Őszintén kívánom annak a baromnak, aki engedélyezte a házunktól parasztköpésnyire ezt a rohadt gokartpályát, hogy hallgassa ő ezt a gumicsikorgást napestig, de legalább legyen Magdi és Beatrix a szomszédasszonya. Hihetetlenül unalmas volt a tegnapi öfi, a szívceremóniás öfik mindig ilyenek, vágjunk is bele, hogy minél hamarabb túl legyünk rajta. Ami a VV4 alatt az ébredezés volt, az itt a napozás, megint ezzel kezdünk, valaki már nem gyengén csoki, nem kell átöltözni, maradhatnak így. Hát igen, tudod hogy van ez, Alekosz csak így lazán. Köntösben. Kórháziban, megint, csak ezt most kék alapon barna csíkos. Rosszat sejtek. Alekosz elég erősen érzelemközpontú. Az érzelmeket pedig a legmegfelelőbb módon érintéssel lehet kinyilvánítani. A világon a legnagyszerűbb dolog az érintés. Erről szeretne tanúbizonyságot. Ajaj. Lekerül a köntös, Alekosz a kis gatyijában felfekszik a fehér abrosszal leterített, összetolt asztalokra. Uramisten.
Veronika kezd, Alekosz forduljon meg, mert ő a szeretetközpontját akarja megtapogatni. A hátát szeretné. Honnan tudta, hogy itt van a szeretetközpont? Nézte a VV4-et, Alekosz, onnan. Kérem a következőt! Na hadd érezzem az érzelmeidet! Magdi simiz, folytasd! De most hogy? Úgy, hogy jó legyen? Olga az asztal végéhez áll, Alekosz araszoló mozgással odahernyózza magát hozzá, talp- és lábfejsimi, fántásztícseszkíj! Brigi belebújik Alekosz nyakába, Veronika rápattan és krémmel masszírozza, hmmm. Ez aztán az érintés! Fölső fokon! Az érintés egyetemes magasiskolája! Hát Alekosz sok mindenre számított, de ilyen fantasztikus érzésekre nem. Arra én sem, hogy Magdival kapcsolatban valaha hallani fogom a visszafogott és szolid jelzőket. Ha tudta volna, hogy Olga, akkor megmosta volna a lábát. Jobban. Veronika valami mesés volt, a krémbe belepréselte az érzéseit és a gondolatait. Az érintés mégis Barbarától esett a legjobban, a szeretetközpont miatt.