Harmadik döntő, és rockest az előzetes ígéretek szerint, ez utóbbit fenntartásokkal kezelem a múlt heti „szerelmes dalok” után. DevilNóri mai külseje egyenesen sokkolja a teljes stúdióközönséget, zavart összesúgásokat és „húbazdmeg”-tekinteteket látok amerre csak nézek, ami engem illet, szóhoz sem jutok a megdöbbenéstől. Jó, a nagyanyáink úszósapkáira emlékeztető mintázatú narancsszínű ruhát mondjuk egy retro esten még odaillőnek is érezném (pláne a fülbe aggatott narancssárga hullahoppkarikákkal), de hogy miért pont a rockestre került elő a gardróbból, arra nincs magyarázat. Na de az a haj, hát az kéremszépen minden képzeletet felülmúl. A fodrász célja valószínűleg Grace Jones hommage lehetett, a végeredmény ellenben maximálisan Bart Simpson lett, szegény Nóri leginkább úgy fest benne, mint akinek egy gyeptéglát erősítettek a fejére, és nem hiszem el, hogy nem kapott sikítófrászt, amikor ez a látvány nézett vissza rá a fodrász tükréből. A magam részéről visszasírom a padlizsánszínű kanárit, de ha jobban belegondolok, talán még a tavalyi szartaposó csizmákat is.
Mentorok egységes fekete-fehérben feszítenek, arra viszont hogy nem jött még rá Ildi fodrásza, hogy ez a zsíros hatású, hátratupírozott fazon a lehető legelőnytelenebb hajviselet neki, nem is értem. Hogy a kezdeti sokkból felocsúdjunk, Nóri máris indítja a műsort, Baricz Gergővel kezdünk, aki a múlt héten nagy Drámát élt át, olyan 90%-ban erről szól a kisfilmje, a maradék 10%-ot természetesen a táblagép kapta. Színpadon Gergő csupa tűz és erő, saját bevallása szerint elvérzett barátjáért, Demes Tomiért is énekel, ez mind szép és jó, és át is jön, csak ez a szám vacak. Vikidál dalt hozott amúgy, és most mér végképp nem értem, ki választ neki és milyen alapon, mert mintha tűnne el belőle minden, ami odaszegezte a nézőt a képernyő elé a Wicked Game alatt, és félreértés ne essék, én azt is szeretem, amikor táncol, de nem lenne rossz, ha megint a hangjához passzoló dalokat kapna. Mentoroknak amúgy bejött, Miki kivételével. Nóri még felhívja a figyelmet a lemosható tetkókra, amivel rockosították a mai imidzset, és röhög rajta, pedig ez közel sem annyira nevetséges, mint teszemazt fejen drótkefét hordani.
Rocktenors a kisfilmben közös tetkót csináltat, hogy egyesek milyen áldozatokat tudnak hozni egy ilyen kis spot érdekében, bár lehet, hogy csak azt akarták elérni, hogy őket többet mutassák, mint a táblagépet. Rolling Stones Satisfactiont adnak elő, én meg azt sem tudom, hova nézzek, mert 3 jól elkülöníthető részre tagolható mindaz, ami a színpadon történik. Először is ott vannak a fiúk, akik még mindig pattognak, mint három túlpörgött nikkelbolha; van két rúdtáncos lány, akik egy ponton átmennek erőművészbe; a ledfalakon meg jogdíjsértés megy nagy dózisban: Aerosmith, Guns N’ Roses, Metallica, Stones és még sok más ismert logót rocktenorosított a grafikus részleg. Feró szerint ez sokkal inkább rockparódia volt, mint rock & roll, vállalati bulin szoktak ilyen előadások előfordulni, csak ott nem rúdtáncosok vannak a háttérben, hanem a 2 viszkikólától kapatos Marika a könyvelésről vonaglik, miközben mindenki azon imádkozik, hogy ki ne gombolja a blúzát. A mozgásban amúgy igaza van a magát rocklegendának tituláló (LOL) Nagyferónak, az eszetlen pattogásról szoktassa már le a srácokat valaki, mert kicsit komolyanvehetetlenné teszi őket.
Ha már Feró, akkor most az ő első mentoráltja jön, SántAlexa, és a kisfilm érdekesen indul: Feró testületileg osztja a lányokat, kevesek vagytok, szarok vagytok, ki akartok esni, vagy mi van? Ebben csak az a visszás, hogy most vagy ez a műbalhé, vagy az az elvtelen ajnározás, ahogy a műsorban a produkciók után élteti őket, vagy mindkettő, de a dolog semmiképpen sem használ a mentor hitelének. Kijátsszák még a cukigyerek-kártyát a kisfilmben, majd jön Alexa, természetesen Evanescence dallal, erre a nyakamat tettem volna. Emlékeim szerint azért a My Immortal jóval összetettebb és izgalmasabb dal annál, ahogy ő énekli, mert az építkezés a szám lényege, suttogástól a magas C-ig, de az a helyzet, hogy Alexa látványosan kevés ehhez a dalhoz. Pedig a ruha szép, a smink szép, a szélgép hatásos, és még tűzzsonglőrök is vannak, de az egész nagyon hiányos mégis. Mentorok is ezt kifogásolják, Geszti szerint hullámzott, és nem a pozitív régióban tartózkodott többet, Miki csak a látványt tudta értékelni, Ildi szerint nem volt benne szenvedély. Bart Simpson azért még vicceskedik egy kicsit, átnevezi a dalt My Emotionnek, szép volt Nóri, azért nem ez a legismeretlenebb dalcíme a kétezres éveknek, lehet, hogy utána kellett volna nézni.
Első szünet, Nóri megjegyzi, hogy ő egy hete a szexre gondol, kezdek komolyan aggódni a házaséletéért. Jön Tarány Tamás, benne bízom, mert a rock & roll hozzá mindenképpen közel áll, kisfilmben is azt mutatják, hogy Miki és az énektanár már a próbán nagyban headbangel. A stylist valami számomra ismeretlen okból kifolyólag frakkot adott Tamásra, és nyomják a füstgépet ész nélkül, ami ráadásul valami 30 éves csehszlovák modell lehet, mert hangosabb, mint az énekhang, ráadásul kegyetlen büdös is, meglettem volna nélküle. De Tarányt ez nem akadályozza a produkcióban, becsületére legyen mondva, nagyon jó most is a Foo Fighters: Best Of You-val, ő abszolút egyenletes teljesítményt nyújt a verseny folyamán. Mentorok dicsérik annak rendje és módja szerint, Geszti nem bírja ki, hogy megint be ne szóljon a külsejére, ami azért baromság, mert ha így énekel valaki, akkor arra akkora tombolás van egy élő koncerten, hogy szétszedi a tömeg a házat, a kilók meg pont senkit nem érdekelnek közben.
Na lássuk, ezek után Geszti mire jut cukiságdíjas versenyzőivel. Az Ikreket „cukkendrollként” konferálja fel, ezek után semmi jóra nem számítok. Csajok produkciójában a legjobb a kisfilm alatt szóló glee-s Proud Mary, az mekkora szám volt, mindjárt meg is hallgatom. Hajduék az LGT Ő még csak most tizennégy című dalát hozták, amitől nem tudom, hogy csak én kezdtem-e kényelmetlenül fészkelődni, ez a dal egy felnőtt férfinak való, mekkora baromság már két hamvas diáklánynak adni? Ami tényleg értékelhető, hogy kapnak maguk mellé egy eyecandy gitárost, akinek a gitárja élőben nagyon úgy tűnt, hogy nem szól, de nem baj, nem is azért küldték be. A produkció hallatán az én fejemben a „siess haza, vár a mama” sor ismétlődik folyamatosan, mentorok szerint most voltak a legjobbak, de amit tudnak, az ide még mindig kevés.
Jön MalekMiki másik fia, Kocsis Tibor, és rögtön bejátsszák a múlt heti Somebody To Love-ot, értjük, magas léc, átjött az üzenet. Miki beállít Tiborhoz, tedd le azt a táblagépet, mert megyünk a változatosság kedvéért boxolni. Izgatottan várom, milyen sporttevékenységet fog még kitalálni neki, keményít tovább, és jön a pankráció meg a rally, vagy esetleg megpróbálkozik valami nyugisabbal, mondjuk a krikettel vagy a curlinggel? Nem, Miki a keményítsünk be vonalon halad tovább, a próbán azt is megmutatja, hogy kell széket rugdosni, nahát. Most Tibor a Red Hot Chilli Peppers Under The Bridge-ét hozta, és jól szól, mint mindig, jó hallgatni ezt a srácot. Feró meg Geszti azt kifogásolja, hogy nincs meg benne a rock, de ha valaki nem rocker, akkor mennyire jogos ezt számon kérni rajta? Ezen a nyomvonalon mentorok egy kicsit tépni kezdik egymást, Miki meg felhívja a figyelmet arra, ami elsőre szembetűnő volt a helyszínen, hogy a fél stúdió tele van Kocsis Tibó pólós emberekkel. Devil hiányolta a rugdosást a produkcióból, úgyhogy felrúgatja Tiborral a mikrofonállványt, én meg még mindig a gyeptéglán röhögök, de nagyon.
Feró valami miatt annyira megzavarodott, hogy majdnem elfelejtette legfiatalabb mentoráltja nevét, Nóri súg neki, hogy Kováts Vera jön. Őt is legorombította a rockpapi, mint a másik két lányt, hogy kijöjjön Verácskából az áááállat. Tehetségkutatók alapszabálya, hogy rockesten valakinek el kell énekelnie a Highway To Hellt, itt KVera kapta ezt a feladatot, és szerencsére kapott maga mellé két dobost is, ez kimondottan jót tett a produkciónak. Attól eltekintve, hogy ez a dal egy 16 éves lánytól eléggé idegennek hat, Vera ügyes volt, ami nekem feltűnt, hogy egyes kiállásaiban kimondottan rocksztáros volt. Geszti egy pillanatig el sem tudja dönteni, hogy benne van-e a rock vagy nincs, Miki leginkább játszóteret látott itt, nem rockszínpadot, Vera meg röhögőgörcsöt kap Bart Simpson „rockcsirke” kifejezésétől, bár lehet, hogy ő csak most vette észre a frizurát.
Érdekes, hogy az Apollo 440 23-at valahogy mindig szünetek utánra teszik, biztos, hogy be tudjanak melegíteni a tinilányok a visítozásra, ugrálásra, és skandálásra. Előbb kisfilm jön, Geszti szerint golyók kellenek a srácoknak a rockestre, úgyhogy elvitte őket bowlingozni. Ez egy jó hangulatú program lehetett, fangirlök mit nem adtak volna, ha belóghattak volna oda. Srácok most a Bikini Mielőtt végleg elmegyek című dalát hozták, van ennek a számnak egy olyan hangulata, hogy főiskolás bulik vége felé a félig üres tánctéren teli torokból üvöltik a részegen dülöngélő fiatalok, kicsit valami ilyesmi érződött a színpadi produkcióban is. Nem rockerek ezek a srácok sem, ami nem is baj, miért vetkőznének ki önmagukból, tinilányok így is szeretni fogják őket, ez tuti. Ildi mindenáron szeretne már berúgni velük egyszer, egyre konkrétabban célozgat erre a kritikáiban, srácok vajon veszik az adást? Miki elsősorban saját maguknak gratulál, amiért összerakták őket, Feró szerint ez most gyenge volt, de legalább nem volt műanyag, és ha úgy vesszük, akkor ez végül is rock & roll érzés, nem?
Jön Muri Enikő, aki persze szintén megkapja a „rocklegendától” a lecseszést. Enikő szerint az ő legnagyobb baja a merevség, ettől akar megszabadulni, ezt sajnos mesterségesen elérni nem lehet, lássuk, mire jut most a színpadon. Pinket énekel, én leginkább az „I’m not here for your entertainment” sort tudom átérezni, mert tényleg nem szórakoztató, nagyon erőltetett az egész. Igaza van amúgy Enikőnek, tényleg merev, de ezen azt hiszem, nem úgy kéne segíteni, hogy megnézetnek vele egy kiló koncertvideót, mert attól még inkább „megcsináltnak” tűnik a dolog. Geszti is valami ilyesmit fogalmaz meg, szerinte túlinstruálták (Enikő, téged megkoreografáltak! Ki volt az?!), de a többi mentor imádta. Devil meg bulvárinfókkal bombáz minket, azt hagyjuk, majd elolvassuk a mellettünk ülő újságjából a metrón hétfőn.
Utolsóként Lil.C jön, a kisfilmje természetesen a múlt heti dráma körül forog, tudjuk, neki most bizonyítania kell, hogy jogosan van még itt, a kérdés persze mindenkiben felmerül: mit fog kezdeni egy ilyen figura a rock tematikával? Mit, hát megkeresi a legrockosabb Michael Jackson dalt, és csókolom. Így is lesz, Lil.C Give In To Me-t hoz, és meg kell mondjam, azzal együtt, hogy még mindig nagyon MJ-imitátor, ez az előadás működik és üt. Végre az effektek is a produkciót szolgálják, most először nem csak aggatnak, díszletcsaj sem vonja el sokáig a figyelmet, Lil.C meg bemozogja a színpadot ahogy kell, és egy ügyesen megválasztott pillanatban szét is tépi a necctrikót magán! Már érzem, hogy ezt Nóri nem fogja kibírni ép ésszel. Mentorok kicsit meghasonulnak most, mert amit a srác csinált, az jó volt, de vajon mi marad belőle, ha kiveszik belőle Jackót? Ez előbb-utóbb ki fog derülni, mert most már nem adhatnak neki több Jackson dalt, ezt Ildinek is be kell látnia. Nóri a tekintetével tovább vetkőzteti a srácot, miközben rihegve-röhögve sorolja a szavazási kódokat.
Még mielőtt beütne a tömény időhúzás és unalom, van egy közös produkció, és úgy tűnik, az idei X-faktor széria íratlan szabálya, hogy Tóth Gabinak valamilyen módon meg kell jelennie minden adásban, mert most egy TGabi slágert énekelnek közösen a versenyzők. Nem rosszul amúgy, de olyan kár, hogy ezek a közös számok nettó reklámról szólnak csak, jöhetett volna valami rockhimnusz ide is. Most van még 45 perc a műsorból, ebben nem lesz köszönet. Azoktól kérdezem, akik nézik a külföldi változatokat is, jobb úgy, hogy másnap van eredményhirdetés? Mert műsor és élő show szempontjából is ez a szakasz valami elképesztően fájdalmas, és még a reklámblokkok is mintha hosszabbak lennének. Na, jön még, a sztárprodukció, tavalyi faktoros Janicsák Veca, aki hozott magával egy kb. 10 centis mozgójárdát is, ami nagyon vicces, helyette inkább átgondolhatta volna azt a forrónadrágot, ami nem tartozott élete legjobb döntései közé.
Én nem fogom húzni az időt, ugorjunk most arra a részre, amikor ott állnak a versenyzők a színpadon, és Gyeptéglafej egyenként sorolja a továbbjutók neveit. Kísértetiesen kihozzák a múlt heti koreográfiát, most utolsónak Geszti csapatai állnak egymás mellett, mielőtt még Devil az utolsó továbbjutó nevét is elharsogná. Geszti kiismerhetetlen arcot erőltet magára, fejben biztos az „én nem leszek internetes meme, csak azért sem” mantrát ismételgeti, Ildi torzult eleget múlt héten egész szezonra mindenki más helyett is. Na, Apollók továbbmennek, nyilvánvalóan, ami azt jelenti, hogy Rocktenorok másodszor, Ökrök meg először párbajoznak.
Hajdu lányok a párbajdalban sokkal jobbak, mint a versenydalaikban valaha, sőt a Rocktenors is jobban énekli a Who Wants To Live Forevert, mint a Satisfactiont. Most jöhet a mentorokból álló kivégzőosztag, megint úgy osztják a lapokat, hogy a végére Gesztinek két választása maradjon: vagy hazazavarja az Ikreket vagy kinyitja a borítékot. Szerencsére minimális műdrámával hozza meg a döntését, Ikrek mennek, Ildi meg tapasztaltan vigasztalhatja mentortársát. Ennyi volt a rock mára, jövő héten feldolgozások jönnek, ha jól értelmezem, ez megint azt jelenti, hogy bármit lehet énekelni, csodás.
Képekért köszönet Sigismundusnak, meg persze csemegéztem a hivatalos X-faktor oldal remek fotói közül is.
Kíváncsi vagy Sixx exkluzív videóira, ajánlóira, kritikáira? Csatlakozz a UPC Magyarország Facebook-oldalához!
Facebook kommentek