2010 nyarán állt elő az USA ezzel a midseason-recepttel

Csajos krémes
sorozatos arcokkal, a Bourne-trilógia producerének ajánlásával
Hozzávalók: Tucatban nevelkedett sakáltanyás főhős, egy rejtélyes városi főnök, egy rejtélyes vírusos sorozatgyilkos számítógépzseni 2.0, egy narancsvidékről származó szigorú vezető, egy hősöket kergető munkatárs, egy borostyános nővér, valamint random arcok ízlés szerint.
Elkészítés: mindezt keverjük össze, tegyünk bele sok akciót, némi humort, egy kis szerelmi szálat, szórjuk meg konfliktussal, vendégszereplőkkel, próbáljuk izgalmassá tenni a szövegekkel, a történettel, és lehetőleg ne felejtsük ki belőle a csavart és a meglepődés faktort. Első alkalommal 64 percig tart összehozni, utána már megy 40 körül is.
Lássuk, mi sült ki belőle!
(A magyar cím senkit ne tévesszen meg, egy fia kettős ügynök nem kerül elő.)

Szőkecsajszit éppen hazugságvizsgálóra kötnek és a záporozó kérdésekből rögtön az első 2 percben kiderül, hogy ő Annie Walker, 28 éves, Georgetownban lakik, 6 nyelven beszél, két éve szakított az álompasival, akivel egyébként Sri Lankán ismerkedett meg, és aki angol tanár, akivel szerették egymást, még közösen egy-egy ugyanolyan karkötőt is vettek és akivel a szex is baromi jó volt, de azért az rosszul érintette, hogy 3 hét után reggel felébredve azt látta, hogy nem látta többet, csak egy szokásos pár szavas "bocsáss meg, ez komplikált" üzenetet talált a párnáján, némi orchideával meghintve. Ja, hogy csak igennel és nemmel lehet válaszolni? Akkor igen, jó volt; igen, rosszul érintett a vége; nem, mindez nem zavar majd a CIA-s munkámban. Hurrá, újlány mehet máris a Farmra, azaz a kiképzőtáborba, ahol persze ő a legjobb-legszebb-legviccesebb-legtökösebb, még a végén kiderül, hogy a középső neve Jack Bauer. Sőt. Még a kiképzési idő lejárta előtt hívják is Langley-be, mert szükség van a nyelvtudására; talán kihaltak már az oroszul tudók, vagy legalábbis nagyon elfoglaltak, amiért csak ő jöhet számításba.

Miközben beesetlenkedik az épületbe kiskosztümben, tűsarkúban és végigjárja a beléptetési procedúrát, letéve a nagyesküt, hogy megvédi a hazát, Isten őt úgy segélje, az épület túlfelén Főnökkinézetű Nagyember összehívja a csapatot és összehúzott szemöldökkel vázolja a helyzetet, miszerint valaki szivárogtat, mégpedig titkos információkat, mégpedig Liza Hernnek, aki egy riporter, de féljen az áruló, mert utána járnak a dolognak, Isten őt úgy segélje.

Annie végzett, már várja őt egy munkatárs, akinek első dolga, hogy jól letapogatja. Mármint egy modern-fehérbottal, ugyanis vak a srác, de ettől még kiválóan útba tudja igazítani, felajánlva erre a rossz vicc elsütésének lehetőségét. Egyébként Auggie Andersonnak hívják és ő a csapat informatikus-zsenije. Gyorstalpaló útközben: mindenki fiatal, mert 9/11 után beújítottak; mobilt nem használhatnak az épületben; külföldiekkel nem randizhatnak; évente poligráf; szia Conrad, ő Arthur "Főnökkinézetű Nagyember" Campbellnek dolgozik (A-val kezdődő keresztnév felvételi előírás?); a büfé itt van jobbra; a főnöke, Joan Campbell pedig már várja (jó'van, mégsem).

Gyors köszöntés, üdv a DPD-nél (Domestic Protection Division), amelyről biztos nem hallott, mert végülis ez a cél, így titokban jól megvédhetik az országot a gonoszoktól, meg az ő méggonoszabb fenyegetéseiktől. Odaérnek Auggie-hoz, akinél Annie megkapja Első Küldetését. *dobpergés* Egy Stanislav Orlovski, alias Stas nevű orosz képzett orvlövész a célszemély, akinek tele lett a búrája az orosz rendszerrel és átruccant ide egy kis üzletet kötni: az oroszok célpontjai az amerikaiak dollárjaiért. Áll az alku! Annie feladata, hogy vigye a Blackberry-nek látszó átmásoló szerkentyűt a hotelbe, csatlakoztassa az oroszéval és eközben ne feküdjön le vele. Ennyi, ezért hívták őt, ehhez kell az orosz nyelvtudás? Igen, meg persze, mert tökéletes eszkortlánynak néz ki (kell az álca, ne higgye senki, hogy biznisz van, legyen meg inkább a szórakozás látszata) és az elődje, aki alkalmas volt a feladatra, már nincs köztük - Annie nyel egyet, de természetesen vállalja. Miközben Auggie eligazítja, megtudja róla, hogy bevetésen volt Irakban a különleges osztaggal, amikoris egy "majdnem-kutyamentés" közben veszítette el a szeme világát.

Annie a hotel halljában ücsörög és várja a jelet, amikoris egy szépfiú, akiről egyből levágja, hogy spanyol, meg akarja hívni egy italra. Nos, ez nem jön össze, különben is rezeg a zsebe, megkapta a jelet, indulni kell. Belépve a szobába enyhén másnapos állapotban és egy szál fürdőköpenyben találja Stas barátunkat, aki egyfolytában Kiisunak becézgeti és tényleg el is csábítaná, de Annie a másik lényegre térne, inkább a kütyüiket csatlakoztassák és viszlát. Stas belemegy, pittyegnek egyet és miközben az adatátvitel folyik, hirtelen a vér is elkezd Stas fejéből. Naná, hogy nem kellene az ablaknál állni! A lövések záporoznak tovább a szemközti háztetőről, hangtompítóval persze, de ettől még Auggie sasfül (és nyilván segíti a szétlőtt tárgyak darabjainak nem hangtompítós zaja), odaszól az emberüknek, hogy hozzák ki sürgősen a lányt. Emberük szalad a lépcsőn a sokadikra, ahol Annie, tűsarkúját ledobva, vetődik ide-oda a szobában, körülötte repkednek a cserép-, üveg- és mindenféle darabok, de végül sikerül kijutnia a folyosóra, ahova épp felért a segítség is, együtt szaladnak vissza le a földszintre, át a hallon, ki az utcára, be a kocsiba. A kütyű ottmaradt, vagyis az adatok nincsenek meg, ráadásul a cipőnek és a harisnyának is annyi, de legalább élve megúszta.

Nagyfőnök és Kisfőnök névazonossága természetesen nem a véletlen műve, Joan és Arthur házasok, és mivel van szabad öt percük a napirendben, beültek egy párterápiára. A feleség ugyanis meg van győződve arról, hogy a férj megcsalja, ezt a férj tagadja, feleség nem hiszi, mert a férfi sűrűn pislog, ez elárulja (ej, kém-szakma), férj pedig ellenkezik, dehogyishazudok, még a hazugságvizsgálót is vállalná, van is egy a szekrényében (ej, kém-szakma). Terapeuta csak néz, de szólni már nem tud, mert letelt az öt perc, a titkárnő viharzik be, hogy helyzet van. Annie szabadkozik, hogy minden olyan gyorsan történt, de Joan meglepően nyugodtan fogadja a dolgot, a golyózápor nem éppen gyakori, de végülis megszabadultak egy veszélyes embertől és még a pénz is megmaradt. Aztán megtudja, hogy az adatokat nem sikerült megszerezni. Joannak csak a szemvillanásából látszik, hogy kicsit azért meghökkent, egyébként meg nézi a képernyőn a nyüzsgést, ami a hotel körül kerekedett, ügynökök, nyomozók, téblábolók szerte-szana. Mielőtt bármit mondana, Annie előáll az ötlettel, hogy megszerzi az adatokat.

Azt ugyan nem tudja, mit mond majd a nyomozóknak, hiszen nem hozhat el onnan semmit, jelvényt nem villanthat (már csak azért sem, mert nincs is), de hát őt nem olyan fából faragták, aki feladja az első kudarcnál, majd villant mást. Kencefice, csiniruha, Auggie-tól begyűjti az újabb, másfél méter hatótávolságú másolókütyüt, és elindul vadászni. A helyszínen az FBI-os Rossabi ügynöknek előadja a call girl álcát, vagyis a 'jókislány-vagyok-és-segíteni-akarok' magánszámot: bemutatkozik, megadja a klubjának az elérhetőségét, eljátsza mi történt (persze csak az ablakos részt), közben másol, majd távozik. Azaz csak távozna, mert ügynökünk sem kezdő, de legalábbis Columbon nevelkedett, mert megállítja a lányt a frappáns "csak még egy kérdés" felkiáltással és rákérdez, miért is jött valójában. Annie pedig improvizál és felkapja a tűsarkúit, drága darab, nemár, hogy itthagyja. Rossabi mosolyog és egyből hívja a megadott klub-számot, a vonal másik végén Auggie jelentkezik - a kétely eloszlatva.

Adatok megvannak, Auggie-val elkezdik nézni, mit szereztek, de kiderül, hogy csak használhatatlan, régi infókról van szó, Stas átvágta őket, vagy csak értékesebbnek próbálta magát mutatni, mint amilyen valójában volt. Bele is halt. Joan lezárja a témát, Annie viszont nem tudja, mert még nem veszi be a gyomra, hogy a szeme láttára megöltek valakit, gyakorlatilag a semmiért, miközben amit tanult, az olyan távoli volt, mint oda Lacháza. Auggie terápiás jelleggel elviszi a Minden Sorozatban Van Egy Törzshely kocsmába, miközben minden nőnemű egyed ráköszön, lám-lám, bírják a csajok a vaksrácot. Iszogatás közben persze az esetről beszélgetnek, meg arról, Annie hogyan is lett CIA-s, majd gyakorolnak kicsit és felmérik a környezetükben lévőket, vajon kik ők és mit csinálnak egyébként, amikor nem kocsmáznak. Annie rájön, hogy az idő szalad és a nővérével kellene vacsizni, ha már nála lakik a vendégházban és a csütörtök az ő napjuk, úgyhogy ő is szalad, otthagyva ezzel Auggie-t, aki elmélázik, hogy akkor most hogyan is jut haza. A megoldás persze jön is egyből, fogja magát, a korábban felszedett infók alapján odapenderedik az egyik lányhoz, flörtölget és már meg is van a sofőrje.

Annie hazafelé észreveszi, hogy követik, így bemutathatja, mit is tanult vezetésből és lerázásból. Egész ügyesen szlalomozik az autópályán, majd fékez, megállítja a sort, az üldözője menekülőre fogja, így viszont már Annie az, aki a nyomába eredhet. Újabb száguldozás, ám az egyik kanyarban a lány elvéti és a kisbolt árukészletében köt ki, az autó megmakacsolja magát és nem indul, game over. Valahogy mégis hazaér, ott viszont már javában zajlik a készülődés, az ablakon keresztül látja a nyüzsgést, ezek szerint ez nem csak tesós-buli. Két unokahuga a nyakába ugrik, amint belép az ajtón, majd az egész család üdvözli, nővére egyből segíteni hívja és közben mesél Ethanről, aki már alig várja, hogy megismerje -integess neki!- és nagyon jó lesz, a férfi a Világbanknál dolgozik, Annie meg a Smithsoniennél, biztos sok a közös bennük. Hát nem, Ethan locsog, Annie iszik, alig várja, hogy vége legyen.

Másnap reggel készülődés közben Nagytesó bocsánatot kér, amiért Ethan nem olyan volt, amilyennek mondták, hanem egy szerencsétlen fickó, aki még meg is akarta csókolni. Annie-t nem izgatja a dolog, de a 'kiss you' hangzásra fény gyúl az agyában és rohan is a Kiisu szót mormolva.

Arthur reggelivel és ügyvédekkel várja vendégét a tárgyalóban, aki nem más, mint Liza Hern. Mivel a férfinek nem tetszik a jelenlegi helyzet, puhatolózik, mit is akar a nő, azon túl, hogy mit nem: nem adja ki a forrását. Jó, akkor felajánlja, hogy hadd legyen ő az informátora, persze hivatalosan ez nehéz lenne. A nő kijátsza az "én is úgy játszom, ahogy maguk, csak sokkal jobban" kártyát és megígéri, hogy segít, ha többet nem hívják ide, ha már egyszer felismerte, hogy Arthur hihetőbb álcát akar, míg ő azt, hogy békén hagyják az informátorát.

Annie az egyetemre sietett az orosznyelv professzorához, és rögtön belecsap a lecsóba, előadja a mesét, miszerint egy moszkvai orosz sráccal jár, aki állandóan Kiisunak szólítja, és mivel sosem hallotta még ezt, csak remélni tudja, hogy ez kedveskedés. A prof egyből óva inti kedvenc tanítványát a CIA-től (mivaaan?), ne maradjon, mert csak kihasználják, de a lány kitart a sztori mellett, ezt a férfi is egyből megérti, így inkább válaszol: a Kiisu kb annyit tesz, mint 'cicus', de észt nyelven és ott is inkább csak a határszéli területen lakók használják. Ahha! Annie megy vissza a főhadiszállásra, ahol már a kapuban lekapcsolják felsorakoztatva a fél hadsereget. Joannál köt ki, aki leszídja, amiért egy civilt is bevont az ügybe (naná, hogy követték, mint mindenkit a szivárogtatás óta) és meg sem hallgatja a lány érvelését, miszerint Stas tuti él, mert aki orosz, nem használná a Kiisut, meg különben is túl egyértelmű volt az ablak, meg a lazaság. Joan ideges, az ügy lezárva, Annie, mész vissza a Farmra, végeztem, uff.

Annie inkább a mosdóba rohan, Auggie meg betéved a kis lézerbotjával, a parfümből egyből tudja, hogy Annie is ott van, micsoda véletlen, de egyikük rossz mosdóba jött. Hát persze, hogy vígasztalás lesz ebből, technikusunk lelket önt a lányba a saját sztoriját előadva, majd használati utasítást ad a főnökükhöz: ha Joan ki akarta volna rúgni, akkor már nem itt lenne, egyébként pedig szeretik a kezdeményezést és a kreatívságot, ne csüggedj Annie, van még negyedóra a részből. A lánynak már kész is a terve, irány a hullaház, meg kell bizonyosodni arról, hogy nem Stas fekszik a tepsiben. Csellel bejutnak a kapun, Auggie hullának álcázva a kocsin (lábujjain cédula, fontosak a részletek), Annie meg száguld vele a folyosókon, mígnem leparkolnak a tepsiknél. A srác a cipőjét hiányolja, a lány meg rá se hederít, el van foglalva a kutatással. Mikor megtalálja a holttestet, az orosz börtöntetkókat keresi és mivel nem talál semmit, bizonyítottnak látja a tényt: ez nem Stas, ergó az orosz bérgyilkos még él.

Nem tud sokáig örülni a felfedezésnek, mert megjelenik az FBI Rossabi ügynök vezetésével, aki felteszi a nyerő kérdést, mit csinál egy call girl a hullaházban, ráadásul egy mezítlábas vak fickóval? Annie az egyik kihallgatóban, Auggie a másikban és persze egy követ fújnak, a srác az egyik kliens, aki ráizgult a lövöldözéses sztorira és látni akarta a hullát – azért ez egy kicsit beteges. Főleg, hogy ugyebár vak. Rossabi nem fogy ki a kérdésekből, de el kell hagynia a terepet, mert telefonon keresik. Mikor visszaér, közli, hogy a főnök főnöke szólt oda személyesen, akit egyébként még nem is látott, hogy engedjék szabadon őket. A lány az utolsó szavakra koncentrál, de az ügynök nem adja könnyen a szabadságot, előbb elmondja, hogy szerinte CIA-s és jócskán benne van a slamasztikában, mert biztos a saját feje után ment -okosfiú-, de nincs mit tenni, el kell engednie, hiába is próbál infót kihúzni belőle.

"Otthon" Joan érkezik a két jómadárhoz, hogy bizony-bizony igazuk volt, merthogy a hulla hozzájuk került az incidens után és a DNS-ből megállapították, hogy az tényleg nem Stas, hanem egy akárki, aki a balek volt a színjátékban és nagy valószínűséggel Stas az a figura volt, aki a tetőről lövöldözött, elvégre orvlövész, vagy-mi-a-szösz. Sőt, okos is, mert ha mindenki halottnak hiszi, akkor ugyabár nem keresik és nyugodtan elvégezheti a feladatát, ami pedig… mi is lehet? Mindhárman ugranak a képernyő elé, Auggie keresi a lehetséges célpontokat: elnök külföldön, kilőve (mármint nem úgy), kongresszus nem ülésezik… hopp megvan, Petrov elvtársúr, orosz szókimondó újságíró átruccant a tengerentúlról és éppen díszvacsorázik a Smithsonianben. Úgy tűnik, vagy így, vagy úgy, de… leginkább sehogy sem fogja befejezni.

Mentőosztag elindul, a helyszínen pedig nagy a nyüzsi, a bejáratnál biztonsági ellenőrzés, a konyhában készülődés, az egyik személyzethez tartozó egyenruhás meg egy fegyvert dug a teríték alá és tolja a kínálókocsit maga előtt, természetesen nem mutatják a fickót, de a háta egész csinos. Mentőcsajok megérkeznek, merénylő készülődik, Petrov dedikál, a nép nyüzsög, mi lerágjuk a körmünket, Csinihát már kézbe veszi a fegyvert és elindul az újságíró felé, miközben csajok még csak a folyosón járnak, de mégis ismerhetnek egy rövidebb utat, mert előbb érnek Petrovhoz, elviszik, Csinihát visszakozik. Annie sasol körbe a teremben, amikor is -meglepetés!- Ethan ugrik elé és folytatja a szájmenést, miközben a lány észreveszi Csinihátat, amint a háttérben éppen elhúzza a belét kocsit, ám a pasi is észreveszi őt a tömegen keresztül, de legalább így már mi is látjuk az arcát és Annie-vel együtt felismerjük a hotelbeli flörtölgető spanyolt. Rendben, akkor... üldözés indul!

Fickó rohan, Annie utána, át a konyhán, repkednek a répák, üvegek, emberek, le a lépcsőházban, ki az utcára, repkednek a zakók, nyakkendők, át az úttesten, le a metróba – sehol senki. Metró el, utasok el, Annie meg csak térül-fordul, Stast nem látja. Egyszercsak-hirtelen a fickó megjelenik, fegyvert tartva a bordájához terelgeti a fal mellé a lányt, és nem hatja meg, hogy Annie próbálja egyezségre bírni, a CIA biztos tud olyat ajánlani, aminek örülne. A férfi kérlelhetetlen, de mégsem elég határozott, mert "megvárja", amíg Annie kiüti a kezéből a fegyvert és ráugrik. Egy kis verekedés, de a lány alulmarad, a fickó a falhoz szorítja és fojtogatni kezdi. Annie már félholt, jön a metró, homályosodik minden, megjelenik a kanyarban egy fickó, beáll a szerelvény, a kezek továbbra is szorítanak, a fickó egyre ismerősebb, tisztára olyan, mint… az álompasi. Aki előhúz egy pisztolyt a mellényzsebből, beleereszt kettőt a fojtogatóba, majd felszáll a szerelvény hátsó kocsijába. Stas elterül, Annie lerogyva bámul az álompasi felé és nézi, ahogy a metró elmegy előtte, az ablakon keresztül pedig a Nagy Ő néz rá.

Nagyfőnök szép szavak kíséretében egy kitűntetést ad át Annie-nek, amiért az semlegesített egy ellenséges kémet, és egyúttal szeretettel fogadja az új munkahelyén, ugyanis nem kell a lánynak visszamennie a Farmra, itt fog dolgozni, mert megérdemli. A lány örül, és első dolga, hogy Joannak elmondja, hogy ő bizony azt hiszi, egy régi ismerőse segítette ki őt a bajból ott a metróállomáson, ám a főnöke megnyugtatja, hogy csak a stressz, meg a sokminden okozza ezt a téveszmét, a rosszfiút Baldwin ügynök lőtte le, még szerencse, hogy időben odaért. Ja és a plecsnit adja vissza, mert azoknak a széfben a helyük (ez most komoly?). Rendben, Annie elvonul sajtgolyókat enni Auggie-val, Joan meg elhagyja a terepet, odakinn hites urával megbeszélik, hogy jó volt behozni a lányt, mert Ben Mercer egyből előbújt, hátja, nagyon összemelegedhettek ott Sri Lankán, de ne próbálják még elkapni, mert akkor kicsúszhat újból a kezükből, a lány itt van, majd elvezeti őket hozzá. Hát ennyit a nyelvtudásról.

Annie kis piros kocsijával hazarobog, beveti magát a hűtőbe egy nagyadag fagyiért, majd a belépő nővérének beadja, hogy a tűzőgép okozza a fejfájását és erősködik, hogy jól van, de egy nővért nem lehet becsapni, az közli is vele, hogy nem tud hazudni, szörnyű kém lenne belőle. Naja, de nem akar erről beszélni, inkább a szobájában előveszi a sri lankai emlékkönyvét és elkezdi lapozgatni, a karkötőnél megáll és azt szorongatja. Az ablak előtt, kint az utcán ugyanezt teszi Ben a kocsijában, a tükrön lógó saját darabjával.