Nehéz menet lesz ez. Sajnos a Megasztár semmi jelét nem adja annak, hogy a javuló tendencia akár távoli esélyként feltűnhetne a horizonton, így nagyon zord péntek estéi lesznek azoknak a szerencsétleneknek, akik még mindig nem adták fel. Kezdjük azzal, hogy a meglepés erejét már kategorikusan kiiktatták a műsorból, pár nappal az adás előtt az egész műsormenet olvasható a honlapon (fail), szerencsétlen versenyzők idegeit meg kb. 2 percenként borzolják annak a rohadt szavazási sorrendnek a mutogatásával. Lássuk, ma mivel kezdenek. Új hajakkal, talpig aranyban eltátogják a csillagdalt, és Clau és Trilla máris a képükbe tolja az állást, milyen király lehet már úgy nekikezdeni a produkciódnak, hogy az utolsó helyen állsz, az első meg a szavazatok több mint 50%-át birtokolja. Nem vicc, Nagy Adriennek lehet a legnépesebb családja ebben az országban, mert ez az arány azért nem semmi.

Na de ne menjünk el szó nélkül az olyan posztmodern próbálkozások mellett sem, mint pl. az, ahogy Trilla vízszintesben a ledfalakra vetítve (függőlegesben nem fért volna rá?), kezében egy funkció nélküli sárga gitárral konferálja fel az énekeseket. Claudia ciklámen csőruhába passzírozott habteste is látványos, ami a felső szekcióban erősen duzzad ismét, mellei pedig mindenáron le akarják tépni láncukat, amit a dekoltázs vonalában gondosan elhelyezett zipzár jelent ez esetben. Haja oroszlánsörényben, és „pokoli jó estét” kíván, mert a ma esti tematika „rossz kisfiúk és rossz kislányok”, ezt inkább nem kommentálom. Maestro szerint ez rock & rollt jelent (na, azt majd meglátjuk), ezt fontosnak tartja megjegyezni, mert ő most a hetes; érdekes módon a zseniális „dedikált zsűritag” kifejezést érdemei elismerése nélkül visszavonultatták az első döntő után. Trilláék olyan lelkesedéssel jelentik, hogy egy hete tart a szavazás, mintha nem ez lenne az egész műsorfolyam legnevetségesebb eleme, és miután a sorrenddel kellőképpen kiborították az utolsó helyeken álló versenyzőket, kezdjünk is bele a 2. döntőbe.

Farkas Jenser Balázs lesz a mai kezdőember, kisfilmjében mutatják, milyen katonásan éli napjait a Mega-házban, ébredés, fogmosás, koreográfia, csípőrisza, hülyesapkás Maestro, mentorkodás - ennyi maradt meg a filmecskéből. Nóta az Are You Gonna Go My Way lesz, Lenny Kravitz naná, és MÉG MINDIG NINCS ZENEKAR, és ez még mindig nagyon gáz, pláne ha olyan dalokat választanak, amik egyszerűen elképzelhetetlenek jó kis (élő) gitárszólók, zúzás és dobok, vagyis az élőzene élménye nélkül. Na, ez pontosan egy ilyen szám. Az más kérdés, hogy nem is tehetségkutatóba való, mert akkor hozza azt az igazi „bugyik repülnek a színpad felé” –élményt, ha egy nagykoncert tetőpontjaként hangzik el fullos hangosítás mellett, több tízezres örjőngő közönségnek, és minimum egy gitár használhatatlanná válik a végére; nem udvariasan mosolyogva egy műanyag stúdióban, műmájer ítészek vizslató tekintete mellett, óvatos tapssal kísérve az idomított közönség részéről. Értékeljünk, Mester szerint ez zseniális volt, de mivel ő instruálta az egész produkciót, nem is nagyon mondhat mást. Bochinak vad volt, amit nem értek, Mariann értékelése meg még mindig csak annyiból áll, hogy be van indulva Farkas Jenser Balázsra, szándékosan egy vékony csíkszemüveget vett csak fel, ami fölött szabadon stírölheti. Szakmai értékelés címén Bereczki és Mari még összekapnak azon, hogy Maestrónak barátja vagy ellensége a kisfilmben viselt betörősapka, Balázs összességében nem sok negatívumot kapott.

Nagy Adrienn szpotja egy kicsit rapszodikusnak tűnik nekem, egyik pillanatban arról beszél, hogy az eredeti szakmája virágkötő, a következőben Mester Tamás utasítására a kerti asztalra pattan, és szponzorpiás dobozba énekel. Essünk ezen túl, és lássuk inkább, hogy mit tud az, aki a nézői szavazatok több mint felét birtokolja. Rihanna Don’t Stop The Musicját kapta, legalább az S&M lenne, ha már ebbe a nevetséges rossz kisfiúk és kislányok témába kellett beleerőszakolni. Adrienn próbálja a refrént egy kicsit megváltoztatni, de összességében nagyon merev és unalmas, pedig ahhoz, hogy valaki eladja ezt a számot, elsősorban azt kell elérnie, hogy BULI legyen, a színpadon is, és annak a fejében is, aki hallgatja. Szűkszoknyában és magassarkúban Adri egyszerűen képtelen bulihangulatra távolról is emlékeztető valamit varázsolni a színpadra, még a Jacko sample alatt is csak szerencsétlenül inog a cípősarkain, kontrasztként a tánckar vad szambázásba kezd a háttérben. Értékelésben Mariann röhögteti ki magát, Adriennről éppen semmit nem bír mondani, de Rihanna persze nagyon szar számot csinált, ehhez ő nagyon ért. Abban valahogy megegyezik a zsűri, hogy hamis volt, Maestrónak azért muszáj pozitívumot is mondania, főleg a saját munkáját dicséri persze, meg hogy ahhoz képest, hogy Adrienn egy plázacica, egész kellemes jelenség. A plázacica szóra Adrienn szemei kistányér méretűek lesznek, Bochi menti a helyzetet azzal, hogy ez nagyon szexi produkció volt. Claudia melleit követve megérkezik a színpadra, Adrit meg elzavarja azzal, hogy „ragyogj hátra a többiekhez!”, és tartogat még mára hasonló jókat.

Már most visszajátsszák az eddig hallott nettó 2 dalt, jézusom, meddig fog ez a műsor tartani. Most „Szakos Andrea és a Táblagép bensőséges kapcsolata” című kisfilm következik, ez már nagyon hiányzott. Táncóra a tűsarkúban, frizura meg imidzsformálás, ezzel megvagyunk, a produkció előtt meg betolnak egy reklámot, és megtudjuk, hogy a „Tiszavasvári” a magyar nyelv legnehezebb szava Liptai Claudia számára. Trilla reklám után meglepetésszerűen a lelátó tetején jelenik meg, és színpadra rendeli Andit, aki a pokoli dalos téma jegyében Christina Aguilera Fighterjét nyomja, ha megölnek, sem értem ezt a tematikát. Andinak jó hangja van, de az nem jó jel, hogy a szám közben végig azon gondolkodtam, hogy ebben a szériában miért nincsenek igazán hatásos, emlékezetes produkciók, amikre az ember felkapja a fejét, visszanézi a youtube-on, és évek múlva is tudja mindenki a baráti körben, hogy mekkora ász volt mondjuk Póka Angélától az a Szomorú vasárnap. Produkció végére Andinak semmi levegője nem marad, azt mondja, azért, mert ebben most az is benne volt, ami eddig nem. Maestro ezek után megállapítja, hogy neki a sötétebb és egyenes haj áll jól (tehát véletlenül sem az, amivel a fodrász ma este sújtotta), és hogy lehet akkora baromságot mondani tévében, hogy „Lejla hercegnő”, azt fel nem foghatom. Mariannt nagyon irritálta ebben a produkcióban, hogy Andrea verte a ritmust a mikrofonon, ettől mindig ideges lesz. Mariann idegösszeroppanást fog kapni, mire véget ér ez a széria.

Horváth Pesta következik, aki bizonyítani akar, miután úgy leszólták múlt héten. Kisfilmben feltűnik, hogy egy fél szív van a nyakában, másik fele nyilván a Szent Barátnő nyakában fityeg, ez mekkora közhely már, ha belenézünk a szekrényébe, lesz ott filatáska és oldalzsebes nadrág is. Maestro arra sarkallta mentorkodása alatt, hogy ne legyen már annyira civil, és mint megtudjuk, Pesta minden próbán vetkőzött ez kicsit, tudom, hogy átvitt értelemben, de ez akkor is TMI. A Linkin Park Numb című számát kapta, mennyire volt genya az a zenei szerkesztő, aki pont ezzel a címmel rendelkező dalt bírt választani neki? Produkcióját én unom, de ez a műfajból is adódik, viszont egy igazán jó énekes a legszarabb számot is elő tudja adni úgy, hogy felfigyeljen rá az ember, Pesta sajnos nem ilyen. Clau sikoltozva közelít hozzá, Mester egy mondattal totál zavarba hozza, ezek most „szívassuk az egyszerű gyereket” hetet tartanak? Bereczki megint a kemény ítész szerepkörben tetszeleg, amiről egyedül ő nem tudja egész Magyarországon, hogy mennyire nevetségesen áll neki. Az idegesség nem mehet a produkciód rovására Pista fiam, ezen még dolgozni kell. További szakmázás Bochitól, amiben olyan szavak röpködnek, mint „kontraszt”, „verze” meg „melodikus”, Pesta homloka erősen ráncolódik ez alatt. Clau úgy foglalja össze, hogy „rengeteg idegen szó hangzott most el, hámozd ki!”. Én nem szeretem Liptai Cluadiát különösebben, de EZ priceless.

Bendzsike jön, érte izgul egész Csór és a fél USA, amit ugye két éves korában ott hagyott, köszönet a kommentelőknek, hogy erre felhívtátok a figyelmemet, így még viccesebb az akcentus. A megfogalmazásai sem rosszak, olyanokat mond a kisfilmben, hogy „a szívem majdnem kiugrott a számon, annyira izgultam”. Produkció van, a haja Karel Gott, a cipője viszont Jeremy Scott (for Adidas), ez utóbbi zseniális, én odavagyok ezért a szárnyas kollekcióért. Az American Idiotot énekli, ez mekkora ars poetica! Egyébként valamennyire szórakoztató, mert felszabadult, és nem is fülsértő, a végén sztárpózba vágja magát, ez a srác tényleg érzi a színpadot. Trilla annyira évezte az egészet, hogy öccsének fogadja, Bochi szerint így kell szavazókat gyűjteni, a srác megetette a közönséggel a produkcióját. Mariannak ez maga volt a tökély, Bereczki mögött Gáspár Laci néz nagyon sötéten és szigorúan, Zoli meg megint a hülye sapkákról beszél csak, ezzel nem lesz hitelesebb ítész. Trilla még összefoglalja a lényeget: szavazni kell eszeveszetten, de ha egy mód van rá, J-vel küldjék már el a Benji becenevet, vajon hány „Bendzsi” érkezett múlt héten?

Megint a sorrendet mutogatják, Gigi csont nélkül benne van az első 6-ban, a száját sem kell kinyitnia hozzá, Adri meg már csak 23%-os aránnyal első. Claudia úgy feszeng ebben a ruhában, mintha a bugyi fájdalmasan belevágna a seggébe, pedig nehezen tudom elképzelni, hogy nem alakformáló szuperkezeslábas (ld.: Bridget Jones) feszül a ciklámen elasztikus csoda alatt. Talán Attila kisfilmjét játsszák, amiben hihetetlen módon NEM szerepel a fashionterror veszkócsizma. Baromságokat beszél ő is („még jó, hogy nem azt mondta a zsűri, hogy nyomorék vagyok, mert azon nem tudnék változtatni”), pedig ezeket a kisfilmeket vágják, ilyenkor gyanús, hogy ez szándékos? Lássuk a produkciót, ami Jet: Are You Gonna Be My Girl, és ami csak kétszer hangzott el Baricz Gergőtől az alig 3 hónapja befejeződött X-faktorban. Továbbra is nevetséges rock & rollt zenekar nélkül imitálni egyébként, ráadásul még fülsértően visít is, és az összes táncoslány beájul a produkció végére, mennyire lehetett izzasztó a szegecses vállú nájlonzakó? Maestro, mindenki mentora próbálná rábeszélni, hogy ugye a múlt heti betegség húzódik még mindig, azért nem volt ez most (sem) jó, Bereczki meg felemelt kézzel tiltakozik, ha ez még mindig betegség, akkor pszichés a dolog, mondja olyan komoly fejjel, mintha értene hozzá. Valamint hozzáteszi, hogy tök jó, hogy Attila megmozdult, de ne csinálja többet, mert rossz nézni, ahogy táncolni próbál. Claudiának most is van egy díjnyertes végszava, mielőtt Attila eltűnne a balfenéken: „menjél, és facsarjál narancsot”, ezeket gyakorolja vajon?

No Thanks Roland kisfilmje a múltkori drámával és majdnemkieséssel indul, majd (mű)bezárkózik a szobájába, ahonnan Meister rángatja ki. Rolikám, ne szenvedj már, gyere, boxoljunk sétáljunk, az, kell, hogy higgy magadban, álljál ide, és mondd, hogy menni fog, hogy „velem van az erő”, miért van deja vu-m? Roli a színpadon, hangmérnök benyomja az In The Shadows-t, a kivetítőn szálló tollak jelennek meg, most már hangosan röhögök. Tényleg 15 rockdal létezik csak a világ zenetörténetében? Ha a fantáziátlanság fájna, a műsor szerkesztőnek soha nem kéne kínokat kiállnia. A styling meg kicsit neo-emóra sikeredett, vasalt tincs a homlokba húzva és hangsúlyos guyliner, a derékra kötött ing lóg csak ki az összképből. Értékelünk, és Bochi azt mondja, utánanézett, és kiderült, hogy ezt a számot a finn The Rasmus énekli, sokat elmond, hogy Magyarország Legnépszerűbb Rádiós Hangjának ehhez kutatómunka kellett. De ismeri ám az eredetit, és azzal ellentétben ezt nem unta a verzékben, és igen, már azt is tudja, mi az a verze, és büszkén Bereczki irányába sandít. Zoli meg szót kér, és tudja, hogy ezzel elkapcsolásra ingerli a még megmaradt nézőket, de muszáj kimondania, hogy „Rolikám, nagyon lent van a szájpadod!”, zseniális. Van még egy kis lételméleti filozofálgatás a végén rocker vagy sem témában, mire No Thanks azt mondja, hogy „érzelmes rockerféleség vagyok”, ezt majd átírja a sajtóosztály legközelebb.

Radics Gigi jön, kisfilmben apu is van, aki nagyon vigyáz a kislánya erkölcseire, közben meg Rihanna szól, Mariann most biztos ideges. Gigi azt a Crazy-t kapta, amivel Takács Nikolasz is nyomult anno, legközelebb azt számoljuk már össze, hány olyan szám hangzik el a műsorban, ami NEM volt az X-faktorban. Gigi nehezen lazul el a színpadon, de őszintén szólva ez az egyetlen kritikám, mert a hangja bitang jó, és ebből az agyonjátszott dögunalomból csinált egy hallgatható zenét, és a dívás improvizációk sem hatottak soknak vagy erőltetettnek, ez a kislány tud valamit. Szűnni nem akaró taps és ováció, Claudia szerint mehetünk is haza, most akaratlanul is baromi nagy igazságot fogalmazott meg. Mari nagyon büszke Gigire, bár ebben most nem volt munkája, de akkor is. Bereczki tudja, hogy lelövik, de akkor is MUSZÁJ a show részével is foglalkozni, amiben erős hiányosságok voltak, de rövid úton lehurrogják, mindenki más maradéktalanul imádta. Most meg kell mutatni a szavazás állást is, ahol Gigi természetesen átvette a vezetést, Adri azért magabiztosan a nyomában. És megtudjuk, hogy létezik ám Megasztár applikáció is, és ebben a pillanatban nagyon hangsúlyosan belóg a képbe egy okostelefon, micsoda zseniálisan szerkesztett, diszkrét reklám.

Szűcs Ádám következik, akinek múlt héten iszonyatos nagy mázlija volt, hogy egy másik nagyon gyenge versenyzővel került a kiesőesélyes helyre, csak így maradhatott bent. Ő is pszichésen beteg már két hete, ez kiderül a kisfilmből, de majd Meister mentor meggyógyítja. Produkciója a Cosmic Girl Jamiroquai-tól, tematikáról egész nyugodtan feledkezzünk meg, úgy járunk jobban. Ehhez a dalhoz jóval több karizma kellene, de tulajdonképpen mindegy is, mert ez a srác áttekerős kategória (igen, most már csak felvételről voltam képes nézni), ez a produkció még egy általános iskolai osztálybulin is cikinek számítana. Kellemetlen az a pillanat, amikor senki nem akar értékelni, és még a hetesünk, Maestro is talál kritikát, amikor végre megszólal. Kimondottan idegesíti Ádámban a permanens vigyorgás, mert gyakorlatilag mindenhez ugyanolyan képet vág, és nem lehet tudni, mikor vigyor és mikor vicsor, ebben amúgy totál igaza van. Bochi is mond valami óvatos kritikát, Mariann és Bereczki inkább meg sem szólal, ez milyen kínos már.

Kullai Timi jön, akit Mester mindenáron tornacipőben akar látni. Majd láthatod a próbán, vagy a kisfilm forgatásakor abban, a színpadon hadd legyen már dögös. Visszanézi magát a Táblagépen, és Maestro győzködi, hogy nem gáz a magassága, kovácsolhat belőle előnyt is – miután pont ő vette el az önbizalmát ennek kapcsán múlt héten. En Vogue: Free Your Mindot hozott, ajjaj, ezt úgy kell nyomni, hogy lerepüljön a hajunk, de neki van hangja hozzá, és az előadás sem rossz. Megkapta a világ legmagasabb sarkú csizmáját, ez jó fricska Mester felé, különben meg tudja viselni, csak a koreográfiától idegenkedik láthatóan. Szerintem amúgy simán modellesre kellett volna venni a figurát, vonulással és pózolással, ez nem az a szám, amiben táncikálni kell, Timi meg jól mutat a színpadon – már amikor nem olyan előnytelen ruhát adnak rá, mint mondjuk ez. Clau megint beficcen a színpadra szűk rucijában, és elárulja, hogy Timi ciklámen melltartót hord a hülye ruha alatt, Mesternek meg megtetszett a toronycsizma. Bochi szerint működött a free your mind, mint üzenet, kajálták mindannyian a show-t, ez a lényeg.

Mai utolsó versenyzőnk, Nagy Kristóf Bozont kisfilmjébe bekerül az eddigi legdurvább termékelhelyezés, Bozont és Maestro a Telenor oldalát (!) böngészik a Táblagépen, ezt nem hiszem el. Rosszfiús témában ő a Pálinkadalt hozta a Magna Cum Laude-től, és rohadt hangos vokál szól alatta –gépi természetesen. Backstage-ben laza mulatozás indul – parancsszóra nyilván, mert egyetlen természetesnek ható mozdulatot nem lehet felfedezni. Bozont bulizik, és kicsit a zsűrit is bevonja, sőt, énekel is róluk, valamint a mezőnyben egyedüliként tud mit kezdeni azzal, ha mások is vannak rajta kívül a színpadon. Trilla egy csodálatos mondattal nyit: „engem meggyőztél, menjünk és rúgjunk be!” - sőt, az eredményhirdetést se várjuk meg szerintem. Mariannak annyira tetszett, hogy szerelmet vall Bozontnak, Bereczki is elfelejtett szakmai hülyeségeivel jönni, Bochi szerint meg parodisztikus volt a produkció, ami igaz, kérdés, hogy ez direkt volt-e, és Bozont gyanúsan kitér a válasz elől. Vége ezzel a mai produkciók sorának, úgyhogy a változatosság kedvéért most az utolsó ötöt mutatják meg nekünk, Pesta, Timi és Szűcs Ádám van veszélyben, utóbbi még ezen is vigyorog, mint egy elmeroggyant.

Reklám után MEGINT az utolsó ötöst mutatják meg nekünk, cserélődések vannak, majd lezárják, és jön az első eredményhirdetés (ami után már csak az utolsó háromra lehet szavazni). Ebben a részben az a röhejes, hogy ugyanolyan végtelen hosszú drámai hatásszünetekkel sorolják a biztos továbbjutók neveit, mintha soha nem mutattak volna szavazási állást, nemhogy fél perccel ezelőtt! Utolsó 3: Pesta, Talán Attila, és Szűcs Ádám, rövidítsük le, és dobjuk ki mind a hármat itt és most, azt hiszem, így járnánk a legjobban. Időt kell most húzni, amíg a néző eldönti, hogy ebből a háromból melyiket nem bírja tovább elviselni, addig is Kállay Saunders jön, azzal a dallal, ami az Eurovíziós ELŐdöntő (!) 5 legjobb dala között volt, üvölti a station voice, szenzációs ez a megfogalmazás. Időhúzó backstage interjúk is vannak a trióval, a kényszeresen vigyorgó két idétlen bájgúnár gyűrűjében Pesta szinte szimpatikusnak tűnik. Eredményhirdetés jön megint, Atti megmenekül, úgyhogy most a zsűri mondja el röviden, hogy a maradék kettőről röviden mi a véleménye, mondom RÖVIDEN, hangsúlyoz Trilla, rendező biztos torkaszakadtából üvölt a fülébe ilyenkor. Zsűrinek nem esik nehezére röviden értékelni, egyértelmű, hogy Szűcs Ádám nem idevaló, megy is a levesbe, Meisternek gondolkodnia sem kell a döntésen. Ádám pont olyan idétlenül vigyorog, mint eddig bármikor, búcsúdal, búcsú, és ezzel vége, jövő héten újra itt leszünk.