Már nyolcvan napja bányásznak Hoffmanék Alaszkában, és eddig még nem találtak aranyat, pedig ugye ennyi idő alatt mások az egész földet körbeutazzák, ráadásul léghajón és gőzmozdonyon. Az évad felén is túl vagyunk, az aranymosó berendezés már egy hete jól működik, semmi nem füstölt el, robbant le, döglött be. Ezerötszáz tonna földet mozgattak meg hőseink, és harminc vödörnyi fekete homokot mostak ki. A fekete homokban pedig ott van az arany: persze nem maréknyi rögök, még csak nem is apró darabkák, csak aranypor. És mindez már 250 ezer dollárjukba került, de van némi remény arra, hogy valamit visszajön: az egy hét alatt kimosott fekete homokban állítólag 50 ezer dollárnyi aranypor van. Vagy legalábbis a narrátor ezt ígéri.

Az epizód elején érkezik a rázóasztal, ami a fekete homokból válogatja ki az aranyat, merthogy ezek szerint ilyen is kell, a rázócsúszda, a dob és a dupla rostázó még nem elég ahhoz, hogy egy hegyből két marék arany legyen. Ez a tény ráadásul nem csak engem lep meg, hanem Jacket és Toddot is, pedig ők nem a tévé előtt bámulják az aranymosást, hanem erre tették fel az egész vagyonuk. És most ott állnak az óvodai asztalra hasonlító babakék-sárga gép előtt kezükben a vaskos használati útmutatóval.

Végül feladják, hogy megértsék, mit is csinál a gép, inkább Dorsey-t kérik meg, hogy olvassa el a leírást. Lehet, hogy nem ért semmihez, de ingatlanügynök, vagyis olvasni biztosan tud. A többiek addig az aranymosóból próbálják kikaparni a fennakadó aranyat: a rögcsapdát és a bányászmohát ellenőrzik. Az előbbi egy nagy kosár, ahová a nagyobb rögök eshetnek, az utóbbi pedig egy műanyag lábtörlő, amiben fennakadnak a kisebb szemek. Az évad végére elméleti aranyásó lesz minden néző, az már fix, a rázócsúszda optimális dőlésszögét szerintem már most ki tudnám számolni.

Az aranymosás most már nem romantikus vadkemping: az oregoni lúzerek minden pénzük elverték, muszáj aranyat találniuk. Egy uncia másfél napra elég pénz jelent, négy unciát kell találniuk, hogy még legalább egy hétig itt maradhassanak túrni a Porcupine-folyó völgyét.

A rázóasztalt Dorsey kezeli, merthogy csak ő olvasta el a használati utasítást. Olyan ez, mintha Alekoszra bíznánk a paksi atomerőmű irányítóközpontját, nyomogassa csak a gombokat, olyan nagy baj nem lehet belőle. De persze lesz, Dorsey rögtön a földre önt egy fél vödör csillogó sarat, és ezzel vélhetően több uncia aranyat. Több hordó benzint. Több száz hamburgert. Több ezer doboz sört. Több tízezer gyümölcsös golyórágót!

Közben Chris, az ács a bányászmohából mossa ki az aranyat, és ez most szó szerint kell érteni: szappanos vízzel suvickolja a lábtörlőt. De vissza Dorseyhoz, aki mégsem olvasta el jól a használati utasítást, mert Jack egy elég nagy aranyrögöt talál a sárban, amit a vesztes ingatlanügynök éppen kiöntött az erdő szélére. Egyre több a gyors vágás, egyre több a feszültség, és Jack már imádkozik: a gitár helyett jönnek a fúvósok, vagyis a zene is arra utal, hogy jön, jön, jön az összeomlás.

Másnap folytatódik az aranymosás, az új számítások szerint már nyolc uncia aranyra van szükségük a bánya fennmaradásához, bár az nem derül ki, hogy az arany tőzsdei ára zuhant egy nap alatt ekkorát, vagy Hoffmanék igényei nőttek meg. Esetleg csak a narrátor beszél összevissza.

Dorsey és James már a második nap elején összevesznek a rázóasztal dőlésszögén, hiszen az aranymosás olyan mint a foci: mindenki jobban tudja. Dorsey ráadásul összebalhézik a feleségével is, aki először tesz úgy mint akinek néha azért feltűnik, hogy a férje egy barom. A helyzet nemsokára tovább romlik, Dorsey összebalhézik Jimmel, a bajuszos fémmunkással is, aki leginkább úgy fest, mint egy favágó, aki mostanában inkább kamionsofőrként dolgozik. Vagyis jobb nem összeveszni vele. Jack próbálja menteni a helyzetet, és még egy ölelést is felajánl a dühös ingatlanügynöknek. Pedig nagyon ijesztő a helyzet, ha egy mocskos, kecskeszakállás aranyásó is már egy ölelésben látja a megoldást. Dorsey persze ölelés nélkül továbbáll, James meg arról morog, hogy most úgy bemosott volna inkább az igatlanügynöknek. Egyre nagyobb aranyrögök kerülnek elő, az egyik akkora mint a körömpiszok. A másik meg, mint egy körömpiszok egy iszonyatosan hosszú műköröm alatt.

Az már biztos, hogy ez a rész Dorsey-ról fog szólni, most éppen Jack lelkizik vele, a kulcsszavak a csapatjátékos és a bizonyítás, Dorsey pedig bólogat, mint a gyerek, aki most megígéri, hogy többet tényleg nem lovagol a húgán, és nem dug az orrába csokit. De tényleg.

Jack teszteli az asztalt, és kiderül, hogy rohadtul nem működik, a kiköpött sárban félezer dollár arany maradt. Nagyon kék és sárga, de aranyat azt nem mos. Éppen ezért nem marad más hátra, min elővenni a kis aranymosótálkákat, és kézzel átmosni a fekete homokat. Mint Klondike-ban a századfordulón, talán még szájharmonikáznak is hozzá.

Az egész csapat, még a gyerekek is aranyat mosnak, kézzel túrják a sarat, majd csak ülnek a tűz körül és reménykednek: Jack megszámolja mennyit sikerült kimosni. Dorsey nem bírja a feszültséget, és inkább a sátra előtt idegeskedik.

Érkezik Jack, szinte lassított felvételen, kezében az összes arany. Egy nagyon apró üvegcsében. A végső ítélet: 2,7 uncia. Azaz kettő egész héttized uncia. Azaz háromezerötszáz dollár. Azaz van, akinek haza kell mennie.

Greg családja már másnap reggel elindul vissza Oregonba, hajnalban búcsúznak a ködös kikötőben, miközben a táborban elszabadulnak az indulatok. Dorsey és Greg egymás mögött száguldanak a földúton, azért a nagy sietség, mert aki először ér a rendőrségre, az jelentheti fel először a másikat. A két aranyásó összeverekedett, Greg szerint Dorsey őrült, Dorsey szerint pedig Greg bökdöste. Igen, bökdöste. Az ujjaival. Végül valaki ütött, Jack választotta szét a két férfit, és most mindenki rohan feljelentést tenni. Dorsey a fájó kisujját mutatja, meg a hátán pár vörös foltot: iszonyatos leszámolást zajlott a táborban. Jack felhívja Dorsey-t, és megmondja neki, hogy inkább már ne is jöjjön vissza. Dorsey viszont mindenképpen vissza akar menni, hogy összepakoljon, és aztán visszautazzanak Oregonba.

Hogy a feszültség még tovább nőjön James egy gépfegyvert lóbálva várja Dorsey-t, ha nem vigyáznak a Miért éppen Alaszka átcsap Lángoló jégbe Steven Segal főszereplésével. Végül senki nem lő senkire, senki nem üt meg senkit, Dorsey csendben összepakol és elmegy. A többiek maradnak a végtelen alaszkai erdőben, ott az óriási gödör mellett.

1. rész - Becstelen brigantik Alaszkában

2. rész - Hol találni glory hole-t?

3. rész - Final Countdown

4. rész - Csillámpor dugította el a lefolyót

5. rész - Doktor House fájdalma

Aranyláz Alaszkában - Gold Rush

Aranyláz Alaszkában a Discovery műsorán

A Discovery a Facebookon

kedd 23:30
csütörtök 21:30
péntek 03:50