22 óra van. Tegnap egy múló pillanatra elméláztam, vajon mi lenne, ha hőseink nevét is szinkronizálnánk, de gyorsan leálltam, mert nagyon elkezdtem röhögni Paraszt Jákob, Moha Lóránt, Szabó Henrikné és Sétáló Renáta kalandjain. Persze vannak, akikek a nevét nem lehet szinkronizálni, de nekik is tudok zengzetes szittya neveket adni: Elmélyedt Antal és Puma Benjámin (a titkos Pannon Puma emlékcsoport támogatásával) ugrik be hirtelen. Az előző részben Quinn, a katonai alvállalkozó Starkwood bérgyilkosa ügyködött, megölte Mayer szenátort, akivel Jack már éppen szövetséget kötött, illetve fény derült arra is, hogy a Starkwood Dzsuváékkal együttműködve biofegyvert állított elő Szandokánban, ami már Amerikában van. Jack persze továbbra is szökésben,. Tónit hívta segítségül.
Larry és csapata érkezik Mayer szenátor lakásába, Larry a változatosság kedvéért tombol, majd felhívja Ethant, aki első körben Larryre próbálja kenni, ami történt (igazi politikus alkat ez is), Larry viszont a maga keresetlen stílusában elküdi Ethant a náthás faszba, ennek épp itt volt az ideje. Ethan magába roskadtan a székébe poshad, ezt a kört szívtad, barátom. Icát látjuk már, férjével beszél, teljes a családi béke, az überhappy hangulatba jól belerondít az érkező Ethan, le akarok mondani, egy kapitális gyökér voltam, nem védtelek eléggé, majdnem meghaltál ma többször is, el kell, hogy engedj. Ica végül ezt teszi, könnyes búcsú. Már megint sok a dráma.