Bear Grylls a Discoveryn futó Túlélés törvényeiben ezúttal a borneói dzsungelben bizonyítja be, hogy ő aztán tényleg mindenhol képes megmaradni, legyen metsző hideg, vagy iszonytató pára, nyüzsögjenek körülötte vérszomjas pingvinek, vagy undorító, húsevő csótányok. Mondjuk, azért megnézném, hogy egy Edda-koncerttel súlyosbított falunapon meddig tartana ki, de ez az epizód most nem erről szól.
Borneó akkora mint Texas, de Texasszal ellentétben a legnagyobb részét esőerdő borítja. Bear még a helikopteren megemlíti, csak úgy mellékesen, hogy a világ állatfajainak fele megtalálható itt, de nem részletezi, hogy most akkor ez azt jelenti, hogy rengeteg féle féreg kúszik errefelé, vagy hogy jegesmedvével is tevével is össze lehet futni. Azért a műfaji sajátosságok miatt, úgymint komolyság és realisztikus ábrázolásmód, én inkább az előbbire tippelnék.
Bear kőtélen ereszkedik alá, de csak a fák lombkoronájáig, onnan egy indán próbál meg lejutni, miközben az operatőr valahogy mindig a legjobb szögben kapja le, ahogy majdnem berosál az erőlködéstől. Alig bírja a karizmom, mondja Bear, először, de nem utoljára a mai epizódban, és persze valójában ez azt jelenti, hogy “Ide nézzetek csajok, kibaszott durva bicepszem van, és az alkarom is impozáns”.
Amikor leér a talajra, Bear rögtön neki is vág a lejtőnek, hiszen a hegyek alján kanyarognak a folyók, és azt már Lusta Dick is megmondta a Macskafogóban, hogy a folyók előbb-utóbb elérnek a tengerig. Mondjuk a vízesésekkel, meg a muzikális vámpírokkal nem számolt, de talán Bearnek nem kell beszélő denevérektől félnie.
Megtudjuk, hogy errefelé nagyon sok dolog szúr, ami nagyon veszélyes lehet, aztán azt is megtanulhatjuk, hogyan csináljunk bambuszból és gyantától ragacsos fakéregből fáklyát (nem nagy kunszt, a bambusz a nyele, a fakéreg meg ég, bármelyik kezdő cserkész bekötött szemmel is tud ilyet csinálni, már ha bekötjük a szemét, és ledobjuk a borneói dzsungelben). Bónuszként exkommandósunk megmutatja, hogyan is kell pálmagyökérből kötelet készíteni (Le kell vágni, aztán kész is, ehhez még cserkész sem kell, elég egy kezdő kisdobos). És mindezt csak azért, hogy leereszkedhessen egy sötét barlangba, mondjuk az nem derül ki, hogy mégis mi a jó francnak ereszkedik, ahelyett, hogy a folyóhoz, aztán meg a tengerhez menne, de hát ez van, ha valaki megörül a kamerától: szarik ő a túlélésre, csak a show izgatja.
Bear lemászik a nyirkos barlangba, talál pár fecskefészket, és ahelyett, hogy fecskefészek-levest készítene bambuszból vájt üstben, inkább csak megeszi nyersen az apró tojásokat. Mert ugye egyébként éhen veszne. Már persze ha az operatőr nem adna neki a Mars-szeletéből és a dupla marhahúsos szendvicséből, amit a közeli Hiltonban csomagoltak nekik, de ne gúnyolódjunk: lehet, hogy a kivágott jelenetekben jéghideg Coca-Colát iszik Bear a dzsungelben, de az biztos, hogy engem négy napi meleg élelem, vagy egy egész McDonald’s személyzettel és felszereléssel együtt sem mentene meg attól, hogy ott pusztuljak a bogarak, a kígyók és a tekergő fák között.
Apropó, operatőr: Bear ezúttal őt is bevonja a túlélésbe, legalábbis a kezébe nyomja a fáklyát, hogy világítson, míg ő megmutatja, hogy milyen rondák a húsevő csótányok. Nagyon rondák.
Aztán végre megtudjuk, hogy minek kellett lemászni egy félelmetes barlangba, hát azért, mert a borneói barlangoknak gyakran két bejáratuk van, és így nagyon sok dzsungelben bukdácsolást megúszhat, aki merész. És akit mondjuk nem zavar, ha a másik kijárat egy vízesés közepébe nyílik lakótelepi tömbház magasságban. Beart nem zavarja, egyszerűen lemászik egy kidőlt fán, és átsétál a vízesésen. Az operatőrnek azért segítség kell, de hát legalább megtudjuk, hogy Bearnek nem csak a karizma erős, de barátnak, sőt bajtársnak is lenyűgöző. A vízesés alatt tekergő folyó mentén halad az exkommandós, amíg egy rossz lépés, és a vízben nem találja magát. A hátára esik, amiről rögtön eszébe jut, hogy megmutassa, hogyan is kell kezelni a sebeket a dzsungelben: mondjuk sebe csak piócától van, de akkor is megmutatja azt a piros szárú növényt, amit pépesítve fertőtleníthetjük a sebeket. Én inkább nem próbálnám ki, ki tudja hány piros szárú növény él arrafelé, és melyik okoz fájdalmas halált, ha egy pattanásra kenem.
Ezután már inkább csak a folyóban halad Bear, olyan óvatosan lépked, hogy még arra is van ideje, hogy elmeséljen egy sztorit, egy repülőgép-szerencsétlenség túlélőjéről, aki öt napig ment egy folyóban a borneói dzsungelben, de végül csak öt kilométert haladt. A történet tanulságát levonva az exkmmandós is abbahagyja mára, először bambuszból halászhálót farigcsál, majd épít egy kis fészket egy fa tetejére. Ahogy az orangutánok csinálják, bár ők biztos nem készítenek fakéregből ágykeretet, meg moszkitóriasztót.
Aztán jön a vacsora, egy kígyó, csak megfogja, mire a kígyó jól meg is marja. Az operatőr egy pillanatra elbizonytalanodik, hogy akkor most felvegye az utolsó rángásokat, de aztán Bear közli, hogy nem volt mérges a kígyó. Aztán megnyúzza, kibelezi, és megeszi, de szerencsére az első két menüpontot kivágták a műsorból. Reggel még egy gyors fogmosásra is van idő, Bear bambuszból készít fogkefét, mi másból, lassan az az érzésem, hogy ő a bambusz MacGyvere, és akár egy atomreaktort is képen lenne bambuszból összerakni. Viszont halásznak csapnivaló, annyi sikere volt csak, mint Éden Nikinek, amikor faszra ment Kolumbiában: közel járt, de csak nem akart összejönni. Háló van, csapda van, de hal az nincs.
Ezért Bear reggeli nélkül, éhesen tovább bukdácsol a folyóban, majd a kis folyó hirtelen nagyobb folyó lesz, az operatőr sárban fürdik, Bear is, olyan már picit mint egy iszapbirkózás, csak vicsorgó bikinis lányok nélkül. Aztán jön az ötlet: Bear hajót épít. Na miből? Hát persze hogy bambuszból!
Megtudjuk, hogy a bambuszt azon az oldalán kell elkezdeni vágni, amerre dől, mert akkor nem szilánkosan törik, ki is próbálom este az ikeás bambuszomon. Aztán az is elhangzik, hogy a tutaj legyen keskeny, mert akkor nehezebben borul fel, és végül megtudjuk, hogy van úgynevezett másodlagos esőerdő, ami a kivágott dzsungel helyén nő, ha ilyet látunk, akkor elkezdhetünk örülni, mert ugye, ahol motoros fűrész, ott jó eséllyel ember is van. Bear végül le is csurog, egészen a civilizációig, és valahogy megint két nap alatt sikerült mindezt megtennie.
Facebook kommentek