Nem biztos, hogy ez volt a magyar cím, csak tétova próbálkozás az Art of War lefordítására, csak szólok. Naszóval Sanyiék szarban vannak a közelgő flanszia sereg miatt, és ha ez nem lenne elég, János Borgia a sógórnőjét baszogatja (szó szerint), Lukrécia meg a lovásztól esett teherbe, mert nem küldte el a patikába birkabőr kondomért. Júlia erre azonnal ráérzett, és szólt is neki, hogy na akkor innen menni kell a picsába, mármint Sforza palotájából, és valamit csinálni kell a lovásszal is. Le is megy hozzá az istállóba, és nem, nem a pornófilmek egyik kedvelt motívuma követezik a mit sem sejtő és édesdeden alvó lovászt lepippantó úrnővel, hanem egy közepesen durva keltegetés, majd fenyegetés, ha bevallod, hogy megdugtad, felakasztatlak a picsába. Két lovat azért nyergelj fel hajnalra.
Sándort a szokásos fehér regáliába öltöztetik, tényleg nagyszerű látvány, és igen, Emmy-díjat is teccenek majd érte kapni, de annyira unalmas már minden kibaszott epizódban a nyomorult ruhákat bámulni, igaz, nem vagyok varrógépfetisiszta, azok biztos elélveznek az ilyen jeleneteken. Sanyi álmot látott, rosszat, a talján csizma magára hagyta Rómát, a flanszia sereg meg akadály nélkül csapott le a városra. Egy esélyünk még van, mondja Cézárnak, szólj a spanyol követnek. Lukrécia és Júlia ellóg Sforzától, a lovász marad, ennek következményei lesznek (értsd = megkorbácsolják), de megérte, mondja kis csillagokkal a szemiben, miközben Lukrécia terhes arcát nézi.
A spanyol követ Sanyi trónja előtt raporton, nem érzi valami jól magát, mert a pápa éppen kiosztja: kaptatok bullát tőlünk! Tietek az Újvilág! Mehettek akár Los Angelest alapítani, bánom is én! Cserébe csak annyit kérek, hogy a spanyol seregek védjék meg a katolikus egyház fejét. De hát az hadüzenet a flansziák ellen, mondja szegény spanyol követ, mire Sanyi majdnem agyvérzést kap, de nyel egy nagyot, és inkább elmereng a Rómából (értsd: az ablakból látható három díszletház) távozó lakosokon, majd Júdásnak titulálja a spanyol királyt. Magad uram, ha elhagy a spanyol király, mondja az ősi vatikáni közmondás, így Sándor felmegy Cézárhoz a rezidenciára, és szól neki, hogy kerítse elő a pápai hadsereg parancsnokát (Jánost), mert tervek kell kovácsolni, erőset. Jó, majd előszedem a bordélyból, mormolja Cézár, most miért kell beárulni az öcsit?
És tényleg, János egy elég lepukkant bordélyban ébredezik másnaposan, egy vödör víz a fejire jó lesz, gondolja Cézár, s lőn. Nem lesz jó, János csak röhög, ne röhögjél, tervezzél, villan egyet Cézár szeme, a fater rád bízza Róma védelmét, Isten irgalmazzon minden lakosnak. Lukrécia és Júlia nagyon kényelmes tempóban menekül, már ha ezt lehet annak nevezni, inkább poroszkálásnak tűnik. Sforza tényleg megkorbácsolja a lovászt, ráadásul önkezével, szadista állat ez, mondtam már. A lovász meg nem bírja befogni a száját, nem mondom meg, hová ment Luki, de azt jobb, ha tudod, hogy utál, mint a vastag szart, és én is, már ha ez érdekel. Sforza inkább korbácsol egy kicsit még.
Cézár, János és Sándor a fegyverraktárban kering, a fegyvermester úgy ötezer katonának tud felszerelést adni, oszt kalap, ez így elég karcsú lesz. A másnaposságtól gyötört János közbeveti, hogy van egy terve, na nem a fejfájásra, azzal még most, 2011-ben sem tudunk mit kezdeni ugye, hanem a flansziák (tán 25 000 fő) legyőzésére. Nosza, középső fiam, ne kímélj, néz rá Sanyi biztató tekintettel. Ja, izé, megtárgyalom a többi katonával, oszt jelzek. Cézár csak ingatja a fejét. nincs ennek terve, hülyegyerek. A félelmetes flanszia király éppen hugyozik az út mentén, miközben Della Rovere egyháztörténeti előadást tart neki arról, hogyan lehet a pápát vér nélkül eltávolítani. Nem értem én ezt, nem kéne inkább csatázni? Hogy lássunk már valami történést is?
Sándor és Cézár a nagy vész ellenére gondosan átöltözött, és nagyon szép ruhákban hallgatják János előadását arról, hogyan kell legyőzni a flanszia sereget a hugyos királlyal az élén. Az előadásra az összes bíboros begyűlt, már amelyiknek nem volt annyi esze, hogy elmeneküljön. Az egyik bíboros serege átállt az ellenhez, mert nem bízik János tervében, pedig szerencsétlen még csak most formálja azt, Sforza bíboros meg menekülne Rómából, amilyen gyorsan csak lehet. Cézár vesz egy nagy levegőt, és kihirdeti a hivatalos álláspontot: nem megyünk sehová, megvédjük a várost, teccettek volna azelőtt gondolkodni, hogy a bíborosi kinevezést megkaptátok Sanyitól. És most tessék leülni, mert jön János a Tervvel. Sanyi mond még egy lelkesítő beszédet, olyat, mint a sportfilmekben az edző az utolsó meccs mindent eldöntő félideje előtt.
Lukrécia és Júlia az erdőben bolyong, és elkapja őket a flanszia sereg, nahát. Tudtam én, hogy baj lesz ebből a menekülésből. János prezentálja a Tervet: na, mire jó az ágyú? A falak ellen, mondja Sanyi. Na, akkor megyünk a mezőre, mondja János, mert ott az ágyú nem ért semmit, és legyűrjük őket, mert ZSENI VAGYOK BAZDMEG. Cézár és Sándor immáron harmadjára öltözött át az epizód során, csak megjegyzem, és új hacukájukban ünneplik a tervet, leginkább Sanyi, mert Cézárnak kétségei támadnak a megvalósítást illetően. János a pápai sereg élén vonul ki a városból, Micheletto és Cézár figyeli őket, a bérgyilkos nem túl lelkes és bizakodó a Nagy Tervet illetően.
Lukiék elérnek a flanszia sereg táborához, ahol a csaj jól elszólja magát, ez a sereg vár a bátyámra? Most már mindegy, gondolja Júlia, és mond egy all-int, mutass be minket a királynak, ő Lukrécia Borgia, én meg Júlia Farnesi vagyok. A Fabio-hajviseletű tábornok mondja is a királynak, hogy van két potenciális túszunk, a pápa lánya, meg a nője. A pápának van csaja, kérdez vissza a király, nagyon le van maradva a történetben, talán olvasni kellene a hogyvoltokat, Karcsi. Lukrécia és Júlia egy sátorban várakozik, Luki azt javasolja, hogy bájaikat használják fel szabadulásuk eléréséhez, terhes szex a királlyal? Della Rovere köszön be hozzájuk, mert ez ilyen kedves ember. Túszok vagyunk, bíboros, kérdezi Luki. Nem, ugyan már, mondja Della Rovere, inkább tessenek jönni vacsorálni a királlyal. A bíborost Luki egy picit megfingatja, te meg mit is keresel itt? Katona vagy tán? Della Rovere állja a sarat, azért megyek Rómába, hogy apád ne legyen pápa többé, mert paráználkodik nyíltan a barátnőddel, meg egyébként se.
Este a flanszia királlyal vecsernyélnek a túszok, mert ezek ilyen udvarias népek, ezek a hódítók. Júlia a király mellett ül, és flörtöl vele hevesen, nem láttam még királyt, csak grófokat, de azok ugye pöcsfejek mind. És közben rebegteti a pilláját, meg simizi a király lajbijának a szélit, ez afféle csábítás vagy miafasz, gondolom. Luki sem akar lemaradni mögötte, és jósol a királynak kacér mosollyal az arcán, magának, felség, micsoda szép zöld szeme van, kettő is menten, ezek gruppent akarnak ezzel a csúnya emberrel, vagy mi? Della Rovere a szemét forgatja, mint a reklámmacska, mert pontosan tudja, mire megy ki a játék, de a király élvezi a dolgot. A végére aztán Lukinak be kell látnia, mekkorát tévedtek, mert a király csatát mutat holnap, nem lehet ezt két pár közepes minőségű csöccsel lebeszélni az invázióról.
Drámai zene jön a hangszórókból, farkasszemet néz a két sereg, a flansziák sokan, Jánosék nem igazán, viszont piros-fehérben, az meg a Loki színe, szóval nem gondolkodunk sokat, kinek drukkoljunk. János terve látványos dugába dől, hiszen annyi a flanszia, mint holland a Szigeten, a pápai hadsereg létszámát meg az éppen a poszt írása alatt a szigetre érkező fasiszta gyökerek számával lehetne jellemezni (cirka 20 fő). János tábornoka vagy mije mondja is neki, hogy naccerű a terv, kerüljünk balról? A pápa középső fia összeszarta a vasnadrágot, és savanyú képpel jelzi, hogy frászt, nincs itt baloldal. Karcsi Lukit és Júliát parádéztatja a sereg és az ellen előtt, gondolom miheztartás végett, de lehet csak unatkozik. Menet közben az ágyúk és a láncos golyók hasznáról valamint a lándzsa vs. belek kérdésről tart előadást, majd kisvártatva az ágyúké lesz a főszerep és a láncos golyóké, töltik a csöveket izomból.
Luki infarktusközeli állapotban, a mező túlvégén tanyázó János dettó, Della Rovere kőkemény arccal néz maga elé, a király meg virágos jó kedvében van, hiszen menten felapríthat párszáz embert, az jót tesz az emésztésének is. Hangos lesz, mondja Lukinak, és tényleg, beleremeg a Logitech 2.1 mélynyomója. János, amint meglátja a repülő golyókat, rohanna, de nem megy az olyan könnyen, úgy meg különösen nem, hogy serege elővédjét löncshússá darálja a cucc, meglehetősen gusztustalan látvány, tessen csak nézni a képet. Ugye. Horrorrajongók tíz másodperce következik, egy sornyi katona széjjelszakadva a fűben, János a kétségbeesés bugyraiban tekereg magzatpózban, és csak egy embernek van esze és lelkiereje tenni is valamit, Lukréciának.
Leállíttatja az ágyúkat (hangosak, felség, mondja Karcsinak) és átlovagol a mezőn János irányába, hogy meggyőzze arról, nincs semmi értelme a csatározásnak, mert az ágyú vs. nyomorultak küzdelemből nem lehet győztesen kikerülni. Megadás lesz a vége, mert nincs más választás, ez meg azzal jár, hogy Karcsi levonul Nápolynak, és bemegy Rómába, ahol ugye Sanyit akarja kipenderíteni a nagy házból. Ez utóbbit majd Lukrécia elrendezi, mondja, de a megadást az neked kell, Jancsi. Visszatérve Luki kicsit benyal Karcsinak, igaz nem akarja lerombolni Rómát, felség? Megy Nápolynak, ugye? És ezzel János serege megfordul, és visszamegy Rómába.
Oda, ahonnan a bíborosok menekülnek, Sándor viszont makacs, és nem megy sehová, sőt, lebassza a beosztottakat, esküt tettetek, most meg a seggeteket véditek, nyomorultak? Sforza és a többi bíboros kiröhögi, neked kéne innen elhúznod, Sanyi, mert a flansziák csak azt akarják, mármint a te eltávolításodat. Berkhart a könyveket szedi össze, és helyezné biztonságba, Sándor most meg ráér, és kicsit beszélget vele. Talál egy kötetet, amiben a pápa trónfosztásáról van szó, azaz arról, hogyan akarják kirúgni a trónt a segge alól azok, akiket pont ő nevezett ki.
Róma (lófaszt, Etyek) apraja-nagyja kirajzik az utcára, megnézni a visszatérő hősöket, akkoriban ez volt a Sziget nagyszínpad megfelelője. Jánosék viszont vert seregként térnek meg, mint azt Micheletto azonnal felismeri. Mindenki sír, még a katonák is. Cézár Sanyihoz megy, János is oda tart, és menet közben baszlatja a menekülő papokat, mi van, gyávák, kérdezi, menekültök? Talán teccene visszagondolni a hat perccel ezelőtti eseményekre, ha kérhetem. A menekülők persze mindenféle értékes cuccot ellopnak, jut is marad is alapon, valamiből élni kell. Sándor önsajnálatba menekül, jaj, jaj, az én hibám minden, de közben fel-fel pillantgat Cézárra, hogy mondjon valami biztatót, HAJRÁ SANYI!
Befut végre János, meneküljünk menten, megyünk Ostiába. Nem megyünk sehová, mondja Sándor, majd te elviszed anyádat, de én maradok. Érthető? Sándor a gyóntatójához menekül, és megígéri, hogy egy szál saruban fogadja a flanszia királyt, Cézár viszont a lófejű libához siet, aki most ugye már apáca, és esze ágában nincs elmenni a kolostorból, bármit is mondjon Cézár. Azt hagyja, hogy katonákkal őriztesse a kolostort, szóval teljesen még nem ment el az esze. Sándor pedig az epizód utolsó jelenetére átöltözik sima kispapnak, zsákruhával, szandállal. Na, ebből hogy mászol ki, Sanyi?
A comment:com cikkei a Borgiákról:
Facebook kommentek