Hanket a délelőtti nap sugarai, valamint a new yorki gyújtogató szerelmes SMS-ei keltegetik álmából. Charlie a jakuzziban dögledezve megjegyzi, hogy ma reggel több üzenetet kap, mint egy nagy ismeretségű díler télvíz idején. Charlie kérdésére válaszolva Hank, képzeletünk falára festi Carrie és a közte lévő szexuális együttlétek freskóját. A nő úgy tekintett férfiúi büszkeségére, mint egy sivatagban eltévedt, a szomjhalál szélén álló ember az oázisra. Mint az örök fiatalság kiapadhatatlan forrására. Az újabb SMS egy ’kis’ meglepetésre figyelmeztet. „Lehet, hogy megölte Beccát és Karent.” Így tippel a jakuzzi mellett egy szál napszemüvegben pózolva a jó barát. Hank most nem kapható a feketehumorra. Megszólal a kapucsengő. Moody arcára kiül a félelem, pedig ő aztán el nem mondta los angelesi tartózkodásának pontos címét. Szerencséjére senki sem áll az ajtóban, csak egy levél hever a küszöbön. A rózsa illatú, piros papírra írt szép szerelmes szavakat tartalmazó levél helyett egy falatnyi tanga bugyit húz elő a borítékból. Még mielőtt Hank azonosítani tudná gazdáját, Carrie a bokor árnyékából az író ölébe ugrik. Még szerencse, hogy bemérte az Iphoneját, különben nem talált volna ide. Hank a fogát szívva, egy lightos mosolyt erőltet magára és ironikusan hümmögve csodálja és áldja a mai technológiát. Míg a háttérben Charlie – habtestét köntösbe burkolva – leesett állal jelzi a házba – kéretlenül – besétáló nyest dögösségi rátáját.

De ugye nem azért utazott ennyit, hogy cseverésszenek, hanem azért hogy szexuális szomjúságát csillapíthassa. Lovagló pózból ki-/leszállva, Hank arcába tenyerelve halkan nyögve közli, hogy most vagy hét évvel meghosszabbította az életét. Hank nikotin függőségének eleget téve nyúl cigiért és rágyújt. Az ágy szélén ülve, a még alélt, pszichopata csaj magasztaló szövegét fél füllel hallgatva, hirtelen a kapucsengő hangja szakítja meg a „szürke hétköznapi reggelt.” Karen és Becca várnak az ajtó előtt, mert úgy gondolták beugranak és elhívják egy szűk családi körben zajló ebédre. Hank hálát adva az égnek, gondolkodás nélkül már indul is a kocsi irányába, mire Karen felteszi a költői kérdést: „Nem kellene gatyát húznod?” Csak nem sikerült szép csendben megszökni és az őrült csajt magára hagyni. Már ott lopakodik a háttérben, hogy több ember előtt kellemetlenkedhessen. Maga előtt látva a jövőt Hank, poszttraumás sokkos állapotban, földrengésért imádkozik, ami nagy bánatára elmarad, így sikerül meghívatnia magukat egy nagy baráti vacsorára. A spontán összejövetel oka és témája pedig: Stu  ajánlatot tett Bates könyvének megfilmesítésére.

Karenék háza előtt lelassítva, a kocsiban beszélgető Hank maga elé vizualizálja, hogy milyen jó móka lesz majd saját magát az irónia, gúny és megaláztatás menüje alatt látni. Carrie arról áradozik, hogy legalább annyira bejön neki  L.A., mint Hank csodaszerszáma. Szóval, ha úgy van, akkor biztosan ideköltözik és az örökkévalóságig odaláncolja magát Moody G pont inzultáló péniszéhez. Ennek örömére és nyomatékot adva hangjának ajkaival illeti Hank nemi szervét. Ekkor érkezik meg a többi vendég. Marcy és Stu a másik kocsiból átnézve szemlélődnek, míg Bates a kertben ácsorogva találja szembe magát a pornós jelenettel.

Charlie a dadusa által leszervezett vakrandira készül, amivel kapcsolatban nem kis fenntartásai vannak. Többek között attól tart, hogy a nő ronda lesz. Márpedig azt nagyon nem szeretné. Sokkal több kedve lenne otthon maradni filmet nézni, Lizzievel beszélgetni, borozgatni. De ez elég helytelennek bizonyulna a múltkori ujjazós incidens után. Charlie nagy nehezen, a dadus határozott noszogatására elvonszolja magát a bejáratig, ahol megkapja a randira szánt jó tanácsot, hogy nyugodjon meg és legyen csak önmaga. Charlie a megnyugvás helyett a kérdésfeltevést választja. „De ki is vagyok én valójában?” Így fárasztja Lizziet felesleges filozofikus felszólalásával.

Stu tósztot mond és hollywoodi stílusban fényesre nyalja Richard Bates fantasztikus írói seggét. Hank közbeszól, hogy ugyanezt mondta neki is Baszás és csapás című írásával kapcsolatban. Már majdnem megindult a két író, kifelé a hóra, hogy franciaboxoljanak egyet és egyszer s mindenkorra eldöntsék kettőjük közül ki áll a regényírás hierarchiájának csúcsán, amikor Stu „szexuális segédeszközök” beszólásával menti a még menthető helyzetet. A vacsora ezen része alatt – de igazából az egész este folyamán – Karen és Hank az öngyilkosság gondolatával kacérkodik. Marcy nem szereti a vibrátorokat, mert furcsa hangjuk van. Plusz most már – Charlieval kötött házasságát maga mögött hagyva – egyáltalán nincs is rá szüksége, mert Stu úgy ahogy van ’megtölti.’ Karen itt veszi át a képzeletbeli mikrofont, hogy közölje és mindenkit megnyugtasson, őt is megtölti Hank. Moody családi hagyatéka és az ő vaginája úgy összeillik, mint a borsó meg a héja. Ekkor szól közbe Bates, aki tovább fokozza a helyzet kínosságát, ugyanis neki is van személyes tapasztalata a segédeszközöket illetően. Pár homokos megjegyzés után még Hank lesz a prűd, amiért még sohasem kísérletezett, nem játszadozott önnön ’rózsájával’, az erogén zóna ’csücsökkapujával.’

Charlie és a névtelen nő kínos csendet kínos csendre halmozva töltik el az estét. Mindegyik mentegetőzik és sajnálkozik, mire Runkle azzal az ötlettel áll elő, hogy témákat feldobva próbáljanak beszélgetést kezdeményezni. Az első téma a könyv. Hogy olvasod? Digitálisan? E-könyv vagy Ipad? A nő pont Richard Bates könyvét isteníti, mire Charlie szeme felcsillan, mert ugye ő adta el a könyv megfilmesítési jogát és ezzel egyetemben, ebben a pillanatban sikerült egy pozitív irányba haladó beszélgetést kialakítania.

A kínos baráti vacsora tovább folytatódik, melynek legújabb témája a testi kielégülés. Ezzel kapcsolatban Bates bejelentést tesz, hogy tizennégy éve nem élvezett el. Fejben. Ugyanis a tantrikus szex nyújtotta élvezeteket még nem sikerült megélnie Karennel. De gyorsan hozzáteszi, hogy a testi vágyak minden szintjére eljutottak már, hisz a köztük lévő szerelem tüze július 4-vé varázsolja a forró együttléteket. Hank inkább a tantrikus szex témához szólna hozzá. Mint régi vágású ’öregember’ úgy véli a szex, a regényekhez hasonlóan, három részből kell, hogy álljon: bevezetés, tárgyalás és befejezés. (Amúgy meg mi köze az érzelmeknek a szexhez?) Marcy gyorsan megdicséri és szerelmet vall Stunak, amiért olyan jó szerető. Carrie is simogatja Hank lelkivilágát a közlendőjével, mely szerint Hank isteni az ágyban. De ezt nagyjából mindenki tudhatja, aki a helyi sajtót lapozgatja. Hank lassan gyanút fog. Lehet, hogy valami jól szituált, meglepetés orgia veszi majd itt kezdetét?

Charlie és a névtelen nő az ágyban nyalakodik, mire a pornós-titkárnős szemüveg mögül a csaj félénken bevallja, hogy ő még nem csinált ilyet. Mármint mit? Az nem lehet. Bevallja, hogy túl sokat várt már (hiába) a szőke hercegre, a számára tökéletes férfira. Most már beéri egy majdnem megfelelő férfival is. Ez lenne Charlie. Először lelkesen kezd neki a dolgoknak, majd a nyomás terhe alatt elbátortalanodik. Hirtelen lelombozódott izgalmi állapotát ’szégyenerekció’ követi, így újra akcióba lendülhet és kezdetét veszi és egyben véget is ér a háromlökéses Runkle menet. Charlie kidől, a nő pedig fel sem fogta igazán, hogy mi is történt pontosan. „Ennyi?...Mindenkinek ilyen az első?” A kérdésre és a reakcióra talán mindenki tudja a választ. Charlie kiliheg egy harmat gyenge igent, mire a vakrandis uszadékfa sírva borul előre, könnyekkel áztatva meg sem gyűrődött lepedőt.

A baráti társaság – a kerekasztal fölé hajolva – tovább boncolgatják az anális közösülés témáját. Erre ér haza Becca. De ő sem tud kimondottan jó hírekkel szolgálni. Beadta a derekát, megbocsátott Tylernek és újra összejöttek. „Nem korai ez, kislányom? Épphogy túltetted magad rajta.” A szokásos szülő számonkérésre Kant női kiadása csak annyit reagál, hogy „Lám a pap(nő) bort iszik és vizet prédikál.” Hank letámadja Karent, akinek egyből védelmére kel Bates. A szavak háborúját megszakítva, Carrie a tányérjába dobva villáját, így szól erélyesen: „A Te hibád Moody, hogy felgyújtottam a lakásodat, mert egy vesztes vagy. A szobában rajtad kívül mindenki túllépett a múlton, csak Te nem. Seggbe dugtál, lenyeltem a spermád, de ami a legrosszabb, hogy a szar dumáidat is elhittem. Hazudtál. És ez lopás.”

Hank, a lesújtó szavak által meggyötörve, egy autónak dőlve dohányzik, és az eget kémleli. Karen is csatlakozik hozzá. Megbeszélik az este történéseit. Tényleg ekkora vesztes lenne? Nem látja a fától az erdőt? Hogy mennyi hal úszik még a vízben? De mi van, ha neki nem kell az erdő, csak az az egy apró facsemete. Mi van akkor, ha ő csak arra vár, hogy Beccával és Karennel újra együtt legyenek, mint egy igazi család. Karen megrendíthetetlen komolysággal a szemében mondja Hanknek, hogy ne várjon olyan csodára, ami úgysem fog bekövetkezni. A további kínos pillanatokat megelőzve, Karen visszarohan a házba a többi vendéghez. Moody magára maradva, egyedül dohányzik tovább és közben azon gondolkodik, hogy vajon vannak-e még csodák.