Még mielőtt belecsöppenhetnénk az új, frissen érkező ötödik évad szaftos történéseibe, egy instant négy évad összegző blokkon kell túlesnünk, hogy a vidékről jött embernek is világos legyen, mi a zimankós fasz folyik Hank Moody-ék háza táján. Természetesen csak az aktuális évadra vonatkozó fontosabb momentumokat emelik ki. Kiderül, hogy Hank ügynöke (Charlie Runkle) elvált, az exfeleségét (Marcey-t) egy szintén kopasz, ámbár Charleihoz képest egy kicsivel magasabb fószer (Stu Baggs) húzogatja. Plusz az sem elhanyagolható, hogy Charlie újdonsült életcélja az lett, hogy 100 nővel szexeljen. Ha ez megvan, utána már nyugodtan magához szólíthatja a jóisten. Továbbá van itt még valami az instant összegzőben, hogy Hank lánya (Becca Moody), aki amúgy a nagy dolgok megmondását illetően, a sorozat Paulo Coelho-ja, közli a faterral, hogy húzzon haza. És ő így is tesz. Irány New York és az LA-től mentes élet.

A nyitó helyszín – a változatosság kedvéért – egy bár. Vagyis annak a mosdója, hol Hank egy lánykérő szöveget próbálgat. Jelezném: nem túl hitelesen. De még szép, hogy nem, hisz az innentől számított harmadik percben szakít a delikvens hölggyel. Egy újabb, divatlapból kukázott model csaj kerül a képbe. „Hát már egy éve járunk és gondoltam megkérdezem, hogy merre tart a kapcsolatunk,” Egy haverom erre azt felelte volna: „Anyádba!” De Hank sokkal nagyobb úriember a barátomhoz képest, így a jól összeszedett szakítós szövegből, egy magát mentegetős katyvasz lesz. Ciki. Csodálkoztam, hogy tipikus „ne rendezz jelenetet” felszólítás sem hangzott el. A csaj csak ül, elég pszicho fejjel, issza a Martinit és közli: „nem vagyok mérges.” Hazudik. Itt történnie kell valaminek. A csaj csak azért mérges, mert Hank ellopta szívét, egy sikátorba vitte azt, majd csúnyán megerőszakolta és dolga végeztével magára hagyta. Nem is igaz. Azért lett feszült a hangulat, mert a képen látható hölgy (akit amúgy Carrie-nek hívnak) még a segglyukát is odaadta Hanknek. Szó sincs metaforáról. Innen indult a kivonuló monológ: „Ez a férfi egy szörnyeteg. Szereti seggbe dugni a nőket, aztán azt mondani nekik, hogy szereti lazán kezelni a dolgokat.” Kecses kézmozdulat, séta kifelé és vége is a jelenetnek. Jön pár iszonyat fancy (ejtsd: fenszi) New York-ról készült vágókép, ami alatt valami füstös rock zene szól, megteremtve ezzel a tökéletes montázs varázsát.

Telefonálás. „Itt az ügynököd.” szólal meg a telefon másik végéről a hófehér, kicsit sem afro frizurájú Charlie Runkle, akinek a beszéde indokolatlanul, valami fekete dialektusba csap át.  (De azért vicces.) „Biznisz van kilátásban, meg amúgy is told át a fekete seggedet a nyugati partra…” A pizsi parti sikeres letárgyalása után és a pár napig havernál csövezés addig, amíg a fura csaj lenyugszik téma lezsírozása után nyomás a reptérre.

A repülőn, még felszállás előtt olvassa Hank az exbarátnőtől kapott SMS-t: „Fogalmad sincs, mennyire gyűlöllek most.” Nyugtázva a dolgot, egy leszarom nézéssel foglalja el helyét a gépen, amikor totál véletlenül a mellette ülő – az évadra kiszemelt aktuális jónő – ölébe borítja italát. Kicsit közhelyes ugyan, de főhősünknek sikerül, pár nem túl hétköznapi bókkal elsimítania a dolgot. Bár a csaj világklasszis besorolást én egy kicsit túlzásnak érzem, de hát ez van. Ez az én személyes rossz ízlésem. És persze jönnek a jó öreg „általában dagadt emberek mellett szoktam ülni” megjegyzések. Mindjárt lerágom az ujjaimat annyira várom, hogy mikor lép be John Goodman a képbe. Csalódnom kell. Helyette valaki mást kapunk, de testsúlyban egy erős fifti-fiftit érzek. Gyors helycsere, a jónő feláll, elmegy és a túlsúlyos pasas ül a helyére. Itt meg csak úgy pörögnek az események, egy tipikus FUCK nézés után jön az a tipikus jelenet, amikor a már említett jó súlyban lévő ember viccesen közli, hogy szinte már túl kövér a repüléshez, majd ezt követően előveszi a nasis zacsit, amibe beletúrva, a markából kínálja meg a mellette ülő utast, hogy érezzük ő amúgy egy csupa szív ember. Majd jön egy idős néni, hogy lerendezze a dolgokat, így a két szép ember újra egymás mellett ülhet. Itt jön egy enyhe Airplane-es utalás – de lehet, hogy ezt csak én mesélem be magamnak – amikor Hank a nem kicsit elcseszett magánéletéről mesél a mellette ülőnek, majd mondandója végeztével meg is jegyzi, hogy csodálkozik, amiért még nem akasztotta fel magát a díszes egy fős hallgatósága. Egy olyan sorozatban, ahol a szex a fő szál nem hiányozhat a szex. Szóval nyomás a mosdóba mind a ketten. A szerelmi tán azonban elmarad, mert a helyét nagyon kedvesen felkínáló nénike csúnyán megzavarja őket és közli, hogy húzzanak elfelé, mert neki ki kell olvasnia a Bűn és bűnhődést, annyira nagy dolga akadt itt hirtelen.  Így született meg a csak csók és más semmi témázgatás, repülőgépi története.

Egy ugrással, kihagyva az utazás további uncsi részeit, máris a földön találjuk a szereplőket. Jó öreg LA. Itt eddig még nem történt semmi jó. A sorozatot tekintve.  A „mi lenne, ha folytatnánk a hirtelen jött ismeretséget” kérdésre, egy enyhe mosoly és egy nagy gázfröccs a válasz. De már itt is van az ügynök. De ki a halál az ott a hátsó ülésen? Charlie fia, a kis Stuart Runkle, aki 2,5 évesen még nem tud beszélni. A rögtönzött „ez nem normális haver, hogy még nem beszél a gyereked” témát felölelő szülői értekezlet után, a péniszhosszabbítóként funkcionáló Porsche ügyét is letárgyalják. Remek.

Nyomás pofavizitre! Kiszáll az autóból. Újabb SMS a már ismert pszicho csajtól, „Akkora egy kibaszott seggfej vagy.” üzenettel. Aranyos. Hank már épp nyitná a kertkaput, amikor a szomszédos ház postaládája mellett állva helózik neki az exfelesége. Amúgy is hozzá igyekezett, csak a megható SMS-től elnézte a házat. Figyelmetlenségét pár építész poénnal próbálja elodázni, hogy minden ház tök ugyanolyan. De ez nem vicces, mert az ex amúgy belsőépítészként tevékenykedett. A kínos hümmögést feloldva Hank úgy dönt, hogy akkor inkább gyorsan rámozdul volt nejére. Hohó! Nem eszik olyan forrón… A boxolókat megszégyenítő elhajolások, eltáncolások és a várva-várt „mi van az egy éves kapcsolatoddal” kérdés, egy pillanat alatt lelombozza Hank libidóját. Közhely, közhely, közhely. Végre megérkezik a hangulatfelelős is, Karen új férje. Vele találkozhattunk már a harmadik évadban. Ő egy alkoholista egyetemi tanár volt, akivel sikerült összeverekednie. De ez ilyen tipikus Hank Moody-s verekedés volt, ami úgy néz ki, hogy Hank valahonnan a saját háta mögött a 4-5 csigolya környékéről indítja az ütést, majd a lendülettől az elöl lévő lábára helyeződik a súlya, így teljes felsőtestével megtolva az ütést, a célszemély arcát elérve nem áll meg, ökölbe szorított keze tovább száll, magával rántva Hank-et, aki valami direktbe odahelyezett tárgyon, elég béna mozdulatokat követve keresztül esik. Ez a bunyó is ennyire heroikus volt. Ilyen jó hangulatban telik a múlt felidézése, megy a kakaskodás a két férfi között, hogy régen én dugtam, de most meg én dugom a Karen-t. De a mondvacsinált konfliktus végére azért csak sikerül egy szép nagy családi vacsorát leszervezni. Jéjj! Szuper! Ott lesz mindenki, aki számít; a volt feleség, az ő új férje, Becca és az ő pasija – akit a kedves anyuka és lányán kívül mindenki utál a családban – és persze Hank. Fantasztikus lesz, mint egy éjszakai cserkész kirándulás a Tiltott Rengetegben.

Egy újabb vágással máris Charlie-t és Hank-et látjuk, ahogy komótosan sétálnak Stu Baggs házának bejárata felé. A mi a faszomért vagyunk itt kérdés megválaszolása után Charlie beköszön a házba, egy laza „Hello exfeleség!” kiáltással. Sehol senki. Még nem is sejtjük mi folyik itt. Nem meglepetés buli készül, annyi szent. Újabb SMS a megszokott személytől, de ez már senkit sem érdekel. Pisálási szándék diszkrét bejelentésével, Hank elindul az erre alkalmas helyiség megkeresésére. De mi folyik itt? Csak nem szex hangot hallok? Minden diszkréciót mellőzve az esemény helyszínére lopakodik, majd barátját az „ezt nézd meg bazmeg” felszólítással invitálja, hogy csatlakozzon hozzá és nézzék közösen a nagy mutatványt. Jót kuncognak a sarokban, hogy amikor az ő felesége volt, akkor nem mondott ilyeneket az ágyban, de ááá! Pillantás balra és látjuk, hogy az ifjabbik Runkle a kanapé árnyékában gubbasztva, snack-et majszolva, végig jelen volt az akciózás alatt. Kiabálás és ölelkezés.  „Hát ti? De jó, hogy itt vagytok. Ezer éve nem láttalak.” Mi van? Elég kaotikus, ami itt történik. Nem győzik hangsúlyozni, hogy Charlie óta, Marcey szexuális reneszánszát éli meg Stu-val. De ekkor végre betoppan a tipikus latino házvezetőnő. Neki kellett volna vigyáznia a kicsi Stuart-ra, de nem, neki fontosabb az El Gord meg a La Flaca sorozat. Hiába mentegetőzik, hogy a kisgyerek olyan halk, mint egy egér, és ezért olyan nehéz rá vigyázni; Marcey üldözőbe veszi és a bevándorlásiakkal fenyegetőzik. De térjünk csak vissza Stu Baggs-re, aki már magára dobott egy köntöst, hogy valamilyen szinten leplezze a kilenc órán át kitartó erekcióját. Mellékesen amúgy ő egy producer. Ő adja a kenőt a dolgokhoz. Zárójel bezár. Csak annyit kérdez: „Mit kerestek itt?” Nyílván nem az volt a céljuk, hogy meglessék szex közben. A megbeszélésre mentek. Mr. producer felvilágosítja a kis naivokat, hogy rohadtul nem lesz megbeszélés, mert az arc egyedül Hank-kel akar találkozni. De ki is "Ő"? Merül fel mindenkiben a kérdés. Samurai Apocalypse a válasz. BOOM! Hank részéről érkezik a mentegetőzés. Leszarja a pénzt, ő nem találkozik ilyen nevű emberekkel. De az „ő csak téged akar” ego növelő hegyi beszéd megváltoztatja döntését.

Samurai Apocalypse házánál vagyunk, ami inkább egy kúriára emlékeztet. A nappalin keresztül kíséri Hank-et az inas, így a kamera tudja mutatni a fényes nappal kidőlt, bepipázott fekete embereket. Így már lehet egy sejtésünk, hogy ez a bizonyos Samurai Apocalypse egy szinesbőrű rapper. És így is van. A medence mellett meditálva láthatjuk először az arcot. Amikor észreveszi, hogy vendége érkezett, elküldi az inast, akit Alfred-nak hívnak. Vársz, vársz és jön a poén, hogy igazából fogalma sincs, hogy mi a valódi neve, csak gyerekkorában megmondta az anyjának, hogy egyszer híres és gazdag lesz és akkor lesz egy saját Alfred-ja. El is morzsolok egy könnycseppet. Na de térjünk vissza a rögvalóságba. Négyszemközt vannak, itt jön a seggnyalás meg a fényezés, az atom-riszpekt a legutóbbi könyvedért, meg a hasonlók. Aztán egyből a tárgyra: „Neked kell megírnod a szaromat!” Ez magyarul elég hülyén hangzik, de mit lehet tenni. A lényeg, hogy a fickó sztoriját csakis Hank Moody írhatja meg. A címe pedig: Santa Monica-i zsaru. Pfff… Mi van? Ez ugyanaz, mint a Beverly Hills-i zsaru? Itt jön egy nagyon velős érvelés, hogy már mi mindent elért, saját lemez, saját energiaital, fullos kecó, menő verdák, rengeteg nő és a következő a listán a film, az ő saját Eddie Murphey pillanata. És közben ment a sok „Mi van veled nigga?!”. Akkor mi a különbség? Hát az, ami kiszúrja a szemedet, hogy ez Santa Monica-ban játszódna. Tökre alap. Nem ugyanaz. Nem lehet elégszer hangsúlyozni. És hogy ér véget a jelenet? Már majdnem elfelejtettem, hogy a rész elején ki mellett ült a repülőgépen. Végre belibben a képbe a nagydarab… Nem. A smárolós barátnő igyekszik Samurai felé. Ó, hisz ők ketten még nem is találkoztak című kamu színjáték van terítéken. Apocalypse bemutatja őket egymásnak, és így végre megtudhatjuk, hogy a csajt Kila-nak hívják és azt is megtudhatjuk, hogy a rapper nagyon rá van mozdulva, ezért Hank annak érdekében, hogy a koituszt nehogy megakadályozza, angolosan távozik. Pedig csak úgy izzott a levegő köztük, de valahogy jobbnak látta türtőztetni és nem kinyíratni magát egy feltehetőleg eléggé kattant rapperrel, akinek ráadásul az a neve, hogy Samurai Apocalypse.

Nagy nehézségek árán, de azért csak-csak eljutottunk a fantasztikusnak ígérkező családi vacsorához. De előtte azért lássunk egy megható apa-lánya beszélgetést. Szép volt. Erről ennyit. Megérkezik a szőke herceg, akinek a belépője megér egy misét. Majdnem kiszabta a kerítést a kocsijával. Erről is elég ennyit tudni, mert így levonhatjuk a következtetést, hogy a srác egy eszeveszett barom. Na de már tömi is a majmot rendesen mindenki. Megy a szurka-piszka is közben. Hány éves vagy? Nem vagy túl idős a lányomhoz? Ne szólítsd drágámnak a lányom! Tipikus. A csávó egyedül megissza az ajándékba hozott bort. Mekkora arc. De Hank még így is utálja. Pedig ő az, aki nem látja a fától az erdőt, vagy aki más szemében a szálkát, de a sajátjában a gerendát sem veszi észre. De a bort iszik és vizet prédikál mondás a legidevágóbb. A lényeg, hogy a srác megérti a túlzott szülői aggodalmat és részéről a „Minden okés.” kijelentéssel lezártnak tekinti a problémát. Már majdnem fellélegeztem, hogy ezzel vége is van a kínos jelenetnek, de az ifjú gerlepár indulni készülnek és Hank ezt egyszerűen nem hagyhatja annyiban, hogy a srác részegen akar volán mögé ülni. Jön a hegyi beszéd, hogy ez mekkora felelőtlenség, megittál egy üveg bort, stb… De Becca egyszerűen kezeli a dolgot és „majd én vezetek” mondattal, simán leoltja a kedves papát. Kínos. A kis görcs – mármint a srác, Tyler – nem bírja befogni és tovább fölényeskedik. Hank fejében pedig a srác lefejelésének egyszerű kivitelezése motoszkál. De le kell nyelnie a békát, ha még látni akarja a lányát. A jelenet végére még egy újabb próbálkozás a volt feleség becserkészésére, de a kísérlet kudarcba fullad. Viszont jön egy újabb SMS, a divatlapból kukázott pszichopata modeltől. Mintha békülni akarna.

És végre jöhet egy a New York-inál sokkal fenszibb LA-s montázs. Hank megérkezik Charlie házában, ahol tudta ellenére történelmi pillanatnak lesz szemtanúja. Charlie a 100. nővel szeretkezik éppen.A győzelmi pacsi sem maradhat el. Aztán jön egy kis panaszkodás, hogy vissza akar menni New York-ba, mert nem tetszik neki a Samurai Apocalypse-os biznisz, meg amióta itt van azóta csak szar dolgok történtek. Csörög a telefon, megy az értetlenkedés, aztán meg a hümmögés. Itt valaminek még lennie kell. A New York-i lakása lángokban áll. Leül és Runkle bácsi whiskey-ért nyúl, mégsem kell a repülőjegy.