Na hát akkor üdvözlök mindenkit, a médium ide is megérkezett, és ugye én fogom megörökíteni kalandjait. Pukkpapa vagyok, hello. Aki nem tudná, miért szeretjük a sorozatot, annak röviden: a csavaros bűnügyekért, az egyedi stílusért, a tényleg kreatív megoldásokért (konkrétan álmokért), az őszinte játékért, na meg a családi szálakért és már magáért Patricia Arquette-ért is. Mindez talán a pilotból nem derül ki, de pár rész után teljesen magára talál a sorozat. Ja. Na… akkor elkezdem.

Az epizód első pillanataiban egy felirat máris elárulja nekünk, hogy létezik egy Allison. A valóságban is. Allison tényleg létezik, azt látjuk, egy kihallgatóteremben ül és egy furcsa férfival beszélget. A férfi talált rá ugyanis a felesége holttestére, és éppen vallomást ad. Elmeséli, hogyan látta meg a testet, hogy belelépett egy vértócsába, stb., ám megtört férjből szép lassan átmegy pszichopatába, és megosztja Allisonnal, mennyire szeretné fogni a pengéjét és felvágni a nő hófehér bőrét, aztán nézni, ahogy csöpög belőle a vér. Nem kell megijedni, Allison ekkor felriad álmából, és még a férjét is sikerül felvernie. Joe rákérdez, jól érzi-e magát. Naná, győzködi őt Allison, meg még azt a tucatnyi halott embert, akik az ágya körül tornyosulnak és őt bámulják. Nem hangzik meggyőzően.

Másnap zsúfolt reggellel indul a nap a DuBois házban, most először. Reggeli van, a három kicsi, Ariel, Bridgette és Marie Pindúr Pandúrokat néznek, Joe és Allison álmot fejtenek. Allison álmában látott egy táblát a szoba falán, amiben a pszichopata férfival volt, Phoenix büntetőintézetet felirattal.

Váltunk, Allison már nem családanya, hanem gyakornok, aki jogásznak készül, és épp egy gyilkosságról készült fotósorozat átrendezése a feladata. De ez nem megy ilyen könnyen, mert miközben a képeket nézi, megelevenedik előtte pár jelenet a gyilkosságról, fejében ráadásul eldördül egy lövés, és gyereksírást is hall. Milyen jó lehet médiumnak lenni.

Jönnek az ügyészek, megnéznék a bizonyítékokat, de helyette egy részletekbe merülő beszámolót kapnak Allisontól, aki kidolgozta az „elméletét”. Elmeséli, hogy a gyilkos bejött az áldozat szobájába, akit lábon lőtt, de ezután gyereksírást hallott a fürdőszobából. Mikor benyitott, egy halott babát talált ott anyja karjaiban, aki már könyörgött, hogy a gyilkos ölje meg őt, mert ijedelmében annyira el akarta csitítgatni a gyereket, hogy véletlenül megfojtotta. Taps helyett Allisont a kerületi ügyész, Devalos a sarokba küldi, merthogy a nő csak egy gyakornok, amit nem a tankönyvekből idéz, az itt senkit nem érdekel.

Allison otthon a kádban gyakorol a vizsgáira Joe-val, de észre sem veszik, és a nő már az álmairól beszél. Ja, velem is így szokott lenni. Joe, „a racionalitás” azt mondja, felesége csak fáradt és a látomásai nem valósak. Allison-t nehéz meggyőzni, de Joe megoldja: elfaxolja a nő álmait a Phoenix-i rendőrségnek, és ha valaki reagál az egyikre is, akkor az üzenetek ugyebár tényleg a túlvilágról jöttek.

Másnap Allison összefut az egyik ügyvéddel, aki a múltkori elméletét is végighallgatta. A nő befurakszik Allison kocsijába, de a nevét már nem tudja megjegyezni, legalábbis az Andreánál elakad. Egy látnokhoz mennek, aki segíteni akar egy üggyel kapcsolatban. Az ügyvéd időpocsékolásnak tartja az egészet, és mikor a beszélgetés alatt a látnok nem tud semmi konkréttal szolgálni, elmegy várni a kocsiba. Andrea Allison azonban hisz az asszonynak, aki megérzi a nő különleges képességeit, és a túlvilágról kezd neki mesélni. Allison kiakad, ő csak normális akar lenni, mondja, de hát ha egyszer nem az, nem kell erőltetni, feleli a látnok. Allison végül elmenekül, a látnok még utána kiált, várja vissza. Felesleges, Allison már a kocsiban tapossa a gázt.

Otthon, a kicsik a locsoló alatt játszanak, Allison késett, de hozott pizzát, Joe-nak pedig híre van: jelentkeztek a faxra. Irány Texas, Allison már a repülőn is ül, épphogy nincs rosszul, egy ranger kíséri. (Aki mellesleg nagyon ismerős lehet, merthogy a sorozat folyamán később állandó szerepet kap, csak rangerből valahogy a polgármester jobb keze lesz. Erős váltás.)

A gép leszáll, és egy Push parancsnok nevű fickó várja Allisont tíz rendőrkocsival maga mellett. Biztató. A parancsnok elmeséli, hogy a levél, amit a nő küldött, teljesen egyezik egy itteni esettel, amiben egy férfi molesztált egy kisfiút. A pedofil rács mögött van, de nem hajlandó elárulni, hol a kisfiú, ezért nincs ellene bizonyíték, és hamarosan ki fogják engedni. A nevét nem adták ki a sajtónak, de Allison tudta. Honnan? – kérdezi Push. Megálmodtam – feleli Allison. Push parancsnok szemöldöke eltűnik a kalapja mögé.

A kocsiban Push igyekszik tudatni Allisonnal, hogy tudja, mire megy ki a játék. Azt hiszi, a védelem akarja sarokba szorítani azzal, hogy egy médiumra támaszkodik az ügyben, és ezt a bíróságon felhasználják majd ellene. Allison hiába védi az igazát, Push próbára akarja tenni a nőt: nyolc helyszínből egy az, amelyik valódi tetthely is. Ha Allison eltalálja, melyik az, hisz neki. Allison belemegy, irányt váltanak, nézzük. Az első helyszínen tényleg történt valami, de nem számít bűnnek, a második már távolból kilőve, a harmadiknál Allison már kezdi unni, én meg gondolkozom, jesszusom, tényleg erre pocsékolják a benzint? A negyedik hely egy ház, és Allison úgy érzi, célba értek.

Az elkövető otthonában vagyunk, Push próbálja elbizonytalanítani Allisont, nem jön össze. Szívóznak kicsit, de aztán Allison hangokra lesz figyelmes az emeletről, úgyhogy felmegy. Push utána küld egy embert, hogy őrizze. Allison egy kislányt talál az emeleti szobában, aki zenét hallgat az ágyán. Beszélgetni kezdenek, a lány tudja, hogy a bátyja miatt vannak most itt (aki ugye a pedofil emberke). Allison tehát már száz százalékban biztos benne, hogy ez az a hely, amit keres. A ranger közben mindebből csak annyit lát, hogy Allison beszélget egy ággyal.

Allison leballag, biztos benne, hogy itt történt az eset, a halott kislány mindent látott. A halott kislány? – kérdezi Push, és úgy dönt, ennyi neki elég is volt, elkönyveli Allisont egy egyszerű csalónak. Mikor már mennének, Allison benyögi, hogy sejti, hol a kisfiú holtteste, ezzel pedig kap egy utolsó esélyt a parancsnoktól.

Allison elvezeti a rangereket a testhez, lehet ásni, de Push-ra megint rájön a bunkózhatnék. Nem akar magából hülyét csinálni, és kötekedni kezd Allisonnal, akinek viszont már nagyon elege van, ő nem közröhej tárgya akar lenni, csak segíteni szeretne. Hozzáteszi, hogy jobb lenne, ha Push lenyugodna, mert mindketten tudják, hogy a szíve nem sokáig fogja így bírni. Push megdöbben, de nem annyira, hogy engedélyt adjon az ásáshoz. Már nem gúnyolódik, csak próbálja elmagyarázni Allisonnak, mibe kerülne neki, ha feltúrnák ezt a helyet, és nem találnának semmit, mindezt egy idegen megérzése miatt. Mindegy, Allisont nem érdekli tovább, haza akar menni. Igazán fejbe csaphatná valaki egy ásóval ezt a pasit, teszem hozzá.

Allison estére kap egy hotelszobát, ami motel, és Joe-val beszélget telefonon. Ekkor persze egy váratlan vendég állít be a szobába, nem más, mint Push. Valamit mutatni akar? – kérdezi Allison. Olyasmi, Push elkezdi kigombolni az ingjét, hajjajj. Ijedelemre nincs ok, csak megmutatja a sebhelyét Allisonnak, ami a szívműtéte után maradt. Fogalma sincs, Allison hogy derítette ki a dolgot, senki sem tudott róla. Allison csak elismétli magát, megérezte, de hozzáteszi, hogy úgy érzi, Push még sokáig fog élni. Kösz, feleli nagy nehezen a parancsnok.

Már kezdenek egyenesbe jönni a dolgok, mikor az éjszaka közepén Allisont váratlanul felveri egy ranger, ki kell menniük a reptérre, hatalmas a vihar. De úgy volt, hogy ma kiássák a holttestet, értetlenkedik a nő. Nincs holttest, helyszín sincs, mindent elmos az eső, tudjuk meg. Most ért ide Texas történetének legnagyobb vihara, az Allison hurrikán. Amit nem én találtam ki, tényleg így nevezik.

Allison tehát megy vissza Phoenix-be, Joe kijön érte a reptérre. Látja, hogy a neje nagyon feldúlt, és próbálja meggyőzni, hogy nem vallott kudarcot, de Allison tombol. Mi ez, ha nem kudarc? A pedofil ellen nincs bizonyíték, kiengedik és más gyerekeket is molesztálhat, miközben a kisfiú testét már talán vadállatok eszik. Arra elég a képessége, hogy megérezze, hol van a holttest, de arra már nem, hogy előre jelezze az évtized legnagyobb viharát?

Otthon folytatódik a tajtékzás, Allison még mindig ideges, úgy érzi, a tetthelyen végre megtalálta a helyét, mintha felfedezte volna, mit kellene tennie, miért van ezen a világon. Joe nem szól semmit. Most azt gondolod, én vagyok a legbeképzeltebb ember a világon, esik neki Allison. Joe védekezik, ez tiszta őrültség. Akkor már őrült is vagyok? Ajjaj, Allison kirobbant. Joe szerint menjen és olvasson a pedofil ember fejében, és az ügy megoldva. És hagyjalak békén, szűri le Allison a lényeget. Joe elmosolyodik, Allison is, mi meg bólogatunk, tökéletesek ők egymásnak. Mellesleg az ötlet is jó, Allison már kap is a telefonért.

A börtönben Allison meglátogathatja a rabot. Bemutatkozik, mint a férfi húgának egy barátja. A húgom halott, feleli a pasi. Tudom, feleli Allison, aztán másról kezd beszélni, elmondja, hogy milyen jóképű a férfi, de ha mélyen belé néz, nem hall mást, csak gyereksírást. Ezután meg közli, hogy nem egyedül vannak a szobában. Itt van velük az az ember, aki 8 évesen molesztálta a férfit egy kertipartin, és itt van az is, aki őt molesztálta, és az is, aki őt, hűha, igazi láncreakció. A pedofil srác megrémül és vissza akar menni a cellájába, Allison pedig kiabálni kezd, már olyan közel jár, most ne menjen el! A rabot kivezetik, Allison meg összpontosít, és végül sikerül meghallania valami fontosat.

Az információ szerint a pedofil srác mindent elmondott a szomszéd fogolynak, az ő szava pedig tökéletes bizonyíték lehet, fejti ki Allison Push-nak. A parancsnok inkább nem is akarja tudni, honnan jött rá a nő minderre, inkább mennek rávenni a szomszéd rabot, hogy beszéljen. A srác nem nagyon akar bármit is mondani, azt állítja, sosem szóltak egymáshoz a pedofillal. Push többször is nekifut a dolognak, de a fickó ragaszkodik ahhoz, hogy nem beszéltek. Push visszavonul, na akkor most mi van, kérdezi, Allisonnak pedig ötlete támad: mondja a rabnak, hogy tud a csókról. Mi? Push kicsit vonakodik, aztán visszamegy a sráchoz. Egy kicsit kerülgeti a dolgot, régimódi pacák ehhez, aztán végül csak kiböki, hogy bizony, ő tud arról a csókról. A srác kicsit megijed, és gyorsan mentegetőzni kezd, de Push csak azt akarja tudni, mit mondott neki a pedofil srác a szomszédból.

A rab eskü alatt vall, Allison és Push a kocsiban örvendeznek, a pedofilt lecsukják. A kapitány már csak azt szeretné tudni, honnan tudott Allison a csókról. Talán egy szellem járkál a börtönfolyosókon? Nem, mondja Allison, ő csak kitalálta. Push meresztgeti egy kicsit a szemét, megható pillanat ez, aztán elbúcsúznak egymástól, és Allison távozik.

Másnap a nő meglátogatja Devalost és közli, hogy szeretne felhagyni a tanulással, mert úgy érzi, nem való jogásznak. Elég annyi, hogy vagy látnok, vagy dilis. Devalos megérti, de mielőtt a nő elmenne, van egy híre a számára: mindenben igaza volt. Az elmélete ugye, amit a fényképek láttán állított össze, hogy az áldozatot először lábon lőtték, a babasírás, az anya a fürdőben, minden helyes volt. Aha. És? – kérdi ártatlanul Allison, hazaérve pedig már boldogan újságolja a férjének és a gyerekeknek, hogy felvették részmunkaidőbe, ő lesz az ügyészség titkos tanácsadója. Hivatalosan is médium.

Zárásként Devalos elkíséri Allisont, hogy elvégezze első hivatali feladatát: ki kell hallgatnia egy fickót, aki a munkából hazatérve holtan találta a feleségét. Allison beül a tárgyalóterembe, és szép lassan besétál hozzá egy rabruhás férfi. Méghozzá az a férfi, akit a legelső álmában látott. Allison megrökönyödik, és hallgatja, ahogy a férfi szóról szóra elismétli az álombeli monológját. Hű.