Tévéműsor felvételén vagyunk, Castle is vendég lesz a showban, közvetlenül Miss Monroe után következik, aki természetesen nagy rajongója a könyveinek, Castle meg az ő filmjeinek, főleg annak, amiben a nőt felfalta egy kígyó. A beszélgetést Martha és Alexis popcornnal nézik egy fotelből ketten, Beckett és Ryan meg kínai dobozos kajával, de ők nem egy fotelből, hanem az őrsről. Castle és a kígyós nő persze vadul flörtöl, elég valószínűnek tartom, hogy nem csak a műsor kedvéért. Mikor Castle kezet fog a műsorvezetővel, Bobby Mann-nal az közli vele, hogy meg akarják ölni. Mármint a műsorvezetőt, nem Castle-t. Egyelőre. Nem tudják ezt kitárgyalni idő hiányában, így Bobby megígéri, hogy hívni fogja. Alexis öt napos tájékozódási túrára készül, ehhez kockás inget húzott, jogos, hátha ki kell vágni egy-két fát útközben, meg hatalmas kétezer oldalas lexikonokat pakol be a táskájába, de Castle megpróbálja lebeszélni a nagy bogárhatározóról. Martha lép be a szobába és közli, hogy Bobby meghalt, állítólag infarktusban, de mi tudjuk, hogy de nem ám. Beckett nem hisz Castle-nak, mert a nyomok egyáltalán nem utalnak gyilkosságra.

Bobby szívbeteg volt, a boncolás sem mutatott ki semmi mást. De Castle nem adja fel, meggyőzi Beckettet, hogy boncoltassák fel Lanie-vel is Bobby-t, mert ha ő sem talál semmit, akkor elhiszi, hogy tévedett. Lanie talál valamit persze, mi lenne velünk a továbbiakban, ha nem találna. Baszki ezt hányszor fogom visszanézni mire megértem, hogy mi a jó isten van. Egyszerűsíteni fogok. Nagyon-nagyon egyszerűsíteni. Bobby depressziós volt, erre szedett gyógyszert, amire tilos bármiféle erjesztett dolgot enni/inni, mert halálos kölcsönhatásba lépnek egymással. A gyomrában Lanie talált rágót, áfonyalét és balzsamecetet, amihez viszont nem volt semmi hozzávaló kaja. Tehát, valaki beletette az áfonyalébe a balzsamecetet, amivel kinyírta Bobby-t. Castle-nak igaza van. A mérgezés időpontja éjjel fél kettő és fél öt között. A munkahelyéről 00:45-kor lépett le, haza nem ment, a rágót pedig a mérgezés előtt ette. Szóval valamikor éjjel a Bugattijával elment valahova, ecetet inni. Na igen, nekünk van otthon Bugatti márkájú cipőnk, az már majdnem ugyanaz az életérzés.

Egy utolsó felvonás van még hátra a 2011-es X-faktorból, a „zene jövőjét” képviselő 12 döntős a Budapest Sportarénában koncertezett, én meg megnéztem őket, hogy még egy utolsó búcsúhogyvoltot rittyenthessek nektek, mert így teljes a kép, és így nem maradtok le erről a ráadás-etapról ti sem. Az Arénában úgy gondolták, a nagymama meg a kisunoka nem tudna/szeretne egy több mint két órás koncertet végigállni, ahol jobb esetben 10 percet szerepel a családtagja, a többin meg úgyis halálra unja magát, úgyhogy a biztonság kedvéért telepakolták székekkel a küzdőteret is. Furcsa így látni egy koncerthelyszínt egyébként, nem ehhez vagyok szokva, bár én az vagyok, aki soha nem bírta felfogni az ülőjegy fogalmának létjogosultságát, egy koncert arra való, hogy tomboljunk, és pont. Nem várattak egyébként minket sokat a szervezők, a döntősök egy elegáns fél órás késéssel kezdték meg a programot, pont jókor, mert már úgy voltam vele, hogy ha még egyszer meghallom Alicia Keys-től, hogy New Yooooork, felvágom az ereimet, tényleg nem hozott magával a DJ más számot?

Na, végre sötét lesz, pont azután, hogy kiszúrom, hogy Baricz, Muri meg Rocktenors hasonmások álldogálnak tőlem nem messze a lelátón, aztán persze rájövök, hogy ilyen cseles lesz a kezdés, a döntősök a 2 lelátó közepéről indulnak el a színpad felé, közben lehet pacsizni meg nagyokat mosolyogni a közönség fülsiketítő hangorkánja (nem) közepette. Amilyen gyorsan feltűntek, olyan gyorsan fel is szívódnak, majd egy ismerős sziluett jelenik meg a színpad közepén sejtelmes fényben, és szól a Feeling Good a nyertestől, jó választás kezdőszámnak. Kocsis Tibor nincs megszeppenve a helyszíntől meg a közönségtől, bár az utóbbi fel sem tűnik az embernek, ha nem nagyon figyel oda, mert olyan kussban ül mindenki, mintha valaki rájuk parancsolt volna, ezeknek senki nem szólt, hogy egy koncerten tapsolni, kiabálni, hangos tetszésnyilvánítások eszközeivel élni szabad, sőt kimondottan ajánlott? Na majd meglátjuk, megjön-e a kedvük később, lehet, hogy csak be kell melegedni, most csatlakozik Tiborhoz a többi 11 produkció is, és elnyomják az első közös számukat, majd egy kis Party Rock meg ugrabugra/csápolás, mármint a színpadon, közönség továbbra is csak néz, mint hal a szatyorban.

A Viasat a karácsonyra tekintettel nem a soron következő résszel folytatta az évadot, hanem ezzel az önálló mikulásos epizóddal, ami Amerikában eredetileg az évadzáró után került adásba 2010 december 7-én. Bár ezzel a hogyvoltíró jól eltervezett karácsonyi programját sikerült némileg felborítani, vegyük akkor most górcsó alá ezt az enyhén Dickens Karácsonyi énekére hajazó epizódot.

Hull a pelyhes Dél-Dakotában, a raktár teljes karácsonyi díszben, Claudia néhány lelettel, köztük Az Eredeti Fagyönggyel dekorálta ki az irodát bátyja, Joshua tiszteletére, aki látogatóba érkezett. Pete utálja a havat, Myka viszont szereti, és éretlen csitriként vihogva egy random hógolyóval nyakon is dobja társát. Belép Artie, aki egyáltalán nincs ünnepi hangulatban, hiába adja át neki Claudia saját készítésű ajándékát: egy rövid szabású kabátot. Artie a szokottnál is morcosabb: Claudia, szedd le a dekorációt, ezek leletek, nem holmi bazári girlandok! Szerencsétlenségére pont a Fagyöngy alatt mondja ezt, a lelet máris kifejti hatását és Artie kénytelen alaposan lesmárolni az épp arra elhaladó Joshuát. Látjátok, erről beszéltem, veti oda az ügynököknek Artie, és mérgesen elvonul.

Nekem semmi bajom nem lett volna a sorozattal, ha az előző rész az évadzáró, hiszen nagyjából minden szálat sikerült elvarrni, és még cliffhanger is akadt a Lafayette-be beköltöző Marnie képében. Sebaj, ha van még egy, akkor mi meg hogyvoltozunk. Reggel nyitunk, Jézuska meaculpázik Lafayette-nek, aki a sorozat történetébe először befogja a száját, mert Marnie lakik benne, és az nem tudna mit mondani, vagy ha igen, lebukna menten. A lényeg, hogy Jézuska benne van, ha mágiamentes életet szeretnének élni, amikor viszont egy hitvesi csókkal búcsúzna, a kézfejébe kap egy villát a rosszallóan néző Lafayette-től. Szegény Jézuska, ő szív a legtöbbet ebben az évadban.

Eljött az utolsó epizód is, már csak két hisztis picsa, és vége a második évadnak, ami nagyon erősen indított, de az utolsó két négyesre kicsit ellaposodott. Sebaj, ez is azt mutatja, hogy nem az elmebetegek vannak itthon többségben, legalábbis ami az esküvők szervezését illeti. A mai két ara kamionos és hajós esküvővel kedveskedik nekünk, az elsőt úgy tudom elképzelni, mint a Konvoj című film egyik jelenetét, a másikat meg egyfajta titanicos dolognak, mínusz a jéghegy. Az első mai versenyző Noémi, a Nő, Akinek Eddig Semmi Nem Volt Jó, a hústól és a borsótól állandó rettegésben tartott asszisztens vagy miafasz, (oppardon, koordinátor) aki kamionok között megy hozzá a faszijához, de előtte egy hegyoldalban mutatja a kamera.

Nyereményjátékal próbálunk még segíteni a karácsonyi önajándékozási lázon így last minute, a Discovery Channelen látható Gyalogszerrel az Amazonas mentén című kétrészes filmben megismert felfedező, Ed Staffort dedikált, eredeti nyelvű könyvét nyerhetitek meg.

Ed Stafford és barátja, Luke Collyer elhatározták, hogy belevágnak egy nagyszabású vállalkozásba: végiggyalogolnak az Amazonas mentén a folyó teljes hosszában, annak dél- perui forrásától egészen a folyó brazíliai torkolatáig. Úgy gondolták, ehhez egy évre és 4000 mérföld megtételére lesz majd szükség. Két és fél évvel és 6000 mérfölddel a háta mögött végül csak Ed jutott el a célig. Útközben megmászott egy 5500 m magas hegyet; filmre vett még sohasem látott törzsi szertartásokat; kaktuszt, teknősbékát és tapírt evett; összetévesztették egy szervkereskedővel; Luke távozása után pedig Chó személyében lelt nagyszerű helyi kísérőre. Ed Stafford egy rendkívül színes ember, aki a józan észt határait feszegetve mindenre kész azért, hogy elérje célját. A Gyalogszerrel az Amazonas mentén az ő kalandjait meséli el.

Aki lemaradt a fickó túrájáról, az december 28-án pótolhatja majd: 10 órakor egyben vetíti a csatorna a túráról készült kétrészes filmet. A kérdés pedig, amire a válaszokat várjuk:

Melyik országot nem érintette Ed Stafford a túrája alatt?

Lehetséges válaszok:

1. Argentína
2. Brazília
3. Peru

A helyesen válaszolók között 5 db dedikált, angol nyelvű Walking the Amazon (Gyalogszerrel az Amazonas mentén) könyvet sorsolunk ki, Discovery Channel jóvoltából. A válaszokat erre a címre (hogyvoltKUKACgmail.com) várjuk.

A szokásos vicceskedő hangvétel helyett kicsit komolyabbra vett epizódot kaptunk ezúttal, de pörgőset és a raktár múltjából újabb infókat feltárót, lássunk is neki. 1961-ben kezdünk Wisconsin államban, ahol a Green Bay nevű kisváros egyik utcáján vörös ruhás szőke nő, Roxanne menekül valakik elől. Hirtelen egy csuklyás alak állja el a nő útját és hasba szúrja valamivel, amitől a szőke teste üveggé változik. A merénylő a járdára löki a testet, ami széttörik. A nő nyomában rohanó két ügynök, Jack Secord és Rebecca Sinclair későn érkezik, a gyilkosnak sikerül elmenekülnie.

Vissza a jelenbe, a panzióban Artie továbbra sem tudja megemészteni, hogy a Régensek visszaengedték Helenát az ügynökök közé. A feszült hangulatot az idős Rebecca Sinclair, nyugdíjas ügynök belépése szakítja meg (vele először az 1x06 Burnout c. részben találkoztunk), aki hírt hoz St. Louisból: meghalt Jonah Raitt, aki a 60-as években újságkiadóként működött és aki után ő is nyomozott annak idején Jack-kel. Raitt többszörös gyilkosság gyanúsítottja volt, három titkárnőjét és a feleségét is megölték – és mindegyik áldozat üvegszoborrá változott. Bizonyítékot azonban nem sikerült találni Raitt ellen, akinek nem sokkal azután nyoma is veszett. Artie máris indul St. Louisba, hogy átkutassa Raitt lakását, így aztán lemarad Rebecca következő kijelentéséről. Eszerint nyomozásuk utolsó napján Rebecca és Jack valamitől elvesztette az eszméletét és mindketten öntudatlanok voltak 22 órán és 19 percen át. Ezt hallva Helena felkapja a fejét: 22 óra 19 perc, azt mondja? Akkor ez azt jelenti, hogy valaki használta az időgépemet!, jelenti ki általános megdöbbenést keltve. Főcím.

Na akkor az van, hogy azok a kommentelők, akik a Napoli-Romával savaztak tegnap, most szépen sorokba rendeződnek, a lábam elé hevernek és megbánják bűneiket. Ma kegyes hangulatban vagyok, és megbocsátok. Itt ragadom meg az alkalmat arra is, hogy köszönetet mondjak mindazoknak, akik, miután W. kommentelőnk aggodalmát fejezte ki elsősorban orális kielégületlenségem miatt, felajánlották, hogy a segítségemre sietnek. Kár, hogy mindannyian nők voltak. Ha már elég volt a csillámporból, az angyalhajból, meg a tolakodó, lávalámpát cipelő gyökerekből, tegyék azt, amit én, hallgassák meg a Prosecturától a Karácsonyt, csináljanak forró kakaót, és ígérjék meg, hogy este csinálnak hóangyalt, mert az romi.

A ritka szar öfi vihar a biliben jelenettel indul, Attila éppen olyan állapotban van, hogy lehet vele normálisan beszélni, ezért Csaba megragadja az alkalmat, hogy elmondja neki, nem tud rajta kiigazodni, mert egyszer tök normális, egyszer meg tapló. Hát, igen, mert Attila ilyen. Csaba sok olyan dologba is taplóságot lát bele, ami nem is az, viszont azt, hogy gusztustalan és undorító, nem tudja megcáfolni. Beleszörcsög az ember pofájába, úgy iszik. Seri ma igazságszérumon van, felkapja a fejét a lakkozásból, a Dya se lett oltva amiatt, hogy csámcsogott, mint egy disznó, és most komolyan ilyenekkel kell baszogatni szerencsétlen Csabát, hogy fingik?

Hát akkor itt a vége kedves olvasó– és kommentelőtársaim, 2011-es X-faktor finálé, minden eldől, heves érzelmi megnyilvánulásoktól átitatott hogyvolt következik. Tegnap este (hú, de kevés alvás volt azóta) ott hagytuk abba, hogy Muri-Kocsis döntő lesz, vagyis kiderül, hogy a természetességet vagy a színpadiasságot díjazza jobban a nép. Gyors összefoglalóval indítunk, néhány flashback segítségével megnézzük, hol is kezdtük ezt az idei szériát. Mi, nézők valamikor szeptemberben, amikor még napozni lehetett hogyvoltírás közben, az énekesek meg valamikor nyáron, amikor hetekig esett az eső, és haldoklott a szezon a Balatonnál, és közben tízezrek hömpölyögtek a Camponánál. Volt azóta rengeteg könny és visítás, mentorfight és kiesés, de csak eljutottunk 4 hónap alatt oda, hogy ketten maradtak. Érkezik már Nóri, a finálét megtisztelve szép ruhában, borzas hajjal, seprűs műszempillákkal és ezüst cipellőkön, na erre megérte várni! Mentorok is ragyognak, fiúk elegánsban, Ildi meg arany testhezállóban feszít, ha esetleg valaki kevesellte volna az arany színt a színpadképből. Van tűzijáték, füstgép meg óriás csillagszóró is, amiket a mai show folyamán többször bevetnek, mint az indokolt volna, tekintve, hogy nem sokkal mutatósabb, mint egy átlagos, szülinapi tortára applikálható játék tűzijáték, ellenben büdös, de nagyon, a stúdió meg rosszul szellőzik.

Na, nem baj, ma ilyeneken nem nyafogok, ez volt az utolsó, várom már én is, hogy mi lesz, ez az igazság. Nóri azonnal színpadra szólítja a döntősöket, örömteli, hogy nem szaroznak, Tibor és Enikő elnyom valami magyar dalt duettben, amit most hallottam életemben először, de legalább a közönség máris gyakorolhatja a sikítozást. Ezek után Nóri bejelenti, hogy kapcsoljuk Nyíregyházát, Enikő már reflexből visít. Itt tegnap óta buli van, valami rejtélyes okból kifolyólag tűzoltók és mentősök részvételével, bár lehet, hogy csak ki kellett vezényelni őket a helyszínre, ha már ennyi ember zsúfolódott össze egy kis helyen, még szükség lehet rájuk, a műsorvezető meg behívta őket kampányolni. Alakul a hangulat már Lajosmizsén is, ahol egy KOCSIS-sms-ért adnak egy teát, és előkerült az őshonos teve! Sőt, tettek a hátára is egy meglepetést, méghozzá a rajongótábort vezénylő Janicsák Vecát, aki még kiskutyát is hozott, marketingzsenik világvárosa Lajosmizse. Nóri szerint csúnyán le fognak aljasodni ma mindkét városban, na de addig azért még hátra van egy s más. Mentorok is beköszönnek, Feró azt ígéri, ma bőgni fog, nehogy már mindig csak Ildi zsebelje be a kommenteket meg az internetes meme-eket az alakításaiért, most ő is fog alapanyagot szolgáltatni bőven.