Hosszú bekezdéseket tudnék írni, barokkos körmondatokkal, meglepő és érdekes jelzőkkel illetve Lilu és Balázs öltözékét, de annyi minden történt, hogy nem vesztegetek rájuk egyetlen karaktert sem. Nemcsak a tévéképernyőn, itten, minálunk is zajlottak az események, az előre az ezer kommentért őrületes hajcihő, fél nyolc után született meg az ezredik hozzászólás, gratulálunk bévé! Mogyoró a tejszínhab tetején, hogy sikerült dupláznotok, a tegnapi poszthoz több, mint 2200 komment született, hát imádok bennetek mindent! Szokás szerint ébredéssel kezdődik az összefoglaló, Bécinek köszönhetően síppal, dobbal, nádi hegedűvel. Meg egy üres ásványvizes üveggel, amivel ütemesen dobol az asztalon, huszonnégy órából húszat alszotok, elegem van!
Nyűgös ébredezés, álljál már le! Elkussoltassam? Zsófi, légyszíves csinálj valamit! Zsófi aztán nem csinál semmit, a kis cérna hangjával próbálja meggyőzni Bécit, később a riportszobában meg nem érti a nézőpontját. Béci üvegpoharakon szólózik, fú, esküszöm, tarkón vágom! Szandika hőzöng, mi nem aludtunk az este! Hát miért nem aludtatok? Aludtál már a mosókonyhában, azt se tudom, hogy feküdjek, hogy ne legyen az Oli szájában a lábam! Ha én alszom, ti ordítoztok, kiabáltok és én sem szólok semmit! Még Jerzsit is kihozta a sodrából a reggeli koncert, ott zenél a köcsög pohárral, de milyen jogon ébreszt fel minket? Mi van, Jerzsi, kivagy? Hát felbasztad az agyamat, ki vagy te, hogy felébresztesz engem? Ti felébreszthettek engem? Lehet rám haragudni, de ha tovább akarsz ezen kattogni, akkor kattogjál. Fú, de örülök most ennek, mondja Béci, most legalább négy ember van, akire rá tudja tenni a jelet.