Felnőtt tartalom!

Elmúltam 18 éves, belépek Még nem vagyok 18 éves
Ha felnőtt vagy, és szeretnéd, hogy az ilyen tartalmakhoz kiskorú ne férhessen hozzá, használj szűrőprogramot.

A belépéssel elfogadod a felnőtt tartalmakat közvetítő blogok megtekintési szabályait is.
Hogy volt?

Ki vagy, Doki? NS1x07 "The Long Game"

2011. július 06. 12:00 - Hamster

Tegyünk úgy, mintha csak most hagytuk volna abba a "New Who" hogyvoltozását, ott, amikor a Doktor és Rose magával vitte Okostojás Adam-et a Gazdag és Antipatikus Úriember földalatti raktárából...

A TARDIS a Magyar Televízió hetvenes évekbeli díszletraktárában landol - vagy valami hasonlóan ízléstelen környezetben. Adam látszólag meg van hatódva a ténytől, hogy egy űrállomáson van, pedig igazából csak valami szebbet várt volna a jövőtől. Pedig Rose játssza neki az agyát rendesen, azt állítva, hogy 200000-ben vannak, egy űrállomáson, és hogy ezt ő a környezet alapján, magától találta ki, nem a Doktor mondta neki fél perccel korábban. Azt viszont már az Időlordnak kell elmagyaráznia, hogy az ablakon kinézve a Földet látják, a Negyedik Hatalmas És Pompázatos Emberi Birodalom időszakában. A srác dob is egy hátast mindettől, Rose pedig rájön, hogy még mindig nem találta meg élete pasiját...

A főcím után a Doki éppen azt részletezi, milyen kifinomult időszak ez az emberiség történetében, amikor hirtelen kinyit a piac, aminek a közepén járnak. Konyhaművészet helyett lacipecsenye van; Rose szerint megint eltévesztették az időszakot, míg Adamet inkább az érdekli, hogy ha ez az űrközi kereskedelem kora, akkor miért csak embereket lát maga körül (miért, miért... az ufók nem járnak földi piacokra, amióta bezárt a lángosos az azóta már szintén bezárt Tomori téri piacon, azért!). Ez a Doktort is érdekelné, ezért a földlakókat elküldi sorba állni a büfénél, ő meg elindul bajba kerülni.

Ez neki mindig is nagyon ment, úgyhogy most is csak odamegy a legközelebb állókhoz, és megkérdezi őket, hol van pontosan. Az ötös számú műholdon. És az mi? Hű, ennyire hülye nem lehet élő ember, gondolja a megkérdezett két csaj, Egyes és Kettes Számú Stréber. Ez biztos valami hivatalnok, aki a őket teszteli (ezek még nem láttak magyar turistacsoportot a spanyol tengerparton?). Igyekeznek helyesen válaszolni, mert fel akarnak jutni az ötszázadik emeletre, és ezt persze el is mondják. Miért, mi van az ötszázadik emeleten? Hát ott aranyból vannak a falak! (Nem, ezek tényleg nem találkoztak magyar turistával - ők is azok...) A Doktor WTF arca láttán azért csak elmondják, hogy az ötös számú műhold egy hatalmas hírügynökség: hatszáz csatornán öntik az emberiségre a világ történéseit. Ők, az újságírók.

Hirtelen Simon Pegg albínó ikertestvérét látjuk, amint megérzi, hogy zavar támadt az Erőben. Ja nem, nem Simon Pegg albínó ikertesója az, hanem maga Simon Pegg! Rögtön rázoomol a hírcsatornákról beszélgető kis csoportra, és kiszúrja, hogy valakinek nem kellene ott lennie. Ezt persze odalent nem tudják, úgyhogy az egyik stréber nő meghívja hőseinket a rovatvezetői értekezletre, ahol a jelenlevő "nők, férfiak, többneműek, bizonytalanok és robotok" rákapcsolódnak a Főstréber agyára - az utóbbi fején ujjcsettintésre felnyíló porton keresztül.

Adam kicsit émelyeg, a Doktor szerint meg ennek a technológiának nem szabadna itt lennie. Közben az őket figyelő Simon Pegg rájön, ki nem stimmel a társaságban: a legbambább nő - és most kivételesen nem Rose-ról van szó, hanem Kettes Számú Stréberről. A plafon rögtön rá is morran, hogy tegyen ellene valamit, és mivel ez egy elég barátságtalan hangon hörgő-morgó Plafon, Simon tesz is: előlépteti, azaz meghívja az ötszázadik emeletre. Egyes Számú Stréber elmondhatatlanul csalódott, hogy nem őt "léptették elő", pedig nem kellene annak lennie, hiszen ahogy sejtettük, nevezett emeleten semmi jó nem vár az arrajárókra - hacsak valaki nem kimondottan a jeges szélben lobogó nejlonlepedők közt oszladozó holttestek látványának rajongója.

Kicsit arrébb Simon is előkerül: ő itt a Szerkesztő. Közben azt is kiderítette, hogy Ketteske álnéven jutott a műholdra, és igazából szabadságharcos. Még pisztolya is van, bár ez nem igazán ijeszti meg Simonunkat. Annál jobban kiakad a nő, amikor bemutatják neki a főszerkesztőt, a Plafont. Aki nemcsak lelőhetetlen, de a jelek szerint emberi agyakat eszik.

Adam eközben elmegy csavarogni, azaz minél többet megtudni a jövőről - lelki szemei előtt már az lebeg, ahogy a részvényei lenyomják a Google-t. A Doktor sokkal idealistább, ő azért akar minél többet megtudni Egyes Számú Strébertől, mert számára értehtetlen, hogy miféle újságíró az, aki még a műhold más emeletein se járt, nem hogy az ötszázadikon, mégis oda vágyik. Akit nem érdekel az, hogy miért nem jött még soha senki vissza onnan. Vagy hogy miért nincsenek alienek a műholdon. Kedvenc Időlordunk szerint valami visszafogja az emberiség fejlődését, mert a gondolkodásuk és a technológiájuk is régimódi, nem olyan, amilyennek az adott időpontban lennie kellene. Körülbelül kilencven évvel van lemaradva. Mikor is kezdett adni az ötös számú műhold? Jé: kilencvenegy éve...

Okostojás egy információs terminál előtt próbálja megismerni a technika fejlődését, míg le nem hívják a Fehérvári úti SZTK tüdőszűrőjébe 1987-be. Persze ez csak díszlet, mert igazából ez egy orvosi rendelő, ahol az implant formátumú információs portot kapják meg az emberek - a terminálok ugyanis csak ilyenekkel használhatók rendesen. Adamünk persze van olyan hülye, hogy beépíttet magába egyet a drágábbik fajtából, a homlokszétnyílósból! Igaz, ajándékba kap egy Hány-O-Maticot is mellé, aminek köszönhetően a visszaforduló gyomortartalom kompakt csomagként jön fel - lássuk be, ki tudna ennek ellenállni?

Simon Pegg közben kiszúrja a mindenféle elzárt területekre betörő Doktort a biztonsági kamerák képén, és ezzel kapcsolatos gondolatait megosztja a zombikból álló diszpécseri szolgálat új tagjával, Kettes Számú (ex-)Stréberrel is. Sajnos a Plafon is meghallja, úgyhogy ismét eljön a cselekvés ideje. Ekkorra hőseink rájönnek, hogy nem azért van nagyon meleg odalent, mert elromlott a légkondi, hanem mert odafent valami annyi hőt termel, hogy azt nem bírja elvezetni a rendszer. Felmennek megnézni, mi az, és persze konstatálják, hogy a falak tényleg nem aranyból vannak. Simon Pegg szíve annál inkább, úgyhogy beszélgetésbe elegyednek, például arról, hogy hogyan lehet az, hogy az ötös számú műhold adatbázisában minden emberi lény minden adata szerepel, ők ketten mégis hiányoznak belőle.

Simon egyszerűen nem bírja azt, ha valamiről nem tud. A Plafon szintén nem. Az információcsere ilyenkor szokásos szabályai szerint a Doktor semmit se mond el, cserébe viszont megtudja, hogy a Plafon nem csak ezt a műholdat irányítja, hanem azon át az egész emberiséget is. Egyébként neve is van: ő a Szent Hadrojassic Maxarodenfoe Hatalmas Jagrafess-sze, aki néhány bank hosszútávú befektetéseként üzemelteti a rendszert, amiben az emberek úgy rabszolgák, hogy nem is tudnak róla. Lebilincselő! Szó szerint.

Mindeközben Adamre is rájár a rúd: az agyában levő porton keresztül le akarná tölteni az őt érdeklő dolgokat a műhold adatbázisából, de a fagylalt visszanyal, és immár a műhold olvassa az ő agyát. Például, hogy a Doktor egy Időlord, és hogy az időgépe is ott van valahol a közelben, márpedig egy időgép meg a Rendkívül Hosszú és Kimondhatatlan Nevű Jagrafess-t is érdekelné. Hőseink mázlijára Egyes Számú Stréber sem ült nyugodtan a hátsóján eddig, hanem feljött az ötszázadikra, amíg Simon a Nagy Gonosz Öneláruló Monológgal volt elfoglalva. Amikor meghallja, miről szól ez az ő kis elképzelt világa igazából, ő is beáll visszanyalós fagyinak, bár ez egy rendkívül béna képzavar... Rácsatlakozik az ötszázadik emeleti agyport-adatbázis interfészre, és az így kapott magas hozzáférési szinttel kikapcsolja a biztonsági protokollokat, lekapcsolja Okostojást az őt szondázó interfészről, és kikapcsolja a légkondit, így szerezve forró pillanatokat a Történelem Leghülyébb Nevű Rosszfiúja alias Jagrafess-nek.

Az emelkedő hőmérsékletben a Jagrafess szó szerint szétdurrani készül, Simon pedig lelépne, de Kettes Számú Stréber, pontosabban ami maradt belőle, megakadályozza. Igazi füstölős-majd-felrobbanós rosszfiú-halál következik, a Doktor pedig büszkén néz Egyes Számú Stréberre, aki birkából az emberiség megmentőjévé lépett elő. Adam ellentétben kiérdemelt egy Dühös Szótlan Nézést, illetve az időutazásból történő kizárást. Meg egy kis csettintek-egyet-kinyílik-a-homlokod játszadozást. Utóbbi bizonyára érdekes perceket fog szerezni a családnak...

Címkék: doctor who
komment

Facebook kommentek

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Is 2011.07.07. 14:59:15

Ó, köszönöm. Ezekből a részekből keveset láttam, főleg a Tennant-osakból kaptam el egész sokat, de jó olvasni a hogyvoltot. Köszönöm a hogyvoltot!

Mese92 2011.10.11. 12:10:55

Anno ez a rész ragadott meg legkevésbé ebből a szériából, vicces volt cinikus stílusban olvasni :D

Daenerys 2012.04.01. 23:37:25

Több nem lesz? Őszitnén szólva az első kettőt megnéztem, de nem ragadott meg (ős-Star Trek szinten gagyik az alienek), úgyhogy beérem azzal, hogy elolvasom, aztán ugrok a Tennantos részekre.
süti beállítások módosítása