. Sajnálom, hogy megbántottalak, szeretlek, búcsúzik Hank Karentől és elindul befelé az épületbe. A bejáratnál azonban összeütközik Bill Lewis-szal, aki ugyebár Mia apja és Karen volt vőlegénye. Egyikük sem örül őszintén a találkozásnak, bár Hank azért Billnél is megpróbálkozik a bocsánatkéréssel. Bill azonban nem vevő erre: Csak arra gondolj, te mit éreznél, ha én dugtam volna meg Beccát!, vágja oda Hanknek.

A terem természetesen tele van, Abby biztató mosollyal köszönti az ideges Hanket: Na, készen állsz? Nem nagyon, jön a Hanktől szokatlan válasz. Belép a bírónő, és Abby belekezd a védőbeszédbe. A fő csapásirány az, hogy valóban volt szex Mia és Hank között, ez letagadhatatlan, viszont a csábítóan öltözött és úgy is viselkedő fiatal nő sem az aktus előtt, sem utána nem vallotta be, hogy kiskorú. Ugyan Mr. Moody korántsem mintaférfi, de aznap csak egy meglehetősen zűrös életű fiatal nővel volt alkalmi kapcsolata, akinek ráadásul jó oka volt arra, hogy az életkorát eltitkolja. A beszédet hallgatva Hankbe lassan visszatér az életkedv, és amikor Abby visszaül mellé, odasúgja neki: Nagyon jól nyomod, hazudnék, ha azt mondanám, nem állt fel tőle.

A vád szólítja első tanúját Charlie Runkle személyében. Az ügyész kérdéseire adott válaszokhoz kapcsolódó történeteket flashbackben látjuk, az első kérdés a Hank első könyvéből, az Isten mindannyiunkat utál (God Hates Us All) címűből készült film bemutatójára vonatkozik. Mint az első évadból tudjuk, Carl, a film rendezője habkönnyű vígjátékot készített a könyvből Bolondos kis dolog, amit szerelemnek hívnak (Crazy Little Thing Called Love) címmel. Charlie elmondása szerint Hank ettől teljesen kiakadt, és azt mondta, ezért bosszúból megdugja a rendező feleségét. Hank kétségbeesetten integet Charlie-nak, aki gyorsan helyesbít: De ezt természetesen csak viccből mondta az én Hank barátom. Flashbackben azonban látjuk, hogy a film bemutatóján tartott fogadáson a nemes bosszú bizony megtörtént, méghozzá a mozi vécéjében, és a lelkes sikolyokból és nyögésekből ítélve egyáltalán nem volt a nasasszony ellenére.

És amikor Karen összeköltözött Mr. Lewis-szal, Mr. Moody rajta is bosszút akart állni?, teszi fel a következő kérdést az ügyész. Charlie nem nagyon tudja, mit mondjon erre, de mivel eskü alatt vall, végül elmeséli Hank bosszúját, amikor is barátja egy csendes nyári éjszakán rászart Bill kocsijának motorházára. A kedves emlék felidézése mosolyt csal Hank arcára, pontosabban majdnem hangosan felröhög. Abby azonban nem örül, nem jó irányba mennek így a dolgok, és amikor az ügyész átadja a tanút a védelemnek, gyorsan eltereli Charlie-t, és arra kéri, meséljen a közte és Hank között meglévő barátságról. Igen, Hank nekem igaz barátom, meséli Charlie lelkesen, olyannyira, hogy amikor a feleségemnek egy másik férfival lett viszonya, vigasztalásul Hank összehozott nekem egy randevút egy nagyon kedves lánnyal. Sajnos a lánynak nem én voltam az esete, hanem Hank, Hank viszont fáradt volt aznap, semmi kedvet nem érzett szexuális aktushoz, mégis vállalta, hogy beszáll egy édeshármasba velem és a lánnyal. A sztorit hallgatva Hank már a fejét fogja, de Charlie egyre jobban belelendül: Ez szerintem igazi baráti gesztus volt, és még azt is el kell mondanom, hogy az a lány szex közben spriccelt – pardon, ejakulált. Karen hitetlenkedve hallgatja a sztorit, Hank sem arra gondol, hogy ez a történet feltétlenül pozitív képet fog festeni róla az esküdtek előtt. A rutinos Abby-ben is bennakad a szó, és csak annyit bír kinyögni: Nincs több kérdésem.

A következő tanú Ms. Karen van der Beek, akit az ügyész szintén a Hank-féle bosszúról faggat. Karen elmondja azt az esetet, amikor Hank részegen beállított Billhez és vízipisztollyal fenyegetőzve próbálta arra kényszeríteni, hogy adja vissza neki Karent. Majd Abby következik, aki Karen folyamatosan változtatott döntéseire igyekszik felhívni a figyelmet: hol összejött Hankkel, hol elköltözött tőle, aztán New Yorkba ment dolgozni, de közben a lányukat itt hagyta Hank felügyeletére bízva, aztán megint összejött vele, csak azért, hogy mostanra ismét szétmenjenek. Karen ezt nem is nagyon tudja cáfolni, bizonytalan válaszokat ad, a védelemnek így legalább egy kicsit sikerül javítania a helyzeten.

A bírónő szünetet rendel el, ügyvéd és védence az épület előtt kávézik: Továbbra se izgulj, csak hagyd, hogy végezzem a munkámat, mondja Abby megnyugtatólag Hanknek. Charlie botorkál oda hozzájuk, a jóember érzi, hogy nem minden szava szolgált Hank védelmére, Abby le is támadja: Charlie, ugyebár számtalanszor elpróbáltuk, miket fog mondani a tárgyaláson, de nem emlékszem, hogy azok között szerepelt volna egyetlen mondat is spriccelő nőkről! Ne haragudjatok, az ügyész teljesen kiforgatta a szavaimat, borul Charlie sírva Hank vállára. Nem baj, tesó, azért jó volt újra hallani a kakkantós sztorit, próbálja Hank vigasztalni barátját.

Vissza a terembe, a tanúk padjára lép Mr. William Lewis, akit először az ügyész kérdez. Bill elmeséli Hank egy másik „látogatását”: a változatosság kedvéért Hank ismét részegen érkezett, de a medence partján rosszul lett és elájult. Itt talált rá Mia, ill. a pár perccel később hazaérkező Bill. Ez az ominózus eset 2007 júliusában volt, a korábbi vallomások szerint viszont Hank és Mia aktusa augusztusban történt. Hoppá, ezek szerint Hank már ismerte Miát korábbról is? Ebből bizony úgy tűnik, Bill ki is fejti azt a meggyőződését, hogy Moody nyilvánvalóan így állt bosszút Karenért. Abby döbbenten néz: Te ismerted Miát korábbról?, kérdezi Hanktől, de Hank tagadólag rázza a fejét. Ezek után Abby kérdezi ki Billt, és flashbackben megerősítve kiderül, hogy Hank teljesen be volt állva aznap, és amikor az ájulásból magához tért, csak alig pár szót váltott Miával Bill megérkezése előtt, ráadásul a szemébe tűző naptól és a kómától alig látott valamit.

Az utolsó tanú a sértett, Mia Lewis, aki az igazsághoz híven mesél a Karennel töltött időszakról: Anyám halála után apa a Karennel fenntartott kapcsolatával próbálta a veszteséget enyhíteni, de alig volt otthon és nem is nagyon érdekelte, hogy én mit csinálok. Karen rendes volt velem, de én majdnem mindenért dühös voltam rá, és emiatt sok vitánk is volt. Amikor aznap este elmentem otthonról, előtte akkor is összevesztem vele. Bajba akartam kerülni és csak azért is leléptem, elmentem a könyvesboltba, ahol találkoztam Hank Moodyval, és akinek szemmel láthatólag fogalma sem volt arról, ki vagyok. Én viszont már tudtam, hogyan kerülhetnék bajba, fejezi be a vallomást Mia.

A tárgyalási nap véget ér, Hanknek azonban nem sok oka van megnyugodni. Először Abby fakad ki neki: Bakker Hank, az esküdteknek sikerült bogarat tenni a fülükbe azzal, hogy Miát már korábban is ismerted, ez mindent megváltoztat!, és dühösen elrohan. Hank megpróbál Karennel is beszélni, de ő is mérges: Bakker Hank, te végig tudtad, hogy Mia kicsoda! Hank tiltakozik: Dehogy is tudtam, totál részeg voltam akkor, próbálkozik, de Karen bemutat neki és dühösen elrohan. Hank végül taxiba száll és gondterhelten mered maga elé: lehet, hogy ez mégsem lesz olyan könnyű menet, mint amilyennek az elején tűnt.