Reggeli ébredéssel kezdünk, mocorgás a takaró alatt, Marcy tapogat álmosan hátrafelé és markol meg egy barlangos testet, nocsak, mégis visszafogadta az ágyba Charlie-t? Az ivarszerv mérete azonban gyanús neki, ez mégsem Charlie lesz, hanem - Hank! Inkább meglepetésében, mint ijedtségében hangosan felordít, erre persze Hank is hasonló hangerővel reagál. A nagy zajra ordítva beront Charlie is egy szál baseballütőbe öltözve, amit fenyegetően emel a magasba. Hank igyekszik lenyugtatni a kedélyeket és mentegetőzni kezd: A héten márt kétszer sitteltek le, haza nem mehetek, ezért itt húzom meg magam nálatok, de a kanapé rohadt kényelmetlen, ezért feküdtem az ágyba. Igen, de én meg megfogtam a farkadat, veti ellen Marcy. Vettem észre, ügyes a kézimunkád, bókol neki Hank, különben is, ne bántsatok már, úgyis annyi bajom van. Charlie bebújik az ágyba, és igaz barátként javaslatot tesz egy hármas akcióra. Marcy azonban sem lírázni, sem édeshármasozni nem akar, sőt még a gondolattól is behány és már rohan is ki a klotyóra.

A reggeli izgalmak után Charlie hazafuvarozza Hanket, az utcán ott áll a félszemű Porsche, de nem sikerül beindítani, mert lemerült az aksi. Ekkor lép ki Karen az ajtón, fülére gyógyult mobillal, Hank próbál beszélgetést kezdeményezni, de nem sok sikerrel. Figyelj, az ügyvédemhez kell mennem, de nem indul a járgány, nincs nálad bikázókábel? Feleletként Karen hozzávágja a mobilt, ezzel nyolc napon belül gyógyuló sérülést okozva, de azért csak előszedi a kábelt, aksitöltés indul. A beszélgetés továbbra is egyoldalú, pedig Hank derekasan próbálkozik: Beccának van ám apja is, még ha az anyja rühelli is őt. És mi van, ha Becca is rühelli, vág vissza Karen, majd letépi a bikázókábelt és elhajt.

Hank a kis közjáték miatt majdnem egy órát késik az Abbyvel való megbeszélésről, az ügyvédcsaj éppen dühösen távozik az irodából, amikor Moody megérkezik. Most mi van, mérges rám, nem az én hibám, hogy késtem, mentegetőzik Hank, különben is arról van szó, hogy maga segít nekem. Igen, de nem akkor, ha elcseszi az időmet, vág vissza Abby, egyébként is szarul áll a szénája, mert az ügyész magával akar példát statuálni: a maximális három évet akarja kiszabni kiskorú elleni erőszakért. Szó szót követ, végül Abby némileg megenyhülve kijelenti: Na jó, majd igyekszem meggyőzni a bírót, hogy nincs elég bizonyíték a perhez, ha viszont ez nem sikerül, akkor jön az alkudozás a büntetési tételről. Azt a részt nagyon bírom a tárgyalásokon, néha jobb a szexnél is, tesz meglepő kijelentést. Nocsak, be akar indítani?, kajánkodik Hank. Öreg vagyok én már magához, vág vissza Abby. Ebben téved, nekem bejönnek a szarkalábak, bókol Hank. Ez után a pergő adok-kapok után nem kell nagy jóstehetség ahhoz, hogy kijelentsük: ezek ketten hamarosan vízszintes testhelyzetben fogják egymást ugratni.

Váltunk Beccára, aki magányos utcai zenészként elektromos gitárját pengetve próbál új híveket szerezni a rockzenének. Hiába a J. Geils Band-es póló, a siker mérsékelt, csupán négyen hallgatják a gitárnyúzást: egy fiatal pár, valamint Karen és Marcy. Marcy, talán a reggeli véletlen „kézimunka” hatása alatt is, igyekszik közbenjárni Hank érdekében: Engedd meg, hadd találkozzon Hank a lányával, biztos mindkettőjüknek jót tenne. Karen nem túl lelkes: Majd még meggondolom, reagál kurtán a felvetésre. Eközben Charlie az ügynökségen arról győzködni Hanket, hogy most már tényleg ideje lenne elkezdenie írni, de Moody hárít: Kiskorú megrontásával vádolva nem nagyon van ám ihletem, közli barátjával. Ugyan már, ez Polanskit sem gátolta, még Oscart is nyert, veti ellen Charlie. A beszélgetésnek a Karen által küldött sms vet véget, Hank földöntúli vigyorral indul találkozni Beccával.

A beszélgetés meglehetősen nehezen indul, pedig Hank próbálkozik: Strand, fagyizás, séta, mihez van kedved? Semmihez se nagyon, de kéne új gitárhúr, böki ki Becca. Akkor gyerünk, tudok egy jó boltot, indul felvillanyozódva Hank, az ajtóból még odaszól a morcosan figyelő Karennek: Köszönöm, tudom nem lehetett könnyű döntés ez neked. Apa és lánya között a hangszerboltban sem igazán indul be a beszélgetés, pedig Hank a húrokon kívül még egy menő gitárt is meg akarna venni Beccának. Nem kell, apa, inkább tedd félre a pénzt az ügyvédre, ellenkezik Becca. Ugyan már, ezt kérjük, indul a pénztárhoz Hank, ahol azonban újabb hidegzuhany éri: a kártyáján nincs elég pénz, vagy le van tiltva, mindenesetre a gitár marad a boltban, csak a húrokat sikerül kifizetnie. Indulnak haza: Szeretlek, kicsim, búcsúzik Hank Beccától a ház előtt, de válaszreakció semmi. Hank nem boldog.

Hank visszamegy a Runkle-házba, ahol Charlie új hírekkel fogadja: Gyerünk, találkozunk Eddie Neroval, ő játszik majd téged a filmben. Jaj, ne már, utálom azt a faszfejet, várjunk inkább, hátha jelentkezik Harvey Keitel, különben is, Becca utál engem, panaszkodik Hank. Idővel majd megbocsát, ne aggódj, vigasztalja a barátját Charlie, de most induljunk. Az étteremben Hank a személyes találkozó során sem találja túl szimpatikusnak Eddie-t (a szerepben a West Wing óta nagy kedvencünk, Rob Lowe), pedig a fazon mindent bedob. Nagyra becsüli Hanket, és sármosnak is találja, de Moody nem igazán hatódik meg ettől. Charlie-t viszont puhánynak nevezi és felszólítja, hogy ne dumáljon bele a férfiak beszélgetésébe, nyomatékul alaposan megszorongatja a golyóit is. Hagyd békén a barátomat, inkább igyunk, szól rá Hank, mire Eddie tósztot mond a kemény faszokra és a sármos faszikra. Majd váratlanul felpattan az asztaltól: Bocs, azt a csajt ismerem Palm Springsből, a múltkor rákakáltam, és elrohan.

Ekkor Sasha lép az asztalukhoz: Na, milyennek találjátok Eddie-t? Szerintem kötöznivaló barom, mondja meg az őszintét Hank. Szerintem meg lenyűgöző volt, tesz meglepő kijelentést Charlie. De hát összemorzsolta a golyóidat!, hitetlenkedik Hank. Igen, most már tudom, miért kapott Oscart, jön a még meglepőbb válasz Charlie-tól. Sasha pajkos mosollyal felhívja Hank figyelmét arra, hogy a múltkor nem fejezték be a forgatókönyv elemzését és további egyeztetés szükséges, majd csábos riszálással lelép. Hank nincs elragadtatva az estétől: Basszus, hogy ennyi marhaságot kelljen végighallgatni egy film elkészítése előtt! Bizony ez így van, de mit tehetsz, barátom, inkább elmész dolgozni?, kérdezi vigyorogva Charlie.

Jobb meggyőződése ellenére Hank mégis felmegy Sasha szállodai lakosztályába. Mivel kajálni még nem volt ideje, valami folyosóra kitett maradék szendvicset kezd rágcsálni és felkap mellé egy félig kiivott sörösüveget is, így felszerelkezve kopog be a filmsztárhoz. Eléggé meztelen vagy ez alatt az izé alatt, bök Sasha selyem hálóingére, de nem lehet folytatása a múltkorinak. Miért, nem volt jó? kérdezi Sasha megütközve. Dehogynem, csak elég zűrösek a dolgaim mostanában, és nem lenne jó, ha kiderülne, hogy dugom azt a csajt, aki azt a csajt fogja játszani, akit dugtam, magyarázkodik Moody. Ellenállása azonban nem túlságosan erős, és már-már az ágyban kötnek ki, amikor kopognak. A francba, Eddie az, néz ki Sasha a kukucskálón. Mondta ugyan, hogy felugrik dumcsizni, de nem akarom, hogy itt találjon téged, inkább lehívom a bárba, mondja öltözködés közben. Vigyázz vele, mert rákakál a csajokra!, figyelmezteti jóindulatúan Hank, miközben Sasha betuszkolja a fürdőszobába. Hősünk a klotyódeszkán ücsörögve kortyolgatja a talált sört, közben szeme megakad Sasha névre szóló gyógyszerein.

A fárasztó nap végén Hank Charliéknál készül pihenőre, whiskyt tölt magának és a Sashától elhozott altatókból bevesz párat, majd felbotorkál a hálószobába. Ott azonban éppen Charlie dug egy barnát: Még 15 perc, haver, int Hanknek. Moody visszabotorkál a nappaliba, újabb adag altató, újabb pohár whisky, majd leül az írógéphez és így félkómásan levelet ír Beccának. Amit szóban nem tudott elmondani, azt végre írásban sikerül kifejeznie: Apádként megesküdtem, hogy megvédelek a világtól, de nem ismertem fel, hogy én okoztam neked a legnagyobb fájdalmat. Apád egy gyerek egy felnőtt testében, félek, hogy már soha nem fogsz büszkeséggel rám gondolni, rója a sorokat egymás után. Valaminek változnia kell, valaminek történnie kell, írja még le az utolsó szavakat, majd öntudatlanságba esve hátrazuhan a székről, miközben egy rendkívül hatásos záróképen azt látjuk, hogy tengerparton heverő testét a hullámok teljesen elborítják. Nabazmeg, most értjük meg, mire utalt az epizód címe.