Bear Gryllst ezúttal Mordor felett dobják ki, bár nincsen gyűrű, és nem a Végzet-hegye felé tart, hanem épp az ellenkező irányba. De hát Bear túlélő típus, nem várhatjuk el tőle, hogy öngyilkos küldetést vállaljon. Új-Zéland felett repülünk, alattunk a Déli-Alpok, ami ugyanolyan csipkézett, havas hegyormokat kínál, mint az európai hegyvidék, csak a lábánál nem Milka-teheneket, meg sramlizó bőrnadrágos svábokat találunk, hanem eső áztatta erdőket és mocsarat.
Amikor Bear ejtőernyővel ugrik, akkor biztosak lehetünk abban, hogy az ejtőernyő utolsó karabinerének is jut majd feladat a túlélésben, tulajdonképpen a sorozat egyetlen, igazi tanulsága, hogy ejtőernyő nélkül nem is érdemes belevágni a túlélésbe. Mert ha ejtőernyőnk van, akkor van kötelünk, hálózsákunk, felfújható tutajunk, hámunk és kézi atomerőművünk is. De legalábbis tudunk ilyesmit barkácsolni.
Bear egy bazi nagy hegylánc aljában, egy tisztáson landol, a táj tényleg olyan, mint a Gyűrűk Urában, szinte drukkolunk neki, hogy még azelőtt össze tudja csomagolni az ejtőernyőt, hogy megérkeznének az első ork hordák. De legalábbis az idegesen gesztikuláló Peter Jackson, akit felbőszített, hogy egy ismeretlen ejtőernyős miatt kell félbeszakítani a Hobbit forgatását.
Bear rögtön elmondja a túlélés egyik fontos alapszabályát: az egyenes út nem mindig a legbiztonságosabb út, és még csak nem is a leggyorsabb. Éppen ezért nem vág neki egyenesen egy hófödte hegycsúcsnak, inkább megpróbál átjárót keresni a hegyek között. Aztán persze egy hirtelen bal kanyarral beveszi magát az erdőbe, mondván az ösvényeket levágva néha gyorsabb. Két egymásnak látszólag ellentmondó szabály, de persze az ellentmondás csak látszólagos. Ha valaki nem érti miért, hát magyarázza el neki a Szijjártó Péter.
Az erdőben egy felduzzadt patak, néhány vízesés és egy bazi nagy árok állja Bear útját, egy középfokú OKJ-oklevéllel rendelkező erdőkerülő ezen a ponton adná fel, és inkább csendben sírdogálva várná, amíg felzabálják a mókusok. De Beart persze meg sem lehet állítani, úgy ugrál kőről kőre, mintha csak a Prince of Persia sokadik folytatásának főhőse lenne, akit egy bespeedezett tini irányít a Playstation kontrollerével. És amikor a pontosan pöcsig érő vízben futkározik, még meg is jegyzi, hogy a patak egyébként mindössze 13 fokos. Csak úgy mellékesen.
Aztán filmet váltunk, ez már nem a Gyűrűk Ura, hanem a Tarzan mérsékelt égövi, mondjuk svéd verziója. Bear a kristálytiszta hegyi patak vízeséseibe ugrál, már tényleg csak az hiányzik, hogy a fedetlen keblű, szőke, és nagydarab Jane is feltűnjön mellette, majd vizes hajjal, vágyakozva a férfi szemébe nézve azt zihálja, hogy "Knulla mig Tarzan!"
Egy nagyobb vízesés azonban kifog a kommandóson, már ő sem mer talpast ugrani a mélybe, mondván túlságosan nagy területen habzik a víz. Merthogy ha az alázúduló vízesés viszonylag kis habot vet, az azt jelenti, hogy mélyre bukik alá, ha viszont nagy területen oszlik szét, hát legfeljebb bokáig ér a víz. Logikus, bár nekem már csak a becsapódás pillanatában, a nyaktörés előtti ezredmásodpercben esne le.
Így nem marad más hátra, mint a MacGyver-taktika, barkácsolni kell. Bear két egymás melletti, vékony fát választ ki, éket ver közéjük, majd a házilag barkácsolt létrán a magasba kapaszkodva nekilendül. Arra számít, hogy a súlyától a fák kidőlnek, és a tizenöt méteres szakadék felett átlendülve a túloldalon köt ki. Mondom, hogy Prince of Persia ez, hard szint, titkos pálya.
Ha én lennék a produkció biztosítója, akkor ez lenne az a jelenet, amit csatolnék a szerződés felmondási nyilatkozat mellé. Tisztelt Bear Grylls! A mellékelt videófelvételt látva további sok sikert és kitartást kívánunk Önnek, de biztosítsa magát, akinek két anyja van! Aláírás, dátum, pecsét, láttamozva, két példányban.
A túloldalon egy hegy vége várja Beart, át kell jutnia egy csipkézett gerincen. Ezt meg hogy is lehetne másképp, minthogy az ernyőt szétszaggatva nejlonkötelet sodor, és azon ereszkedik alá a harminc méteres mélységbe. Frodo bezzeg hosszan caplatott a hegyen át, miközben csak hű barátai, és egy szimfonikus zenekar tartott vele dupla adag üstdobbal. Ez az a pont, ahol felmerül bennem, hogy ez a csávó be van drogozva, és tényleg azt hiszi, hogy ez egy számítógépes játék, és ha elbassza, hát legfeljebb újból nekikezd. Persze Bear minden megerőltetés nélkül teljesíti a pályát, még a lezuhanó köveket is kikerüli, meg felszedi az összes csillagot, és előbukkanó gombát. Super Mario, az.
Felbukkan még egy méretes folyón kifeszített sodronykötél, de ez már tényleg csak az időkitöltés a főszörny előtt, maradjunk annyiban, hogy átjut. Kengyelt készít, mászik, fél kézzel, chipset majszolva is átvinném ezt a pályát, ne is vesztegessünk rá ennél több karaktert.
Ahogy lejjebb ereszkedik nyugat felé, Beart egy esőtől nyálkás erdő várja, ami igazán jó terep arra, hogy bemutassa a cserkészvizsga mentő kérdését, a vizes fa meggyújtását. Nem, nem két kanna benzint használ, hanem az apró gallyak füstjében kiszárítja a nagyobb ágakat. Jön a szokásos féregevés, a szokásosnál is kövérebb és nyúlósabb lárvával, Bear pedig pont úgy mondja, hogy ez takonyízű, ahogy egy homoszexuális francia étteremkritikus azt, hogy c’est magnifique.
A túlélés aranyszabálya szerint ezután már csak egy folyót kell keresni, hogy azzal vitesse magát egészen a tengerig. Mondjuk az előző folyó is jó lett volna erre, de akkor nincs kötélen kapaszkodás, és a női nézők sem nézhették volna, ahogy duzzadó bicepsszel erőlködik. Jól jön most is az ejtőernyő, ebből készít magának bóját, amibe csimpaszkodva fennmaradhat a vízben. A 13 fokos vízben.
Még Bear is lilul azonban a kurva hideg, pöcsaszalóan jeges folyóban, ezért egy tisztáson partra vergődik, megjegyzi, hogy annyira elgémberedett a teste, hogy fel kell melegednie, ezért most inkább futva halad a cél felé. Miközben kocogva eltűnik a távolban, nem érzek mást csak az ereket elöntő irigységet, ami az agyba felérve gyűlöletté alakul át. Hogy rohadnál meg, vasember!
Innen már csak egy apró kis mocsárban gázolás van hátra, persze ott is a hideg vízben caplat a kommandós, bár megjegyzi, hogy most már nem árt egy kis pozitív gondolkodás. Biztos arra gondol, hogy ebből az epizódból vesz majd új házat Malibun. Vagy vesz egy kiszuperált helikoptert, visszajön, és megszórja napalmmal az egész, rühes, hideg, nyirkos Déli-Alpokat. De aztán csak megérkezik a tengerhez.
Interjú Bear Grylls-szel a Comment:comon
6x01: Megenni egy félig megemésztett Malacot
Facebook kommentek