Na itt is van Magyarország legteátrálisabb tehetségkutató reality-je a 2. évaddal, remélhetőleg még több könnyel, drámval és sorstragédiával, mint az első szezonban, és akkor biztosan nem fogunk unatkozni. Ez még természetesen nem az élőadásos-szavazásos szakasz, hanem még pár hétig nézhetjük az elrettentő példákat, akiket soha, még csak véletlen se lett volna szabad mikrofonközelbe engedni, meg mellettük néhány hallgatható próbálkozást is, hogy ne akarjuk levágni a fülünket már az első adás alatt. Vágjunk is bele, visszaszámlálással indítunk, majd végtelennek ható, visító, X-et mutató tömeg hömpölyög a Camponánál, ebből a több tízezerből kell kiszűrni azt a 12-őt, akiket hallgathatunk és bíztathatunk majd karácsonyig.

Következik a 4 mentort felvezető kisfilm, amire szavak nincsenek, egyszerűen fenomenális. 4 sötét helikopteren, és párhuzamos montázs segítségével 4 fekete Seatban érkezik a 4 tartóoszlopa ennek a műsornak, dübörgő zene, lassított felvételek, a hangulat DRÁMAI már a 2. percben, pedig még meg sem szólaltak, én csak 4 fekete lovat, esetleg 4 fekete tengeralattjárót hiányolok, hogy kellőképpen over-the-top legyen az érkezés, de talán majd a 3. szezonban. A 4-4 jármű tökéletes összhangban landol/áll meg, és kilép belőle, majd vonul egyszerre enyhe Armageddon utánérzést teremtve Geszti, Keresztes, Malek és Feró, az ő vetített sziluettjük láttán kap sikítórohamot az idomított stúdióközönség, és az ő boncasztalukra terelik most mindjárt a jelentkezőket, lássuk az idei felhozatal első adagját.

Első versenyzőnek illene valami kivételes cirkuszi idiótát bevágnia szerkesztőknek, hogy megteremtse a hangulatot, lássuk, kire futja. Egy Toldi Miklósnak öltözött biztonsági őrre, akinek nagyon fontos a zsűri véleménye, kivéve, ha negatív a kritika, mert azt leszarja, nyilatkozza nagyon szimpatikusan. Szép kalap, bűgatya, paraszting megvan, csak a malomkő hiányzik a kezéből, de azt majd pótolja nótával, zsűri szeme szépen összehangolva kerekedik. Toljad fiam, int Geszti, srác rázendít a Kossuth Lajos azt üzente kezdetű örökzöldre, nem szarral gurigáznak idén sem a versenyzők, ezt azért jó látni. Közönség egy emberként nyomja vele együtt a dal minden egyes sorát, nem volt ekkora egység az Enjoy The Silence-re sem a Népstadionban pár évvel ezelőtt. Jólvan fiam, mutass valami más műfajt is, csak hogy biztosak lehessünk a válaszban, kéri Geszti olyan fapofával, amit egész biztosan sokat gyakorolt tükör előtt. Ifjú tehetség váltóruhát is hozott, popzenét csak nem lehet ugyanabban a gúnyában tolni, mint népdalt, tudja, hogy egy előadóművész akkor igazán érdekes, ha kicsit kaméleon is. Gyorsan átöltözik a függöny (fél)takarásában, Ildi azért csak kap egy villantást egy kilógó alsógatyás seggből, teljesen spontán mindez persze. Emberünk valamilyen okból műmájer rapperesre vette a figurát (a fehér kesztyűre végképp nincs magyarázat), pedig Robbie Williams Feelt vállal be, amit végig is énekeltetnek vele a különös kegyetlenségükről méltán híres műsorszerkesztők, csak hogy utána annak rendje és módja szerint visszaküldjék a balettbe ugrálni.

Következő próbálkozónál már a beköszönésnél fogom a fejem, Materiál Görl, mondja hátborzongató hunglish kiejtéssel, és még nem ez vele a legnagyobb baj. Gyorsítsuk fel kicsit az agóniát, zsűri szemet mereszt, fejet fog, füldugóért kap, eret vág gyors egymás után vágott képekben, most illene hirtelen bevágni valami vállalható produkciót is, mielőtt mindenkinek eszébe jutna, hogy szombat van, és talán bulizni is lehetne ehelyett. Jön is egy hip-hip táncos, Michael Jackson fanatikus félvér fiúka akcentussal és fenenagy önbizalommal. A Chris Brown-produkcióban leginkább a mozgás értékelhető, moonwalkol és hátraszaltót dob helyből, ebben otthon van a srác, az látszik, a nézőtérről érkező tinilány-sikolyok is csak félig hatnak erőltetettnek. Mentorok is elismerően csettintenek, jól van fiam, téged viszünk magunkkal tovább, megszületett az első egységes IGEN. Geszti még elsüti Ildinek az este első láthatóan előre megírt vicces mondatát, „tudod ezt a stílus olyan, hogy le kell nyelni és úgy kell nyomni”.

Zsűrit ezek után restaurálják, mert jön egy sűrű vágásokkal tűzdelt kör olyanokkal, akiknek ahhoz volt hangjuk, hogy továbbjussanak, de csak annyira voltak érdekesek, hogy fejenként másfél másodpercet kapjanak a műsoridőből. Most egy kisebb sztori következik, előzetes interjúval felvezetve, érezhetően nagy hangsúlyt kapnak a most bemutatott versenyzők, lássuk, mit tudnak. Egy 17 éves ikerpár jön, két szende kislány, akik megtréfálják picit a zsűrit. Csak egyikük jön be, belekezd a dalba, majd a másik a színfalak mögött beszáll, hogy egy pillanatra szinte hasbeszélő mutatványnak hat a produkció. Mentorok nagyokat néznek, mintha nem lett volna felírva a papírjukra, kik következnek és mivel, de tulajdonképpen aranyos az egész, a kiscsajok meg szépen eléneklik a Ha volna két életemet, még a dalválasztás is passzol hozzájuk. Mentorkönnyek patakokban folynak, ennek is egységes IGEN lesz a vége, őket még látni fogjuk.

Egy nagyon kínos blokk következik ezek után, az előző szériás X-faktor versenyzők babérjaira törő szerencsétlen próbálkozók, halmozottan veszélyes adag. Először is egy kedves háziasszony nyomja Wolf Kati eurovíziós slágerét kissé mulatósan, ösztönös egyet jobbra-egyet balra koreográfiával, Lois Griffinnek öltözve, összességében fájdalom a fülnek az egész. Őt követi 2011 Nikolasza, legalábbis az szeretne lenni a srác, akinél a sapka még stimmel, de más nagyon nem, pedig próbál álakcentussal énekelni, és hamis hajlításokkal érvényesülni – mérsékelt sikerrel. Az igazi fájdalom ezek után következik, Király L. és VastagCsé wannabek egymás után, utóbbinál az asztalontáncolás legalább 5 óra hosszát tart, na erre mondják, hogy tarin wreck, Geszti ugyan továbbengedné, mert ő szeretne röhögni a következő körben is, de a másik 3 bekeményít, rendnek köll lennie, TEHETSÉGET keresünk Péter, nem udvaribolondot, azt a kutyaúristenit. Most látom csak, mentorok neve a székük hátuljára van applikálva nagy piros betűkkel, ha valaki esetleg elfelejtené, ez figyelmes gesztus a szerkesztőktől.

Vágóképnek beadnak némi spontán örömzenét a meghallgatásra várók között, majd egy háromtagú fiúbanda jön, első ránézésre a Dagi a Vézna meg a Kiskunsági Iglesias, de hoppá, most látom csak, egyiküket én ismerem a kecskeméti színházból. Ez nem viccprodukció lesz, a srácok Rock Tenor néven futnak, és Nothing Else Matterst nyomnak egyedi feldolgozásban, és kellemes meglepetésként jól. Az Enrique hasonmáson ugyan a zsűri sem tudja magát egykönnyen túltenni, de majd kikupálják, mert a srácok egyértelműen továbbjutnak.

Nem változott az sem, hogy a kulisszák mögött Ördög Nóra abajgatja a családtagokat, akin ma varázscipő van, mert az egyik snittben még saru, a következőben csizma. Az X-faktor legfiatalabb jelentkezője következik, informál minket kellemes férfihang, és egy kissé zavarban levő nyurga tinilány érkezik, nagyon nagy felvezetést kapva, gyakorlott nézők már tudják, hogy a most következő produkciótól forgatókönyv szerint el kéne dobni az agyunkat. Kislány közli, hogy Miley Cirust fog énekelni, kezem remeg a távirányítón. Szép hangja van, legalábbis a mentorok arcáról ezt olvasom le, az egy dolog, hogy nekem egy perc után a mosnivalón meg a holnapi ebéden járt az agyam, de valakinek biztos bejön. Mentoroktól a kiscsaj az este eddigi legnagyobb ajnározását kapja a produkciója végén, Ilditől könnyeket, Gesztitől egy cuppanóst, Malek Mikitől állótapsot, mind a négytől örökbefogadási igénylést meg persze négy egybehangzó IGENT.

Zsűri ezek után látszatelvonul, de ez csak felvezetés nekünk a reklámblokkhoz, az előzetesben meg Geszti két teljesen egyforma sírós fejét vágják be egymás után, el ne induljunk bulizni, most jön még csak a java – ígéri a promó. Reklám után füligvigyor lány érkezik egy hadseregnyi hozzátartozóval/baráttal/statisztával, jól áll neki a mosolygás, ezt tudja is magáról, úgyhogy kivillantja mind a 32 fogát minduntalan. Joplint nyom, méghozzá elég jól. Kicseszett jól, ha lehetek szubjektív, Ildi szerint filingben (idéztem) nagyon ott volt a produkció, szem nem maradt szárazon ismét. Valamit ki kéne találni a sírás helyett, mert hamar elérünk arra a pontra, hogy nem lehet már fokozni a dolgot, és mi lesz itt még a döntőben? Hisztérikus zokogás, idegrángás, kényszerzubbony, színpadra felrontó, versenyzők lába elé heverő, színpadot megcsókoló mentorok? Igazán bővíthetnék kicsit a tetszést kinyilvánító eszköztárat.

Ismét egy dobhártyagyilkos blokk következik, az egyik versenyző meg is állapítja, hogy azért sikerült rosszul a produkciója, mert az érettségi most fontosabb, prioritások legalább a helyükön vannak. Érkezik egy szerelmespár, duett produkcióval indulnak, Orr és Orr, bár ők Szerelmes X-nek hívják magukat (priceless), de én az egész jelenlétük alatt nem láttam mást 2 gigantikus orrnál. Összeillő pár, pontosan egyformán fahangú és botfülű mindkettő, ritmusérzékük nulla, és azok az orrok, az valami döbbenet. „A szerelem nem csak vak, hanem süket is”, jegyzi meg rendkívül eredeti módon Nóri, van neki orra az ilyesmihez. A zsűri kicsit megorrol, hogy ilyen produkcióval egyesek ki mernek állni, de mivel a közönség kiszagolta, hogy ezeken legalább röhögni lehet, és végigbulizták az egészet (Nagyszínpad! Nagyszínpad!), egy orrhosszal megszavazzák nekik, hogy mehetnek az orruk után.

Mai utolsó etapként egy gátlásos tinifiú életébe enged bepillantást a pár perces gondosan megszerkeszett blokk, amivel felvezetik az utolsó produkciót. Srácot nagyon sokat csesztetik az osztálytársai, mert nem sportol, nem bandázik a többiekkel, ő csak énekelni szeret, és ide is azért jött, hogy megmutassa nekik, mekkora tehetség lakozik abban, akit ők így lesajnáltak, és mondja ezt annyi büszkeséggel a hangjában, hogy nem lehet nem megszeretni, legalább egy picit. Félszegen áll egyik lábáról a másikra, miközben bejelenti, hogy a Mad Worldöt fogja énekelni, és le sem szarva a zsűri láthatóan szkeptikus biccentéseit belekezd, és megmutatja, hogy is kéne ezt csinálni. Ildi szemei már az első refrénnél könnyekben úsznak, közönség intésre felpattan, mentorok azt sem tudják, milyen rendezvényen vannak (hogy egy másik klasszikusból idézzek), mert az a helyzet, hogy ez kurvajó volt. Gigantikus négyes igent zsebel be a kissrác, és majd összepisili magát a színpadon, szépen megköszöni, és csatlakozik a könnyező szülőkhöz. Itt ér véget az első adás, jövő héten újabb hajmeresztő idiótákkal, ügyes próbálkozókkal, és visszatérő arcokkal folytatjuk, és persze itt leszek én is, mindezt lejegyezni az utókor számára.

A képekért nagy köszönet Földespetinek és Sigismundusnak, és csentem párat az RTLKlub hivatalos oldaláról is.